Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-23 / 84.szám

kérdése már évek óta napirenden van, és folyton tárgyalások anyagát képezi. A megejtett beható tanulmányozások és más városok példája arról győztek meg, hogy a gázvilágítás Auer-égőkkel az, mely a világítási tecnica mai fejlett állapota mellett úgy gazdaságos volta, mint fényereje folytán városunkban is a legmegfelelőbb és ennek alapján a város képviselőtestülete 89/902. kgy. sz. határozatával elvben kimondotta, hogy gázművet óhajt létesitetni és ezt házilag kívánja kezeltetni, feltéve, hogy minimális 1000 magánlángra képesek leszünk aláírásokat beszerezni. Az előmunkálatok teljesítésére és a kötelező aláírások gyűjtésére alulírott bizottság küldetett ki, kik is azon reményben fogunk munkánkhoz, hogy a mit más város képes volt megalkotni, arra mi is képesek leszünk, és a közjó előmozdításából a város egyik polgára sem fogja közreműködését megvonni annál kevésbé, mert hisz ezen kérdésben mindenkinek anyagi érdeke találkozik. A gázművel régi vágya, régi reménysége valósul meg a város lakosságának, lesz jó és olcsó világitásunk, melynek minden előnyeit önmagunk fogjuk élvezni. A városi gázmű a város közönségének lesz az üzlete, melyet saját érdekünkben mindnyájunknak támogatni elengedhetetlen kötelességünk. A gázvilágítás az egész világon el van terjedve, s rendes és gondos háztartásban világszerte veszélytelennek bizonyult, nemcsak szépség, tisztaság, fényerő és olcsóság, de közbiztonság szempontjából is a petróleum és gazolin világitásnak határozottan felette áll. A gázt nemcsak világítási, de fűtés, főzési célokra, vasalásra is igen előnyösen lehet felhasználni, azon— Oh, szólt a nő a csalódottság hangján. — De hány órakor találhatnám itthon alkalmatlankodás nélkül. — A tiszteletes ur két órától négyig fogad. Ha meg tetszik mondani a becses nevét . . . — Szükségtelen. Nem ismer. De azért adja oda neki ezt — s gondosan behajtotta egy névjegynek az egyik sarkát — és mondja meg a tiszteletes urnák, hogy holnap eljövök. Tom gyanakvóan vette el a névjegyet s néhány pillanatig utánnanézve a lassan eltávozó nőnek, bezárta az ajtót, gépiesen dünnyögve magában a Dávid király zsoltárát: — Seregeknek ura, légy velünk. •— Jákobnak Istene, oltalmazz! A fiatal nő pedig, amint az^ ó hidon keresztülment, két férfival találkozott, akik után egy parasztember utipodgyászt tolt egy talyigán. Amint elment mellettök, az egyik férfi szinte önkéntelenül szóit a másikhoz : — Oh kedves bátyám, micsoda szép asszonyka ! Gratulálok hozzá, ha sok ilyen hive van. — Nem vettem észre, viszonzá némi zavarodottsággal a másik.. — De siessünk, Róbert öcsém ; a leves elhűl ; pedig tudom, hogy nagyon finnyás vagy. Megérkeztek az Olivér házába. Tom, miután a parasztemberrel együtt leszedte a podgyászt, fölment a Sir Robert szobájába, ki épp elkészült az átöltözködéssel. — Maga az Tom ? szólt ki a halk kopogtatásra Sir Robert. — Rögtön megyek. Ha a bácsi készen van tálalhatnak. Pár pillanattal utóbb Tom, szertartákivül motorok hajtására igen olcsó és a kéziipar szolgálatában megbecsülhetetlen előnyökkel bir. Egy köbméter gáz világítási célokra 32 fillérbe fog kerülni, ezen mennyiség egy 30 gyertya fényű Aurer-égővel ellátott gázlámpát 10 órán keresztül táplál, tehát egy 30 gyertyafényű gázlámpa egy órai égése 3'2 fillérbe., ha az Aurer-harisnya árát és cilindertörést is beleszámítjuk alig 3 6 fillérbe, vagyis nem egész két krajcárba kerül. Fűtési-, főzési-, vasalási célokra, valamint motorok hajtására a gázt köbméterenkint jelentékenyen olcsóbban fogjuk szállítani. A város összes lakossága saját javát mozdítja elő, saját érdekét szolgálja akkor, midőn a gázfogyasztásban résztvesz. Minden üzletnek, minden háztartásnak világító és , fűtő anyagra okvetlen szüksége van, ha ezen szükségletünket a városi gázgyárból fedezzük, akkor nemcsak jobb, szebb, célszerűbb és különösen olcsóbb világítást és fűtést kapunk az eddiginél, hanem szaporítjuk a város bevételeit, jövedelmét és a tiszta hasznot a mi közcéljainkra fordíthatjuk és ezzel a közterhet, a városi pótadót leszállíthatjuk. Nem kételkedünk azon, hogy a városnak mindenkor józanul gondolkodó közönsége saját, jól felfogott érdekét ezúttal nem fogja szem elől téveszteni, és nem lesz egyetlen ház, egyetlen üzlet, egyetlen lakás, a hová a gázvilágítás be nem vezettetnék, mert a város fejlődésének haladásának előmozdítása a közjövedelmek szaporítása és azzal a közterhek könyitése a város minden igaz és hű polgárának elengedhetetlen kötelessége. Ha fejlődni, ha haladni akarunk, ha a városra, a sosan a hóna alá gyűrt fehér asztalkendővel, benyitott á nappali szobába és tinnepies hangon jelenté : — Tiszteletes uram, a leves az asztatalon van! Robert jóizűen evett. — Tom, meg vagyok elégedve, szólt szolgájához a tiszteletes ur. — Mily gyönyörű üdülőhely ez, kedves bátyám ! monda a fiatal ember. — A vidék vad ugyan egy kicsit, messze van a közlekedéstől, de ha az embernek olyan hivei vannak, mint az, akivel találkoztunk, s ilyen kifogástalan asztala is van hozzá, akkor elfelejtünk minden távolságot, minden fáradalmat . . . Tom, adjon csak még egy pohárral abból az ó sherryből. A fekete kávét Tóm a kertbe vitte az urak után. Róbert szivarra gyújtott, járkált, bebetért a nappali szobába s nézegette az arcképeket és apróságokat, melyek a kis helyiséget diszitették, s ismét visszafordult a kertbe, hogy egy pohár konyakot igyék. — Valóságos múzeuma ez az emlékeknek, kedves bátyám, monda. — Családi hasonlatosságokról csaknem valamennyi ősünket megismerem : az egyik csupa komolyság a maga tanácsosi vagy »

alderman<-i palástjában, a másik pedig mosolygó arcú, hajporos, mintha gavottera vagy menüettére akarna perdülni. Olivier kissé szórakozottan, mosolyogva hallgatta a csevegését. — Te, Robert, szólt azután egyszerre, sohasem gondolsz már arra, hogy megházasodjál ? Szép vagyonod van; kétszer jártad be a világot; egészséges vagy lakosságra jót, üdvöset és haszno sat akarunk alkotni, akkor közmüveink támogatásához, sikerének biztosításához hozzá kell járulni mindnyájunknak. A városi gázmű létesitése, üzemének biztosítása a város gazdasági fejlődésének, a lakosságjólétének egyik legfontosabb érdeke, pénzügyeink rendezésének egyik főeszköze, jövő boldogulásunknak alapja. Akkor, midőn ily fontos érdekekről van szó, félre kell tennünk a közönyösséget, a visszavonást, minden előítéletet és egyesült erővel közös egyetértéssel, a város és lakosság érdekei iránt való meleg szeretettel és a közérdeknek lelkes felkarolásával kell mindnyájunknak a kitőzött cél felé törekedni és szeretett városunknak fejlődését, előre haladását a lakosság jólétét és boldogulását minden erőnkkel és egész tehetségünkkel előmozdítani. A város lelkes hölgyeihez, azokhoz az elismert jó gazdasszonyokhoz fordulunk kérő szavunkkal, vegyék pártfogásukba a városi gázművet, melynek a háztartásban a világitás és fűtés szépsége, jósága, tisztasága célszerűsége és olcsósága szempontjából kiváló szerepe van, tegyék nálunk divatossá és szalonképessé a gázt, mint az széles e világon mindenhol ugy van már. Jutalmukat megfogják találni nemcsak a háztartásban mutatkozó előnyökben, de a közjónak, a közérdeknek előmozdításában is. A gázvilágítás csővezetékének szerelését a város fogja a magánosoknál is teljesíteni, csakis a tényleges kiadások és csekély régié költség felszámításával, hogy ezen haszon sem vándoroljon idegen vállalkozók zsebébe, ellenben a világító testeket és csillárokat mindenki tetmint a makk; mire vársz még, hogy megnősülj ? — Ohó, kedves bátyám, viszonzá a fiatal ember, kissé meglepetve, könnyű azt mondani. De kit vegyek el ? — Kit ? viszonzá komolyan Olivier. — Hát azt, akit méltónak fogsz Ítélni arra, hogy a nevedet viselje. Nem jó az embernek egyedül élnie. — No, kedves bátyám, ez meggondolatlan nyilatkozat volt. Miért nem jár elől a jó példával ön és miért marad meg a nőtlenségében, amelyre semmi oka sincs. — Ennek a magyarázata nagyon messzire vezetne, kedves Robertem . . . Legyen elég annyit tudnod, hogy egyszer már gondoltam én a házasságra ; de az, akit választottam, mást választott ; s én el is ismerem, hogy az a másik, világias szempontból, küiönb volt nálam. Fájdalmasan esett nagyon, de Isten segedelmével szent hivatásom gyakorlatában, kegyes vigasztalást és feledést találtam. . . Mindez nagyon régen volt már s most először és utoljára szólok neked róla. Az a hang, amelyen Olivier az utolsó szavakat mondotta, értésére adta Róbertnek, hogy itt fájó sebről van szó, amelyet föltépni gyöngédtelenség volna. — Kell valami, Tom ? szólt most a szolgához, akin meglátszott, hogy lesi a kedvező pillanatot, hogy urát megszólíthassa. — Elfelejtettem megmondani a tiszteles urnák, hogy amíg odavolt, egy fiatal hölgy járt itt. Ideadta ezt a névjegyet és azt mondta, hogy holnap eljön abban az órában, mikor a tiszteles ur fogadni szokott. (Folyt, köv.) szése szerint szerezheti be. A kik a gázvilágítás bevezetésére magukat már most kötelezik, azoknak a vezetékét az utca-főcsőtől a gázmérő óráig a város a saját költségén készíti, mig a később jelentkezők ezeu költségeket is maguk tartoznak viselni. A berendezés költsége kellő biztosilék nyújtása mellett j év alatt havi vagy negyedévi részletben lesz törleszthető. Ezeknek előre bocsájtása után. mivel már most tájékozással kell bírnunk arra nézve, hogy kik, hány lánggal kivannak kötelezőleg részt venni a gázfogyasztásban, kiküldötteink felfognak keresni minden egyes fogyasztót az ügy megbeszélése és esetleges felvilágosítás adása végett, mely alkalommal kérjük mellékelt nyilatkozatot kitöltve becses aláírásával és két tanú láttamozásával ellátva az elöljáró küldöttségnek átadni. Kelt Esztergomban, a 89/902. kgy. sz. határozattal kiküldött gázvilágitási bizottságnak 1902. évi október hó i8án tartott üléséből. Tiefenthal Gyula s. k. Wimmer Imre s. k. városi mérnök, biz. polgármester, biz. elnök, jegyző es előadó. Harminc év. Esztergom, 1902. okt. 21. E hó 8-án volt harminc éve annak, hogy Niedermann József rendőrkapitány, a város szolgálatába lépett. Egy ember életében szép idő a harminc év, de annál szebb, ha valaki ezen harminc évet, a közpályán tölti el fáradhatlan, kitartó munkásságban. Megyénk volt főispánja, néhai gróf Forgách Ágost, mint a pozsonyi jogakadémia hallgatóját nevezte ki Niedermant tiszteletbeli városi aljegyzővé. 1881-ben aljegyző, 1890-ben hely. főjegyzővé, mig 1892 évben Esztergom város valóságos főjegyzőjévé választatott meg, mingnem ugyanezen év október 3-áu gróf Majláth György főispán rendőrkapitánynyá nevezte ki. Mint hivatalnok, mindenkor azok közé tartozott, kik kerülve minden zajos feltűnést, hivatalos kötelességük teljesitésének élnek. Szabad idejét, mit a hivatalos teendők lenem foglaltak, a társadalmi élet terén kifejtett tevékenységnek szentelte. Tevékeny részt vett ki magának a városi tűzoltó intézmény terén, melynek majdnem egy évtizedig volt titkára. Ugyanily ideig szolgálta az Esztergomvidéki gazdasági egyesület érdekeit, mint annak buzgó titkárja, kinek távozásáról az elnök évi jelentésében midőn megemlékezett, kizárólag hangsúlyozta, hogy nem mulaszthatja el, hogy a lelkes tagtárs kiváló érdemeit ki ne emelje, ki sok gonddal járó hivatalos teendői mellett 10 éven át végezte teljesen díjtalanul, fáradhatlan szorgalommal és ügyszeretettel a titkár teendőit. Nem kevésbbé szerzett magának érdemeket, mint gazdasági tudósító, kinek a közgazdaságterén szerzett buzgó munkásságáért, a kilencvennyolcas évben, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, elismerését és köszönetét nyilvánította. Majd midőn a következő évben ezen tisztségéről lemondott, a megye alispánjához küldött leiratában a földmívelésügyi miniszter, a hosszú

1 időn át buzgalommai teljesített hasznos szolgálatért, teljes elismerésének adott kifejezést. Kiváló érdemeket szerzett magának a helybeli ipartestület megalkotása körül, melynek ugyancsak egy évtizeden át volt titkárja. Hogy ezen idő alatt menynyire nyerte meg az ipartestületi tago