Esztergom és Vidéke, 1902

1902-02-20 / 15.szám

könyvtárt szerezhetne be a gazdakör és több napi, vagy heti lapot járatna, amelyek olvasása által tágul ismerete a kis gazdának. Az öregebbeket szívesen utánzó fiatalabb gazdák elszoknának a vasárnapi kocsmázástól, idejüket inkább töltenék hasznos olvasás és társalgással a gazdakörben. Ezen gazdakörök könnyen megvalósíthatók volnának, ha a községek lelkészei, jegyzői, tanitói, a községben lakó intelligensebb gazdák kezükbe vennék az ügyet és a téli hosszú esték alkalmával maguk köré gyűjtvén a gazdákat, nekik a gazdakörök hasznát megmagyaráznák. Bár úgy lenne ! -s—s. A„Gazdasági Egyesületiből Nagy érdeklődést keltett f. hó 15-én a gazdasági egyesület választmányi ülése. Több fontos tárgyai közül kiemelendő a pozsonyi kiállításon Esztergommegye együttes kiállításának bemutatására vonatkozó határozat, mely szerint egy szűkebb bizottság bizatik meg a kivitellel. Hosszas eszmecsere után kimondatott, hogy a megyei központi mezőgazdasági bizottsággal leendő egyesülés céljából a lépések a gazdasági egyesület részéről meg fognak tétetni. A pénztárvizsgálatról a felügyelő bizottság jelentése helyeslőleg vétetett tudomásul és Gróh Ferenc pénztárosnak odaadó buzgalmáért a választmány köszönetet szavazott. Az 1902. évi költségelőirányzatot is letárgyalták. Uj tagokul Vadászffy Jenő, Horváth Gyula és Morva Izidor vétettek fel. Az évi rendes közgyűlés március elejére tűzetett ki. A gazdasági előadásokat lassan nézte —- nagyon erősen, nagyon forrón — a leányt. Szép volt a pap — nagyon szép — a száraz, szögletes homloka, a lelkes, lázas szeme, a nagy válla, a suttogó, forró beszédje. — Odamegyek és megcsókolom — gondolta Proserpina. A kezét, azután a homlokát. A halántékát, a hol fehér a haja. Befogom a szemét és a száját is megcsókolom. Észrevette magát és majd nevetett. A szertartásnak vége lett, a tótok kezet csókoltak, az egyik — meghatva az ajándék aranyaktól — lehajolt és Proserpina lábát akarta megcsókolni. Este volt már, a fű teli harmattal. — Szép ez itt — súgta álmodozva Proserpina. Vöröszománc csillogott a fákon, messze a végtelen völgyben, fekete erdők között óriási, sárga zabvetést ingatott a gyönge szél. A báró ölébe vette, megharapta az arcát. — Csókoljon meg — súgta, reszkette Proserpina. Huh. Összerezzent a csók után, zsebkendőjével lopva megtörülte a száját. A rideg, részben emeletes, hosszú, romformáju nagy kőház ebédlőjében részeg parasztok és jobb ruházatú emberek ordítoztak. — Az arisztokratia — mondta a báró. befejezik és egyesületünk e téren ritka eredményt fog a földmivelési miniszternek jelenthetni, amennyiben 7 előadó által 15 községben 20 előadás tartatott. Legutóbb f. hó 9-én Kőhidgyarmaton és 16-án Muzslán tartott Etter Gyula intéző rendkívüli érdeklődés mellett előadást. Kőhidgyarmaton 204, Muzslán 223 gazda hallgatta meg az előadásokat, melyeknek már a tárgya is szerencsésen volt megválasztva. Az okszerű talajművelésről beszélt az előadó nagy tudással és a nép megértésére használt irányban. Az előadás egészen lebilincselte a gazdák figyelmét s Etter Gyula méltán büszke lehet az elért sikerre, mert közel két óráig tartó előadását folytonos érdeklődés között hallgatták s annak befejezte után tömegesen jöttek köszönetüknek kifejezést adni az oktatásért. Mi bizton hisszük, hogy az előadáson résztvett kisgazdák sokat tanultak ott és tav?sszal, ha valamelyikük kezébe fogja az eke szarvát, eszébe fognak jutni a jóakaratú figyelmeztetések és hasznára fogja fordítani azokat. Mindkét községben takarmánymagvakat osztottak ki a jelenlévők nagy megelégedésére. Nem mulaszthatjuk el, hogy egyesületi tagjaink tudomására ne adjuk, hogy úgy a muzslai esperes plébános, mint a gyarmati plébános urak ezen előadásoknak sikeréhez nagyban hozzájárultak az által, hogy a gazdákat erre nézve előre felvilágosították és a megjelenésre buzdították, mely nemes eljárásuk tanúsága annak, hogy a földmivelési miniszter intencióját a gazdasági népies előadásokra nézve magukévá tették és azt sikeresen támogatták. Dankó István m. kir. törvényhatósági állatorvos f. hó 20-án kezdi meg Szentgyörgymezőn előadását s folytatja Pilismaróth, Bátorkeszi, Kéty, Farnád és Duna Mocson. Városi közgyűlés. Esztergom, február 15. Midőn városatyáink a ma délután fél 4 órára kitűzött rendkívüli közgyűlésre szóló meghivót kézhez vették, távolról sem sejtették azt, hogy a három pontból álló tárgysorozat esti 8 óráig fogja az ő idejüket igénybe venni. Igaz, hogy fontos tárgyak kerültek szőnyegre, de ha valaha, úgy sok üres szalmát csépeltek ez alkalommal azok, kik azt hiszik, hogy a képviselő kötelessége a minden körülmények között való felszólalás, és az indokolatlan opponálásból áll. Az értelmi többség igyekezett is a >mi az indítvány< fogással egyes, felszólalása által igazán csak törvényes jogát gyakorló felszólalókkal szemben élni, de mindég ez sem sikerült. Komikus, satirikus, drasztikus epizódok élénkítették, majd húzták vonták a tárgyalás menetét, melyek közepette, sűrűn megszólalt az elnöki csengetyű. A viták heve felmelengette a terem levegőjét olyannyira, hogy fél hat órakor kénytelen volt a polgármester az ülést tiz percre felfüggeszteni és a terem szellőztetését elrendelni. Sajnálattal kell felemlítenünk, hogy a tárgyalás menete hellyel közzel nagyon is mélyen alászállott a rendes szinvonelon alul, mert nem hiányoztak, kik jogaikat rakoncátlankodásig menő viselet által vélték hathatósan gyakorolni, s igy az elnöki rendreutasitásban sem volt hiány. A közgyűlés menete külömben a következő volt: Megnyitván a polgármester az ülést, bejelentette, hogy Ő Eminentiájának, a hercegprímásnak 70-ik születésnapja alkalmából a város és a tanács nevében gratulált, egyben pedig felolvastatott a válaszképen érkezett köszönet. Az őszinte sajnálat szavaival jelen tette ezután be a közügyet és közszol gálatot ért azon súlyos veszteséget, mely azt Bedő József váratlan elhalálozásával érte. Mindnyájan láttuk úgymond a pol — A biró, az esküdtek, az a két ember ott, azokkal bánjon jól, azok voltak a tanuk. Bántóan, élesen nevetett. Rossz napja volt, bár örült; de mindig ilyen volt, ha a vére kerekedett fölül az eszén. Egy kissé már megbánta, hogy egy demokratikus rohamában ide csőditette a parasztságot. — KL kellene dobatni őket — mondta fojtott hangon, a mint a részeg parasztok ocsmány tót áldásokkal köszöntötték. Egy asztal mellett — külön — két leány arcú fiu ivott, oda vitte, a nagy székében maga mellé ültette a báró Proserpinát. A főispán két fia volt, egyedül urak a sok paraszt között. — Édes, édes szeretem — csókolta Proserpina fülébe a báró. — Szép lány — ismerték el a lányarczú fiuk. — Ámbár bolond vagy Öreg, nagy bolond, hogy elvetted. Minek az ? Proserpina összeszorította az öklét. Fölugrott, félt, kiszökött a borostyánnal futtatott mohos kőerkélyre. Az eget nézte; világos felhőcsikokkal volt tele. A hideg kőkorlátra hajtotta a fejét. A torka elszorult, sirni szeretett volna. Különös, hideg — és rémes — volt a világ, a hová a csöndes, ájtatos nénék körül jutott. Gondolta: jó lenne most meghalni. * Elnevette magát és a kertbe szökött. gármester hasznos működését, ki a bizodalmat lankadatlan szorgalma és hű buzgalmával érdemelte ki, s aki mindezekkel magának állandó emléket biztosított, A tárgysorozat első pontja a szentgyörgymezei iskola ügye volt. Emlékeznek talán reá tisztelt olvasóink, miszerint nevezett iskolát egybehangzóan minden faktor az úgynevezett pajta kertbe tervezte. Közben leégtek a város tulajdonát képező pásztor házak, minek következtében a közigazgatási bizottság aziránt hivta fel a várost, hogy a város jövő fejlődésére való tekintettel, uj helyet jelöljön ki. Perger Lajos, dr. Fehér Gyula, Tiefenthal Gyula, dr. Földváry István, dr. Helcz Antal és a polgármester hozzászólása után az iskola építésének ügyét visszavezérelték a szakbizottságokhoz. Perger Lajos plébános felszólalásában azzal vádolta a régi várost, mintha Szentgyörgy mezővel mostohán bánnék, mivel a szentgyörgymezei tanügyi kiadásokra nem hoz a népességnek megfelelő aránylagos áldozatokat. Dr. Földváry István az arány megállapításánál nem a lakosságot, hanem a tankötelesek számát véli egyedül figyelembe vehetőnek, mig dr. Helcz Antal a hozandó anyagi áldozatok nagyságát, nem annyira az arányban, mint inkább a szükség által látja indokolva. A csavargőzős társulat azon kérelmét, hogy hatósági támogatásban részesüljön, nagy többséggel elvetették. A pénzügyi bizottság és tanács azon javaslatának, mely szériát iooo korona évi segély öt éven át megadassák nevezett társulatnak, szavazásra bocsájtása előtt, Bártfay Géza aziránt terjesztett elő írásban indítványt, hogy mondja ki a közgyűlés, miszerint a részvényesek, mint érdekeltek a szavazásnál részt nem vehetnek. Elnöklő polgármester a törvényben előirt érdekeltséget fenforogni nem látja, de az indítványt célravezethetőnek sem tartja, mert nem áll módjában a képviselőtestületnek a részvényesek neveit megállapítani, arról tudomást szerezni. Kéri azonban, hogy a társulat igazgatói ne szavazzanak. Bártfay, Stróbl, dr. Weisz, Adorján és latus a kérelem elvetése mellett emeltek szót, majd Földváry mindenekelőtt kéri, hogy ezt a kérdést minden animozitás nélkül tárgyalják, mert kérni mindenkinek szabad, megadni pedig nem kötelesség. O ugy találja, hogy ha ez a kis közlekedési vállalat megszűnik, abból a város forgalmának, a kereskedők, üzletek stb. forgalmának határozott kára lesz. Az idegen forgalom jelentékenyen apadni fog, már pedig ennek emelésére, ha szükséges valamit áldozni is, a mostani pangó viszonyok között célszerű. Az a telep a városból táplálkozik, ide hasznot hajt kis és nagytermelőnek egyaránt. Ha nem is sokat, de nekünk már sok veszteni valónk nincs is. A füzitői vasútra 3000 korona szubvenciót fizetünk a 60000 korona tőke kamataiban és nem lehet azt bánni, mert forgalmat hoz. Beszél a forgalomról, amelyat ápolni, művelni kell s kéri egy évre a javasolt támogatást megszavazni, dr. Helc és Szenttamási a kérelem pártolása mellett szólaltak fel. Ezen pont tárgyalásánál történt meg, hogy az elnök Stróbl Mihályt két ízben is rendreutasította. A harmadik pont a szervezési szabályzat módosítása volt. Az évek tapasztalatai alapján, nagy gonddal egybeállított és mesteriesen megindokolt előadói véleményt dr. Földváry István városi főügyész ismertette, Térszüke korlátol abban, hogy ezúttal bővebben ismertessük a módosítások va Fojtó meleg volt a fák alatt, tele a levegő a rózsák illatával. Egy nagy halomban volt mellette, a kertész készíthette a lakodalomra. Arra leült. Hallotta, hogy a rózsa illata megöli az embert. — Szép halál — súgta álmodozva. ... A báró jött. Meglógta, megölelte. — Szeretsz ? — súgta. A horgas ujjaival morzsolta az asszonya haját, a kezére csavargatta. Kábító, ingerlő virágillattal volt tele a levegő. Nagy fekete felhő ereszkedett le. — Itt fogunk maradni — súgta száját az asszonya ajkán tartva. Magához szorította erősen; Proserpina fölsikoltott. — Ereszazen el — lihegte fuldokolva, A kastélyban az egyik főispánfiu égi rummal öntözte a hajdúkat, a házal akarta fölgyújtani, sirt, hogy nem engedték. * Üres, halálosan csendes lett a ház. — Most szeressen — suttogta a báró, Proserpina reszketően húzódott össze, — Én félek itt. Fázott. Hidegséget érzett a halántékán; egyszerre — ok nélkül —» nagyon félni kezdett. Eszébe jutott: itt semmi sem az övé, már az ágya sem. Ráborult és sirt. Sokáig, azután kinyi totta az ablakot. — Jó volna legugrani — gondolta éí nézte a kavicsos utat, amit fehérre vi lágitott a hold. (Folyt, köv.)