Esztergom és Vidéke, 1902

1902-01-05 / 2.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. J^egjeleijik Vasárnap és csütörtökön. ILŐFIZETÉSI ÁRAK Esése évre *él évre — begyed évre Egyes szám ára: - 12 kor. — 6 kor. — 3 kor. 14 til. Öl. fii. fll. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPEIrEN FARKASLaptulajdonosok : Dr. PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: kéziratok, előfizetések, nyiltterefe és hirdetések küldendő Szécl^CQyi-tér, 330. szárp. —jH Kéziratot nem adunk viasza. (•«•— "Filo- és anti." A napokban tudomására jött e lapok szerkesztőjének, hogy vannak egyesek városunk polgárai között, akik az ő személyét olyan >suba alatti* antiszemitizmussal gyanúsítják. Nos, ez magában véve éppenséggel nem volna még közérdekű dolog és nem involválná azt, hogy ennek a dolognak a megvilágításával e helyütt foglalkozzunk. De rögtön közérdekűvé válik, a mint az érem másik oldalát is megtekintjük. Ez a — mondjuk ki inter parenthesim : alaptalan— gyanúsítás igen sokakkal szemben ma már annyira megszokottá vált újonnan kialakult társadalmunkban, hogy érdemes fölötte kissé elmeditálni. Nem akarom e kérdést »ab ovo« kezdeni: az antiszemitizmus determinálásával; sajnos, ez már igen közösmert dolog, de annak dacára ez irányzatnak körvonalai ma még annyira elmosódottak, hogy sokan, tán minden tendencia nélkül megHí „Esxtergom es Vidéke" tárcája. Föltámadt város. (Az Eszt. és Vid. számára irta: K&r'ési László dr.) I. A városok is csak ugy járnak, mint alkotóik, az emberek. Elpusztulnak, a mikor az idő betelik fölöttük. Hol van a Nilus partján négy-öt ezer esztendő előtt virágzott Memphiz, hol a száz kapus Theba, hol a fáraók tudományos városa Heliopolis, a hová Plato is elzarándokolt tanulni, hol van a Tigris és Eufrát mesés pompájú Babylonja; hol terült el Kaldea csodálatos Ninivéje, hol a perzsák kincses városa, Ekbatána ; hol van Salamon ragyogó Jeruzsálemé ; hová lett a classtcus Athén, mivé lett Augustus császár márvány-Rómája, Justinian Bizánca, az ó- és középkor sok világvárosa ? Valamennyi fölött betelt az idő, valamennyi bevégezte hivatását és romokba temetkezett. Nápoly kies szomszédvárosai a classicus korból, nyomtalanul elpusztultak. Csak a Vezúv mentett meg számunkra egy-kettőt. Ezek közé tartozik Pompéi, az egyetlen egy föltámadt classicus város. Nápolyból Pompéi mindössze huszonnégy kilométer s igy ötven perc alatt ott vagyunk a gyorsvonattal. A kirángyanusitanak olyanokat is vele, a kik sem egyik, sem másik szélsőségnek hívei közé nem tartoznak. Difficile est satiram non scribere! Nehéz dolog nem politizálni tekintetes hazánkban, de megkísérlem csak a társadalmi korlátok közt maradva, tárgyalni tovább. Ha valaki zsidónak születik s e J vallásban nevelik fel, annak nincs mit válogatnia a filo- és anti irányai közt, mégis halljuk gyakran, hogy számos elfogulatlan, felvilágosodott zsidót éppen saját hitsorsoJsai illetnek a közömbös, sőt az antiszemita jelzővel is, kivált a mínden szélsőségeket nivelláló fővárosban. Aki pedig katholikusnak, vagy valamely protestáns vallás hívének született, az sokszorosan van kitéve a kényszernek, hogy > valljon szint!« Mintha bizony vallási megkülönböztetések és türelmetlenségek nélkül nem élhetne meg az ember. Mi itt, szegény sanyargatott hazánkon belül csakis jó és rosz hazafiakat ösmerünk. Aki Mózes valláduló vonatra meglehetős sok sántikáló és köszvényes benszülött telepedik, mert ezek szeretnek leggyorsabban utazni. A betegek a Vezúv kénköves vizeit áhitozzák, az egészségesek közül sokan Pompéibe, sokan elevenebb városokba tartanak. Az ut egyfolytában csupa váltakozó tájkép. Nápoly verőfényes mosolya, a Posilippo jókedvű ábrázata, a derült tenger, Capri délibábos látványa, még tovább a sorrentoi félsziget sötétzöldje csupa vidám érzést és derűs gondolatot támaszt a holt városba igyekvő utazó lelkében, a ki még a Vezúv mogorva füstölgésében is humort talál. Az útszéli kissebb állomásokról, mint például Ponticiről is folytonosan jókedvű kirándulók csatlakoznak hozzánk. Resina a Vesuv első nagy sirdombja, mely alatt Herculanum pihen. — Itt szállnak ki a jövő évtizedek számára dolgozó tudósok, mert az élőkért itt lehet legkevésbbé bolygatni a holtakat. Hanem azért lassan lassan mégis ásnak és csodálatos leletekre bukkannak. A sirdonab fölött lakozó resinaiak azonban folytonosan zúgolódnak a kutatások miatt, mert veszedelem fenyegeti aláaknázott városkájukat. Herculanum volt a Vezúv első áldozata a szörnyű katasztrófa alkalmából. Az eltemetett ókori római város valami tizenöt percnyire van Porticitől. Vastag láva tömeg boritja, a munkások jórészt kőbányászok, de a kutatás azért nem pihen, akármisát követi, mért tartoznék más mérték alá, mint Krisztus hivei ? Mi a becsületes, jó magyar zsidót ezerszer jobban tiszteljük és szeretjük, mint a hazaíiatlan keresztényt és ebben velünk együtt érez hazánknak minden jobb lelkű, elfogulatlan polgára. De ez nem zárja ki azért, hogy e mellett buzgó katholikusok, kálvinisták, vagy lutheránusok ne lehessünk. Hiszen éppen Krisztus, a mi pró

: fétánk, akit mi Isten fiának hiszünk és imádunk, éppen ő tanított min-j ket az erős hit mellett a türelemre, a szeretetre, megbocsátásra. Mi óhajtanánk, hogy a szerintünk tévelygők előtt is világos legyen a

! mi hitünk igazsága, hogy ők is részesei legyenek annak a boldogságnak, áldásnak, amit mi a Krisztus követői részére hiszünk csak fenntartottnak és ez enyheti némileg türelmetlenségünket is. A kik ezt a türelmetlenséget gyakorolják, még azok is jóhiszeműleg cselekszik azt, mert szereti — - j lyen nehéz és lassú is. Majdnem harminc méternyi az az óriási sírdomb, mely a várost Kr. u. 79-ben eltemette s igy az ásatások tetemesen nehezebbek és drágábbak, mint Pompéiben, melynél azonban nagyobb és gazdagabb város ez, épen azért a jövő nemzedékek hivatása, szorgalma és dicsősége lesz Her- • culanum titkainak föltárása. 5 A Vezúv mindig előttünk fenyegetőzik. — Egész fehér kéngőzök füstölög-, nek folytonosan s több kilométernyire látható sárga kráteréből a lassan meg- j kövesedett láva folyó. A tengerparton egy tizenkét méter vastag és hatszáz- J ötven méter széles, százéves láva folya-j mot hasit keresztül a vasút. Ez a láva- j folyam az 1794 iki szörnyű kitörésből, származik. Hatalmas tűzfolyam volt, | mely akkor a tűzhányótól egász a tengerig hömpölygött, rémítő pusztítással emésztvén fel mindazt, a mi útjába került. Az 1861-iki s az 1872 iki kitörés emlékei is elég látványosak, az 1895 ben újra kezdődött tűzhányás pedig még most sem végződött be. A nápolyvidéki nép még se veszi komolyan a Vezúvot, hanem eltemetett gazdaságai fölé, amint lehet, uj telepeket rögtönöz. A lávás Torre del Greco folytonosan zaklatott lakosai egész tréfásan azt szokták mondani, hogy nekik kell megbűnhődniük Nápoly összes vétkeiért. Pompéi előtt a vonat kissé eikanya rodik a tengertől s egyszerre csak kopár hamu és horzsakő törmelék-halmok nék megmenteni a szerintük kárhozatra jutók lelkeit az örök gyötrelmektől. Hogy azonban a zsidó vallás mást tanit, mást hisz, ez az ő legszentebb joga, a mivel szemben keresztény embernek csak a száj nakozó szeretet érzelmeit lenne (

szabad szóhoz engedni. ! Hogy az úgynevezett >antiszejmitizmus« mégis él és terrorizál, j ahhoz bizony éppenséggel semmi köze sincs a vallásnak, az egészen más lapra tartozó dolog. ! Itt történeti, politikai, hatalmi, az ! ősiségben gyökerező hiúsági, és jlegfőkép anyagi érdekek játszanak szerepet. ! A zsidóság a nemzet testétől sokáig különálló (és önhibáján kivül különálló) tényező volt, a mely még ma sem olvadt össze a nem zsidó elemmel, de vele párhuzamban legnagyobb része jó magyarrá, jó hazafivá lett. Hogy ez az izoláltság külön szokásokat, külön gondolkozás-módot szült és domborított ki, azon nem előtt áll meg, melyek a város ásatásából halmozódtak össze. Néhány lépésnyire a pályaháztól három nyájas vendéglő mosolyog felénk. Egy angol, egy olasz s egy francia. A vendéglősök már a vonat előtt állanak s a kiszállókat üdvözlik. Kiszálltunk az első nápolyi vonatról valami ötvenen, mindannyian idegenek. A ciceronék csak itt is olyan tolakodók, mint Rómában. Elég csinosan gondozott ut vezet a vendéglők mellett a kiásott városba. A vendéglők terrasszán Pompéi igazi szerelmesei ülnek s a Vezúv borát, a fekete lacrima Christit isszák. Mert vannak turisták, a kik hónapokon keresztül nem mozdulnak a romok vidékéről s mind ideges érdeklődéssel nézik a folyton folyó ásatásokat. Elkerített bejárója s külön rendőrsége van a mai Pompéinek, a hol különben egy-két hivatalnokon és őrön kivül senki sem lakik, mert minden háza az éggel van boltozva. Két líra az egész napra szóló belépőjegy. A pénztárnál hivatalos ciceronét adnak, a ki a vidéki nyaraló rendőrök fajtájából való, kényelemszerető, csöndes, kardos polgár. Mosolyogva néz térképünkre, de elég tapintatosan rögtön célzást tesz a hőségre (metonimiával: szomjúságra) s az alkalmatlan legyekre (átvitt értelemben : szivarra.) Tiz-tizenkét látogató jár a hivatalos kalauz nyomában, a ki nem nagy lelkesedéssel végzi a vezetést. Ha néhány kulcsára nem volna