Esztergom és Vidéke, 1902
1902-09-14 / 73.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (73. szám.) 1 2 szeptember 14 iránti hajlamot, a tanárokhoz, kikre a gyermekek oktatása bizva van s akiknek eléggé van módjuk és al kalmük, a tudományok terjesztése mellett, tapintattal s hol kell szigorral a testi nevelés áldásos hatását előmozdítani. A polgármesteri jelentés. (A városnak 1901. évi állapotáról.) Folytatás. VI. Conversio. A november hó 14-ik napján tartott közgyűlésben elhatározta a képviselő testület, hogy a város tulajdonát képező 389.700 korona értékű regálé kártalanítási kötvényeket eladja s a vételárat az esztergomi takarékpénztár irányában fenálló 320 000 koronás és a Grünwald-féle 108000 s igy összesen 428.000 koronás tartozásnak törlesztésére fordítja. Elhatározta továbbá, hogy ezen tartozás és a kötvényekből befolyó vételár közötti, mintegy 38.300 koronányi különbözetet a város tulajdonát képező és a homokföldek eladási ára cimén kezelt összegből fedezi. Ezen tervezet a város közönségére nézve előnyös volt, mert mig a regálé kötvények és a homok földek ára cimén kezelt összegek a városnak csak 4 1 / 2 %-° t jövedelmeznek, addig ezen tartozások után a város 6°/ 0-ot kénytelen fizetni. Hogy azonban az ily módon felhasználandó összegek visszatérüljenek, illetve, hogy a törzsvagyon eredeti állapotába vísszaállitassék, elhatározta a képviselő testület azt is, hogy évenként 2696 koronát gát és sok minden csemegét is hoztak. A férfiak komolyan ültek a körben, elül a főnökökkel, és valamennyien nagy díszben. A francia urak számára díszhelyet hagytak, melyet ezek, az uj látványon örvendezve foglaltak el; aztán megeredt a lakomázás, ami persze az indiánoknak jobban ízlett, mint az európaiaknak, noha az utóbbiaknak az asszonyok és leányok maguk vitték és adták át az ételt. Csak Thibautnak ízlett minden; mert a szép Quonesi azonnal rája akadt és csak neki szolgált; szívesen mellette maradt, ha Thibaut tartóztatta és dévajan átintett testvéreinek, mintha azt mondaná nekik, hogy többé nem tér vissza hozzájuk. Bizalmasan és kecsesen ült a férfi lábainál és mikor ez bűnös kézzel szelíden megsimította a leány vörös bársony hátát, Kolumbus Kristófnak érezte magát, akihez hozzásimul a felfödözött világrész egy gyönge asszony alakjában. Most bevégződött a lakoma, a tűz körül való teret megtisztították és a teret megnagyobbították ; erre egy csapat fiatal harcos vonult be, hogy a szövetséges hatalom tiszteletére egy stép hadi táncot mutasson be. Az öregek és főnökök hangos kiáltással üdvözölték a csapatot, melyet az ifjak leghossabbja és legerősebbje egy fenyőszál magas fickó, vezetett. Mikor az imént szerényen lemondtam arról, hogy a szép vizitündér tlerajzoljam, fenntartottam magamnak a szerencsét, hogy e fiatal hős külsejét, a mint csekély erőmtől telik, annál részletesebben leírjam; mert itt bírói jogába lép az asszonyi nem is. Képzeljük tehát el a legfölségesebben nőtt óriási rézvörös szinű tagok gyűjteményét és a testet tőkésít 4°/ 0 kamatozással ötven éven keresztül, amely idő alatt a 423.000 koronának meg kell térülnie. Ezen eljárással évenkint 3724 koronát, vagyis ötven év alatt 186.200 koronát takarított volna meg a város közönsége, ha az egész tervezet az időközben törvényileg rendezett conversionális művelet, illetve a m. kormánynak erre alapított megtagadó határozata által lehetetlenné nem tétetik vala. Az állatorvosi szolgálat. Az állatorvosi szolgálat államosítása következtében Székely Henrik városi állatorvos úr állami szolgálatba lépett és állása eképen megüresedett. Habár a szorosan vett állatorvosi közszolgálatot az állami állatorvos ellátja is, nagyobb forgalmú közvágóhidunkon a husvizsgálát foganatosítása továbbá is városi terhet képezett. Tekintettel pedig arra, hogy a vágóhídi üzem ellenőrzése nemcsak fontos közegészségi érdekeket szolgál, hanem a fogyasztási adó biztosabb beszedhetésének egyik leghathatósabb eszköze, mindezeknél fogva az üres állásnak újból való betöltése indokolttá vált. November hó 14-én a a képviselő testület ily irányban határozott annak előrebocsájtásával, hogy a szemledijaknak csak fele illesse az alkalmazandó állatorvost, mig másik fele, a város házi pénztára javára szolgáljon. December 5-én tartott közgyűlésünk azonban az előbbi határozatot oda módosította, hogy a szemledijak egészben illessék az állatorvost, minthogy a húsvágási szabályrendelet szerint az állatorvosra annyi kötelesség hárul, hogy azok miatt magán gyakorlatot nem folytathat, s minthogy az állatorvost szerv, szatetőtől talpig sárga és kék sávval befestve, a mellen pedig két óriási kezet kifeszített ujakkal, evvel megkapjuk izlelitőjét annak, ami következni fog. Mert a festőiség egész világa volt maga az arc, melynek fele : a homlok egyik fele, a szemhéj, az orr és az áll a fülig cinóberrel, a másik fele kék festékkel volt bemázolva és ehhez sorakozott egy sor különböző szinű finom tetovált vonal. A fülkagylóról köröskörül gyöngyház lógott le, a szurokfekete hajzat egész tömeg fonállal, apró kagylóval, érclappal stb. volt befonva és rajta meg fehér hattyutollból készült sisak nyugodott; egy skalpoló kés (szőke skalppal egyetemben) hajtüképpen volt a zűrzavarba tűzve, nem is emiitvén sok minden apróságot, melyek szinte eltűntek a disz e tömegében. Mindez ékesség fölött hatalmas keselyüsastollból való fésű meredezett, feketén, fehéren és akárcsak a sárkányszárny, ugy húzódott végig e tolldisz a dalia hátgerincén. Ha még hozzávesszük a dúsan hímzett övet és a hímzett cipőt, el kell ismernünk, hogy itt a szépség és férfiúi erő igazi tárháza volt összegyűjtve. Pedig még a legény borzalmasan forgó szeme adta meg a savát, borsát az egésznek és mikor a hős, akinek neve a »Bömbölo Medvec volt, táncolni, topogni kezdett és irtózatos ének közben a vörösre festett fejszét megforgatta a feje fölött, mig másik kezét karcsú derekára tette, szinte szikrázni kezdett az európai vendégek rizsporos haja, melynek különösen a skalpoló kés nem tetszett. Quonesi, a vizitündér azonban, aki Thibaut lábánál ült, egyet sóhajtott, aztán ujjongva felkiáltott; megrázta a tiszt karját és lángoló szemmel mutatott a bályzatunk vonatkozó része értelmében a dijak egésze illeti meg. Szegényház. Hálás emlékünkben élő néhai Luczenbacher Pál régebben nagyobb összegű adományhoz juttatta a kórház alapot és ezen adományból a régi kórház mellett egy telek vásároltatott. Mivel pedig a város uj kórházat épített és igy a telekre és a rajta lévő épületre többé szükség nem volt, ellenben az új kórház építésének költségeihez a régebben ilykép elhelyezett vételár szükséges volt, a szegényügyi bizottságnak és tanácsnak együttes javaslata alapján kimondotta a képviselő testület, hogy a kérdéses ingatlant 4000 korona vételárért a szegény alapnak szegényház létesitése céljára eladja. Szabályrendelet. A város képviselőtestülete az elmúlt évben szabályrendelet alkotott a marhalevelek kezeléséről, módosította a piacrendezési- és szervezési szabályrendeletet; kórmányi jóváhagyást nyertek a húsvágási és épitési szabályrendeletek, mig a bérkocsi-, piacrendezési-, marhalevélkezelési és tűzrendészeti szabályrendeletek kormányi jóváhagyás előtt maradnak. Halálozások. Részvéttel jelentem, hogy képviselő testületünk tagja közöl a lefolyt évben Pisuth István, Schuller Pál és Major János urakat szólította magához az Ur. Mindhárom elhunyt férfiú emlékének kegyelettel adóztunk. Változások, a tiszti- és kezelői létszám. A városi tisztikarban az elmúlt évben a következő változások történtek. A március hó 19-ik napján tartott részleges tisztújító közgyűlésen adópénztárnoknak Szabó József, házi pénztárnoknak Huray Ferenc, adópénztári ellenőrnek Fray Vince, közgyámnak O'sváth Andor, kataszteri nyilvántartónak Kottra Kálmán, I. számtisztnek Bérezi Endre, II, számtísztnek Kottra Károly, III. számtisztnek Csongrádi Dezső, IV. számtisztnek Pongrácz László, levéltári segédnek Pach József és írnoknak Pilinyi Gyula választattak meg; utóbbi évközben lemondván, állásának betöltésére az elmúlt év folyamán nem került sor. A tisztikar gyásza. A városi tisztikar tagjainak sorából tevékeny munkást szólított el a a halál Horváth Lajos fiatal tanácsjegyző személyében. A fáradhatlan buzgalmu jó tisztviselőt mindnyájunk őszinte részvéte kisérte végső pihenő helyére. táncoló vitézre, indián szavakat kiáltozva egy angyal arancsengésű hangján. Thibaut nem értette e szavakat, mígnem egy angolul tudó indián, aki mögötte állt, megmagyarázta : — Ez az asszonyi állat egyre kiabálja, hogy az ott az ő vőlegénye, az ő kedvese, akinek még ma a felesége lesz ! A bámulattól megdermedve nézett Thibaut a táncosra, kinek borzalmas arca minden színben villogni látszott, ugy, hogy zavarában nem látta tisztán. Egyre közelebb jött a Bömbölő Medve az ő Bandájával; akkor egyszerre több tiszt harsogó kacajjal ezt kiáltotta : — Parbleu: Hiszen ennek az orrán lóg de Vallormes ur bijouja ! Thibaut rémülten látta a megjegyzés igaz voltát; ott függött a csecsebecse. A vad most közvetetlenül előtte táncolt és kékre és vörösre festett orra alatt, melynek nyergét egy erősen hajlott vonás jelölte meg, ott szikrázott, ott csillogott, ott lengett ide-oda, jobbra-balra az elhagyott Guilleme korái-szive, a kis Denise kristály-szive és Angelika néni opál-szive, és ott lengett a többi tárgy, a keresztek, az érmek és gyűrűk öszevissza ragyogva, szikrázva és a hős orra szárnyait ütögetve. A vad most kis darabig egy helyben táncolt, oly csöndben, mint amilyen csöndes a lég vihar előtt és csak az egyik vagy másik lábával dobogott néha ; egyszerre valóságos medveorditást csapott, megragadta Quonesi karját, a leányt, mint valami meglőtt őzet, vállára kapta fejszét forgató társaival népe tetszészaja közt kiviharzott a körből. De Vallormes ur nem látta soha többé sem a csecsebecséjét, sem a vízi tündért. A Buda-utca el keresztelése. Kossuth Lajos századik születésnapja alkalmából rendezendő ünnepségek keretébe fel van véve a Buda-utcának, Kossuth Lajos nevéről leendő elkeresztelése. Az ünnepély rendezése ügyében tartott értekezleten szóba hozatott az, hogy a városnak eme utcája, honnét nyerte elnevezését? Vájjon Budától, a hét hun vezér egyikétől, avagy a Budára vezető út irányának jelezéseül neveztetett-e. el Buda, helyesebben budai utcának. Nem ^lesz talán érdekte'en, a rendelkezésre álló számosadat közül, az alábbiakat felhozni, melyek a mellett bizonyítanak, hogy a Buda-utca nem Buda vezértől nyerte elnevezését, hanem Budától, jelezni akarván az arra vezető utat. Magyary Szulpicius, ifjan elhalt bencés tanárnak »Esztergom a tatárjárás idejébenc cimű, okleveleken alapuló történelmi dolgozatában a mai Buda utca neve >Vicus Latinorumc — Latinok utcájaként szerepel. Hunfalvy Ethnographiája szerint a mai Buda város Zsigmondig Újpest néven szerepel, helyenként már Pest (tűzhely) tót szónak német fordításában; Ofen. Zsigmond alatt találkozunk először e névvel Újbuda és a római eredetű Aquincumnak Óbuda nevével. Persze szükség is volt már ekkor a név változtatásra, mert keletkezőben voltak a mai Úipest, Kispest. De hát »Budá«-ról, Atilla öcscséről nevezték-e el a két Budát? Korántsem, mert egyszerűen csak felelevenítették a Budin ó kelta szót, mely szószerinti fordítása Pest-nek. Ha történelmi névre lett volna szüksége Zsigmond magy. király és német császár korának, úgy minden esetre a Niebelungokból Etzelsburg alapján, Attila, a világhódító hadvezér után nevezték volna el, kinek nevét legalább biztosan ismerték, mert a Buda vagy Bléda nevet csak a monda tartogatta. Ha volt tehát már Zsigmond koráig bizonyosan Ofen név, úgy az a tatárjárás után betelepített németektől származhatott ; de Esztergom, mint akkoriban az ország leggazdagabb városa, kivette részét minden veszedelemből, s igy a tatárjárás után ide is került német elem, a Latinok utcáját irányánál fogva Ofner Gasse-nak nevezte. Hogy mikor vette fel a Buda-utca nevet, az csak további kutatás nyomán volna kideríthető, de annyi már is bizonyos, hogy Buda, Attila öcscse után nem neveztetett
