Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-14 / 73.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M c íU c l CT )lk Vasárnap és csütörtökön. |£L.ÓFIZETÉSI ÁRAK : Egés» évre — — — — 12 kor. — fll. fél évre— — — — — 6 kor. — fll. .legyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (tiova a Kéziratok, eiőQzetések, nyiltterek ós hirdetések küldendő Buda^utcza 485. szám. Kéziratot nem adunk viasza. Esztergom szab. kir. város t. közönségéhez. Száz éve annak, hogy hazánk tör­ténetének nagy alakja, Kossuth La­jos született. A szabadelvű eszmék lánglelkű bajnokának, a népszabadság, test­vériség és törvényelőtti egyenlőség hervadhatatlan érdemű nagy apos­tolának emlékét ünneplő hálás nem­zet közérzületében Esztergom szab. kir. város t. közönsége is lelkes részt venni kivan. Hógy a magyar nemzet emléke­zetében dicsőségesen élő Kossuth Lajos születése ioo-ik évfordulóját városunk méltókép megünnepelje ; a város tanácsa az alábbi megállapo­dások közzétételével felkéri Eszter­gom szab. kir. város tek. képviselő testületét és közönségét, hogy azo­kat tudomásul venni és az ünnepé­lyen azok szerint hazafiasán részt venni szíveskedjék. Az ünnepség folyó hó 19-én lesz megtartva, mely napon a város Iii Jfltop is Vidéke* tárcája. A csecsebecse. Irta: GOTTFRIED KELLER. (Folytatás és vége.) Annyi bizonyos, hogy a leány, akár egy vizitündér mesteri módon értett a csalogatáshoz. Hol a francia tiszt útjába lebegett, hol láthatlanná vált előtte; egyszer vágyódó tekintettel röppent fe­éje, máskor tartózkodón és hidegen kitért előle; de Thibaut nem vesztette el tü­relmét és ha már nem tudott a leány közelébe jutni, legalább epedő szemmel kisérte. A mily közömbössé lett Francia­országban az asszonyi nem iránt, oly szenvedélyesen beleszeretett a természet e vörösbőrű gyermekébe és már szinte avval a gondolattal foglalkozott, hogy törvényes feleségévé teszi. Hogy elbá­mulna a bölcselkedő Paris, gondolta ma­gában, ha ő egyszerre megjelenne kar­ján a természet és eredetiség e tökélyé­vel és betoppanna vele a szalonokba! Állhatatossága, ugy látszik, megszelí­dítette a kecses vizitündért és félig-med­dig bizalmasokká váltak; a bajtárs urak akik eddig mosolyogtak azon, hogy az asszony szivek fölött való hatalma nem terjed a Hudsönig és a Delawareig, el­kezdték csodálni és dicsérni, hogy igazi francia módjára nem hátrált meg; szó­val, pár nap alatt már nem egy légy­ottot csikart ki a leánytól, melyeken zászlódiszt ölt, mi végből a háztu­lajdonos és lakó urakat felkérjük, hogy házaikat és lakásaikat már a kora reggeli órákban nemzeti lo­bogókkal feldíszíteni szívesked­jenek. Ugyancsak kora reggeli órákban mozsárlövések is fogják az ünne­pélyt hirdetni. 9 órakor a város kegyúri temp­lomában a közönség épülésére és hogy e nagy napon hazafias imái­val legméltóbb helyre fordulhasson Istenéhez, Szent-Mise fog tartatni, melyre a T. közönséget ezennel tiszteletteljesen meghívjuk; — a nem katholikus felekezetek. T. lel­készségei pedig felkérettek, hogy általuk meghatározandó órában, a maguk templomaiban szintén Isteni tiszteletet tartani szíveskedjenek. 10 órakor a, város képviselőtes­tülete díszközgyűlést tart. Délután 3 órakor zeneszó mellett kivonul a közönség a Széchenyi térről a honvéd temetőbe s a név­ugyan nem történt egyéb, minthogy csodálatos gesztusokkal és elharapott szavakkal oly párbeszédet folytattak, I melyet egyikük sem értett, egyik sem j tudta a másiknak megmagyarázni, mit i akar. Azt azonban mégis észrevette Thi­i baut, hogy Quonesiban mindenesetre j valami gyöngéd érzelem reszket, mely őt folyton foglalkoztatja és sötét sze­1 meit gyakran félénk vagy kételkedő ! vágyakozással függeszti rája. Végre összegyülekeztek a folyam j mindkét partján a főemberek, a tárgya­lások sikerrel végződtek és az indián ' főnököket a francia táborban jól meg­vendégelték. Most még csak az volt hátra, hogy a francia urak hivatalos lá­; togatást tegyenek a vadaknál, akik szintén ki akartak tenni magukért. A lá­. togatás előestéjén egész hajó asszony jött át a folyamon, hogy a íranciákkal jelvonulásuk előtt még vásárt csapjanak, ( eladjanak nekik gyümölcsöt, piperét, kagylót, himzett bőrt és effélét. Igy gyorsan eleven vásári jelenet támadt és a franciák, már amint az mindétig szo­kásuk volt, nem mulasztották el az al­kalmat, hogy egy kicsit enyelegjenek az asszonynéppel. Thibautnak sikerült Quonesit, aki egy kosárka szamócát jött eladni, becsalni századosi sátrába és ott keményebben j megindította az ostromot, mint eddig ; hiszen már nem volt vesztegetni való j ideje. Lázas türelmetlenséggel igyeke­' zett megértetni vele, hogy Európába akarja vinni és szüleivel szeretne tár­telen szabadsághősök sírjára koszo­rút tesz. Este nyolcadfél órakor társas la­koma a Fürdő-vendéglő nagy ter­mében. Kelt Esztergomban, 1902. évi szemtember hó 12-én. A város tanácsa nevében : Vimmer Imre polgármester. A sport és az ifjúság. (b.) Ha végig tekintünk a közép­iskolákból kikerült ifjúságon, sajno­sán tapasztaljuk, hogy mily vézna, sápadt alakok vannak azok sorai­ban, s ha kutatjuk az okokat, azo­kat nem is annyira a tanrendszer­ben, az ifjúban, mint sok esetben a szülőkben kell keresnünk, kik nem­csak, hogy nem ápolják a gyer­mekben a sport iránti hajlamot, de még sok esetben, a szabadban való legszükségesebb mozgástól is el­vonják. Az a gyermek, ki a zárt falak között nevelkedik fel, testben sat­gyalni róla, még pedig becsületes szán­dékkal és az ő üdvére, boldogságára. Kétséges, hogy megértette-e egészen őt a leány; ellenben bizonyos, hogy Quo­nesi világossabban meg tudta magát ér­tetni. Kis vöröses kezével megsimo­gatta Thibaut állát és kezeit, aztán óra lánca csecsebecséire mutatott hogy azo­kat szeretné megkapni. Eközben ango­lul folyton ezt mondotta: — Holnap ! Holnap ! És arca oly boldogságos naiv kifeje­zést öltött, mintha azt akarná mondani, hogy holnap valami olyas történik, ami a világon mindenkit kielégítene. A jó Thibaut megszeppent a leány kívánságának világos voltán s egy dara­big melankolikus arccal gondolkozott; meglepte a kívánság szörnyű merész­sége és csak ekkor tudta megérteni, mi­kor meggondolta, hogy az ártatlan te­remtés nem ismerheti sem jelentőségét sem értékét annak, amit kíván. Mikor a leány fejét szomorúan lecsüggesztette, kezét szivére tette éa minden mozdula­tával elárulta, mily nagy reménysége ment füstbe, egészen ellágyult. Alapjában véve, gondolta magában, rendben van az, hogy ezeket az emlé­keket annak a lábához rakjam, kivel egész életre való frigyet akarok kötni! Sőt mi több, hiszen ez nagyon szép szimbólum, ha ezeket a tulfinomult és túlélt világból való győzelmi jelvénye­ket föláldozom a fiatal természetnek, mely arra van hivatva, hogy egy uj vi­lágot szüljön nekünk! És végül a ked­nya marad, s lelke nem bir fogé­konysággal a szabad természet él­vezete iránt. Lerázva az iskola porát, a fel­sőbb intézetekben való továbbkép­zés a fővárosba készti azt, hol a szabadjára hagyott- iíju a főváros zárt légkörében, a kávéházak fül­ledt levegőjében még kevésbbé ta­lálja fel azt, mi testi egészségének és erejének gyarapítására szolgálna, s mire az ifjú az élet porondjára lép, a fürdők, gyógyhelyek s üdü­lők számát szaporítja csak. Helyesen jött ennek tudatára kor­mányunk s igyekszik különféle mó­don és eszközökkel az ifjúságban a sport iránt a hajlamot felébreszteni és növelni. Azt, mit a kormány megkezdett, az életben tovább fejleszni, a szü­lők és a tanárok feladata. Ezekhez intézzük szavainkat a jövő nemze­dék érdekében. A szülőkhöz, kik a helyes neve­lési rendszerrel már kicsi korában olthatják be a gyermekbe a sport ves gyermek a kincset, mely oly sokáig csüggött a mellényemen, hűségesen visszahozza nekem és nagyon mulat­ságos lesz, mikor az őserdő gyermeke egykor hol az egyik, hol a másik ék­szert fogja csillogtatni hölgyeink szeme előtt! : Gyors elhatározással levette óralán­cáról a gyürüt, mely a csecsebecsét ösz­' szetartotta és átadta a leánynak min­! den pompájával és értékes voltával. A sellő, a vizitündér, a kincset oly gyer­mekes örömmel fogadta, hogy az gyön­géd vörös bőrét szinte még vörösebbé j tette és az ajándékozót elhalmozta há­lája jeleivel; aztán gyorsan elfutott, ' ezenközben csillogó szemmel kiáltotta : Holnap ! Holnap I j Thibaut ellenben ugy érezte magát, mintha valaki levágta volna a szép ; copfját, mely oly fölségesen díszítette \ skarlátvörös kabátja hátát. Éjjel kinos ( álma volt. Azt álmodta hogy kinyílt a j szép Guillemette koráiszive, a zöld pók I kimászott belőle és megmarta az ő or­rát, mely ugy födagadt, mint az uborka. Reggelre, mikor felragyogott a nap, mely az egész folyamvidéket fénnyel árasztotta el, megjött ismét a bátorsága. Vidám szivvel szált a folyamon átkelő csónak-rajta mert hiszen a valódi szere­lem és boldogság felé evezett. A vörös nép nagy körben volt össze­gyülekezve egy hatalmas lobogó máglya körül, melyen szarvas és egyéb vadász­zsákmány sült és hal főtt. Az asszonyok és leányok végezték a szakácsság dol­FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izfi természetes hashajtőszer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom