Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-24 / 67.szám

járul még a férfi tanerőnek tagadhatlan elsőbbsége a nő tanerők fölött különösen a realiták ismereteinek körében. Azt azonban minden körülmények között és feltétlenül hiszem és vallom, hogy a leánynevelés valódi felkentjei az egyedül e célt szolgáló, tanítással és neveléssel foglalkozó nőszerzetektagjai az apácák. Ezeknek a vezetése alatt, ezeknek a gondviselő őrködése alatt a férfi tanerő alkalmazása a leányiskolákban még gyanút sem kelthet oly esetekre, mint az a szerencsétien körmendi eset. És ha mégis történnék valami, az csak künn az életben történhetnék meg, a hol okát bizonyára a flirtelő flanczoló családi nevelésben kellene keresni, melynek legnagyobb bűnre szolgáló rugója az alakoskodás abban, a mivel nem bir úgy az anyagiak, valamint a szellemiek terén. Vallásos nevelést a családban a társadalmi élet mozgalmai között és az iskolában! Akkor nem kell féltenünk aranyifjuságunkat, melynek értéke erkölcsi értékétől, erkölcsi értéke pedig lelkének tisztaságától Vallásos érzületben erős kötelességtudó tanerőket, kiknek jelleme, jellemének tisztasága a hitvallásos élet sugaraiban ragyog és a nemzeti nevelés fényre derül. Verus. A pozsonyi kiállítás. A pozsonyi II. mezőgazdasági országos kiállítás munkálatai, rohamosan közelednek már a befejezéshez. A kiéilitás szept. 7-én nyilik meg, mig a sajtó embereinek e hó 31-én lesz bemutatva. A kiállítás véglegesen megállapított napirendje a következő : A kiállítás napirendje. Szept. 7. d. e. 11 órakor a kiállítás ünnepélyes megnyitása a védnök által, monstre hangverseny, este a színházban díszelőadás, 8 órakar tűzijáték. Szept. 8. d. e. p órakor a VI. orsz. gazdakongresszus megnyitása a ligeti arénában, d. u. regatta verseny, este 8 órakor velencei kivilágítás. Szept. p. d. e. p—2-ig a VI. orsz. gazdakongresszus ülése, este 8 órakor lampion kerékpár corso, este 10 órakor mozgófényképek. Szept. 10. d. e. p—2-ig a VI. orsz. gazdakongresszus ülése, este 8 órakor tűzijáték. Szept: 11. Este 8 órakor velencei kivilágítás. Szept. 12. Este 8 órakor virágcsata, este 10 órakor mozgófényképek. Szept. íj. d. e. p órakor gazdatisztek nagygyűlése, este 8 órakor tűzijáték. Szept. 14.. d. e. 8 órakor baromfitenyésztők I. orsz. kongresszusa, d. u. 2 órakor lóverseny, este 8 órakor velencei kivilágítás. Este 8 órakor monstre hangverseny. Szept. íj. d. e. p órakor II. szőlészeti és borászati kongresszus, az élő állatkiállitás bezárása, d. u. 2 órakor lóverseny, este 10 órakor mozgófényképek. Szept. ló. d. e. p órakor II. szőlőszeti és borászati kongresszus, d. u. tornaegyesületi versenyek, este 8 órakor tűzijáték. Szept. 17. d. e. p órakor II. szőlőszeti és borászati kongresszus, este 8 órakor a budapesti, pozsonyi és kassai ezredek zenekarának hangversenye, virágcsata, esle 10 órakor mozgó fényképek. Szept. 18. Gyümölcskiállitás, d. u. 2 órakor athletikai viadalok, este 8 órakor velencei diszkivilágitás. Szept. ip. Gyümölcskiállitás, este 10 órakor mozgófényképek. Szept. 20. Gyümölcskiállitás, este 8 órakor velencei diszkivilágitás, nagy álarcos farsangi mulatság. Szept. 21. Kertészeti kongresszus, gyümölcskiállitás bezárása, este 6 órakor kiállítási sorsjegyek húzása. Szept. 24. Szőllőkiállitás, footballmatsch, a P. T. E. első csapata és egy bécsi csapat közt. Szept. 26. Szőllőkiállitás bezárása, nemzetközi ebkiállitás. Szept. 2J. Nemzetközi ebkiállitás és nemzeti mükotorék-verseny borzra és rókára. Szept. 26—28-ig nemzetközi ebkiállitás, football matsch és a Criquet and Football-Club első csapata közt. A kiállítás területén mindennap d, e. 11 tői 2 ig és este 5-től katonazene. —••••1 miMii ••gy I imipjpiw w&mm MS&KS aJLs asaba W laJtaHsaJ HJEHI^MHMÍ — A hercegprímás itthon. Csütörtökön, f. hó 21-én fél 4 órakor érkezett meg a hereegprimás a párkány-nánai állomásra, honnét a palotába hajtatott. Másnap délelőtt 11 órakor a főkáptalan és az egész helybeli papság tisztelgését fogadta, melynek nevében Sujánszky Antal nagyprépost üdvözölte a lelkes örömének adva kifejezést, hogy ő eminentiáját székvárosában és jóegészségben láthatja. O eminentiája igen szívélyesen köszönte meg a tisztelgést s a megjelentek mindenikéhez volt egy-egy nyájas szava. A város képviseletében Vimmer Imre polgármester tisztelgett ő eminentiájánál, majd dr. G'öncy Béla kórházi igazgató főorvos, hogy-a kórház záróköve ünnepélyes letételének módozatait megállapítsák, melyet szeptember 1 én fognak elhelyezni. A herceg szeptember 7-és 9 ike között utazik vissza a fővárosba, hogy a 10 én, elhunyt királynénk lelki üdvéért tartandó gyászistentiszteleten részt vegyen. — Frey Ferenc kitüntetése. Országgyűlési képviselőnket ujabban szép kitüntetés érte. A > magyar vaskereskedők országos egyesületé*-nek igazgatósági! értekezlete elhatározta, hogy az elnöki állást küldöttségileg fel fogja neki ajánlani, mi mégis történt. A nyolc tagból álló küldöttség, melynek tagjai: Komássy Ede, Kovács Béla, Faek Pál, Aczél Zsigmond, Scheib Dániel, Arányi Ignác, Holcbauer Gyula és Biró Ármin voltak, városunkba kereste fel orszggyűlési képviselőnket. A küldöttség szónoka Komássy Ede fővárosi vaskereskedő volt, ki szép beszéd kíséretében ajánlotta fel az egyesület nevében, az elnöki állást. Frey Ferenc készséggel fogadta el a kitüntető bizalmat, s ígérte, hogy az egyesület érdekében, tőle telhetőleg, mindent el fog Követni. Különösen hangsúlyozta válaszában, hogy az egyesületre milyen sz/p és fontos feladatok megoldása vár, s azon reményének adott kifejezést, hogy válvetett munkálkodással a kitűzött colok, meg lesznek valósithatók. A küldöttség tagjai országgyűlési képviselőnk vendégszerető házánál voltak hivatalosak ebédre, mellyen a helybeli kollégák közül, Marosy József vett részt. A kiköldöttek, eltelve a legszebb reményekkel, az esti hajóvá! visszatutaztak a fővárosba. — B. Szabó Mihály, megyénk közszeretetnek örvendő főjegyzője csütörtökön, délután érkezett haza külföldi útjáról. Hivatalác, szeptember 1 én foglalja el. — Jour mulatság. A jourok rendes látogatói, eltérőleg a szombati napoktól, ez alkalommal kedden adtak találkát egymásnak a Kovács pataknál. A rögtönzött mulatság vidám hangulatban az éjféli órákban ért véget, melyen szépeink közül a többek között részt vettek : Asszonyok — Barta Arminné, dr. Burián Jánosné, Dankó Istvánné, Dáubeck Jakabné, Grimm Györgyné, Grósz Ferencné, Hajas Simonné, dr. Haugh Lamberihné, Magos Sándorné, Marcell Sándorné, Niedermann Jánosné, Perényi Henrikné, Szentamási Béláné, Seyler N.-né, Szlávy Istvánné, Vimmer Károlyné. Leányok — Acél Margit és Aranka, Barta Örzsike, Bedros Örzsike, Burián Böske, Dankó Katinka, Daubek EUácska, Gróssz Mariska, Hajas Olgica, Magos Mariska és Bertike, Marcell Bözsike, Nagy Mariska, Niedermann Elzácska, Oesterreicher Melanie, Pfeiffer Hedda és Sárika, Revicky Örzsike, Szenttamási Irén Sárika és Pannika, Seyler nővérek, Szlávy Médike, Tauffer nővérek, Vörös Irén és Ilonka. — Szent István napját ez évben is a szokott ünnepélyességgel ülték meg a bazilikában. Reggel mise volt, melyet Boltizár József érseki helynök tartott fényes segédlettel, mit dr. Csernoch i János ünnepi szónoklata követett. Ott j láttuk a főkáptalan tagjain kivül a me' gye tisztikarát az alispán, mig a városét a polgármester vezetése mellett. A S nemsokára el is készült a néma és feszes hóember. Ugy nézett ki, mint valami fehér kőtömeg, kurta és vastag volt, mint egy szamojár vagy egy lappföldi ember jegesmedve bundába takarva. % Meg is kezdték mindjárt ellene a harcot, egymás után sebtiben hajigálták meg fagyos, gömbölyű, ostoba fejét a nagy hólabdákkal. — Nem kár érte, bácsikám, olyan pompásan áll itt, vélekedett Lacika, de azalatt folyton dobálta felé A labdákat. Egész felmelegedett a játéktól, a parányi testben kigyúlt az élet, a máskor oly lomha vér; sebesen patakzott-benne, s minden vidámsága mintha most egyszerre akarna kitörni belőle. Mert ez nem volt ám neki holmi egyszerű játék, hanem hóünnepély, viaskodás a hólabdákkal, egy ragyogó tündérjáték ; a hóember volt a gonosz, fehér óriás, aki ellen sikra szálltak. Lacika mint lovag, Gyula bácsi mint király, mint császár ! A fiúnak korai képzelete a játékból lovagregényt varázsolt, a miben nem volt semmi köznapi, hanem csupa nagyfontosságú esemény. A gyenge izmoknak tulerőltetésétől aztán beállt az érzelmek túltengése s mikor a kis fiu később szenvedélyesen megölelte bácsiját, a miért megtanította gyereknek lenni és maga is azzá lett, egy olyan sajátszerű rajongással, — melyet néha tapasztalunk a gyermekeknél, s a mely ilyenkor idegenszerű, titokzatos, megfoghatatlan voltánál fogva szinte megdöbbent, — olyan érzelmes rajongással mondta nagybácsijának : — Bácsikám, bácsikám, én imádlak téged. (Vége köv.) És Gyula bácsi mégis olyan barátságosan beszélt hozzá, olyan bátorító hangon ; volt abban valami jóság, amilyet Lacika még soha senkitől sem hallott. — Hány éves vagy már kis ember ? — Hét éves, Gyula ur . . . — Ur ? . . . kicsoda ur, micsoda ur ?. .. — Nem, nem . . . azt akartam mondani : bácsi . . . — Hát hét éves vagy ? No, az ugyan nem látszik meg rajtad. Olyan könnyű vagy, mint egy pehely. Gyere ide, hadd lássuk . . . S mielőtt még Lacika tudta volna, hogy mi történik vele, már fenn volt magasan a levegőben, ugy hogy ijedtében elsikitotta magát. De ijedtsége csakhamar eltűnt, sőt kacagott is, O, hiszen ez olyan pompás ! . . . Gyula bácsi felvette őt a vállára, ő meg átkulcsolta vékony lábaival a bácsi nyakát, s a bácsi csak ide-oda szaladgált vele a szobában, s rá sem hederített a mamára, aki folyton figyelmeztette : „Ugyan Gyula, hogy lehetsz már olyan gyerek U * Lacika egészen elfáiadt a nagy lovaglásban, amikor a bácsi letette a földre. De máskor oly halvány orcái biborszint öltöttek, szemeinek halvány kék színében valami élénk fény rezgett, s a máskor oly szomorúan zárt ajkak vidám nevetésre nyíltak. Gyula bácsi egy karosszékbe ült s Lacika a térdére mászkált. — Lacika, ne nyűgösködj mindig a bácsin! — Hadd játszék a gyerek, mormogott vissza Gyula bácsi s Lacika csak tovább ugrándozott rajta s játszott az óraláncával, s végül nagyon halkan még azt is meg merte súgni: — Bácsikám, tudod, hogy te nagyon kedves vagy ! Mikor a leányok bejöttek, kinevették nagybátyjukat, aki térdén lovagoltatta a fiút, s a mama ugy vélekedett, hogy egy nagy fiúhoz nem Ülik már az a sok játék. De Lacika nem törődött a beszédjükkel. Még soha sem érezte magát olyan biztosnak, mint ma, még sohasem érzett olyan enyhe melegséget a szive körül; szeretett volna elaludni a Gyula bácsi ölében. És rövidke életében ma volt az első eset, hogy vonakodott az ágyba menni, amikor Lina le akarta fektetni. Senki sem tudta ezt megmagyarázni; a gyerek máskor olyan szivesen ment el szobájába. — Gyere öccse, menjünk aludni ! mondta Gyula bácsi s letette Lacikát a térdéről. — Eljösz hozzám még egyszer bácsikám ? — Hát azt gondolod, hogy a dadád legyek ; felelte a nagybácsi nevetve. De mégis sajátszerüen érezte magát, mikor a gyermek halvány nefelejtsszemeiben valami epedő kívánságot látott. Szánalom fogta el szivét s kezével megsimogatva a kis fiu állát, monda : — No, majd meglátom, ha időm lesz, talán. — Csak ne kényeztesd el ezt a fiút, — monda a mama, már most is olyan különös természetű, hallgatag, szűkszavú, folyton gondolkodó. — Mindig ugy ül itt, mintha valamin törné a fejét, — nevetett az egyik leány. — Hát persze ez igen természetes, viszonzá a nagybácsi, hiszen mindig magára hagyjátok ezt a gyereket, senki # c m gondol vele. A mama ellentmondott ugyan, de a nagybácsi a vállát vonta. IV. ? — Hát iskolába nem jársz még, ugy-e ? — Ó nem, s Lacika szinte reszketett, — a doktor bácsi adja fel a leckéimet. Szerencsémre, gondolta magábanLacika. — A kertben nem szoktál játszani? — Ó nem! — Nos, és miért nem ? — Én nem tudom ; mit is csináljak odalenn ? — Mit, most például hóembert csinálhatnál, hólabdákkal dobálódznál, eljősz velem ? Lacika bezzeg elment volna, de a mama aggódva szólt: — De Gyula, hisz a gyereknek lefagy a keze ; hadd abba azt a tréfál. — Asszonybeszéd, nevetett a nagybácsi s a kis Laci is vele nevetett, hogy a bácsi ilyen rövidre fogta a dolgot. A kertben magas, fényló hóbuckák voltak. Gyula bácsi egy nagy marék havat vett föl, összenyomkódta széles tenyerében ; abból lett a hóember lába. Aztán megcsinálta hozzá a vastag négyszögletű derekát. — Hát hideg e a hó gyerek ? — O nem, bácsikám — hazudozott a fiu, aki nem akarván elveszteni a nagybácsi kegyét, csak .egyre hordogatta a havat megdermedt piciny kezeiben. — No várj csak, majd belemelegszel! Csinálj most egy jó nagy hólabdát, abból faragjuk meg a fejet. De jó nagyot hallod? Ugy kell meghengergetni a hóban — igy ni! Lacika ugy találta, hogy ez nem éppen kedves mesterség, de azért csak iparkodott, hogy minden a legjobban menjen.