Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-23 / 84.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. U^egjelepik Vasárpap és csütörtökön. ETÉSI ÁR AK Égést évre — — — — 12 kor. — ül. Fél évre- — — — — 6 kor. - fii. .iegyed érre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Lap tulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések klldetiti Kossuttt Lc^jos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. ~JM Kéziratot nem adunk vissza. »-^~ Lynna. Nem úgy szeretsz ... Nem úgy szeretsz te már engem, Mint valaha szerettél. Mint mikor az akác alatt Karjaimban pihentél. Zöld volt akkor az akác-ja ; Nyiló virág volt rajta. De sok kedves szó jött akkor Édes, piciny ajkidra. Ott suttogtad el te nekem : — „Nem hagylak el tégedet. Nem leszek én másé soha

u — És én hittem te neked. Nem szóltam én : édes csókkal Pecsételtem esküdet . . . A csók után azt felelted : „Én is hiszek te neked" De azóta az akácfa Lehullatta levelét . . . Nem úgy szeretsz te már engem, Mint azelőtt szerettél. Köbölkút, ip02. X]i2. Fehér. Irta: FREDERIC FEBURE. — Tom ! — Parancs, tiszteletes uram ! ; — Készitse el a szürke szobát az I unokaöcsémnek, Sir Robert Davidsonnak. ! Délre várom az érkezését. Az asztalra ! egy teritékkel többet tegyen. A konyí hába már kiadtam a rendelést. A szolgálat tökéletes és kifogástalan legyen Tom. Hiszen tudja, hogy Sir Robert igazi gentleman. — Igenis, tiszteletes uram. Érdekes egy alak volt ez a Tom. j Görnyedt hátú, zömök ember, nagyI fejű, vöröshaju. Apró szürke szeme sárI gás, deres, bozontos szemöldök alól pis1 lógott elő, hamis és jóságos kifejezését I adta az egész arcnak. A másik férfi, az, a kit Tom becsülettudóan tiszteletes urának szólított, mintegy negyven éves, szálas termetű ember volt, aki bizonyos előkelőséggel viselte az angol református papok ruházatát. Hosszú gesztenyeszin haja némi keresettséggel hullott széles vállaira ; finom metszésű ajka kissé sápadt volt; nagy kék szemében gyermekes szelídség csillogott. Ilyen volt James Olivier lelkész, aki most adta ki rendel/seit Tom gazdának. Híres prédikátor volt a tiszteletes ur és — aminek Tom nagyon örült — nőtlen ember. Oliviernek volt egy kis vagyona, A képviselőtestület a gázvilágitásnak házilag leendő bevezetését kimondotta. Hogy azonban ez létesíthető legyen, az egyedül a nagy közönség pártolásától függ, melynek csupán annyiban kéri támogatását, hogy 1000 magán lángot biztosítson. Hogy pedig ezen 1000 láng biztosítása az egyesektől áldozatot egyáltalán nem kíván, sőt azoknak előnyére lesz, igazolja az, hogy az egyesek világítása, a villámnál, sőt a petróleumnál, is lényegesen olcsóbba jön. Ha 1000 magán láng biztosítva lesz, a tervbe vett világitás létrefog jönni, mely esetben városunk közvilágítása a jelenleginél szebb lesz és évenkint 6000 koronával fog kevesebbe jönni, mely megtakarítás, ismét csak a nagyközönség javára esik. Üsztergom város nagyközönségének pártolásától függ már most egyedül a világitás létesitése, amivel egyedül saját érdekét szolgálja. Minél nagyobb lesz az előjegyzések száma, annál olcsóbba fog kerülni amelyből nagy rész jutott ki a szegényeknek, de amely lehetővé tette neki, hogy minden nyáron félrevonuljon pihenni és elmélkedni abba a magányos kis cottageba, amely ennek az elbeszélésnek a színhelye. Ezt a házacskát, amely gyönyörű környezetben állt ott a hampton-courti ut mentén, a szüleitől örökölte, akik már rég meghaltak. Legkedvesebb emlékeit őrizte benne : családi arcképeket, régi bútorokat, tudományos könyveket. A nagy családból a szelid lelkipásztornak már csak az unokaöcscse maradt meg, Sir Robert Davidson, akit épp ma várt s a kinek kedvéért a csöndes házacska ünneplőbe öltözött. A gondosan ápolt kert dicséretére vált Tómnak. Mert Tom amolyan mindenese volt ennek a nyugalmas, mosolygós hajléknak. A tiszteletes ur, minekutána még egy pillantást vetett az előkészületekre, fogta a kalapját, pálcáját s elindult, s azt mondván még Tómnak : — Elibe megyek az öcsémnek. Még egyszer a legnagyobb pontosságot kötöm a lelkére, Tom. Pont fél egykor az asztalon legyen az ebéd ; a teát öt órakor adja be, a vacsora pedig készen legyen nyolc órára . . . Az órájára nézett s hozzátette : — Félóra múlva itt leszünk. Tom, magában motyogva s valami zsoltár töredéket dünnyögve, amely éppen eszébe jutott, lelkiismeretes gonddal a város közvilágítása, mi ismét csak a nagyközönségnek lesz hasznára. Sőt, kellő pártolás esetén befog állani azon ideális állapot, mi Komáromban van, hogy a közvilágítás a városnak mibe sem fog j kerülni. Alább közöljük a város polgármesterének a nagyközönséghez intézett azon felhívását, melykellő tájékozást nyújt, s amely több e szer példányban fog szétosztatni. ' A kiküldött hét tagú bizottság, j melynek feladata a magánlángoknak aláírás útján való biztosítása, működését a jövő hét folyamán kezdi meg, melynek, hogy minél több aláírást sikerüljön megszerezni, a város érdekében óhajtjuk. i —ó. i Esztergom sz. kir. város mélyen tisztelt közönségéhez! Köz- és magánvilágításunk olcsóbbá és a modern élet követelményeinek megfelelővé tételének helyezte el a teritéket, s azután lement a konyhába, hogy átadja a további rendeléseket az öreg cselédnek, aki a tűzhely mellett állva, bizonyos finom vad-pástétomra ügyelt, amely a Sir Robert Davidson finyás Ínyének vala szánva. Amint Tom visszatért az ebédlőbe, hogy virágot helyezzen az asztalra, koppanni hallotta az utcaajtó kalapácsát. Óvatosan nyitotta szét a salugáter leveleit s kinézett, azt dörmögte magában : — Bizonyosan valami koldus ... A tiszteletes ur még nem lehet . . . Különben is nála van a kulcs . . . Pillanatnyi figyelmes szemlélődés után hozzátette : i — Nini, lehetetlen . . . Asszony, még pedig fiatal!. .. Bizonyosan megtévedt. .. A jövevény ujra kopogtatott. — Már csak ki kell hozzá néznem, monda magában Tom. I S lement. j — Itthon van a tiszteletes ur ? kérdezte szerényen a látogató az ajtóban, melyet Tom nem nyitott ki egészen. Tom figyelmesen nézett rajta végig. Körülbelül harm'nc éves nő volt, tiszta feketében. Mély nézésű fekete szeme, szelid, bánatos arca, dus szőke haja rendkívüli szépséggé egyesült. Egész valóján valami fájdalmas komolyság ömlött el. — A tiszteletes ur nincs itthon, felelt a kérdésre Tom. -— Csak ebédre jön haza az unokaöcscsével, aki most érkezik Az '.Eszterp és WU \mi\i Közvilágításunk. Esztergom, okt. 21. Evek hosszú során át vajúdik közvilágításunk kérdése, míg végre, úgylátszik révbe ér a hányt hajó. j Kétséges, hogy ezért kinek tar-j tozunk elismeréssel, Török buda-j pesti vállalkozónak-e, ki a villamos j közúti vasút és világításra vonat-1 kozó együttes szerződés létrejötté- j nek impulsusát adta meg, avagy a j ministernek, ki a szerződés jóváha- : gyásának megtagadásával, városunk-1 nak hasznos szolgálatot tett. Azon kérdésen, hogy a világítás mellyik neme, miféle módja lenne különféle szempontokból előnyönyösebb, már tul estünk. De nem művelünk úgyhisszük haszontalan dolgot akkor, ha éppen most ragadjuk meg az alkalmat, a világítás különféle fáázísainak újbóli ismertetésére. Török vállalkozó ajánlata szerént 50 évre kötötte volna a város le magát, mely idő alatt a villám világítás a jelenleginél kevesebbe miyel sem, sőt jóval többe került volna a városnak. A Törökkel kötött szerződés jóváhagyást nem nyervén, özönével jöttek városunkba a vállalkozók ajánlataikkal, kik között a legelfogadhatóbb a Keller cég hármas, csatornázás, vízvezeték és világításra vonatkozó ajánlata volt, mely azonban azon mullott, hogy az építési tőke bizonyos hányadához, a város garantálását kérte. Míg ezen tárgyalások tartottak, épült meg a komáromi gázmű házi kezelésben, mi minden tekintetben igen tetszetősnek és ajánlatosnak mutatkozott. Hosszas tanulmányozás, lelkiismeretes számítás előzte meg a képviselőtestület azon elhatározását, mely a reális érvek felszínre jutásával, mindenben a komáromihoz hasonló, házi kezelésben készülő gázvilágítás bevezetése mellett döntött. Ma tehát már ott tartunk világitásunk ügyében, ahol a megvalósi tás első lépése kezdődik.