Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-10 / 64.szám

És most ki nem térhetünk a feletti keresüségünk kijelentése elől, hogy akkor, midőn más hasonló városok az államkormányzatnak úgyszólván kegyeltjeivé váltak —• városunk állami függetlenségünk alatt lefolyt 35 év folyamán, az országos kormány részéről állami intézménynyel nem gazdagittatott. Az 1867 évi második független ministerium alatt felcsillámlott ugyan az első országos vasúti hálózat tervezetében a fővárosnak a bányavárosokkali összeköttetését célzó, s J Budáról kiindulva és EszterI gomnál dunai áthidalással a 'Garam völgyén végig húzódó vasútvonal terve ; de e természetes és legrövidebb vonalat leszorította a Nógrád megyei befolyás, építtetvén helyette államköltségen kétszer oly hosszú, drágább vasút Fájdalommal emlékezünk törvényszékünk elvesztésére, városunk törvényhatósági jogának megszüntetésére. Mindezen tények közforgalmunkat annyira apasztották, hogysensatios eseményszámba jön, ha egy terep felvételre avagy lovaglási gyakorlatra induló lovas csapat érkezése jeleztetik. Ily tények, ily visszaemlékezések mellett gúnynak lehet vennünk, hogy az Esztergom Budapesti vasúti meneteknek közvetlenül Esztergommal leendő összeköttetése 's gyorsabb járatoknak berendezése iránti felszóllalásaink kérelmének sikeresitésre nem találnak. Pedig e járatok némileg elősegéllenék, hogy az innen nyíló szép panorámát Budapestről mindaz, a mi az este oly könnyűnek tetszett, végtelenül nehéz volt a végrehajtásban. Attól a pillanattól fogva, hogy iz öreg ur reggel megölelte őket, tegecődniök kellett, a keresztnevükön szóli:aniok egymást és játszaniuk a boldog lázastársakat. S egy-egy meggondolatlan ízóra, egy-egy hangcsendülésre, egy-egy utólagos visszaemlékezésre sápadttá lett 1 Guido arca s pirossá az Emmáé és tavarodottak lettek mind a ketten. Mert jóllehet mindenre el voltak kéuülve és minden eshetőséget elgondollak ; jóllehet teljesen megfeledkezni iparcodtak önmagukról, minden igyekezetük liábavaló volt ; nem tudták elnémítani a elkiismcretöket. Azonkívül pedig minden úllanatban attól rettegtek, hogy a leg:sekélyebb vigyázatlanság csúffá teheti :gész dicséretes tervüket; mert tisztában roltak magukkal s tudták, hogy ez az inzetlen alakoskodás semmit sem váloztathat az eddigi viszonyukon. Már a lépcsőn, mialatt az apa előre aent, Emma kétségbeesett pillantást veett a férjére, mintha azt mondaná: Hogy birjuk ezt ki estig?« A Guido szeméből pedig azt lehetett kiolvasni: »Segítsünk magunkon, ahogy udunk.« De a veszedelem csak nőttönnőtt. Jgy tetszett, mintha az apa szándékoan használna fel minden alkalmat, hogy ;inos, kényes kérdéseket tegyen — szegény, jó apa, aki olyan nagyon szerette , gyermekeit 1 (Vége köv.) itt megtelepülő üdülők nyári lakásai tarkáznák. Levonva ezekből a tanulságot, oda kell jutnunk, hogy közügyeinkben ne a magasabb politika, a közjogi kérdések, hanem első rendben otthonunk, az országos érdekekbe nagyon beilleszthető érdekei legyenek a dtmtő szempontok. P. Ipariskolánk újjászervezése. kedvezményekkel, s talán a városi pótadók bizonyos fokú elengedésével bizositani és ekként a hazai szőlő cultura emelésére irányozott állami actió-val karöltve eljárni. Pince egyleteklétrehozásával a termelők termeivényei biztos eladhatására alkalmat nyújtani és a régebbi időben annyira keresett esztergomi bornak keresletét visszahódítani. A kereskedelem élénkítése szempontjából nem kellene piacunkat zaklató vámokkal elszigeteltté tenni, hanem — ha városi közjövedelmek teljes mentséget meg nem engednének, — legalább a hétnek egy napjára a vámmentességet az eladók részére biztosítani. Kétségünk nincsen a felett, hogy ily rendelkezés ha nem is hozná vissza a hires heti vásárokat, de üzleteinknek az elveszett forgalomért előbb utóbb némikárpótlást nyújtana. Mit szóljunk a gyáriparról ? Igaz, hogy ilyennek meghonosulását nem szegény városunk tőkéinél, hanem a közeli főváros pénzembereinek érzékénél kell keresnünk, és feltételezhetjük, hogy gazdag széntelepeink és egyébb nyers anyagunk bősége a legolcsóbb dunai szállítási vonal, a mindenfelé kiágazó vasutaink mellett alkalmas összeköttetések révén nem leendne nehéz gyári alapításokra a nagyobb tőkéket ide vonzanunk. Feltevésünket nem rontja le a közeli üveggyár szünetelése, melynek az előirányzott prodictio mérvéhez arányosítva — j túlságos költséggel történt béren1 dezésében kell a balsiker okát keresnünk. az izgalmakba, politikába, szerelmeikédésbe. Adta a könnyüvérűt, skeptikust,! és csak mikor négyszemközt volt a lelki- J ismeretével, vallotta meg magának, hogy egész élete meg van semmisitve, szét. van dúlva. Kétszer-háromszor látta a feleségét j messziről; ugy köszöntek egymásnak, ! mint akik alig ismerősök. Emma igaz j visszavonultan élt ; sem szinházba, sem i társaságba nem járt, mig ő hanyathomlok vetette magát bele a legzajosabb j mulatozásba. Csak egyben voltak hasonlatosak : mind a ketten ugy Írogattak az, atyjoknak, mintha semmi sem történt} volna. Guido például azt irta : »Emma nagyon jól van; ugy hiszem tegnap maga irt neked ; tiszteltet, csókoltat téged meg a nénit,« Emma pedig : »Guido j pompásan érzi magát, de annyira el van foglalva, hogy alig jöhet majd el velem fürdőre. < Igy függött az apa boldogsága egy vékony selyemszálon. Holnap pedig megint ugy lesz minden, amint volt. Egy kis leleményesség, egy kis ész, semmi irgalom, hogy el ne árulják magukat, egy kis mosolygás, a mely elpalástolja a nyugtalanságukat, egy kis hazudozás, ami nem lesz bűn, azután visszakísérik a papát a vasútra, meghajtják magukat egymás előtt s ismét elválnak. Guido sohasem fogja kimondani az első szót, Emma sohasem fog megbocsátani. Nyugodtak lehettek mind a ketten. III. Végre meg volt az ebéd. A papa boldognak és elégedettnek látszott s a két színész is mosolyogni iparkodott. De Köztudomású, hogy ipariskoláink újjászervezése küszöbön van. Hogy a tervbe vett üdvös intézkedés mikor fog a megvalósulás stádiumába lépni, az még bizonytalan. S ez indította arra ipartestületünket, hogy felterjesztést intézzen az ipariskolai felügyelő bizottsághoz, melyben tapasztalataira alapított töbrendbeli módosítást ajánl és kér. A célszerűségi alapokra fektetett felterjesztés a következő : Tekintetes Ipariskolai felügyelőbizottság ! Az a figyelem és érdeklődés, melylyel ipartestületünk a tanoncok képzését s előhaladását kötelességszerüleg kiséri, azt a tapasztalatot érlelte meg, hogy az ipariskoláknak tervbe vett újjászervezése, különösen a szaktanitást illetőleg mindinkább szükségessé válik; addig is azonban, mig ez újjászervezés törvényhozásilag megvalósulást nyer, ipartestületünk a helybeli ipariskola szervezetének tökélesbülésére sürgős módositásként a következő javaslatot bátorkodik előterjeszteni a tek. Bizottsághoz, kérve, hogy azt érdemileg méltányolni és elfogadni kegyeskedjék. ii Az ipariskola esti tanfolyama ez idő szerint 7 osztályai bir, melyek közül három előkészítő, kettő első és kettő második osztály. Minthogy az előkészítő osztályok száma a tanulók számarányához mérten kevésbé bizonyult szükségesnek, másrészt ipariskolánk nélkülözi a törvény előírta III-ik osztályt, tiszteletteljes kérelmünk oda irányul, hogy az egyik előkészítő osztály helyett a III-ik osztály állittassék fői, mint a mely sikeres végzés alapján, végbizonyítványai látja el a tanulót. E körülmény nemcsak a tekintetben nyújtana előnyt, hogy a végbizonyítványt nyert tanulót a további tankötelezettség alól fölmenti, hanem egyben serkentené a tanuló igyekezetét és szorgalmát, e kedvezmény elérhetésében is. 2. Minthogy a tanulók célirányos képzése ipari pályán főleg a rajzoktatásnak szakszerinti kezelésén alapszik, tisztelettel kérnők a szakraj ztanitás szives behozatalát oly módon, hogy a rajzosztályok száma eggyel szaporittassék. A mai állapot szerint ugyanis 3 rajzosztály van, mely egy kezdő és két haladó csoportból áll s a hallgatók ezen osztályok mindegyikében, a foglalkozást illetőleg vegyesen vannak ; mig a 4 osztály szervezése mellett, a tanulók nemcsak képesség, de foglalkozás szerint is két főcsoportra volnának oszthatók, nevezetesen épitŐ iparosokra és egyéb iparosokra, s ez esetben külön kezdő és haladó tanfolyam nyílnék az épitő iparosoknak ; külön kezdő és haladó tanfolyam az egyéb iparral foglalkozóknak. Tekintettel arra, hogy városunk területén 351 tanuló van alkalmazva, s a rajzoktatás hallgatására kötelezett 154 közül 82 építőiparral, 72 pedig egyéb iparral foglalkozó, a javasolt csoportosítás igen könnyen válik lehetővé, s teljesednék általa; végre iparosaink ama régi vágya a hogy a tanulók rajzoktatása, a szakmát érintő keretben nyerjen kiképeztetést. Ezen javaslatunk időszerű voltát illetőleg hivatkozunk első sorban Esztergom város tek. Tanácsának azon áldozatkészségére, mely szerint az ipariskolát mult tanév folyamán teljesen új és megfelelő szakrajzmintákkal kegyeskedett ellátni, másodsorban ama körülményre, hogy a felállítani kért uj rajzosztály költségei csupán 300 korona költségtöbbletet igényelnek, mi az érintett szaktanitás előnyeivel szemben áldozat számba nem vehető, annyival is inkább, mert ipartestületünk felszólítás és rendelet nélkül minden beszegődő tanuló után 4 koronát szed az ipariskola fenntartási költségeinek javára s igy e cimen évenkint 400—500 koronát fizet a város pénztárába. Mindazonáltal ha a nemes város legjobb indulattal párosult készsége dacára sem volna képes ez áldozatnak meghozatalára, úgy a magasztos ügy s iparos ifj ink részére olyannyira szükségelt szakrajztanitás érdekében kérnők tisztelettel az ipariskolai tanitó urak fizetésének óradij szerinti beosztását, mely esetben eltekintve attól, hogy a méltányosság és igazság nyer érvényesülést, a kívánatosnak jelzett uj rajzosztály költségtöbblete is csaknem elenyészik s csekély 41 korona uj terhet igényel. A mai állapot szerint ugyanis az egyes órák évi díjazására esti tanfolyamot végző tanítónál 75 kor., rajzosztályt végző tanítónál 100 kor., hitoktatást végző tanítónál 133 korona esik, mig ha a fizetések 80 koronával számítva óradij szerint egyenlősittetnek, mi méltányos is, az uj rajzosztály beállításával együtt csupán 41 kor. többlet származik. Mert tizenhárom tanerő helyett, az uj rajztanító beszámításával 14 tanerő működnék s a kiadási összeg mégis 3399 kor. helyett csak 3440 koronát, vagyis 41 korona többletet tenne, mi ily intézmény keretében akkor, midőn más hasonló intézményeknél is az óradij szerinti beosztás áll fenn, kevésbé differálhat. 3. Végül egy régi panasza iparosainknak, hogy a tanulóifjúság vallásos érzülete éppen a serdülő korban nincs eléggé ápolva s a 4—5 esztendőre szegődött tanuló egész tanideje alatt alig van nyolcszor-tizszer templomban s igy attól teljesen elszokik. Tisztelettel kérnők tehát határozatilag kimondani, hogy az iparostanuló ifjúság vasárnaponkint testületileg Isten-tisztelet hallgatására köteles, még pedig a délelőtt folyamán. Ezek előterjesztése után tiszteletteljes javaslatunk szives elfogadását ujolag is kérve, maradtunk a tek. Felügyelőbizottságnak kitűnő tisztelettel Esztergom, 1902. július 23. Dóczy Ferenc Neményi Károly ipartestületi elnök. titkár.