Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-18 / 74.szám

. oigármesterünk falragaszok uth tudatta már a város közönségé:1 az ünnepségek sorrendjét, lyen utóbb változás történt, ennyiben lelkes fiatalságunk épes értekezletén elhatározta, ogy hazafias felbuzdulásának egy mpozáns fáklyásmenettel óhajtja anujelét adni, egyben pedig miként alább olvasható, felhivta a város lakosságát, a város kivilágítására. A végleges megállapodások szeént most már az üunepély sorndje a következő. f Szeptember i8dn. Este 7 órakor a város kivilági"ása s gyülekezés a Szent-Anna kerek) templom előtti téren, honnét a menet fél 8 órakor elindulva, •\o fáklyával zeneszó és hazafias alok éneklése mellett a Kossuth Lajos (Buda) utcán és Városház foJ^ön át a Széchenyi térre vonul 4, hol dr. Áldori Viktor ügyvédjeidig a rendező bizottság elnöke bestédet mond és Visnyovszky ~Em'ú almi költeményt szaval. Ezután a menet a Széchenyi-téren, Ferenc József és Vár-úton át, mindkét kanonok iház előtt elhaladva, a papnövelde mellett Szentgyörgymezőre vonul, honnét az érseki vasgyár, és primási palota előtt elmenve, visszatér a Széchenyitérre, majd a belvárosi templom elé vonul, ahol szétoszlik. Az ünnepélyen való részvételre, ifjúságunk a város közönségét az alábbi szövegű falragaszokkal hivta fel. Polgárok! A nagy fiai iránt mindig hálás magyar nemzet legnagyobb fia Kossuth Lajos születésének századik évfordulója megünneplésében Esztergom város hazafias ifjúsága is részt kér. A nagy évforduló előestéjén fáklyás menetet rendelünk. Felkérünk benneteket, hazafias polgárokat, a fáklyátmenetben tömeges részvételre. Meg vagyunk győződve, hogy ti, a kik tündököltök hazafias erényekkel, a kikben az édes magyar haza és annak nagy fiai iránt a lelkesedés soha nem lankadó lángja lobog, megjelenésiekkel emelni fogjátok az ifjúság ünneplésének fényét. Gyülekezzetek az ünnep előestéjén f. hó 18-án este fél 7-kor a szt. Anna templom terén. Felkérünk benneteket is a gyülekezet sziuhelyén kiosztandó fáklyák vitelére. A fáklyás menet rendje a következő: Indulás a szt. Anna templomtól este fél 8 órakor, honnét a menet a Buda-uteán (Kossuth Lajos-utcán) át végig és a Városház-közön át a Széchenyi térre vonul, ahol megállapodik. A Széchenyi-téren, a fényes emlékű Bottyán palotája (Városház) erkélyéről az ifjúság két tagja: Aldori Viktor dr. ünnepi beszédet mond, Visnyovszky Emil alkalmi költeményt szaval. A Széchenyi-térről a menet tovább vonul a Ferenc-József-, a Vár-uton, s mindkét kanonoki ház előtt el és a Papnövelde utcán le Szentgyörgymezőre, honnan az érseki vasgyár és primási palota előtt elhaladva visszatér a FerencJózsef útra s folytatólag vissza a kispiacon, Széchenyi-téren és Duna-utcán keresztül a belvárosi templom elé vonul, ahol szétoszlik. Felkérünk még benneteket: Tűzzétek ki zászlóitokat az előestén házaitokra ! Kereskedő és iparos polgártársaink zárjátok be az üzleteket este 7 órakor, hogy ti is tényleges részt vehessetek a nagy ember ünneplésében. A fáklyás menet útvonalán lehetőleg világítsátok ki ablakaitokat! Mutassa meg a legősibb magyar város, hogyan áldoz nemzete nagyjai emlékének !! A magyarok Istene velünk !! Esztergomban, Szent Mihály havának tizenötödik naján. Az ünneprendező ifjúság . végrehajtó bizottsága. Az .fsitep és Vidéke' tárcája. A Campanile romjai mellől. - Irta: JAMBRIK ISTVÁN. — Vencia, szept. I. Itt állok a Campanile' tisztes omladványainak tövében és nézem az izmos piemontiakat, amint talicskázzák Venezia egykor büszke köveit az uszályhajókra, hogy a mólók legvégső nyúlványainál a tengerbe szülyesztetvén, jótékony védelemül szolgáljanak a sokszor haragos Adria ostromai ellen. Közönséges, profán szemekkel nézve, a jó öreg Cam panile romjai semmivel sem nyújtanak érdekesebb látványt, mint teszem föl Budapesten a belvárosban azok az Öreg piszkos házak omladékai, melyeket a tót-napszámosok sietnek a földdel egyenlővé tenni. Ugy van a világ ezzel a Campani!t-vel, mint a nyomorban élő fősvénynyel, ki csak halála után kelt szenzációt, mikor kincseit a leltározók megtalálják. A Campanile is ott őrzötte a Szt-Márk teret századok óta, ha az idegen a tér márványára lépett, alig vett tudomást ott létezéséről, mert — uram bocsa . , ., csak olyan közön séges szürke torony volt, mint a többi régi torony bárhol a világon. Mikor öt esztendővel ezelőtt alatta jártam, bizony távolról sem keltette föl érdeklődésünket még annyira sem, mint a vele szem ben álló Óra-torony, melynek tetején két izmos bronz bácsi veri el kalapácscsal egy rozsdás harangon az órákat,minden órát kétszer, előbb az egyik bronz-férfiú dur-bsn, a másik moll-ban. Már most hogy összedőlt a nyáron, magára irányitotta az egész világ figyelmét. A katasztrófa részleteit mohón olvasták mindenütt, ahol azelőtt hirét sem hallották a Campaniíenek. És Italia könnyezve tolongott a kormos romok körül. És az élelmes olasz, mely előbb fuldokolva zokogott a nemzeti szerencsétlenségen, sietett mihamarabb hasznot húzni a veszedelemből. Öles palánkot húztak a romok körül és a kíváncsiakat fél Uráért bocsátják be a palánk mögé, hogy láthasson egy csomó összetört követ és téglarakást. Persze mindig akadt elég jámbor vidéki, aki nem tudja megtagadni azt az élvezetet, hogy eine mondja odahaza majdan, miszerint raegmásxta a Campanile romjait. Útitársammal bizony csendesen lemosolyogtuk a hegymászókat, kik mialatt mi a Quadri terraszán szürcsöltük a jeges szörpöket, izzadva kúsztak a csuszamlós köveken forró napsugarakban fürödve fölfelé a csúcsig, három lépést haladva előre, négyet csúszva vissza. Persze ilyen pasasérok kellenek a velenceieknek, akik tökét — kovácsolnak a nemzeti szerencsétlenségből, akik a régi nagy idők emlékein élősködnek, akik lusta epigonjai azoknak a hatalmas nagy népnek, mely egykor igába hajannak, hogy Kossuth Lajos megszületett! Kossuth ! . . . A szabadság buzgó apostola, hazánk megteremtője ! Vájjon van e magyar széles e hazában, kinek szivében, ereiben meg nem pezsdül a vér . . . e név hallatára ! Széles e hazában ünnepelnek szeptember 19-én a 100 éves évfordulón ! Kicsinyek és nagyok, fiatalok és vének áldoznak mindenütt e nap emlékére! Vájjon városunk hazafias közönsége között találkozna-e csak egy ember is a ki nem öltene e szent napon ünnepi rurát s nem emelné áhítatos fohászát az egek Urához, hogy adta nekünk e szent napon Kossuth Lajost! Tudjuk, hogy nem ! Felkérünk azért benneteket, akik e szűkebb hazánknak gyermekei vagytok, hogy ünnepeljünk ! Ünnepeljünk és pedig a következőképpen : Folyó hó 18-án délután lobogózzátok fel házaitokat, este 7 órakor pedig gyújtson meg még a legszegényebb ember is egy szál gyertyát ablakában. Ugyanakkor derék tűzoltóságunk fáklyás zenével járja be utcáinkat. 19-én reggel 5 órakor mozsárlövések fogják hirdetni az ünnepi nap felkeltét, hogy fél 9 órára ünnepi ruhában az Isten házába térjünk, ahol mélt. báró Jeszenák Gábor ur fogja a szent misét végezni. 10 órakor városunk képv selőtestülete a városházán diszgyülést tart. Délután 2 órakor a helybeli ipartestület tart a nagy nap emlékére diszgyülést. Jelenjetek meg* mindenütt. Ti kereskedők iparosok pedig zárjátok be üzleteiteket e nagy napon délelőtt 8 órától délig. Azt hisszük, nem lesz jelen kérésünk a pusztában elhangzó szó 1 Hazafias üdvözlettel vagyunk Párkány mezőváros közönsége nevében 1902. évi szeptember hó 11-én Rogrün Ede s. k. Szekér Gyula s. k. rendező-bizottsági elnök, biró. Mohácsy Lajos s. k. Ivanits Gyula s. k. rendező-bizottsági jegyző. jegyző. totta a tengereket. Van valami viszszataszitó ebben a kaimárkodásban. Más nemzet büszkén mutatja nemzeti kincseit, más nemzet fiának jól esik látnia, mint kél az idegenben a hangos vagy néma csodálat a látottak hatása alatt, a velencei és minden olasz az idegen zsebére aspirál és mialatt unottan mutogatja ragyogó történelmének korhadt emlékeit, magában azt számítja, hány centesimot remélhet az idegentől. Mig az ember a Szt. Márk templom patinás mester műveinek szemlélésébe merül s elábrándozik a daliás időkről, mikor büszke patríciusok koptatták aranyos topánjaikkal hepe-hupásra a templom mozajkját. mikor a hatalmas dogék korlátlan kényurakhos illő pompával ültek a pazarul ékes trónos székükben s önként meglepi a szemlélőt a mysteriumi elfogódás a multakra emlékezés hatása alatt, egyszerre oldalba lök egy aszott képű fehérgalléros barát a jókora perselylyel és pénzsóváron kéri a baksist — vége az illúziónak. Ad valamit neki az ember s tovább megy. Alig tiz perc múlva, mikor a templom másik rés?én hátraszegett fejjel csodáljuk Vicelio gyönyörű freskóit, ismét egy oldalba lökés, ismét baksis, mert a perselyes m$r elfeledte, hogy tiz perccel előbb pumpolt meg. És igy megy ez a templom minden zugában. Elriasztó, kietlen valóság, s bizonyos megvető tartózkodás fogja el az utazót a velencei iránt, ki a templomból is vásárcsarnokot-csinál. Ott künn a világban már megszokjuk, természetesnek tartjuk, hisz tudjuk, hogy Velenee a régi nagyságból él, meg abból, hogy az idegent ezer raffineriával kizsákmányolja. Valóságos áldozat itt a pénzes idegen, kivált aki nem érti a nyelvüket és nincs tisztában a legelső órában az árviszonyokkal. A magam bár fogyatékos nyelvismeretével tapasztaltam útitársamon, hogy miféle visszaéléseket követ el az idegennel szemben a velencei elkezdve a kereskedőtől, le az utolsó fac, chinoig. ! Egy igen jóravaló öreg honfitársunk\ nál|laktunk. I Schwartz Zsigmondnál, a Szt.-Márk-tér ; közvetlen szomszédos utcájában : Frezzaria 1731 szám alatt, hol már több eszter1 gomi család nevét láttam bejegyezve a j vendégkönyvben. A kedélyes Öreg ur j gyakran elkísért bolyongásainkban, igy I többek közt kijött^ aJt^d^rA^fürááí •utin a vendéglő,Krígerre néző terraszán uzsonnáltunk. A kaján pincér, mikor megrendeltig^ "az uzsonna kávét, két adagot hozott «. kannában három személyre, mire házi gazdánk mosolyogva jegyezte meg, hogy: lássák az urak, igy fonja be a ravasz talián az idegent. O aztán pattogó olasz teremtették közt felelősségre vonta a pincért s erre a pincér úr, valami aljas san-paol-beli, — ki az öreget vezetőnek nézte, letárgyalta őt, hogy minek világosítja fel a barbár idegeneket arról, hogy mennyi kávé dukál Szeptember igen. A kora reggeli órákban mozsár lövések fogják jelezni az ünnepély kezdetét, mire a város zászlódiszt ölt.! p órakor mise a város kegyúri j 1 templomában, melyre a város kö- i zönsége falragaszok utján hivatott meg. 1 10 órakor díszközgyűlés a város-j háza tanácstermében, melyet Vímmer .\ Imre polgármester nyit meg a hálás megemlékezés nála ismert ékes í szavaival. IEzt . követőleg az ünnepi be- j: szedet dr. Helcz Antal ügy-, véd és városi képviselő, jeles szó- . nokunk fogja tartani, mely után dr.; Horn Károly a városi kör titkára j indítványozni fogja a Buda-utcának. Kossuth Lajosról leendő elnevezését. Majd a polgármester a diszköz-j gyűlést bezárja. Délután fél j órakor gyülekezés j a Széchenyi-téren, honnét az ifjúság, az egyesületek testületileg zász-; lókkal, majd a nagy közönség zene szóval kivonul a honvéd temetőbe, | hol Brucsy János városi képviselő tartja az alkalmi beszédet, miközben az ott nyugvó hősök sirját meg- \ koszorúzzák. Este fél 8 órakor bankett a »Für- [ dő« vendéglő nagytermében. Párkány ünnepe. Mig városunkban az ünnep ren-' dező bizottság és az ifjúság serényen munkálkodnak, hogy a nagy napot

1 minél fényesebben üljék meg, Pár- j kány mezővárosa is részt kivan ma- i gának a hazafias ünnepségekből. A rendező bizottság, melynek élén Szekér Gyula biró, Ivanits Gyula jegyző, Rogrün Ede gyógyszerész és Mohácsy Lajos állanak, mindent j elkövet, hogy a nagy napon, haza! fias és kegyeletes érzelmeinek mi-j nél szebb tanújelét adja, mely cél j elérésére, az alábbi felhívást bo-, csájtotta ki: Felhívás Párkány mezőváros hazafias közönségéhez l ) Egy pár nap s ioo esztendeje lesz j