Esztergom és Vidéke, 1902
1902-11-16 / 91.szám
es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Ibje&jeleillk Vasárnap és csütörtökön. j^LŐriZETÉSI ÁRAK I Egéaí érre — — fél évre— — begyed érre 12 kor. — fll. 6 kor. — fii. 3 kor. — fii. Egyes síára ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. • t Xéxlratot nem adunk viasza, t-^~ Villám avagy gáz. Esztergom, nov. 15. Az az elkeseredett harc, melyet a világitás e két neme egymással késhegyre menésig viv, városunkban is megkezdődött. A támadást a Gans gyár kezdette meg azon ajánlatával, melyet a világitás ügyében kiküldött bizottság, kedden délután tartott ülésében tárgyalt. Lapunk legutóbbi számában, szakkezekből jövő cikkben igazoltuk be azon megdönthetlen tényt, hogy ugyanazon fényerejű gázvilágítás lényegesen olcsóbba jön, mint a villám. Ezt nemcsak a köztudomás, de a mathematika csalhatlan igazságaira alapított tények és az élet igazolják. Az a váratlan eredmény, melyet a gázvilágítás ügyében megindult mozgalom a magánfogyasztás terén elért, közönségünk gyakorlati érzékéről tesz tanúságot. Bár el kell ismerni, hogy a villamvilágitás modern és hogy mint magánvilágitás bizonyos tekintetben kényelmesebb, kezelése egyszerűbb és tisztább, de aránytalanul drágább, s mint közvilágítás, minden tekintetben határozottan megette áll a gáznak. Esztergom városának, tekintettel anyagi helyzetére, nem lehet célja a modernség eszméjének áldozni akkor, midőn előtte egy oly gyakorlati ut áll, melyre lépni, jól felfogott érdeke kívánja. Hogy a bizottság nem zárkózott el nevezett gyár ajánlatának tárgyalása e^ől, helyesen tette, bár az eredmény előrelátható. Egy alkalommal tanulmányozta már a város a villám világitást, de oly városokban, hol a villám nem a házikezelés, hanem a concessional mód mellett van bevezetve. Most három oly város villamvilágitását fogja a kiküldött bizottság tanulmányozni, hol az házikezelés- j ben van. j Ismételjük, nemcsak nem va-j gyünk ellene a tapasztalatszerzés-, nek, de sőt mellette, már csakj azon okból is, mert a szerzendő tapasztalat igazolni fogja mindazt, amit eddig a gázvilágítás mellett felhoztunk, s igy aztán a város nyugodtan határozhat a kérdés felett. Még csak azt óhajtjuk megjegyezni, hogy a t nulmányozás ne legyen terjengős, ne legyen az ügynek oknélküli elodázása. Biztosítva levén a megkívántató magánfogyasztás, a bizottság jövő hó elején beadja jelentését a közgyűlésnek, mely a további teendőket illetőleg, még december hóban fog határozni. Kik vezetik be a gázvilágitást. Régebbi jelentkezők : A gázvilágítás terén ujabb eseményként azt említhetjük fel, miszerént a Gans gyár, látva hogy a gázvilágitási előjegyzések napról napra mily rohamosan emelkednek, egy ajánlatot adott be a város tanácsához a villám világitás bevezetésére nézve. A kisbizottság az ajánlatot tárgyalás alá vette, melynek eredményéről, a hirek rovatában számolunk be. Elhatározta továbbá a bizottság, hogy ujabbi felhívást bocsájt ki, mi lapunk más helyén olvasható. Brenner József fűszerkereskedő 3 1. Fodor József vasaló intézete 6 > j Központi kávéház (Neubauer M.) 28 > i Esztergomi takarékpénztár 30 » ! Bleszl Ferenc 5 > Porgesz Mihály bádogos 2 > j Király Mór ékszerész 2 > ! Berger Herrmann rövidáru kereskedő 2 > ijedlicska Rezső fűszerkereskedő , 8 » ! Kardos Dezső diszműáru kereskedő 5 > Németh Gábor vendéglős 24 > Mérei József rövidáru kereskedése 7 > Zsiga Zsigmond gyógyszerész 5 » Tauber Manó rövidáru kereskedő 2 > Bádi István fodrász 2 > Klein Gábor rövidárúkereskedő 5 > Schalkász Ferenc mészáros 4 > Krizsmanits János gyümölcskeresk. 2 > Schwach Sándor rövidárukeresk. 4 > Aczél Vilmos csemege kereskedő 3 » Schmideg Soma divatáru kereskedő 10 » Kitzinger József mézesbábos 8 » Vörös József fűszerkereskedő 4 > Kerschbaummayer Károly gyógysz. 15 » Magyary László kályás 8 > Rothnagel László hentes 5 » Kath. Legényegylet 20 » Dóczy Ferenc pék 12 > Hz .Esztergom is Vidéke' tárcája. 1 — .. I, ! i i A napraforgó regéje. — M»ntegazia >Virágregéiből.« — Valaha, ezer meg ezer évszásaddal ezelőtt a Nap isten még sokkai fiatalabb volt, mint most s szivesen átengedte trónusát néha hétszámra is a helyettesének, mig ő maga leszállt a földre, hogy egy kicsit kimulassa ma« I gát s megtudja, hogy a teremtétek, me-. lyekre a sugarait árasztja, melyeknek ( szint ad és meleget, olyan megelége-j dettek-c, mint ő óhajtaná. Vastag hódbőrbe volt Öltözködve, lappiandi cipő-1 ket viselt s kék szemüveget hordott, 1 hogy a szemeiből sugárzó fény a sze-, gény, tollatlan kétlábuakat meg ne va1 kitsa, kik csak igen nagy távolságból szokták őt látni. Ilyen kirándulásai alkalmával rendesen jó kedve kerekedett s különösen virágokkal szeretett tréfálni, a kik mindig a kedvencei voltak: az egyiknek meg-, csípte az állát, a másikat egy szippantás burnóttal, cukorkával vagy egy-egy sou-val kinálta s ajándékozta meg, márj a szerint, kinek milyen volt az izlése. A virágok a maguk részéről igen nagyra becsülték atyjukat, az ünneplő ruháikba öltözködtek, a legdrágább eszszeneiákkal szagosították ki magukat s szonetteket és ódákat irtak a nap tiszteetére. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ SVR*£££2 k j3=? ' A Nap isten utja közben egy jelenI téktelen virágocskát vett észre, mely ! egy nyomorúságos, girbe-gurba növényen | nőtt s egy sarokba húzódott, a nélkül, j hogy az ünneplésben s társai éljen kiáltozásaiban részt vett volna. A Nap Isten egyszerre csak látoga-j tásával tisztelte meg a kis púpost, aki rendkívül büszke levén e látogatásra,; felfújta magát s nyomorék lábacskáira nagy nehezen felállt. >Hogy' érzed magadat szomorú kis virágom ? » Rosszul, felség.* » Ugyan mi bajod ?c »Bant az irigység.« >Csúf egy betegség, c »Nagyon csúf, felség. Nem látja, mi-1 lyen sárga vagyok ? Kétség kivül idült sárgaságban szen-j védsz s ez a hosszú, fésületlen, piszkos j haj, mely a vállaidra alá lóg, még nyo-1 moruságosabb külsőt kölcsönöz. — Segitsen rajtam valahogy felség! Nézze csak, a rózsa milyen szép és illa-. tos, nézze az ibolyát mennyire szeretik ! Nekem se pompás szinem, se magas ala- i kom, se erőteljes testem nincs. — De hiszen te a köznép osztályhoz tartozol, elégedjél meg azzal, hogy zölded a rétek és az erdők zöldjével elvegyülhet, melyeken az emberek szemei; nagy gyönyörűséggel pihennek. A köznép osztály is hasznos és boldog is lehet. l jusokhoz tartozom. Tegyen engemet 'nemessé, felség!« . A Nap-isten nevetett. ! »Hat mi érdemeid vannak arra, hogy nemesi rangra emeltessél ?« I »Egy név-rokonom sok-sok idővel j ezelőtt gróf volt s az ősnagyapám is az ^ehetett. Tegyen engemet is gróffá, fel-; <ség!« I A Napisten szemébe köpött a ki»j ! púposnak s ily módon gróffá tette. l A következő évbe újra leszállt a földre | a Nap-isten s eszébe jutott mulatságos találkozása azzal a sárgaságban sinlődő virággal. Felkereste és megszólította: >Nos kedves gróf, hogy van?« » Mindig jól, ha felségedet láthatom.* A Nap-isten jóízűt nevetett, mikor észrevette, hogy az újdonsült gróf legalább is négy arasznyival megnőtt, mert a nadrágja száraiba falábakat rejtett. » Milyen nagyra nőtt ön, kedves gróf! Nagyon örülök rajta. Isten vele !« A Nap-isten folytatta e sétáját s üdvözölte a többi virágokat is. A háta mögött léptek neszét hallja s hátra tekintve észreveszi, hogy a kis, most már nagy púpos követi. »Ha felségednek nem volna terhére, szeretném elkísérni az utazásaiban. »Azt megteheti.* Igy kisérte az uj gróf a Nap-istent s pontosan utánozta minden mozdulatát, a 1 í4fóc!Sf.li-í»lAcí&f- a íincrvan a szemeit é» az ajkait mozgatja, A kik találkoztak velük, elfojtott nevetéssel mondták : »Nezzetek a Nap torzképét !« Miként hajlongott és simult a szegény púpos, hogy ő felségének becsületére váljék ! A Nap isten ki nem nyithatta száját, hogy a púpos elragadtatással fel ne kiáltott volna : >Nagyszerű, kitűnő ! Ha a Nap isten leejtette zsebkendőjét, a gróf rögtön felkapta s ha véletlenül egy kavics került az útjába, a kezeivel vagy a lábaival rögtön eltávolította. Serényebb, iparkodóbb, udvariasabb, szolga még nem született. Mikor a Nap isten a virágoktól bucsut vett s az égbe vissza akart térni, látta, hogy a púpos erősen néz rá, azzal a méz édes mosolygással^ melylyel a szolgák elutazó urukat a kocsiig szokták kisérni. Az uj gróf szemei, ajkai, keze, minden porcikája mintha mind borravalót kért volna a Nap-istentől. — Mielébb legyen szerencsénk újra felségedhez, mielébb tiszteljen meg bennünket újra látogatásával. — Köszönöm, köszönöm, gróf. De valami kis emlékét szeretné ugy e mostani látogatásomnak ? — Valóban nem mertem szólni. — Nos tehát, miután Ön engemet olyan nagy buzgalommal kísérgetett s s tolmácsként, szolgaként és csizmatisztitóként szolgált, a helianthus vagy napraforgó cimet adományozom önnek azzal
