Esztergom és Vidéke, 1902

1902-03-02 / 18.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. IHegJeleíjlk Vasárnap és csütörtökön. JILŐFIZETÉSI ÁRAK : JEgéBi évre — — — — 12 kor. fél évre— — — — — 6 kor. .Jegyed évre — — — 3 kor. Egyes «Kam ára: 14 fii. til. fll. ül. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKASLaptulajdonosok : Dr. PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (bova a Kéziratok, előfizetések, nyilttereK és hirdetések Mldendo Széetjertyi-tcr, 330. szán). HU Kéziratot nem adunk vissza. >-^Mezőgazdaságunk és a kereskedelem. Egy európai hirű államférfiú mondotta nemrégiben azon, az igazságnak mindenben megfelelő szavakat, hogy a legnehezebb helyzete ma annak van, aki a földjei után akar megélni. Ezek a nagyjelentőségű szavak nem csupán a mezőgazdaság mai válságos helyzetére vonatkoznak, Németországban el nem tagadható az agrártörékvéseknek minden téren való érvényesülése, mégis leszámítva azt, hogy a német földmives nép útban van a jólét sa boldogulás felé — nap rap után hallani ott is panaszokat, melyek a mi földmives- és birtokos osztályunk panaszaihoz meglepően hasonlítanak. Ott is, mint nálunk általános az a nézet, hogy a földbirtok a mai gazdálkodás rendszere mellett nem fizeti ki magát. A termelő, ha piacra hozza termését, alig nyer rajta valamit. A közvetítő kereskedelem haszna legaHa inajd egy . . . Ha majd egy fájó pillanatban, Hogy elhagyott vagy, erezed, S nem lesz, ki néma bánatodban Vigasztaljon majd tégedet, Ha minden, minden hüteten lesz, Ha megcsalt minden érzemény: Vigasztaljon, hogy mély keserved Százszorta jobban érzem én. Reményed gyenge kis fonala, A. mely szivedbe benn szakadt Valaha hogyha tán még fájna Egy el nem hamvadt vágy miatt, Keresd meg akkor más felét majd, — Szivembe' mindig megleled, — S amely azt újra összetűzi, Megáldom azt a kis kezet. Estéli András lább is jóval nagyobb, mint a termelőé. Pedig hát ez az állapot viszás. Igaz, hogy a kereskedőnek is kell a termékeken nyernie, de hogy ez a nyereség több legyen, mint amennyi azé, ki elvetette a magot, munkáltatta a földet, learatta, magtárba gyűjtötte a termést keserves fáradsággal, hozzá hónapokon át kockáztatta munkájának minden eredményét — az ellenkezik a méltányossággal. Az agrár törekvések egyik sarkalatos tétele : a fogyasztóknak a termelőkhöz való közelebb hozása. Tudták jól ugy a magyar, mint a külföldi agráriusok, hogy a földbirtok válsága nem fog addig megszűnni, a mig a mezőgazdasági termékeknek a közvetítők kezén keresztül vezető hosszú vándorutját meg nem szüntetik. Kell ez azért is, mert ez által a termelő is méltányos árt kap terményeiért, a fogyasztó pedig olcsóbban kapja kézhez. De a közös érdek a csirája a német földön immár nagyszámú és folyton szaporodó értékesítő szövetkezeteknek, amelyhez hasonlót már nálunk is létesiteI nek. j A földbirtok érdekében folytatott munkálkodásnak azonban még mindig nem koronája a közvetítő kereskedelem túlkapásainak megszüntetése. Vannak egyes jelenségek a mezőgazdasági életben, amik gondolkodóba ejtenek. I A mezőgazdaság egyoldalúsága i még talán nagyobb baj, mint a közvetítő kereskedelem túlkapásai. Különösen szembetűnő a magyar földön, a föld mivelőinek és a földbirtokosainak a régi hagyományokhoz való ragaszkodása, az azokkal szakítani nem akarás. Pedig hát a gőz és villám korszakában élünk, amikor minden talpalatnyi térnek, minden percnek, minden legkisebb eszköznek kell, hogy meglegyen a maga rendeltetése. A napi élet számtalan oly eseményt idéz fel, amiből meggyőződhetünk arról, hogy parányi dolognak a helyes kihasználása sokszor meglepő eredményeket szülhet. Ismeretes, hogy Budapest piaca A virágok és én. — Böjti prédikációimbői. — y Minden órádnak leszakaszd virágát]*. Oh kannibál poéták kegyetlen buzdítása ! És ti beszéltek érzó szivetekről, lelketek nemességéről ?! Bizony ti is csak oly kéjencek vagytok, mint a Kelet szatrapái, vérszopók, mint Dahoméj királyai. Hétfejű sárkányok vagytok, kiknek számára mindennap egyet-egyet kell feláldozni az ország legbájosabb szüzei közül. j . S ti imádott hölgyek, kik hajatokba, lihegő kebletekre tűzitek gavallérjaitok bokrátáit, ti királyok, főpapok, a világ nagyjai, kik tűritek, óhajtjátok, sőt megkövetelitek, hogy útjaitokat kertek s mezők virágaival hintsék be, te dicső mű- •• vésznők, kiknek termei minden zugát drága j csokrok és koszorúk töltik be, miknek' nézése büszkévé és boldoggá tesz ben-I neteket: különbek vagytok-e a szalmás szurokba mártott s meggyújtott mártírok lobogva égő sorai közt gyönyörködve sétáló Nérónál ? j S még holtotok után is kéjelegtek a legyilkolt virágok hekatombáiban! A barbár fejedelmek halálára legyilkolták sírjaik fölött azok szolgáit, hogy a másvilágon is legyen kinek parancsolniok ; a ti ravatalaitokon pedig ott hever-; nek a természet legyilkolt legszebb ékes- j ségei: a virágok ezrei. Irtózom a botanikustól is, miként az | anatómustól. Vivisectiók emberei. Tisz- j telem nagy tudásukat, de borzadok munkájuk láttára. Malum necessariumök ők. A hóhér is az. Ki tudja, melyik a jobb? Az utóbbi a mérges gyomot irtja. Hanem a tanítót, meg a kertészt szi- [ vem mélyéből szeretem. Isten legméltóbb szolgái ők ; a természet nagy templo-' mának papjai. Az egyik az emberiség, a másik a nö«

: vény világ csemetéit ápolja, neveli, igyekszik minden jó tulajdonságaikat fejleszteni, nemesíteni. A jó kertész sohase fogja virágait készséggel letépni. Hiszen ő ültette azokat s csírázásuktól fogva magvaik teljes kifejléseig áhítatos bámulattal szemlélte bennük a természet Örök törvényeinek működését. >A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyiljék, ha jö a szép kikelet; Lány a virág, kikelet a szerelem Kikeletkor virítani kénytelen !c A kertész szépséges leányai a virágok. Tudja ő, hogy azok is átélik a szerves élet minden fázisát, hogy meg van nemcsak a vérkeringésük, hanem megvan ax érzésük is. Illatjaik, szineik által beszélnek. Az emberiség történetében legrégibb költői nyelv a virágnyelv. Nagy nemzetek nyelvei vesztek már ki s fognak kiveszni, de a virágnyelv Örökre fönnmarad. S a kertész legjobban érti e nyelvet, valamint hogy ő ismeri leyjobban virágai fejlődése titkait, érzelmeit. A virágok nagyon idegesek s ezért nemcsak érzékeik, hanem érzelmeik is finomak. A virág Ízlése kényes s azért táplálékában nagyon válogatós; neme* lyik túlérzékeny a világosság iránt, másik a nap fényét, hevét kedveli. Egyiknek eleme a viz, másiké a szárazföld. Sokja boszuálló s a ki lételében háborgatja, azt fegyvereivel meg is támadja; mindannyia azonban a szerelem mindenható hatalma kicsinyben képe az egész ország I kereskedelmének. Ertjük a kereskedelemnek azt az ágát, mely szoros összefüggésben van az ország mezőgazdaságával. A figyelmes szemlélő hamar rájön arra, hogy a magyar piacon oly termékek, melyeknek előállítása a mezőgazdasági tevékenységnek egyik mellőzhetetlen kiegészítő részét kellene képezniök. — külföld!ről kerülnek hozzánk, Budapesten ! grasszál a szerb baromfi, zöldséget ! pedig Olaszország importál nekünk. Hát bizony ez szomorú dolog. I • • • -VIT' j A kisgazda még csak ráfanyalodik a baromfi tenyésztésre, de már a nagyobb birtokosok nem tartják érdemesnek vele foglalkozni. Es igy van ez a mezőgazdasági élettel kapcsolatos minden más téren. Állattenyésztésünk általábanvéve nem elégíti ki a várakozást és az igényeket. Mezőgazdasági iparunk általában nincsen, pedig hogy mily hordereje van a mezőgazdasági ipar fejlesztésének, azt csak az tudja, aki , , , —=s ! -: i ' • alatt nyilatkozik meg legkiválóbban, midőn ezen szenvedélyét illata, vagy színeinek pompája, sokszor mind a kettő által árulja el. Szerelmük költőibb a Héró és Leanderénél, mert a természet Leandernek ' mozgékony tagokat, izmos karokat adott, melyek segélyével Hérójához átúszhatott ; ámde szegény virágainkat gyökereik helyhez kötik. S édes, szerelmes, termékenyítő csókjaik mégis találkoznak. Égető vágyaikat kitárt keblükről, szétáradó illatjaikról, kacérkodó szinpompájukról megérti a rövid életének örvendeíő lepke, a munkás, becsületes méh, a zümmögő, de nem mogorva rovar s a szerelmesek sóhajtozó postása : a suttogó szellő , — s mindegyik versengve igyekezik az édes csókok kiváltását közvetíteni. A kielégített szerelem boldog percei után a virág kezdi veszíteni bűvös illatát és színpompáját, kezd fonnyadui; szirmai lehullanak, ámde termete izmosabbá, tekintélyesebbé lesz. Mintha csak asszonyosodnék. S valóban kedvezőn meglepő az a látvány, mely hosszabb, rövidebb idő múlva ápolója elé tárul. Egyetlen világ-, vagy országos kiálitáson sem láttam oly csodás mívű, szinű és alakú kedves bölcsŐcskéket, mint amilyeket most ringat a szellő a virágtő karjain. Ezek aztán a cs. és kir. Mautner Ödön igazi >kedvencei.« Ezekben a bölcsőcskékben, hüvelyek. b .Esztergom és Vidéke" tárcája.