Esztergom és Vidéke, 1902
1902-09-28 / 77.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M e $J e l c uik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : i KgésK évre — — — — VI kor. — öl. fél évre— — — — — 6 kor. — fll. .íe^yed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes «£ám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : i Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előözetósek, nyiltterek ős hirdetések köldendö Kossuti} Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. -ÍM Kéziratot neu adunk viasza. A vidéki ipar. A kisipar a tönk szélére jutott, a gyáripar pedig fejletlen. Ez utóbbi természetes. Ötven esztendő alatt nem lehet virágzó gyáripart teremteni, aminthogy ötven esztendő alatt sok mindenfélét nem lehetett megcsinálni, ami hazánkat egészen a külföld színvonalára emelje. A mi gyáriparunk kicsi, rossz és drága, s ami a legszomorúbb, igen sokszor tisztességtelen is, mert külföldi gyártmányok magyar gyártmány cimen hozatnak forgalomba. De az éppen nem természetes, hogy a kisipar tönkre jutott, vagy ha sokan természetesnek találják is, épen nem megnyugtató. Mióta a szabad verseny létre jött s mióta megszűntek a céhek, a kisipar hanyatlása szembeötlő. Hajlandók vagyunk minden bajt a testületi szellem meglazulásának, elpusztulásának tulajdonítani. A tisztességes iparosok közé sok tisztességtelen elem került, s nem ritka az olyan eset, mikor élelmes vállalkozók tulajdonképpeni szakis\ méret nélkül ipari vállalatokat alapítanak s a szakismerettel rendelkező munkásokat annyira kihasználják, hogy az ilyen munkás önállósulása tiszta képtelenség. Ezt betetézi aztán a tisztességtelen verseny, s az ipari cikkek megbizhatlansága. Ismétlem, sok a tisztességtelen elem a tisztességes iparosok között, annyira sok, hogy a közönség bizalma megrendült, Es ez az állapot oly szomorúvá fajult, hogy tisztességes módon megélni igen bajossá j vált a vidéki iparosra nézve, s bi: zony-bizony nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy sok iparos arra utazik, hogy megrendelőjét legalább egyszer becsaphassa. Hogy aztán a vevő többé nem ment hozzá, azzal nem törődött s bekövetkezett a bukás. A fővárosban űzhet ilyen politikát az iparos vagy kereskedő, bár ennek is rossz vége szokott ; lenni, de hogy a vidéken honosuljon meg ez az eljárás, az már igen nagy baj az iparosra. Szóval a közönség bizalma megí rendült, de nemcsak az említett okból, hanem amiatt is, hogy a vidéki iparost a közönség elmaradottnak tartja s inkább elmegy a fővárosba. Ezt a két okot tartjuk legnyomósabbnak, mint amely két ok akadályozza a kisipar fejlődését, s amely két ok az iparosokban keresendő illetve az iparosok egy részében, mert különösen a tisztességtelen jelzővel nem akarjuk az egész vidéki ipart megbélyegezni, távol legyen ez tőlünk, mert egyenesen hibát követnénk el, ha ezt cselekednénk. Inkább azt mondjuk, hogy a tisztességtelen irány agyon reklámozta a tisztességest. De hiba nemcsak az iparosban van. Megtalálhatjuk a közönségben is. A vidéki közönség nagyzási mániában szenvedett, s azt hitte, hogy a fővárosban jobb dolgot kap, mint vidéken. Talán szebbet tetszetősebbet kap, de általában rosszabbat. Nem a finomabb ipari tárgyakról beszélünk, hanem a mindennapi szükséglet iparcikkeiről, noha határozottan merjük állítani, hogy — hála Istennek — van számos olyan vidéki iparos, aki képes kielégíteni a legkényesebb ízlést is. I A közönség másik nagy hibája az, hogy nem szeret fizetni. Erről legjobban az iparosok tanúskodhatnának. Már pedig, ha az ipaí ros nehezen jut pénzéhez, akI kor nehézzé válik megélhetése, el; veszti kedvét, foglalkozását elhanya! gólja, s bizony nincs módja a kor; ral, a divattal haladni. j Hiba van itt is, ott is. De vájjon lehet-e a bajt gyógyítani ? Van-e remény arra, hogy a vidéki ipar föllendüljön ? Azt hiszszük, hogy a gyógyítás módja a testületi szellem fejlesztésében, a tömörülésben rejlik. A céhrendszert visszahozni nem lehet, de a céhszerű összetartást föl lehetne éleszteni abban az irányban, hogy az iparosok erkölcsi és értelmi ereje fokoztassék. Szükséges volna minél több iparoskör, ipari szövetkezet alakulása, élén olyan vezetőkkel, akik nemcsak bálokat tudnak rendezni és elcsépelt frázisokat eldörögni, általában pedig to .EsztBPflom és Vidéke" Href • I Ifemoxtdás ütáij. Lemondtunk mi mind a ketten; S nem is tudtuk hogy miért . . . Tán* azt hittük* hogy szerelmünk Mindenkorra véget ért. De nem úgy volt: találkoztunk. Én megfogtam kis hezed . . . Ám nem szoltál, de érjztem, Hogy még mostan is ^éretsz. Aj kinkön egy szó leóegeit) Felejténk a lemondást. \ S a mult édes csókjaival Megittuk — az ádomást. Fehér. Irta: NAGY RENÉE. Kevés embernek van fogalma ártól az úgynevezett drukkolásról, amit nyár\ elején a magyar fürdők vendéglőinek íjpérlői kiállanak, a kik már június ele\én megnyitják a szezont, ha ugyan eszéöpe | • jutna valakinek már ily korán fürdőr] utazni! És a szegény vendéglős biion akár kopaszra vakarhatja a fejét, kor látja, hogy a szolgaszemélyzet milyen sáskamódra esz k, de vendég a ki fizetne senki. Legföljebb a fürdőorvos, a ki ugyan nem számit, mert napközben FERENCZ J j mindig visszanyeri kártyán a vendéglős- és legalább is egy hónapon keresitül kisasszonynak. Na hiszen, majd is kapna ÍJ, • tői az egész napi kosztja árát. mindennap megkellett érte mondani érte a feleségétől, ha megtudná! Egyedüli szórakozásuk a kártya vagy harmincszor ő nagyságának a ki De már az ördög bánná az esőt, hadd és az időnként megeresztett sóhajtozá- ezt a luxust megengedte magának, esne ha tetszik neki, csak lenevágattam sok az igazi szezon után, a mihez azon- hogy ; kisztihand! és megkérdezni, hogy volna ma hajnalba azt a szép bornyút, jban egyikéjük sem húz valami tulságo- mint szóigál becses egészsége neki és a dörmög a vendéglős, — mert nincs venj tan, mert rossz világ van nagyon! Ke- kedves familiájának ? Ez időszerént azon- dég a ki megegye. Most is két szál vés a pénze a szegény magyarnak ! Az ban nagyon sok szabad ideje van a vendég eszik bent az étteremben, az is eső is hetek óta esik már. Mindeníelé doktor urnák, és jelenleg is a vendég- csak az egyik rendelt bornyubecsináltat, árvíztől félnek az országban, az idei jó lősné húgának kurizál a konyhában, a másik marha sültért lármázik, és duzaratásnak is vége. A buza vetés lerozs- mig a vendéglős bosszúsan áll kint a zog, hogy kirántott csirkét kap. A többi dásódott a sok esőtől, pedig sok köze terasson, és a beborult eget néze- néhány vendég haza viteti az ebédjét, a van ehhez is a fürdőknek, kivált egy geti, amely bőségesen ontja áldását miből rendesen megspórolják a vacsorát olyan kisebb magyar fürdőnek, a hová most is. A terass előtti szabad térségen is. Ez a két vendég azonban rendesen a középosztályu kevés pénzű népek jár- asztalok és székek oldalt forditva álla- bejött, de ezek bizony szép kevés hasinak. Mert a gazdagok ugy is külföldre nak, a mikről már tisztára lemosta az not hoznak a konyhára. Az egyiknek éppen mennek. Hanem azért ha a vendéglős eső a mult héten rájuk kent szürke fes-1 most visz a pincér három szép palacsinegy konkurensével beszél, egy világért téket. Pedig ma vasárnap van, és június tát, kétféle tészta is van, de neki egyik sem árulná el az aggodalmait, sőt in- huszadika, a mikor máskor ilyenkor ' se tetszik. Káromkodott is érted szakácsné kább nem árt egy kis hencegés sem, már százával jöttek ki a közeli városból a mig sütötte, hadd irigykedjen az a másik, a kinek a kirándulók, hogy helyet is alig tudott' éppen ugy fő a feje mint az övé. De nekik adni. Na most bezzeg elférhetnéha már vendég nincs, legyen legalább nek! Arrább egy művésziesen összera! irigye az embernek, mert a közmondás kott kősziklák közül nagy zajjal ömlik is azt tartja; inkább irigyeljenek, mint zuhogva a természetes meleg kénes for•zánjanak. rás, a mi langyos párával és fojtó A doktor úr is nyilván tőle tanulta/ kénszaggal tölti meg a levegőt, és szürhogy mikor egy ilyen drukkolás kés ködöt borit a csenevész bokrokra teljes szezon után haza kerül, ki nem és virágra, a miket a tartós eső szintén | dött palacsinta olyan menydörgést idéz győz fogyni a sok kérkedésből, hogy megviselt. Máskor ilyenkor már a fürdő ( elő a konyhán, hogy a doktor rémülten milyen pompás szezonja volt, annyi orvos is egész nap lótotV futott, és min( menekül ki onnét és kíváncsian tekint be vendég volt, hogy még a cseléd szoba- denfelől lehetett hallani a hangját a az élterembe, hogy vájjon ki lehet az, a at is mind kiadták, és hogy öt, tiz fo- mint mondta: j ki ezt a vihart előidézhette ? tokát kapott egy vizitért. Pedig va- j — Kisztihand! Alásszolgája ! — Van J Egy jó képű ur piszkálja a fogait az ában ha egy pár három forintos vi- szerencsém ! (asztalra könyökölve, a rf&slk egy nő, e k erült, azt is hálásan megköszönte, Bezzeg most óraszámra udvarolhat a egy szép asszony, jó Ízűen eszi a cseHLESEMÜVIA fzü e teÄ Megmondtam, hogy málnával legyen töltve ! rivalt rá a pincérre. — Barackkal méltóztatott rendelni — mentegetődzik az. — Málnával! erősiti a vendég. — Vigye vissza, nekem málnával hozzon ! A pincér szót. fogad, s a visszakülzit
