Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-06 / 28.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JÍLŐFIZETÉSI ÁRAK: : Kgésí évre — Tél évre— — Jegyed évre Egyes tikra ára: 14 (11. 12 kor. — fll. 6 kor. — fii. 3 kor. — fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Széchenyi-tér, 330. szánj. ~jM Kéziratot nem adunk vissza. Tisztújítás. Esztergom, április 5. Még néhány nap és Esztergom kormányzó testülete, az urna elé áll, hogy megvesse alapját ujabb 6 év közigazgatásárak s levonja a multak tanulságait. Félünk tőle, hogy a képviselő urak többsége akik az utóbbi évtizedek pusztánpolitikai célokat szolgáló nézeteivel vannak még eltelve, akik sokban inditó okai a mai állapotoknak, — ismét nem fognak felül emelkedni a pártok és az apró érdekek keretein, — nem fognak a szigorú közérdek szempontjából kiindulni és határozni, de ugy mint annyiszor tették most is csak azt fogják latba vetni : hogy »ez jó emberem, hogy ennek kenyér kell, hogy ez még fiatal, hogy már ezt el nem hagyhatom stb. s ennek következtében ott maradunk ahol vagyunk. A mentők a legsilányabb, az agyon birált szolgálatnak is kínálkoznak, hogy viszont maguknak szívességeket biztosítsanak a jövőre és lekötelezett emberekkel rendelkezhessenek. Ez tisztelt urak, nem csak Esztergom baja, de mondjuk ki bátran, hogy a polgári elem kormányzó képességének általános jelensége. A közügy csak elméletben az első, — a tetteknél a rokonszenv, barátság, s jó, ha nem az érdek. Nem akarjuk mi azt, hogy ne legyen rokonszenv, barátság a képviselőkben, — hisz ez a bizalom egy nagy tényező eleme, — csak azt, hogy ne lenne ez az első motívum. Hogy a képviselő urak ne hallgattatnák el jobb tudomásukat a rokonszenv, barátság kedvéért és egyszer már > tennének is valamit!* ha éppen barátaik vagy önmaguk ellen is, de a köznek érdekében. Sajnosán jellemző kortörténeti adat, hogy sokszor, előkelőnek ismert képviselők is szigorú szemölddel nyilatkoznak akár a városi gazdaság, akár a számvitel gyatraság air ól, J^gr fiatal asszonyinak. Az elvarázsolt tündérpalotában S a sárkányoktól őrzött kertbe' kint, Kővé dermedve, mély álomba szunnyad A szép királylány s egész népe mind. Kalandszomjas lovagok sorra jönnek, Ébresztgetik a szép királyleányt, — De mind hiába. Nem tűnik az álom ; Igy tart immár egy ezredéven át. Mig egyszer jő egy, — szebb, bátrabb, [vitézebb A többinél. Ajka lázban remeg: >Szeretlek* — igy szól — és nem kell [az élet, Ha veled együtt élnem nem lehet! . .* A megváltó szó ki van mondva végre. Csodás nesz kél . . , a kő éledni kezd ... És lovagjára borul a királylány, — Egy régi mese igy regéli ezt. Elbűvölt tündérkert vagy házas élet, Soknak üres, hideg és búteli, — De éltet adsz és égi üdvöt annak, Aki a megváltó szót meg'eli. Mezarthim. Perényi Margit A Kolozsváron megjeleuö sUjsag« cimü politikai napilapból átvéve. Taps, nyíló virágok, arany s ezüst csillogása mellett búcsúzott el tegnap Perényi Margit a primadonna, közönségétől, mely tovaszállásához demonstráló jegyzeteket fűzött .... A színésznők istenhozzádjának külsőségei, azok a formák, melyek kereteinek közepette kialakul a tény jelentősége: többnyire hazugak, a színházi világhoz stílszerűen szólva : papirmaseból készültek. Az ilyen ünnepeltetések valódiságát kizárólag csak a közvélemény szankcionálhatja, s ezt a pecsétet nélkülözik jórészt ezek az adieu-ök. A mesterségesen kiformált hangulat mesgyéi határolják s a szállóigévé lett eserfejü cetzárt hatanheten reprezentálják, avval a, mindenesetre sok érvényesülni tudó kvalitásból összefonódott sikerrel, mely az elszigetelt érdckvéleményeket ugy tudja a piacon értékesíteni, — a be nem avatottak használatára — mintha az az általánosság megnyilatkozása lenne. E fajta színjátékot talán látni fogunk a közel jövőben, mindenesetre éles szemrehányásképen viszonyítva azokhoz a tényezőkhöz, melyeknek kötelességszerű feladatuk lenne a szent jóizlés nevében tilalomfát felállítani. Amiképen azonban látói leszünk egy ilyen közönséges szimptómának, akképen nézői voltunk tegnap este — vegyük előleges kárpótlásul — egy igazi intim és szeretettel teljes bucsuzkodásnak, mely a telivér művészettől provokált vonzalomból fakadt, s nőtt tüntetésszerűen nagyarányúvá. A Megyeri Dezső kasza kalmárkodásai által megzsinórmértékezett uj színházi rendnek ugy jó, ha Perényi Margit távozik innen. Sok keserű szó, kifogás ejtődött el az utóbbi időkben a színház direkazok visszaható szánalmas eredményeiről — de magán társalgásban ; j lekritizálják a sárga földig a szeméj lyeket is - de négy szem között, -- mi• kor pedig találkoznak a gyatraságok j egyik másik oszlopával, kegyesen ' fogadják azok hódolatát s szinte I biztosítják, hogy már csak hivek maradunk ezért, meg azért, meg j amazért! tehát nem a megítélési j képesség erejében, mint inkább az önuralom, a lemondás, a szilárd határozottság hiányában vannak az okok. Szívesen kiáltanak egy^kormány biz. tos vagy felsőbb rendelkezések után, a helyett, hogy a kormánybiztostól várt szigorú eljárást maguk teljesiI tenék, ha már egyszer önkormányzat van. Persze ez kényelmesebb, kevesebb kellemetlenséget okoz, sőt egy kormány biztost, vagy egy drákói szigorral dolgozó polgármestert még a kávéházakban sőt a ! ! tora ellen, abból az alkalomból, hogy most néhány érdemes, sőt mondhatni legtalentumosabb tag tűnt le a deszkákról. Mindezek a megrovások erősen felidézhetők a Perényi elszállásakor, mikor, mint már annyiszor, megint szinbolizálódott az uzsora szellem és a művészet közötti harc, A színház vezetésében hegemonizáló csapnivalóságok, majd talán nagy stílben kérnek bűnhődést s ép ezért itt e helyen nem beszélünk részletekben róla, főleg azért sem, mert ezúttal a Perényi Margit egyéniségének elismerését óhajtjuk leszegezni .... j A hol a primadonnákról tevődne említés komoly hangon, de zárt ajtók mögött, Perényi ott bátran hallgatózhatna: titokban, észrevétlenül Dicsérnék hang-. jának lágy csengését, hajlékonyságát, koloraturáját, kifejezésteljességét,— szeretettel és elismeréssel szólanának intelligenciájából kiszökkenő énektudásáról, mely ' a primadonnáknak nem épen- sajátlagosan jellemző erényük, — s beszélnének' a temperamentum patinájával bevont diszkréciójáról, a minek fokát az operetteknek önmagukból kiforró szertelen világában olyannyira nehéz kellőképen meghatározni. Korona tanúnak felvonulna, — hogy ne sokat állítsunk a sorba, — a bájosan izgató Denise de Flavigny, Alézia : az aranyos Baba (bár ezt Kolozsvárt nem játszotta) az édesen naiv Bibliás asszony, s a többi, mind olyan operett-figura, a melyekknek megjátszásához sziv, izlés és igazi talentum kell. S ha a nehezebb, tisztultabb és mondhatni ércesebb művészetet kellett képviselni: Perényi be tudott lépni az opera határai közé, s tapsoltunk neki például Márthá-ban, vagy le g közgyűlésekben is le lehetne támadni, kritizálni, esetleg kimozgatni ! Mert vájjon, ki az ma ebben a városban, a ki például a gazd. tanácsnok ur ügybuzgalmáért lelkesednék, aki az ő elért hivali eredményeit nagyra tartaná, vagy azokból jövőt jósolna ? Senki. És mégis miért nem jut eszébe az értekezőknek, a kritizálóknak, a polgári körnek hogy ezen változtassanak. Egy oly derék, szorgalmas embernek mint Niedermann József r. kapitánynak behívása gazdasági tanácsnokul, általánosan helyeselt, jónak felismert eszme, mégis a választók körében semmi biztatás az utóbbinak, vagy kritika az előbbinek ki nem forr, ki nem alakul. Mert ezen változtatni egyesek nem bírnak, a többség pedig nem akar és nem tud. Marad tehát minden a régiben. Avagy azután a szörnyű kritika után, amely a jelenlegi számvevő utóbb a mi mesterünknek alkotásánál: a Tetemrehivásnál. Ha a lámpák elé jett tudtuk jóelőre hogy perfekt, készre cizelált élvezetet ad nekünk cserébe azért a ragaszkodásért, melyet ugyanezekért előlegesen mutattunk neki estéről estére. Kifejezője volt annak a ritka primadonna típusnak, a mely elveti magától a könynyen megvesztegethető tömeg számára állandósított és raktáron tartott eszközöket s csupán csak a legszigorúbb mérték alapján is elfogadható sőt külön kiemelhető vonatkozásokkal csalogatja ki a szivekbői a sikert. A Perényi diadalainak titka : szubjektivitása, — a szó művészi értelmében. Egyéniségével zománcozta be minden szavát, dalát s egész játékát. Ennek a szubjektivitásnak defínicioját leírni nem igen lehet, — mert megnyilatkozása, mint hatás csak a közvetlen látáskor szélesedik ki megérthetően. Szinházba járók számára rójjuk ide e sorokat, s ezeknek a miket mondottunk ne magyarázat, hanem emlékeztető legyen. S ha aláírják e jegyzeteket, akkor egyben kiállítják a dekrétumot Perényinek, hogy ő nemcsak énekesnő, hanem szinésznő is volt. Ennek a két tulajdonságnak Összekapcsolódása tette őt a szinház friss, első díszévé . . . A kolozsvári közönség különben nem először hinti feléje a búcsúzkodás illatos rószáit: mert Nagyváradon megkezdett pályájának második állomása itt volt, a Bölöny rezsim alatt. Akkor is a kellemetlenkedések szövevényeiből távozott el tőlünk. Hogy Debrecenben, Mármarosszigeten s Marosvásárhelyt őt ünneplő tapsok szálljanak mifelénk. Tavaly k .Esztergom is Vidéke" tárcája.