Esztergom és Vidéke, 1902

1902-11-16 / 91.szám

Grósz Ferenc magánzó 6 Dr. Áldori Mór orvos 5 Widder Jakab pálinkamérő 3 Özv. Buzárovits G.-né könyvkeresk. 5 Deutsch Mór diszmúáru kereskedő 5 Scheiber Rezső divatáru kereskedő 10 Scheiber Rezső lakása részére 7 Spick Ferenc aranyműves 3 Popp Alajos órás 2 Fleischmann Ignác divatáru keresk. 10 Knöpfler Mihály rövidáru kereskedő 2 Weichsler Vilmos mészáros 2 Weichsler Vilmos lakása részére 3 Weisz Nándor cipőkereskedő 2 Miller Imre cukrász 2 Pozman Sándor fodrász 3 Pleva Ferenc 15 Schrank Béla szesznagykereskedő 25 Szatzlauer János cukrász 3 Balogh László divatáru kereskedő 8 Hofbauer Antal fodrász 4 Virág és Szántó divatáru kereskedő 4 Marosi József és fia vaskereskedő 5 Marosy József lakása részére 2 Pelczmann László szabó 5 Kósik Ferenc vállalkozó 4 Kereskedelmi és iparbank 15 Kaán Károly könyvelő 3 Laiszky János könyvnyomdász IO Walfiisch Szidónia szivartőzsde 2 Brutsy János szeszgyáros 5 Niedermann János szódavizgyáros 5 Pfalcz József vállalkozó 15 Oltóssy Ferenc sétabotgyáros 30 Oltóssy Lajos „ 30 Szentgyörgymezei árvaház 16 Leitgeb János fűszerkereskedő 4 Paulovits Géza „ 4 Popper és Leier posztó kereskedő Széchenyi tér 2 Popper és Leier posztó kereskedő Lőrincz utca 4 Draxler Alajos férfi szabó üzlete 3 Draxler Alajos „ „ lakása 8 Sternfeld Rezső magánzó „ 11 Schwarcz Adolf vállalkozó 10 Waldvogel József asztalos mester 6 Perger Lajos plébános 3 Szentgyörgymezei templom 5 Sinka Ferenc épitőmester 3 Unger Hugó rendőral kapitány 2 Dr. Berényi Gyula orvos 12 Beszédes Imre bormérő 5 Kaufmann Ferenc kantinos 10 Weisz Mór férfiszabó üzlete 6 Weisz Mór „ műhelye 5 Steinbach János pálinkamérő 3 Brutsy Gyula diszműárus 7 Drraxle Ferenc nőszabó 3 a jogosultsággal, hogy azt utódaira is, elsőszülöttségi ágon átörökíthesse. Gróf Helianthus letérdelt s megcsó­kolta a Nap Isten lábait. Egy esztendő múlva a Nap Isten ujra visszatért a földre s azonnal felkereste a napraforgót, mert annak az udvarias modorral fűszerezett hiúságán nagyon jól mulatott. Gróf Helianthus azonnal megjelent a Nap Isten szemei előtt, de ez nem is­mert rá. Még mindig nőtt, nem annyira magasságra, mint szélességre nézve s a virága olyan volt, mint egy sárga szirmok­ból készült óriási rántotta, mellyel egy erősen szárazra sült tortát köritettek. — Kicsoda ön? — Én gróf Helianthus vagyok. A Nap Isten homéri kacajban tört ki, mely az égről visszhangzott s az ibo­lyát és a nefelejtset ugy megijesztette, hogy a leveleik alá rejtőztek. —-De ugyan, hogy jutott eszébe, hogy ilyen módon öltözködjék? — Felség, igyekeztem önt utánozni, hogy megérdemeljem azt a cimet, mely­lyel engemet a földön tett legutóbbi lá­togatása alkalmával a mult évben meg­tisztelni kegyeskedett. A felséged ko­rongján egynéhány folt van s én egé­szen ilyen lolttá változtattam át maga­gamat. Felségednek a korongját sugár kéve környezi, sárga szirmaimat azért nagyobbítottam én meg s fontam belő­lük koszorút a virágaim körül. A Nap Isten hasát tartotta nevettében olyan erősen kacagott, hogy a közelében levő fuksziák csilingelni kezdtek. »Eddig nem akartam elhinni, hogy a Gang Zsigmond ruhakereskedő 2 Klein Jakab korcsmáros 3 Kemény Lajos divatárúkereskedő 3 Krausz Samu fűszerkereskedő 3 Szimhardt Károly kárpitos 5 Remzing Antal fodrász 2 özv. Steiner Lajosné rövidárú ker. 2 Hirschhorn Nándor pálinkamérő 2 Stricz Lajos férfiszabó 3 Preszler József cipész 2 Furmann Gyula üveges 2 Pálmai János József bőrkereskedő 10 Helcz Kálmán bőrkereskedő 6 Kratz Antal órás 2 Csillag József borbély 2 Metz Sándor fűszerkereskedő 4 Duchs Gyula bőrkereskedő 2 Pach Antal fűszerkereskedő 2 Nelhübei Gusztáv „ 4 Schultheisz Adolf „ 3 Bargel Mihály vaskereskedő 5 Rochlitz Arthur gyógyszerész 6 Kecskeméthy János diszműárus 5 Esztergomi katholikus kör 20 Benderek István bormérő 5 Vízivárosi apácazárda 120 Schieiffer Lajos »Fürdő* vendéglő 130 Brutsy János Kossuth Lajos utcai házába, második aláírás 5 Fried Arnold dohánynagyárus 10 Bartal Samu rövidárukereskedő 2 Perényi Árpád főszámvevő 3 Wanitsek Rezső cipészmester 8 Ujabbi jelentkezők: Dr. Simonyi Adolf orvos 10 Wimmer Ferenc magánzó 4 Szt. Benedekrend székhaza 15 Érseki papnevelde 180 Cserő Zsigmond üvegkereskedő 5 Egy szabályrendelet tervezetről. Osváth Andor tanácsjegyző egy sza­bályrendelet tervezetet állított egybe, s azt indokolás kapcsán a tanácshoz nyúj­totta be elfogadás végett. A szabályrendelet, miként annak indo­kolásából olvasható azt célozza, hogy a város pénztára a nyugdijteher viselésétől mihamarabb felmentessék. Uj terhet nem ró az adózókra, ellenkezőleg azon elvből indul ki, hogy az, ki magán­érdekei előmozdítása céljából veszi napra is faraghassanak torzképet, de már látom, hogy csakugyan lehet s en­nek ön a nagymestere. Jó volna, ha fel­kísérne az égbe, hogy felvidítson mikor rossz kedvem van.« »Lehetetlen, hogy felséged tudja, ml a szomorúság s ha engem oda he­lyeznének át, felséged világosságának és melegségének ätheri fényétől agyon kellene perzselődnöm. Nevezzen ki in­kább felséged engemet földi helytar­tójává.« »Igenis barátom, kinevezlek az udvari bolondommá. Minden reggel kelet felé fordulsz, hogy engemet üdvözölj, délig a mint mind feljebb emelkedem, mindig utánam fordulsz s délután az alászállás­nál követni fogsz. Eltűnésemkor búcsú üdvözletet intesz, a mennyiben hűséged jeléül a fejedet lehajtod. — Köszönöm felség. — S mostantól kezdve, mig az udvari naptárban a grófok közt leszesz felso­rolva, a tudósok Hellanthusnak, a nép pedig napra forgónak fog nevezni. Va­lóban meglehetsz elégedve. Még körül­belül három esztendővel ezelőtt min­denki előtt ismeretlen plebejus voltál, most gróf, Helianthus és napraforgó vagy egyszerre, három cimet viselsz egy személyben. A rózsa, a jázmin, a gardenia, a gyöngyvirág és a rezeda mosolyogtak rajta s halkan suttogták egymás közt: — De azért még mindig csak olyan púpos csak olyan esetlen, csak olyan bohóc, mint volt azelőtt! Máté Pál. igénybe a hatóság ténykedését, honorálja is azt valamellyes ellenszolgáltatással. Számtalan város bir ilyen szabályren­delettel, mi a szabályrendelet életre valósága mellett bizonyít. A tervezet maga a következő : Szabályrendelet. Esztergom szab. kir. rendezett tanácsú város ható­sága által magáncélokra kiállított bizonyítványok, közhitelű egyéb okmányok, stb.-nek díjazása tár­gyában. I. §• Esztergom szab. kir. rendezett tan. város tanácsa és polgármestere, mint hatóságok, nemcsak a hivatalos hatás­körben igényelt, hanem adott esetekben a magáníelek által kivánt bizonyító erejű okmányok kiállítására is kötelesek. A magánfelek részére kötelesek neve­zetesen : illetőségi, honossági, azonossági, örökösödési, vagyoni, elbocsátási (honos­sági ügyekhez, illetve kihonositáshoz) birtoklási, együttélési, tartózkodási és nőtienségi bizonyítványokat kiállítani a szerint, amint erre nézve a szervezési szabályrendelet, 16 és 37 §§-ai intézkednek. A most sorolt bizonyítványokért a bélyeg- és illeték törvény értelmében előirt bélyegjegyen kivül ezen szabály­rendeletnek hatályba lépése napjától kezdve a következő dijak szedetnek : a) illetőségi, honossági, vagyoni, azo­nossági, elbocsátási, birtoklási és örökö­södési bizonyítványokért egyenként: 2 korona ; b) a fenébb sorolt egyéb bizonyítvá­nyokért és általán minden magáncélra igényelt bizonyító erejű okmánykiállitá­sáért egyenként: 1 korona. Az I §-ban a)- és b) pontok alatt fel­sorolt bizonyítványokért s általában mindama bizonyító erejű okmányért, melynek magáncélra való igénybevétele eldöntetett az előirt dijak a városi házi­pénztárnál szedetnek, a városi tiszti nyugdijalap gyarapítására szolgálnak és ezen alap bevételei javára számolandók el. 3. §• A szervezési szabályrendelet szerint a bizonyítványt kérők tartoznak a rendőr­kapitányi hivataltól a bizonyítani kivánt adatok tekintetében hivatalból ingyen kiállítandó véleményt beszerezni. Ezen vélemény a rkapitányi hivatalnál meg­jegyzéssel látandó el a szerint, amint a bizonyítvány a 2 §. a), vagy b) pontja szerinti díjazás alá esik. A bizonyítványt kivánó fél a véleményt a városi házi­pénztárba viszi s ott az érte előirt dijat lefizeti. A házipénztár a lefizetést meg­felelő értékjelzéssel ellátott címke fel­ragasztásával a véleményen elismeri, utóbbit a félnek visszaadja, ez pedig az iktatóba viszi s ott a bélyeg- és illeték! törvény szerint követelt bélyeg kísére­tében átadja. 4. §• Vagyontalanság esetén a magánfél ál­tal kért bizonyítvány bélyeg- és díjmen­tes. Ezen körülmény azonban a rkapitá­nyi hivatal által kiadandó véleményen feltüntetendő s az ilyen vélemények egye­nesen az iktatóban adandók be. Bélyeg-és díjmentes mindama bizonyít­vány, amely hivatalos használatra állí­tandó ki, továbbá azon bizonyitó erővel bíró okmányok is, amelyek az érvény­ben levő törvények szerint ily módon szolgáltatandók ki. 5. §. Ezen szabályrendelet az 1886: XXII t.-c. 27 §-ában előirt felsőbb jóváhagyást kővető 15 nap múlva lép életbe és ha­tályba léptetésével a város tanácsa bizatik meg. Indokolás. Tekintetes Tanács! Amint nem áll arányban városunk közterheivel az állami érdekből teljesí­tett feladatok nagysága, azonképen na­gyon is számbaveendő teherként nehe­zedik a városi administratióra a magán­érdekek szolgálata tekintetében előirt kötelesség. Amint számtalan esetben rámutatunk arra, hogy a katonai, — adó illeték és bűnügyi szolgálat mily mértékben ves2i igénybe városunk szolgáltató képessé­gét a nélkül, hogy ezen a vonatkozó törvény-s rendeletek kényszere miatt se­gíteni lehetne, csak néha volt eset arra, hogy a közönség olyan adókkal terhel­tetett, amely adók kizárólag azoktól szedhetők, akik a polgári igények foko­zottabb mértéke szerint élnek, vagy foglalkozásuk nem minden esetben so­rozható amaz osztályokba, amelyekben a közös teherviselés kötelmei előírva és körvonalozva vannak ; ellenben sohasem említtetett, hogy a tisztán magánérdek­ből eljáró hatóság szolgáltatása megíe­lelő ellenértékkel díjazható lenne. A hazai városok sorsa ott van meg­pecsételve, hogy miképen képesek a saját közönségüknek szolgáltató képes­ségével számolni, természetesen aként, hogy ezen szolgáltató képesség ne az egyedek aránytalan kihasználásában, ha­nem abban álljon, hogy ki-ki aként vi­selje a közületre sulyosodó terheket, amint azt egyéni érdeke kívánja, vagy kereseti — illetve üzleti tevékenysége elbírja. Mai napság tehát csak annak a város­nak van létjoga, amely a rendelkezésére álló jövedelmi forrásokat ésszerűen és aként képes kihasználni, hogy ezen ki­használás a polgárok egyetemének túl­zott terhein könnyítsen, lévén az ará­nyos tehermegosztásnak amaz áldásos következménye, hogy az adófizető és közterheket viselni kénytelenített polgár megbízik a közület vezetésére rendelt egyénekben, látva hogy azok az igaz­ság mértékével mérnek. A közkényelmi tekintetek szolgálata a mai modern korban egyike azon ható­sági kötelességeknek, amelyek nélkül he­lyes vezetés, jóravaló administratio nem is képzelhető. Itt azonban éles dis­tinctio alá kerül-, hogy mely közké­nyelmi tekintetekről van szó. Á hatóság teljesen eleget tesz, ha az ügyfelek dol­gát a lehetőséghez képest gyorsan meg oldja; ha közegeit készséges udvarias­ságra szoktatja és minden jogkereső félnek egyenlő mértékkel mér. Ami ezen szabályokon kivül esik, az már munka, amely ellenszolgáltatást követel. Az el­lenszolgáltatás ugyan némileg biztosítva van az által, hogy a közület gondosko­dik fizetett erőkről, azonban kérdés, váj­jon minden jogkereső, hatósági tanúsá­got kérő fél tagja-e a közületnek; ille­tőleg hozzájárul-e a városi háztartás fen­tartásához ? Még ez sem elegendő e te­kintetben ! A hatóság- és annak közegei csak arra rendelvék, hogy a közérdeket óvják, őrizzék támogassák és szolgálják, de korántsem lehetnek köteles szolgálat­tevői a magánérdekeknek. A ./• alatt tisztelettel csatolt szabály­rendelet tervezetet ép a fentebb kifej­tett okokból készítettem és terjesztem a tekintetes Tanács elé azon tisztelettel­jes kéréssel, méltóztassék azt a tek. képviselőtestület bírálata és jóváhagyása alá terjeszteni, hol is a következőkkel indokolom ezen javaslatomat: A város tanácsa évenként megközeli­tőleg 100—110 illetőségi, 15—20 honos­ság*. 5— 10 vagyoni, 10—20 örökösödési és birtok-bizonyítványt; a város polgár­mestere 6—700 drb. erkölcsi, tartózko­dási, együttélési, nőtienségi stb. bizo­nyítványt állit ki magán felek kérelmére s bevallott magáncélra. Az állam a bé­lyeg- és illetéktörvény érteimében mind­eme bizonylatok birtokosait kötelezi sza­bályszerű bélyegjegy beszerzésére. Ha tehát állami érdek a bélyeg kötelezett­ség viselése, miért ne lehetne városi érdek a magáncélokra kivánt okmányok dijaztatása ? ! Városi tiszti nyugdijalapunk szegény, annak növeléséhez a város közönsége nem járul ugyan, ellenben az imént be­következett több nyugdíjazás terhét pót­adóban viseli; mi, tisztviselők, a nyug­díjszabályzat értelmében előirt hozzájá­rulást fizetjük ugyan, de legalább 50 esz­tendőnek kell eltelni, amig olyan nyug-

Next

/
Oldalképek
Tartalom