Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-19 / 100.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. egjelenik Vasárnap és csütörtökön, ÁRAK fél évre — Jegyed évre j£i_őrizETÉsi — — — 12 kor. — — — — 6 kor. — — — 3 kor. Egyei «zám ára: 14 ül. fll. fii. fii. Dr. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, eló'flzetóseS:, nyiltterefe és hirdetések küldendő' Kossutlj Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. HH Kósslratot nem adunk vUsza. i I I negyedszázados fényes pályafutásra j tekint vissza, engedje meg ő méltó Isága, hogy azon sokaknak legyünk jszószóllói, kik velünk együtt örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy I őszinte szívvel kívánják; adja a mindenek Ura, hogy az egyház, a haza és városunk javára, a magas klérus díszére mielőbb és az emberi koi messze határáig lássuk őt azon legfényesebb állásban, melyre kivált egyéni tulajdonai praedestinálják. A nemzeti eszme valósulása. A nemzeti gondolatnak a nemzeti érzelem által való megtermékenyítése adja a nemzeti eszmét. Nemzeti eszme ? Ugyan mi vagy te ? Egy gondolat, egy érzelem az elmében a szívben egyaránt, a melynek briliántos fénytörésében egy nemzetnek fajszeretete, léte, boldogsága, üdvössége verődik vissza, hogy ha másban nem lehet, nyelvében legyen egy a haza. Mintha tüneményszerű álom volna megvalósulása, mikor a magyar hazának nyelvi széttagoltságát mérlegelve a hazakiáltással vegyült jajkiáltás hangzik felénk. S honnan ? A nemzeti gondolat, a nemzeti érzelem hamis értelmezőitől szitva a hazán belül úgy, mint kivül. Mert hamis az értelmezés azzal az indokolással, hogy a nyelvi széttagoltság nem veszélyezteti a nemzeti gondolatot, a nemzeti érzelmet. A nemzeti gondolat és érzelem igaz és hamisítatlan eszméje az egység, mely ha a nyelvben is kijegecesedik, a faji összeolvadás, a fajnemesités legnagyobb akadálya bomlik szét önmagától. És ha összeolvadt, áll valójában elő a nemzeti állam. Mig ha az be nem következik, addig az csak belterjes törekvés a nemzeti eszme megvalósulásához. Mig ha az benem következik, addig az csak már zománc, de valójában nem az, és ugyanaz az anyagban, mint a cararai márványban a szin, és az anyag. Mikor érjük el azt a boldog időt, mikor az lesz ? iskolában elsajátított magyar nyelvet társalgó nyelvvé tenni, hogy innen a családba jutva anyanyelvé erjedjen. A többi, kivéve a szigorúan vallás erkölcsös nevelést, az csak mellék cél vagy eszköz kell, hogy legyen, levén a nemzeti nevelésnek betetőzése azon korban, a melyben az elsajátított ismereteket folyton művelve kizárják a felejtést. Vannak-e ifjúsági egyesületeink idegen ajkú lakossággal biró községeinkben, a megyében ? Nem tudom. De annyit igen is tudok, hogy az iskola valódi nemzeti hivatása nem a jellegtől, hanem a tanítótól függ. Ha tanítóink át és átvannak hatva a nemzeti gondolattól és érzelemtől, akkor a dicső eszme megvalósulása küszöbön van s nem ábránd többé a nemzeti egységre való törekvés bevégzett eredménye, hogy magyar ajakkal üdvözölje minden e hazában született ember a beszélni kezdőtől az agg korban levőig Árpád földjén felkelő nap sugarait. Ifjúsági egyesületeket tehát és munkára tanitók. Ennek hűséges teljesítése lesz legszebb, legmaradandóbb emléklap a magyarok hazája történelmében. B. V. Népgyűlés a magyarországi munkások rokkant és nyugdijegyletének érdekében. * A magyarországi munkások rokkant és nyugdijegyletének esztergomi fiókja hét éve alakult meg Esztergomban s ez idő óta állandóan gyűjtve tagokat, hathatós munkásságot fejtett ki a munkás osztály biztosítása érdekében. Sajnos, e törekvés jó iránya mellett sem talált ez ideig kellő pártolásra, mert az intézmény szükséges és kiválóan hasznos volta az iparos és munkás körökben kevésbé ismeretes. Hogy tehát e tekintetben az egyesület vezetősége részéről mulasztás egyáltalán fönn ne forogjon, Magyary László újonnan választott, agilis elnök népgyűlés összehívását javasolta, mely vasárnap délután 3 órakor tartatott meg a város székházának tanácstermében, várakozáson fölüli eredménynyel. A gyűlést fölkérés alapján dr. Prohászka Ottokár nyitotta meg, *) Lapunk mult számából térszüke miatt kimaradt ezen cikket, tekintettel tárgyának mindig közérdekű voltára közöljük. A szerk. Dr. Walter Gyula Esztergom dec. l8-án. Hétfőn, december 22-én lesz huszonöt érés fordulója ama napnak, mellyen boldogult Simor hercegprímás dr. Walter Gyula esztergomi kanonokot áldozó pappá szentelte fel. Dr. Walter Gyula nem városunk szülötte, Selmecbányán ringott bölcsője, s mégis büszkén valljuk őt magunkénak. Itt, közöttünk töltötte gyermekéveit, itt aratott babérokat s szerzett dicsőséget ama rendnek és testületnek, melynek egyik kiváló érdemű tagja és disze. Ahová a Gondviselésnek a főpásztori intézkedésekben megnyilatkozó akarata állította, mindenütt és mindég, szivének minden nemes érzését, hevülését, nagy szellemi erejének teljességét, törhetetlen akaratát, alázatos lelkének rendithetlen hitét s nemes meggyőződését vitte a neki kijelölt, a reá várakozó munkakörbe. Nemes hivatásán kivül mindenkor melegen érdeklődött a város közügyei iránt s ott, hol csak tehette részt kért magának abból. Nem kevesebbek érdemei a társadalom terén, hol nem egy üdvös intézményben ismerünk az ő fenkölt szellemére. A társas életben, magas műveltsége mellett mindenkor az a kellemes és kedves érintkezési mód jellemezte, melynek ritka népszerűségét köszönheti. Walter Gyula pályafutása megkapó tanítás arra, hogy a hivatásbeli kötelmek teljesítésében végzett munka: öröm, és e munkában az egyéni képességek teljes kifejtése: boldogság. De tanítás arra nézve is, hogy az igazi pap, a modern élet körülményei és követelményei között is erős lehet a krisztusi, a keresztényi erényekben, a papi hivatás ez éltető levegőjében. A polgári családból származott jeles férfiú nem vitt pályájára rangot, összeköttetéseket, hanem : a munka szeretetét, a becsületet és a szilárd hitet. Es a hármas erény volt az, mi f"pásztorainak Kitüntető, magas figyelmét magara vonra, s lépcső, melyen emelkedett. Most, midőn maga* állásában egy Ez barátaim a lelkésztől és a tanítótól, de legelső sorban is a tanítótól függ. j Ha van tér melyen az odaadó munkásság megszerzi a hervadatlan babérokat, ugy azt a teret kell 'annak tekintenünk, a hol a tanitó -működése idegen ajkú községekre 'van utalva. És itt az iskola megI előzi a templomot. Annyira mege. lőzi, hogy a templom, mint ilyen jcsak folyamányosa lehet a tanitó I eredményes munkásságának, j A templom is részese lehet a j tanitó munkásságának, de csak kifejlesztő részese, mert annak célja a gyarló ember lélek nyugalmának ápolása, egyensúlyozása, hol magasabb vallás bölcseleti szempontból elbírálva oly egységnek áll szolgálatában, hol nincs faj, nincs nemzetiség, csak egy van osztatlan egységben, a lélek. A léleknek pedig ez irányban való müvelése csak akkor eredményes, ha a megértést tartjuk szem előtt. Azért nem féltem én az iskolát a templomtól, mint azt sokan teszik, mert megvagyok arról győződve, hogy az az iskolának csak folyamányosa lehet. Előbb anyagot, eredményt uraim az iskolában s azután a többi magától jön. De ez az eredmény azután eredmény legyen, mit az elkallódástól nem kell félteni. Az még mindig nem valódi eredmény előttem, ha a népiskolában, a gyermekek a tantárgyakat magyar nyelven tanulják. Az igaz eredmény akkor az, ha a nyelvtudás társalgóvá fejlődik, s mint ilyen a családok fészkébe férkőzik. Ha ide bevette magát, akkor már csak rövid idő kérdése a lelki művelésnek a templomban való eszközlése, azon a nyelven, a melyen már a fiatal nemzedék beszél. Igy volt ez mindenütt a hol a magyar nyelv győzött s igy kell lenni mindenütt a hol annak győznie kell, mert a nemzeti gondolat, a nemzeti érzelem virágfak adása, a nemzeti szellem őre a genius úgy parancsolja. S lehetséges ez ? , Már hogy ne ! Nincs hatalmasabb eszköz erre, mint az ifjúsági egyesületeknek megalakítása, melyben a legelső cél az