Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-24 / 67.szám

járul még a férfi tanerőnek tagad­hatlan elsőbbsége a nő tanerők fö­lött különösen a realiták ismeretei­nek körében. Azt azonban minden körülmények között és feltétlenül hiszem és val­lom, hogy a leánynevelés valódi felkentjei az egyedül e célt szolgáló, tanítással és neveléssel foglalkozó nőszerzetektagjai az apácák. Ezeknek a vezetése alatt, ezeknek a gondvi­selő őrködése alatt a férfi tanerő al­kalmazása a leányiskolákban még gyanút sem kelthet oly esetekre, mint az a szerencsétien körmendi eset. És ha mégis történnék valami, az csak künn az életben történhetnék meg, a hol okát bizonyára a flirtelő flanczoló családi nevelésben kellene keresni, melynek legnagyobb bűnre szolgáló rugója az alakoskodás ab­ban, a mivel nem bir úgy az anya­giak, valamint a szellemiek terén. Vallásos nevelést a családban a társadalmi élet mozgalmai között és az iskolában! Akkor nem kell féltenünk aranyifjuságunkat, melynek értéke erkölcsi értékétől, erkölcsi ér­téke pedig lelkének tisztaságától Vallásos érzületben erős köteles­ségtudó tanerőket, kiknek jelleme, jellemének tisztasága a hitvallásos élet sugaraiban ragyog és a nemzeti nevelés fényre derül. Verus. A pozsonyi kiállítás. A pozsonyi II. mezőgazdasági orszá­gos kiállítás munkálatai, rohamosan kö­zelednek már a befejezéshez. A kiéilitás szept. 7-én nyilik meg, mig a sajtó embereinek e hó 31-én lesz be­mutatva. A kiállítás véglegesen megállapított napirendje a következő : A kiállítás napirendje. Szept. 7. d. e. 11 órakor a kiállítás ünnepélyes megnyitása a védnök által, monstre hangverseny, este a színházban díszelőadás, 8 órakar tűzijáték. Szept. 8. d. e. p órakor a VI. orsz. gazdakongresszus megnyitása a ligeti arénában, d. u. regatta verseny, este 8 órakor velencei kivilágítás. Szept. p. d. e. p—2-ig a VI. orsz. gazdakongresszus ülése, este 8 órakor lampion kerékpár corso, este 10 órakor mozgófényképek. Szept. 10. d. e. p—2-ig a VI. orsz. gazdakongresszus ülése, este 8 órakor tűzijáték. Szept: 11. Este 8 órakor velencei kivi­lágítás. Szept. 12. Este 8 órakor virágcsata, este 10 órakor mozgófényképek. Szept. íj. d. e. p órakor gazdatisztek nagygyűlése, este 8 órakor tűzijáték. Szept. 14.. d. e. 8 órakor baromfite­nyésztők I. orsz. kongresszusa, d. u. 2 órakor lóverseny, este 8 órakor velen­cei kivilágítás. Este 8 órakor monstre hangverseny. Szept. íj. d. e. p órakor II. szőlészeti és borászati kongresszus, az élő állatki­állitás bezárása, d. u. 2 órakor lóverseny, este 10 órakor mozgófényképek. Szept. ló. d. e. p órakor II. szőlőszeti és borászati kongresszus, d. u. torna­egyesületi versenyek, este 8 órakor tűzijáték. Szept. 17. d. e. p órakor II. szőlőszeti és borászati kongresszus, este 8 órakor a budapesti, pozsonyi és kassai ezredek zenekarának hangversenye, virágcsata, esle 10 órakor mozgó fényképek. Szept. 18. Gyümölcskiállitás, d. u. 2 órakor athletikai viadalok, este 8 óra­kor velencei diszkivilágitás. Szept. ip. Gyümölcskiállitás, este 10 órakor mozgófényképek. Szept. 20. Gyümölcskiállitás, este 8 órakor velencei diszkivilágitás, nagy álar­cos farsangi mulatság. Szept. 21. Kertészeti kongresszus, gyü­mölcskiállitás bezárása, este 6 órakor ki­állítási sorsjegyek húzása. Szept. 24. Szőllőkiállitás, football­matsch, a P. T. E. első csapata és egy bécsi csapat közt. Szept. 26. Szőllőkiállitás bezárása, nemzetközi ebkiállitás. Szept. 2J. Nemzetközi ebkiállitás és nemzeti mükotorék-verseny borzra és rókára. Szept. 26—28-ig nemzetközi ebkiálli­tás, football matsch és a Criquet and Football-Club első csapata közt. A kiállítás területén mindennap d, e. 11 tői 2 ig és este 5-től katonazene. —••••1 miMii ••gy I imipjpiw w&mm MS&KS aJLs asaba W laJtaHsaJ HJEHI^MHMÍ — A hercegprímás itthon. Csütörtö­kön, f. hó 21-én fél 4 órakor érkezett meg a hereegprimás a párkány-nánai állo­másra, honnét a palotába hajtatott. Más­nap délelőtt 11 órakor a főkáptalan és az egész helybeli papság tisztelgését fogadta, melynek nevében Sujánszky Antal nagyprépost üdvözölte a lelkes örö­mének adva kifejezést, hogy ő eminen­tiáját székvárosában és jóegészségben láthatja. O eminentiája igen szívélyesen köszönte meg a tisztelgést s a megjelen­tek mindenikéhez volt egy-egy nyájas szava. A város képviseletében Vimmer Imre polgármester tisztelgett ő eminen­tiájánál, majd dr. G'öncy Béla kórházi igazgató főorvos, hogy-a kórház záró­köve ünnepélyes letételének módozatait megállapítsák, melyet szeptember 1 én fognak elhelyezni. A herceg szeptember 7-és 9 ike között utazik vissza a fővárosba, hogy a 10 én, elhunyt királynénk lelki üdvéért tartandó gyászistentiszteleten részt vegyen. — Frey Ferenc kitüntetése. Ország­gyűlési képviselőnket ujabban szép ki­tüntetés érte. A > magyar vaskereskedők országos egyesületé*-nek igazgatósági! értekezlete elhatározta, hogy az elnöki állást küldöttségileg fel fogja neki aján­lani, mi mégis történt. A nyolc tagból álló küldöttség, melynek tagjai: Komássy Ede, Kovács Béla, Faek Pál, Aczél Zsig­mond, Scheib Dániel, Arányi Ignác, Holcbauer Gyula és Biró Ármin voltak, városunkba kereste fel orszggyűlési kép­viselőnket. A küldöttség szónoka Komássy Ede fővárosi vaskereskedő volt, ki szép beszéd kíséretében ajánlotta fel az egye­sület nevében, az elnöki állást. Frey Fe­renc készséggel fogadta el a kitüntető bizalmat, s ígérte, hogy az egyesület ér­dekében, tőle telhetőleg, mindent el fog Követni. Különösen hangsúlyozta vála­szában, hogy az egyesületre milyen sz/p és fontos feladatok megoldása vár, s azon reményének adott kifejezést, hogy válvetett munkálkodással a kitűzött co­lok, meg lesznek valósithatók. A küldöttség tagjai országgyűlési képviselőnk vendég­szerető házánál voltak hivatalosak ebédre, mellyen a helybeli kollégák közül, Marosy József vett részt. A kiköldöttek, eltelve a legszebb reményekkel, az esti hajóvá! visszatutaztak a fővárosba. — B. Szabó Mihály, megyénk közsze­retetnek örvendő főjegyzője csütörtökön, délután érkezett haza külföldi útjáról. Hivatalác, szeptember 1 én foglalja el. — Jour mulatság. A jourok rendes látogatói, eltérőleg a szombati napoktól, ez alkalommal kedden adtak találkát egymásnak a Kovács pataknál. A rög­tönzött mulatság vidám hangulatban az éjféli órákban ért véget, melyen szépeink közül a többek között részt vettek : Asszonyok — Barta Arminné, dr. Bu­rián Jánosné, Dankó Istvánné, Dáubeck Jakabné, Grimm Györgyné, Grósz Fe­rencné, Hajas Simonné, dr. Haugh Lam­berihné, Magos Sándorné, Marcell Sán­dorné, Niedermann Jánosné, Perényi Henrikné, Szentamási Béláné, Seyler N.-né, Szlávy Istvánné, Vimmer Ká­rolyné. Leányok — Acél Margit és Aranka, Barta Örzsike, Bedros Örzsike, Burián Böske, Dankó Katinka, Daubek EUácska, Gróssz Mariska, Hajas Olgica, Magos Mariska és Bertike, Marcell Bözsike, Nagy Mariska, Niedermann Elzácska, Oesterreicher Melanie, Pfeiffer Hedda és Sárika, Revicky Örzsike, Szenttamási Irén Sárika és Pannika, Seyler nővérek, Szlávy Médike, Tauffer nővérek, Vörös Irén és Ilonka. — Szent István napját ez évben is a szokott ünnepélyességgel ülték meg a bazilikában. Reggel mise volt, melyet Boltizár József érseki helynök tartott fényes segédlettel, mit dr. Csernoch i János ünnepi szónoklata követett. Ott j láttuk a főkáptalan tagjain kivül a me­' gye tisztikarát az alispán, mig a váro­sét a polgármester vezetése mellett. A S nemsokára el is készült a néma és feszes hóember. Ugy nézett ki, mint valami fehér kőtömeg, kurta és vastag volt, mint egy szamojár vagy egy lapp­földi ember jegesmedve bundába takarva. % Meg is kezdték mindjárt ellene a harcot, egymás után sebtiben hajigálták meg fagyos, gömbölyű, ostoba fejét a nagy hólabdákkal. — Nem kár érte, bácsikám, olyan pompásan áll itt, vélekedett Lacika, de azalatt folyton dobálta felé A labdákat. Egész felmelegedett a játéktól, a pa­rányi testben kigyúlt az élet, a máskor oly lomha vér; sebesen patakzott-benne, s minden vidámsága mintha most egy­szerre akarna kitörni belőle. Mert ez nem volt ám neki holmi egyszerű játék, hanem hóünnepély, viaskodás a hólab­dákkal, egy ragyogó tündérjáték ; a hó­ember volt a gonosz, fehér óriás, aki ellen sikra szálltak. Lacika mint lovag, Gyula bácsi mint király, mint császár ! A fiúnak korai képzelete a játékból lovag­regényt varázsolt, a miben nem volt semmi köznapi, hanem csupa nagyfon­tosságú esemény. A gyenge izmoknak tulerőltetésétől aztán beállt az érzelmek túltengése s mikor a kis fiu később szen­vedélyesen megölelte bácsiját, a miért megtanította gyereknek lenni és maga is azzá lett, egy olyan sajátszerű rajon­gással, — melyet néha tapasztalunk a gyermekeknél, s a mely ilyenkor idegen­szerű, titokzatos, megfoghatatlan voltá­nál fogva szinte megdöbbent, — olyan érzelmes rajongással mondta nagybácsi­jának : — Bácsikám, bácsikám, én imádlak téged. (Vége köv.) És Gyula bácsi mégis olyan barátsá­gosan beszélt hozzá, olyan bátorító han­gon ; volt abban valami jóság, amilyet Lacika még soha senkitől sem hallott. — Hány éves vagy már kis ember ? — Hét éves, Gyula ur . . . — Ur ? . . . kicsoda ur, micsoda ur ?. .. — Nem, nem . . . azt akartam mon­dani : bácsi . . . — Hát hét éves vagy ? No, az ugyan nem látszik meg rajtad. Olyan könnyű vagy, mint egy pehely. Gyere ide, hadd lássuk . . . S mielőtt még Lacika tudta volna, hogy mi történik vele, már fenn volt magasan a levegőben, ugy hogy ijedté­ben elsikitotta magát. De ijedtsége csak­hamar eltűnt, sőt kacagott is, O, hiszen ez olyan pompás ! . . . Gyula bácsi fel­vette őt a vállára, ő meg átkulcsolta vékony lábaival a bácsi nyakát, s a bácsi csak ide-oda szaladgált vele a szobában, s rá sem hederített a mamára, aki foly­ton figyelmeztette : „Ugyan Gyula, hogy lehetsz már olyan gyerek U * Lacika egészen elfáiadt a nagy lovag­lásban, amikor a bácsi letette a földre. De máskor oly halvány orcái biborszint öltöttek, szemeinek halvány kék színé­ben valami élénk fény rezgett, s a más­kor oly szomorúan zárt ajkak vidám ne­vetésre nyíltak. Gyula bácsi egy karos­székbe ült s Lacika a térdére mászkált. — Lacika, ne nyűgösködj mindig a bácsin! — Hadd játszék a gyerek, mormogott vissza Gyula bácsi s Lacika csak tovább ugrándozott rajta s játszott az óraláncá­val, s végül nagyon halkan még azt is meg merte súgni: — Bácsikám, tudod, hogy te nagyon kedves vagy ! Mikor a leányok bejöttek, kinevették nagybátyjukat, aki térdén lovagoltatta a fiút, s a mama ugy vélekedett, hogy egy nagy fiúhoz nem Ülik már az a sok játék. De Lacika nem törődött a beszéd­jükkel. Még soha sem érezte magát olyan biztosnak, mint ma, még sohasem érzett olyan enyhe melegséget a szive körül; szeretett volna elaludni a Gyula bácsi ölében. És rövidke életében ma volt az első eset, hogy vonakodott az ágyba menni, amikor Lina le akarta fektetni. Senki sem tudta ezt megmagyarázni; a gyerek máskor olyan szivesen ment el szobájába. — Gyere öccse, menjünk aludni ! mondta Gyula bácsi s letette Lacikát a térdéről. — Eljösz hozzám még egyszer bá­csikám ? — Hát azt gondolod, hogy a dadád legyek ; felelte a nagybácsi nevetve. De mégis sajátszerüen érezte magát, mikor a gyermek halvány nefelejtssze­meiben valami epedő kívánságot látott. Szánalom fogta el szivét s kezével meg­simogatva a kis fiu állát, monda : — No, majd meglátom, ha időm lesz, talán. — Csak ne kényeztesd el ezt a fiút, — monda a mama, már most is olyan különös természetű, hallgatag, szűkszavú, folyton gondolkodó. — Mindig ugy ül itt, mintha valamin törné a fejét, — nevetett az egyik leány. — Hát persze ez igen természetes, viszonzá a nagybácsi, hiszen mindig ma­gára hagyjátok ezt a gyereket, senki # c m gondol vele. A mama ellentmondott ugyan, de a nagybácsi a vállát vonta. IV. ? — Hát iskolába nem jársz még, ugy-e ? — Ó nem, s Lacika szinte reszketett, — a doktor bácsi adja fel a leckéimet. Szerencsémre, gondolta magábanLacika. — A kertben nem szoktál játszani? — Ó nem! — Nos, és miért nem ? — Én nem tudom ; mit is csináljak odalenn ? — Mit, most például hóembert csinál­hatnál, hólabdákkal dobálódznál, eljősz velem ? Lacika bezzeg elment volna, de a mama aggódva szólt: — De Gyula, hisz a gyereknek lefagy a keze ; hadd abba azt a tréfál. — Asszonybeszéd, nevetett a nagybácsi s a kis Laci is vele nevetett, hogy a bácsi ilyen rövidre fogta a dolgot. A kertben magas, fényló hóbuckák voltak. Gyula bácsi egy nagy marék havat vett föl, összenyomkódta széles tenyerében ; abból lett a hóember lába. Aztán megcsinálta hozzá a vastag négy­szögletű derekát. — Hát hideg e a hó gyerek ? — O nem, bácsikám — hazudozott a fiu, aki nem akarván elveszteni a nagy­bácsi kegyét, csak .egyre hordogatta a havat megdermedt piciny kezeiben. — No várj csak, majd belemelegszel! Csinálj most egy jó nagy hólabdát, abból faragjuk meg a fejet. De jó nagyot hal­lod? Ugy kell meghengergetni a hóban — igy ni! Lacika ugy találta, hogy ez nem éppen kedves mesterség, de azért csak iparko­dott, hogy minden a legjobban menjen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom