Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-28 / 77.szám

2 ESZTERGOM es VlDEKE. (77. szám.; 2 szeptember 28 fütyölnek az iparosra, hanern egyrészt szivükön viselik a vidéki ipar föllendülését, másrészt tehetségük, kedvük is van az iparosokat olyan irányban vezetni, amely legjol ban megíelel a vidéki ipar érdekeinek, de csakis ennek. S a humoros fölolvasások helyett sokkal célszerűbb volna az ipari törekvések legújabb vívmányainak népszerű, ügyes ismertetése olyan módon, hogy a tanultak gyakorlati alkalmazása ne ütközzék nehézségekbe s ez az alkalmazás megfeleljen a vidék érdekeinek. Az inasok képzése szintén fontos körülmény; természetesen nem a gyermekdajkálás elemeibe kell őket beavatni, hanem a mesterségbe lés ha a céhszerű vallásos-erkölcsös irányra is lesz gondja a mestereknek, majd az ujabb nemzedék nagyobb bátorsággal szegül ellene a tisztességtelen törekvéseknek, s majd akkor a vidéki iparos is emelkedni fog megbecsülésben. A közönség pedig bölcs dolgot fog művelni, ha nem a vidéki iparos leszólásában keres érdemeket, hanem egyes hibák gyöngéd elnézésével inkább arra törekszik, hogy a vidéki ipar felvirágozzék, s igy a felvirágzó vidéki ipar is hatalmas támogatója legyen a vidéki városok megerősödésének. (H.) .Városi közgyűlés. Esztergom, szept. 26. Bár napok óta suttogtak arról, hogy a mai ülést egy csiklandós természetű interpellatió fogja érdekessé tenni, honatyáink mindamellett nem tanúsítottak valami nagy érdeklődést iránta. résnyés rétest. Tehát az az ur rendelte a málnás palacsintát. Végre előkerül vele a pincér és az ur nagy élvezettel lát az elfogyasztásához, mi közben át át nézeget a s omszéd asztalnál ülő asszonyra, aki már megebédelt és lapot olvas. A szélesre kiterített >Egyetértést mögül nem látszik más belőle, csak a nagy tömött szőke kontya. — A feleségemnek is éppen ily szinű haja volt lánykorában, gondoljan a férfi, aztán ő is elővesz egy újságot és ugy tesz mintha olvasna, mert egyre átnézeget az asszonyra, aki arra gondol, hogy milyen mamlasz férfi lehet ez, akivel már napok óta étkezik itt együtt, egyedül és mégsem keres alkalmat a megismerkedésre. — Ha nem tartanék tőle, hogy a feleségem minden percben meg'ephet, istenbizony megbarátkoznék ezzel a szép asszonynyal! — gondolja magában. Az eső pedig szakad, ahogy csak bir. A tetők levezető bádog csővei ontják a vizet, mintha versenyezni akarnának a kénforrás zuhatagával. — Hogy imádtam a feleségemet, mikor még ilyen szép aranyba átmenő szőke haja volt, hányszor csókoltam azt az illatos hajsátort. Ah, hogy minden mulandó ezen a földön ! — Bizonyosan már nem szereti a feleségét, mondaná az asszony, ha kitalálná a férfi gondolatát, de csak azon csodálkozik, hogy miféle érdekes olvasni való lehet abba a négy oldalas vidéki A várt interpellatió megtörtént, azonban nem talált valami nagy viszhangra, mi polgármesterünk tapintatos eljárásának tulajdonítandó, ki igyekezett a felszóllalást a szigorú tárgyilagosság keretén belül tartani. A tárgysorozatnak két fontos pontja a vágóhíd és a függő kölcsön törlesztésének kérdése volt, mely mindkét tárgy teljesen lebilincselte a jelenlévők figyelmét. Interpellatió. A napirend előtt Tátus János szóllalt fel. Azzal kezdette felszóllalását, hogy kérdést intézett a polgármesterhez, van-e tudomása azon erkölcstelen eljárásról, melyet a város szolgálatában lévő egyik alkalmazott azáltal tanúsított, hogy behatolt a családi szentélybe, s egy család boldogságát dúlta fel. Mielőtt éles kifejezésekkel füszerzett felszóllalását tovább folytatta volna, polgármesterünk figyelmeztette, hogy kifejezéseire vigyázzon, s ne illessen egy elitéletlen egyént oly súlyos vádakkal. Es habár felszóllaló nevet nem emiitett, de mivel egy tudomására jutott esetből kifolyólag sejti, hogy a felszóllalás ki ellen irányul, kijelenti, hogy nevezettnek fegyelem ellenes viselkedése miatt az eljárás már folyamatba van téve és, hogy a tankerületi főigazgatónál is a jelentés megtétetett. Ezzel ezen ügy véget ért. A vágóhíd. Évek során át foglalkozik a város már e kérdéssel, melynek útját csak egy állja, — a pénz. S ez volt indító oka annak, hogy a képviselőtestület egy nagyobb szabású vágóhíd építését elejtette, mivel az arra szükséges pénzzel nem rendelkezik. Három alternativa előtt állott a képviselőtestület. Az első a 300.000 koronás, melyet végleg elejtett, mivel a jelen viszonyok között nincs kiáltás arra, hogy az amortisationális hányad megtérülne, s igy a város újságban, amit Olyan áhitattal olvss, hiszen már a reggelinél is egyre azt olvasta. — Ugyan mi baja lehet ennek a szép asszonynak, hiszen olyan étvágygyal eszik mintha egész nap' kapálna, pedig csak a zongorán kalimpál, még pedig meglehetősen, olyan gyönyörűen játsza azt a dalt, >A fonóba szóll a nótac. Legközelebb elhuzatom a cigánynyal ezt a gyönyörű nótát. Ej, csak a feleségem bene toppanna! ( Az ass-cony olvasás után kinéz az ablakon, mert kocsi állott meg a ház előtt. Egy csukott kocsin négy vendég érkezett. Egy sovány ur, egy kövér hölgy, egy csinos fiatal leány és egy nyurga fiu. Bizonyosan egy család lehet. Az apa sántit és botra támaszkodva megy. De ni — bizonyosan atyafija a vendéglősnek, mert nagyon melegen ölelkeznek vele. — Tehát nem vendégek, hanem csak rokonok, jegyzi meg néhány pincér és egymásután elszélednek. Rokonok bizony, még pedig érdekes rokonok, egyenesen Amerikából jöttek. A vendéglősnek bátyja a férfi, aki évekkel előbb, mint péncér megszöktette a főnöke feleségét egy csomó pénzzel és most ime itt vannak váratlanul. Csókoljatok kezet a bácsinak ! — mondja a kövér hölgy angolul a gyerekeknek, azok engedelmeskednek és gépiesen kezet csókolnak a bácsinak. Majd előjönnek a többiek is, a két sógorné csak a pótadó felemelésének tenné ki magát, míg másrészt a szedendő magas vágatási dijak, elviselhetetlen teherként nehezednének a mé szarosok és hentesekre. A második a 90.000 koronás, mellyet szintén nem fogadott el, nem pedig azon okból, mert az a követelményeknek meg nem felel. Eltekintve egészségügyi fogyatékosságaitól, ami miatt a felsőbbi jóváhagyás kieszközölhető nem is volna, ezen kivitel mellett, a jövedelem is jóval kevesebb lenne. A harmadik a 7000 koronás terv, a mellyet a képviselőtestület elfogadott és amely szerént a legszükségesebb pótlások és átalakítások lesznek eszközlendők, ami által úgy az egészségügyi követelményeknek, mint a mészárosok és hentesek

1 igényeinek addig elég tétetik, mig a város azon helyzetben lesz, hogy nagyobb költséggel egy modern vágóhidat fog építhetni. A 7000 koronás tervezet szerént a jelenlegi helyiség csak a nagy marha vágására használtatnék, mig a kisebb állatok leszúrására egy uj helyiség készülne, mely két épület födött folyosóval köttetnék egybe. Ezenkivül a talaj mindkét helyiségben járdakővel rakatnék ki, majd egyébb apróbb átalakitások és javítások lennének eszközlendők. Az ideiglenes jellegű építkezések tervezete figyelemmel van arra, hogy a nagy vágóhíd épitése esetén, a már meglevő épületek felhasználhatók legyenek. Berán Antal a 7000 koronás tervezetet élnem fogadja, maradjon inkább szerinte úgy minden miként van. Felemlíti, miszerint Léván van egy vágóhíd, mely teljesen megfelelő, s amely 10.000 koronába kerül csak. Niedermann József a 7000 koronás tervezet mellett foglal állást. Függő kölcsön. A különféle városi alapoktól és alapítványoktól kölcsönvett és függő kölcsön elnevezése alatt ismeretes 97.900 kor. visszafizetése ügyében akép határozott a képviselőtestület, miszerént 14.000 kor. a mezőőri alapból azonnal visszafizettetik, mig a fennmaradó 83.900 kor. törlesztésére a költségvetésbe évenkint 628 kor. 42 fillért vesz fél, ami által 50 év leforgása alatt a tartozás végleg ki lesz egyenlítve. , Különfélék. A szt.-györmezei 141. számú háznak 2393 kor. összegben leendő felépítése, valamint egy úthengernek a megyétől leendő vásárlása kimondatott. A mérnöki hivatalnak áthelyezésére és az uj temetőhöz vezető ut kiépítésére vonatkozó tanácsi jelentés valamint az uti-bizottság azon javaslata, mely szerént az Esztergomkesztölci útvonalra az államépitészeti hivatal által tervezett beruházásokat, mint szükségtelent élnem fogadja, tudomásul vétetett, illetve elfogadtatott. Az olasz borvám klausula eltörlése ügyében a képviselőházhoz intézendő felirat elküldését elhatározta. Majd egyébb, kevésbbé felemiitésre méltó ügyek elintézése után, az ülés másfél órai tanácskozás után véget ért. sirva ölelgeti egymást. Az angol leány hideg arca is felderül, amint meglátja a vele egykorú leányrokonát, csak a fiu áll mereven és arra gondol, hogy : de csúf kerepelés ez a magyar beszéd. — A gyerekek nem tudnak magyarul, mentegeti őket az anyjuk. A magyar kisasszony megkérdezi, hát németül, franciául tudnak-e^? de csak a fejüket rázzák. — No, csakhogy az Isten ide vezérelt, sóhajtja az apa könybelábadt szemekkel. Nem birtam már ki tovább oda át, a honvágy majd meg ölt, aztán, hogy a szerencsém is megfordult, az üzlettel tönkre mentem. — Erre a szóra jelen j tősen nézett össze a vendéglős a felesé| gével, akik legalább is milliomosoknak nézték a hazatért családot. De mielőtt uj életet kezdenénk itthon, az a tervünk, hogy néhány hetet itt töltünk nálatok a j fürdőben, a fájós lábam miatt. Csak kérlek testvér ne számits tul drágán, mert van ugyan pár ezer forintunk, de a jöj vőre való tekintettel nagyon takarékosan kell élnünk. J — Jó jó! — majd beszélünk még erről, jegyezte meg a vendéglős, de érzett a hangján, hogy a reménységéből kiesett milliókat sajnálja. A felesége sem j volt már annyira elragadtatva, csak akkor vidult fel ujra, mikor az amerikai asszony csinos ékszereket rakott ki az asztalra, amiket emlékül nekik hozott A vendéglős ezalatt kiment és felkereste; a doktort, akivel sokáig suttogva r/

eMárványlapot Kossuth emlékének. — Levél a szerkesztőhöz. — Kérkedni nincs jogunk vele, de önérzettel mondhatjuk, hogy Kossuth százéves születésnapját oly fénynyel, oly impozánsan, olyan lelkesedéssel ünnepeltük meg, hogy nem kell tartanunk lelkiismeret furdalástól. Ünnepünk mindenképen fényes volt, méltó hazánk legnagyobb fiához. Nekem ugy tetszett, hogy e táj Ievegőszélgettek és mikor elváltak, mind a kettőjüknek az arca szinte sugárzott valami nagy boldogságtól. És félóra múlva a doktor telefonon beszélgetett egy városi jóbarátjával, akinek örvendezve újságolta, hogy egy amerikai gazdag nábob család érkezett ma a fürdőbe, egy feltűnően szép fiatal lány is van velük. Pár nap múlva sokan tudták ezt a hirt a városban, még a helyi lapokba is belekerült, azoktól meg átvette néhány fővárosi lap és e hirek megjelenése után pár nap múlva, tömve volt a fürdő vendégekkel, akik megkülönböztetett tisztelettel néztek az amerikai nábobokra, akik hamarosan beletalálták magukat a szerepeikbe, a mi sokba került ugyan a vendéglősnek, de mégis kifuétte magát. Mikor azonban őszfelé már megcsappant a forgalom, egyszer valaki meghallotta, amint a .vendéglős mondta az angol fiuna^, hogy ha még egyszer két adagot i!ner rendelni valamiből, leüti a derekai/ A kisasszony meg keservesen sirt a/konyhában, mert az angol leány mindén ruháját elviselte a nyáron. —j Majd lesz másik vigasztalta a doktor, /aki most már igazán kapott öt. tiz kojronát egy vizitért. Könnyű magának, siránkozott a l^ány, de nekem az uj selyem blúzom fs oda van !