Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-18 / 74.szám

es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JELŐKIZETÉSI ÁRAK : Egész érre — — — — \'i kor. — ül. fél évre— — — — — 6 kor. — fii. begyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes «zám ara: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (iiova a Rézlratoi, előflzötésefe, nyiltterek ós hirdetések küldendő Buda^utcza 485. szám. I HU Kéziratot ueiu adunk viasza. Hj~ Kossuth Lajos emléke. \ Esztergom, 1902. szeptember io Nemzeti keretű értesítők hirdetik városunkban a holnap reánk virradó Kossuth ünnepet, mert nemzeti a hangulatunk, nemzeti a hálánk és buzdulásunk, melyei Istenünkhöz fordulunk, és nemzeti a reménységünk egy boldogabb jövő iránt, melyet tőle kérünk, midőn nagy hazánkfia erényeinek soha ki nem alvó sugaraiban megfürdünk, hogy tisztult lélekkel szolgálhassuk az oltárt, melynek neve hazaszeretet. Állj meg kedves polgártárs az oltár előtt melynek zsámolyára Kossuth Lajos leborult, hogy nagy szellemének tiszta fényében tündöklő apostoli életét szentelje felmagasztalásának. Allj meg áhítattal, és nézd a tömjénfüstöt, mint gomolyog ég felé, s ha gyenge szemed kifárad a feltekintésben, térjen vissza nyugpontot találni az oltár képén, mely a felszálló füstfelhő illatárján át oly közelről látnod engedi az édes haza eszményét. Állj a nagy imádkozó mögé s tégy szent fogadást, hogy nyomdokain erőd és tehetséged szerint járni akarsz ; akkor örököse lész szeretetének, mellyel a hon minden gyermekét és igy téged is elárasztott; és ha szent fogadástok egyesül mint a tenger csöppei, tengerré válik honfierőtök áradata is, és élni és virulni fog a hon, melynek boldogságát vérünknél jobban szeretni Kossuth apánk szent hagyományából tanulhatod meg. Ez legyen Kossuth ünnepünk dísze és örökértékű zománca: erkölcsi felemelkedésünk az ő nagy példáján, és nemzeti érzésünk öntudatos ébrentartása. Ne értsen félre senki bennünket; Kossuthokat felbuzdulásunk sem szülhet ; mit érne mégis ünneplésünk, máról holnapra való külső diszével, ha erkölcsi tartalmat nem birna neki adni lelkünk fogékonysága ? Építsünk oltárt keblünkben a sziv és lélek feltett erős szándékával; nyíljanak meg a nagy hagyományok szent igazságainak és megnemesitve szállítsuk át gyermekeinkre is a nehéz kötelességeket, melyek csak egy fenséges gondolatban, az édes anya iránti szeretetben, a honfinak a haza édes anyaföldjén való hűséges csüggésében lelhetnek édes enyhülést. És ne értsen félre sertki másodszor sem; Kossuth Lajos hagyománya édes mindnyájunké, kik hazafiságban hűséges örökösei akarunk és tudunk lenni. Nem egy párt keret és Jiem egy vitatható politikai nézet az ő örökké élő nagy szellemének a mértéke,- hanem a magyar szabadság, testvériség és törvény előtti egyenlőség aranyos látóhatárának egészét árasztotta ő be emberszerető lelke igéivel, melyek érvényesülhetnek minden nevű rendszerben, csak legyen ez az emberi jogok és nemzeti szabadság jegyében megalkotva ; és legyen volt bár az ő élete és hosszú szenvedése egy nagy tiltakozás minden ellen, mit a hon általa legmagasabbra tartott eszményi képének hűségére elégségesnek nem tartott; és legyen bár öröktörvénye hagyománya szerinti hazafias törekvéseinknek, hogy a szabadságokat és nemzeti jogainkat féltett kincsünk gyanánt ápoljuk és fejlesszük; ki tagadhatná mégis, hogy honvédő küldetésének a haza szent földjén végrehajtott utolsó nagy gondja és történelmi cselekménye, a magyar szent koronának volt szentelve ; ki tagadhatná, hogy az ő hagyományai közt is szent István koronájának 900 év viharai által megszentelt védő paizsa alatt drága hazánknak hű és igaz fiai vagyunk, lehetünk és lennünk kell Elvek és nagy eszmék teszik a nagy embert és céljait; s az hű örökösük, ki az eszközök és módok között, melyek közt járhatnia adatik, amazokat fel nem áldozva halad. Kossuth Lajos nagy elvei és érdemei a szabadság, testvériség és törvény előtti egyenlőségben csúcsosodnak ki. Ez az ő nagy emléke nép és nemzet, le a kalappal előtte ! ^Érted käzdött saját előjogai ellen lánglelke összes erejével, világcsodálta szózata hatalmával és szive minden dobbanásával a nemzet volt kormányzója, még csak össze nem törött porhüvelye, a száműzetés keserű kenyerén. S midőn érted véres mezőkön folyt az apostol szavain buzdult honfivér, s a védtelen védelem semmiből kivánt hadseregeket és »Kossuth Lajos azt üzente%4iogy menni kell, apáid mentek az ő szavára, s hősiesen lerótták a haza szeretet legdrágább adóját. Ebből serkedt ki ujra Kossuth apánk örökéletű vívmánya, melyet élvezünk, melynek birtokában vagyunk, alkotmányunk és szabadságunk ; becsüljük meg polgári erénynyeV hogy vezéreink a béke áldása, közt ápolhassák és mint más nagy hazánk fia monda : fejleszthessék ; az öntudatos polgári szellem és honszeretet az ő seregük, melyen erejük nyugszik, ez éljen közöttünk, s akkor hálás sziveinkben Kossuth Lajos nagy emléke is élve marad! V. I.