Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-06 / 28.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (28. szám.) iCQ2. április 6 tevékenységét a függő kölcsönöknél, a Maiina korszakban először, — most pedig a kormányi vizsgálatban és főispáni leiratban másodszor érte, talán a változtatás szükségessége lép előtérbe ? Oh nem. A domináló áramlat az, hogy ugyan hogyan maradna meg mégis, továbbra is számvevőnek, hisz ért ő ahhoz, akár mit mondanak is, — nem a főispán, nem Gunda, — de a szomorú tények. Vannak akik még a teljesen képtelennek bizonyult és tehetetlenségükkel nagy bonyodalmakat okozott egyes, a főispáni leiratban névszerint is megnevezett tisztviselők további megtartását is tervezgetik, remélik; vannak akik uj, a városi közigazgatásban egészen járatlan emberek alkalmazását, vagv másutt alkalmatlannak bizonyult erők elhelyezését keresgélik. És kérdjük, vájjon hogyan lebet ily áramlatok mellett, ha azok érvényre is juthatnak, egy város jó és sikeres administratióját remélni ? Vájjon nem lesz e már alapjában ismét az örök panaszok és korholások sorsára kárhoztatva ez a szegény város és Sisifus munkájára Ítélve az a férfiú, akit élére állitanak? Kérjük, intjük tehát a döntésre hivatott képviselőket most az utolsó órában, hogy mondjanak le a régi szokásról, szánják el magukat radikális eszközök alkalmazására. Félre a jogosulatlan ambitiók dédelgetésével. Nem mondjuk, hogy földön-futókat teremtsenek, mert egyrészt immár tisztességes nyugdíjhoz van joga minden tisztviselőnek s a jobb administratio és gazdálkodás bőven behozná még ezek terhét is, de más részt egyes erők más, — képességeiknek megfele lőbb vagy könnyebb alkalmazásbankihasználhatók, csak ott nem a hol vétkeztek. Minden képességet a maga helyére most — és aztán szigort. És még egyet ! már régen megmondottuk, hogy a város tisztikarának reorganisatióját csak a küszöbnél lehet és kell kezdeui. Más módszer nem fog sikkerre vezetni. Ma a midőn kötelező nyugdíj áll fenn, már nem lehet olyan könnyen venni egy egy fiatal ur el és behelyezését. Aki már 5 — io évet eltöltött benn, ha gyenge képességekkel is, azzal már nehéz embertelenkedni, mert nézték volna meg az ujoncozásnál ; az már maga és rendszerint ártatlan családja bizonyos jogokat formál. Tessék az újonc mértéket felemelni s jól meg válogatni azokat, akiket a közszolgálat küszöbén áteresztenek, akkor io—20 év múlva, nem absolut bizojnyos ugyan, de valószínű, hogy nem lesznek kölöncök. Egy alsó fokú uj tisztviselő behelyezése, van olyan fontos, akár egy tanács tag választása* mert ezekből a kicsinyekből lesznek ellenállhatatlanul a nagyok — idővel. Ezt különösen ajánljuk a tanács és a polgármester ur figyelmébe : még az ideiglenes alkalmazással sem kell könnyen bánni és tartsák kötelességüknek, hogy még csak meg melegedni sem hagyjanak a vároházán olyan fiatal embert, aki egy jó tisztviselőnek legalább a csiráit nem hordja magában. Minden erőnek közre kell hatni, hogy elvégre legalább a reményünk legyen bizonyos a javulásra, a kibontakozásra. És most lássuk, mi lesz ! aztán újólag mienk lett s most, egy év után, megint megy, ajkán talán az au revoir-ral . . . * * A hivatalos búcsúzkodás tegnap esett meg. Mint Mamsell Nitouche játszott nekünk utoljára, s a színház tele lett. A közönség, mely tegnap megjelent, perpektivát adott a Perényi művészetének természetrajzáról. Inteligens előkelő, s ahogy nem képviselődtek soraiban a szélsőségek, ép ugy meleg intimus és egyöntetű volt a ragaszkodás külső nyilvánulása. Az ovációk a nőnek is szóltak, a szerény szimpatikus urileánynak, a ki a deszkákról lépve is tisztelőket, jóbarátokat szerzett magának azokkal a szeretetreméltó egyéni vonásokkal, a melyek a színpadon, mint művész kvalitások jelentek meg. A közönség egyre tapsolta, hivta ünnepelte olyan módon, a miben benne volt az egy év alatt kivirágzott vonzódásszerű szeretet minden detailja. Virágcsokrok, ajándékok, a souvenirnek finom tolmácsolói beszéltek neki a ragaszkodásról és az elismerésről . . . Perényi Margit jegyezze fel annak a tizenkét hónapnak történetét, melyet itt töltött szemeink előtt. Számára ez a periódus a jövendőjébe való bizakodásra állított ki útlevelet, s me'eg éltetője lehet az ezutánvalóságokban. Azonképpen mi is emlékezünk majd róla, mert nekünk viszont a művészet javát mutatta meg, a melyért csak tapsot, virágot adni : hálátlanság volna. A hílátlanságot más úgyis átadta már neki, A jéggyár kérdése. Van a belügyminiszternek a többek között a kilencvenes évek végén hozott egy körrendelete, mely előírja, hogy a jégvermek megtöltésére, csak kifogástalan, a tiszta folyó, avagy állóvíz jege használható fel, mely rendeletnek érvényt szerezni, az egészségügyi hatóságok szakközegei vannak hivatva és kötelezve, az ellenőrzés szigorú gyakorlása által. Hogy közegészségügyi okokból mily üdvös a körrendelet, ahhoz a kétségnek még csak árnyéka sem fér. De, hogy az idei jégszük évben szerezhető-e annak feltétlen érvény és ha szereztetik, nem lesz-e annak épp az ellenkező eredménye, mint amit elérni a rendelet céloz, ez előrelátható. Köztudomású, mindnyájan tudjuk és láttuk, hogy milyen jéggel lettek vermeink megtöltve, s honnét szerezték azok a jeget be, s igy egy előre látható veszedelemnek néz városunk egészségügyi szempontból eléje, mert ha szigorral haj tátik végre a rendelet, úgy annak eredménye közvetlen a jéghiány, mig közvetve az egészségügy veszélyeztetése és az élelmi szerek drágulása lesz. A törvényhatóság bizottsága, látva a közelgő veszélyt, legutóbbi rendkívüli közgyűlésében foglalkozott is már a megyei egészségügyi bizottság jelentése alapján a kérdéssel, nevezetesen annak egyik, a közegészségügyre vonatkozó részével, anyagi erők hiányában azonban üdvös elvi határozatok meghozatalánál tovább nem jutott. Kimondotta, hogy ezen fontos közegészségügyi és közgazdasági ügy iránt érdeklődik, a fogyasztó közönség mozgalmait figyelemmel kiséri és az esetleges magánvállal kozást erkölcsi támogatásban részesiti. Hogy ennél többet nem tett, az természetes, mert az anyagi támogatást nyújtani, az érdekeltek vannak hivatva. A hozott határozat fontossága megköveteli azonban azt, hogy azzal, első sorban is a közvetlenül érdekeltek foglalkozzanak. Mert eltekintve attól, hogy a határozat in kább intő szózat a jövőre, van azonban egy részének közvetlen kihatása a közel jövőre, a melegebb évszakra, mely az ellenőrző szak közegekre kötelességeket ró, minek teljesítése nagy horderejű következményeket szülhet. Képzeljük el, hogy mi fogna akkor bekövetkezni, ha a rendelet végrehajtása folytán, egyik-másik, vagy ki tudja hány jégverem kiürítése rendeltetnék el ? Igaz, hogy annak is meg volna a talán még károsabb hatása, de ha a körülmények indokolják, kizártnak azt nem tekinthetjük. A kérdés elég fontos arra, hogy az érdekeltek azzal a jövőre és a közeli jövőre való tekintettel foglalkozzanak. Ami a közel jövőt, a küszöbön álló melegebb évadot illeti, erre vonatkozólag városunkat illetőleg megnyugtató lehet közönségünkre az az intézkedés, melyet a városi egészségügyi hatóság, dr. Áldori Mór tanács orvos javaslata alapján tenni tervbe vett, amelynek folytán első sorban is figyelmeztetve lesz a lakosság, hogy úgy belső, mint sebészi bántalmak gyógykezelésénél, csakis a kristály jég, mig a nem kristály jég csak hűtési célokra és oly kép használható, hogy a közfogyasztásra szánt élelmi cikkek, főleg husneműek, a jégen közvetlenül nem, hanem az azok befogadására alkalmas tartályokban, avagy pl. fúggő, avagy elszigetelt oly helyzetben helyezhetők el a vermekben, hogy azok érintkezése a jéggel ki legyen zárva, mely óvintézkedések szigorú és feltétlen betartására, a rendőrségnek lesz nemcsak kötelességszerű, de lelkiismereti feladata is. Ami a kérdésnek, a jövőre vonatkozó részét illeti, t. i. egy jéggyár felállítását, ez elég aktuális és fontos arra, hogy azzal necsak az érdekeltek, de a hatóságok is foglalkozzanak. Magán vállalkozás utján, avagy társadalmi uton, csakis bizonyos hatósági kedvezmények pl. a jég beszerzésének egyedül a jéggyárból lehető, szabályrendeletileg kötelező kimondása mellett volna létesíthető, mig hatósági uton, a tervbe vett világítással kapcsolatban, jutányosabban volna megoldható. Ajánljuk a kérdést, az érdekeltek figyelmébe. — Ő eminentiája a Hercegprímás í. hó. 5 én reggel elutazott Balaton Füredre. Szándéka volt már húsvét kedden elutazni, azonban a kedvezőtlen időjárás miatt, az utazást elhalasztotta. — Háziezredünk kitüntetése ós búcsúja a császárvárosból. Mint már megírtuk, a jubileumi és búcsúdiszebéd i-én d u. 4 órakor tartatott meg a Grand Hotel nagytermében, a mely e célra fényesen volt dekorálva, az asztalfő falán az ezredtulajdonos ajándékozta nagy értékű életnagyságú ólajfestésű képével. A diszebédre 91 vendég volt hivatalos. Díszvendégek voltak de Roop Wladimir orosz vezérkari ezredes, katonai attasché és segédje de Potapow Miklós orosz vezérkari-alezredes. Hivatalosak voltak még gróf VexküllGyllembrand hadtestparancsnok, FischerColbrie hadosztály és nemes Pott Emil dandárparancsnokok. Az ezred volt parancsnokai kö ül megjelentek lovag Grivicic Dániel altábornagy, Woinovic Emil vezérőrnagy és Bánkfalvai Antalffy nyug. ezredes, továbbá dr. György Ernőd ezredorvos, jelenleg katonai-akadémiai tanár és Hiltl Ernő vezérkari főhadnagy. Képviseltette magát a 62. gyalogezred, a melylyel háziezredünk egy dandárt képezett és a 6. számú hadosztály tüzérezred, a melylyel háziezredünk egy laktanyában volt négy éven keresztül. A diszebéden az első toasztot német nyelven de Roop Wladimir orosz katonai attasché mondotta Ő Felségére, mely után a zenekar az osztrák hymnuszt játszotta. A második toasztot lovag Schweitzer Ede ezredparancsnok II. Miklós cárra szintén német nyelven, mely után a zenekar az orosz hymnuszt játszotta. A harmadik toasztot szintén az ezredparancsnok tartotta Mihály orosz nagyherceg, ezredtulajdonosra, a mely hasonlatokban gazdag és meglepő fényes volt. A fenomenális hatást keltett 0 beszéd után a zenekar szintén az orosz hymnuszt játszotta. Az ebéd folyamán Lehár Ferenc karmester, a híres kukuska opera szerzője bemutatta uj indulóját, a mely a 26-os induló cimét viseli és nagy hatást keltett. Ebéd után a télikertbe vonult át az egész társaság. A vendégek 8 órakor este távoztak, mikor is az ezred tisztikara harsány hangon éljenezte meg a festői orosz egyenruhában volt két vendéget, továbbá a volt ezredparancsnokokat és a jelenlegi parancsnokot. Az ezred csütörtökön reggel hat órakor keit ú*ra hajóval, új állomáshelyére Győrbe menendő. Pozsonyban megállott az ezredet vivő hajó a hol is fényes tüntetésekben volt része. Már Bécsben nagy ovációk között vonult ki az ezred a laktanyából. Óriási éljenző néptömeg és a hadtest majdnem valmennyi tisztje kisérete mellett elől a hadtestparancsnokkal. Pozsonyban pedig Frigyes főherceg az V. hadtest parancsnoka és a pozsonyi helyőrség egész tisztikara a honvédzenckarral együtt várta a hadtestbe visszatért uj ezredet. A hajó kikötött, a főherceg és a tisztikar a hajóra szállott, a hol elléptetett a tiszteletére felállított díszszázad arcvonala előtt, majd üdvözölte a tisztikart és legbensőbb örömének adott kifejezést a fölött, hogy e kedves ezred újból hatáskörébe került vissza. A háziezrednek Bécsből való eltávozása előtt még egy az ezred történetében őrökkig fenmaradó emlékezetes esemény is történt. A bécsi II. hadtestparancsnoka gróf Uexkütl Gyllembrand háziezredünk eltávozása alkalmából egy had' testparancsot adott ki melyben a legfelsőb. hadúr legteljesebb megelégedését tolmácsolta az ezred magatartása, kinézése és viselkedése fölött, egyben saját dicséretét is tolmácsolta abban, kiemelvén, hogy az ezred volt hadteste legkép zetteb ezrede, a legjobb lövők az ezredben voltak és ugy a tisztikar, mint a legénység a legfelsőbb megelégedést állandóan kivívták a maguk részére. Ezen hadtestparancsot az aznapi rapportnál Bolfras főhadsegéd bemutatta Ó Felségének, a ki is végigolvasván a 26. ezred dicséretét, a parancs alá sajátkezűleg a következő szavakat irta rá: >Sehr richtig. Franz Jósef*. 6 felsége a király ezen szokatlan elismerése óriási hatást keltett az egész hadseregben, annál is inkább, mivel ilyen kitüntetés még kevés ezredet ért. Bolfras főhadsegéd megkérte Ő Felségét, hogy ezt az eredeti kézírásával ellátott parancsot engedje át kegye_ sen az ezred részére ereklye gyanán