Esztergom és Vidéke, 1902
1902-09-25 / 76.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M e ál c l CT *ik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kcéss évre — — — — 12 kor. — fll. Ul évre— — — — — 6 kor. — fii. •íegyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. (hova a I Szerkesztőség és kiadóhivatal: előfizetések, nyiltterek ós hirdetések küldendő Buda*utcza 485. szám. M Kéziratot uem adunk vissza. A „díszközgyűlés 4 ' után. Esztergom szept. 23. (A.) Az a hálás megemlékezés és hazafias kegyelet, amelynek köteles adóját vetélkedve sietett szeptember 19-én hazánk apraja és nagyja Kossuth [Lajos halhatatlan érdemei iránt leróni, lelkes kifejezést nyert városunkban is azon ünnepség által, amelynek fénypontját a díszközgyűlés képezte. Magasztos érzelmektől áthatva, sűrű csoportokban vonultak a résztvevők Bottyán palotája felé, ahol rajok egy ragyogó ékesszólás bűvölő hatása várakozott. Szellemi tekintetben — bátran mondható — méltóan ünnepelt városunk. Kossuth érdemeit szélesebb alapon ismertetni; korszakalkotó tevékenységét mélyrehatóbban elemezni; bámulatos nagyságának varázsát elragadóbban festeni, kevesen tehették fényesebb sikerrel, mint az a Cziczeró-beszédű szónok, akinek ajkain áhítatos lélekkel nem most függött először városunk. I 1 i Az .[sztap és listaija,' i 1,1,1 UI " 1 1 • 1 1 LJ — • - J-UJJ- L_s;gg , A narancsvirág regéje. — Mantegazza >Virágregéiből, c — Flóra szokása ellenére még aludt, mikor a nap már egy óra óta fennjárt a látóhatár felett. E!őző este egy mákvirágot diszitett uj színekkel s a nélkül, hogy észre vette volna, az álomhozó növény bódiló erejét belehelte. Azért aludta el a hajnalt, mikor valamennyi virág felébredt már. Az ajtaján hallatszó ismételt erős kopogtatás ébresztette fel, hirtelen felült, csodálkozó, harmatos szemeit felnyitotta s kikiáltott: »Ki az ?« »En vagyok.« »Ismerlek. Ezt a szót a világon senki se tudja ugy kimondani mint te.« » Helyes, de ha ismersz, mért nem nyitod ki az ajtót ?« »Csak fel kel talán elébb öltözködnöm, hiszen félig mesztelen vagyok.« »Nem tesz semmit, behunyom a szememet.* Flóra egy rózsalevelekből készült köpenykét vetett a vállaira s beeresztette Ámort, aki ugrándozva s a szárnyaival verdesve Ölelte meg a virágok istennőjét. Olyan jókedvű olyan izgatott volt annyira elfoglalta őt egy gondolat, Helcz Antal elismert szónoki tehetségének egyik legmaradandóbb emléke lesz az az elragadó beszéd, amelylyel ünnepünket a nagy naphoz valóban méltóvá avatta. Minő leendett azonban hatása ennek a szónoki remeknek, ha kedvezőbbek azok a külső körülmények, amelyek mindig és mindenütt bizonyos szerepet játszanak és befolyást igényelnek ? ! Szinte sajnáltuk, hogy abban az alacsony, sötét, szennyes falazatú teremben kell azoknak a varázsos szavaknak elhaiigzaniok, amelyek perzselő láng gyanánt gyújtogatták a szabadság- és hazaszeretet érzelmeinek tüzét! Díszes közönség vette körül az ünnepi szónokot. O azonban nem állott — mint illett volna — felékitett emelvényen, átellenében zöld lombok között az ünnepelt arcképével, vagy szobrával, hanem csak azon az alacsony helyen, amelyről a legprózaibb kérdésekben szoktuk hallani- és hallgatni tudásának és hogy az Istenek között szokásos üdvözlést is elfelejtette. » Tudod-e Flóra, hogy megházasodom !« » Lehetetlen!« >De nagyon is lehetséges, úgyannyira, hogy meghívlak, légy a nyoszolyó-asszonyom, a mennyegző holnap után lesz.« >Micsoda bolondság vett rajtad erőt.« • Megházasodom, megházasodom, megházasodom !« »Nem hiszem a mig nem láttam. Te, a legállhalatlanabb a leghűtlenebb az istenek között, aki miként a szeszélyes pillangó virágról-virágra száll, te merészelnéd mindörökre egy nőhöz kötni le magadat ?« »Mit akarsz ? Olyan büszke olyan hideg, olyan (mint oda lenn a földön mondják) erényes leánykára bukkantam, aki azt se engedi meg, hogy megcsókoljam, mig a pap ránk nem adta az j aldast.« j »De hiszen te egy hét alatt hűtlen! leszesz hozza s boldogtalanná teszed.« J •Jupitertől és Minervától megkaptam j már az elválási engedélyt s e szerint . . . ? O semmirekellő, te a menuyegződ előestéjén már az elválásra gondolsz ? »Mindig óvatosnak keli lenni s Mars tanított meg reá, hogy mindentéle harcban, legyen az bármilyen kis csetepaté vagy óriás ütközet, a visszavonulást mindig biztosítani kell,,« »Nagyszerü ! S ugyan kit akarsz elvenni ? I tapasztalatainak megnyilatkozásait. Körülötte a város legérdemesebb polgárai — lócákon szorongva, mintha kadarkút község házában volnának ! Vlszhangot keltett az ünnepség a hölgyek nemes keblében is ! Meg is tisztelték néhányan a diszgyülést megjelenésükkel. De minő benyomásokkal hagyhatták el a Bottyánpalotát, annak belsősége s mineműsége néző pontjából ?! Már midőn a terembe felvonultak, látva a rideg, elhagyatott bejárót; a kopott, kényelmetlen lépcsőzetet; a szük folyosó ízléstelen téglaburkolatát : bizonyára kétkedőleg puhatolták, vájjon nem tévesztettek-e irányt és csakugyan egy nagy, hazafias ünnepség színhelyére jutottak-e ?! Képviselve voltak az ünnepségen a város lakosságának legszélesebb körei. Sokan azt hitték, hogy talán valami karzatról pompás kép változatos alakjaiban fognak gyönyörköd»Az még titok; holnapután meg fogod tudni. Képzelheted, ha Ámor bilincsekbe engedi magát veretni (akár néhány hónapra, akár csak néhány napra) azt akarja, hogy angyali kacsok verjék rá, melyek egy isteni alak testéhez tartoznak.* »Ha a menyasszonyod nincsen olyan szép, mint a nap, ha nem méltó hozzád, légy elkészülve rá, hogy az egész világgal kifütyöltetlek.* »Ami azt illeti, Flóra teljesen nyugodt lehetsz. De tulajdonképen azért jöttem hozzád, hogy szívességre kérjelek. Jól tudod, hogy az én menyasszonyom földi leány és nem istennő s hogy azok koszorús fejjel szoktak oltár elé lépni.* »S hogy ezt a koszorút maga Flóra, a virágok istennője fonja? Kevesebbet nem kívánhatsz.* »De b'zony sokkal többet kérek.* »Ha megtehetem.* »Az isteneknek semmi se lehetetlen.* »Nos hát halljuk,* "»Szeretném, ha egy uj virágot alkotnál, melyet akkor növesztenél ki a földből s hogy ez a virág az én mennyegzőmnek legyen szentelve.« »Az nem könnyű dolog. Hogy teljesithetném én ezt két nap alatt ? Méltónak kell lennie az alkalomhoz. Nem mindennap kötődik egy isten s egy halandó lény között házasság.* »Ha a dolog könnyű volna, nem kopogtattam volna a te ajtódon. Nem te népesítetted-e be a földet azzal a töhetni és igy külsőleg js élvezni; eszthetikai érzékükben fejlődni, erősödni. Kénytelenek voltak azonban megelégedni azzal, ha vagy a főajtó léghuzamában állapodhattak meg; vagy a tanácsi hivatal biztosabb alkotású székeire emelkedhettek fel, hogy az impozáns diszgyülés külső hatásait átélvezhessék ! Sajnos valóban, hogy annak az oly nagy belértékü ünnepnek a becséből és hatásából oly sokat levontak azok a túlszegényes külső viszonyok. Ezen állapotok megszüntetését halaszthatlan feladatnak kellene már tekinteni! Vajha Kossuth Lajos születésének századik évfordulója, születési napja lenne annak a szilárd elhatározásnak, hogy városunk legelső középületét méltóbbá tesszük azokhoz a magasztos célokhoz, amelyeket szolgálni hivatva van ! Addig azonban, mig ez meg nem történik, ne nyugodjék t. Szerkesztő mérdek sok virággal. Nem te vagy e a rozsának, liliomnak anyja ?< »Igazad van ; de egy menyegzői virág, mely egyszerre szép és jelentőségteljes, komoly és diszes is legyen! Hallgass reám, fogadd el a mirtust, mely évszázadok óta a szerelemnek van szentelve.* »De hiszen a szerelem és a házasság két különböző dolog.* »Persze-persze. De azért néhány szerencsés esetben a házasság nem más hosszantartó szerelemnél, melynek csak a halál vet véget.* »Ha még olyan soká tart is azért mégis két különböző dolog. < »HalIod-e Ámor, hogy téged kielégíthesselek, hosszabb időre volna szükségem, elmélkednem, tanulmányoznom kell,' elégedjél meg ez alkalommal az öt világrész legritkábh és legszebb virágaiból kötött koszorúval. Ha akarod, menyaszszonyod számára szikimi és délamerikai orchideákból fonok koszorút.* » Nem, nem és ujra nem Én tőled Flóra egy uj virágot kérek, mely egyedül az én számúmra s akkor legelőször virágozzék, mely semmiféle istennő vagy földi nő homlokát vagy kezét nem érintette soha.* »Dehat akkor jöjj segítségemre s adj valami eszmét, egészen készületlenül, még álomittasan találtál.« »Segítségedre leszek Flóra. Először is annak a menyegzői virágnak fehérnek kell lennie.« ! >Miért fehérnek?*
