Esztergom és Vidéke, 1902
1902-08-15 / 65.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. j^egjeleqlk Vasárnap és csütörtökön. J£L.ŐKIZE;TÉSI ÁRAK: ; Egész évre —- — — — 12 kor. — fll. fél érre— — — — — 6 kor. — fii. .legjed évre — — — 3 kor. — ill. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (Uova a kézíratok, előfizetések, nyilüerek és hirdetések küldendő Buda^-utcza 485. szám. -4M Kéziratot nem aduuk vissza. Boldogasszony napján. Kegyeletes áhítat tölti el a magyar kebelét azon a szép ünnepen, amelyet > Boldog asszonyának < szentel. Unnepiesebben szól a harang. Imádságosabb az ajak. Lelkesebb az ének. Érzi e haza minden gyermeke, hogy korszakos nemzeti esemény emléke vegyül a vallási ünnep fenségébe. Hangosabban dobban meg a szive, midőn történetének arra a megható mozzanatára gondol, amelyet e napról feljegyezve talál. A népe boldogságáért élő király a messze jövőbe tekint és biztosítékot keres. Égre emeli tehát szemeit és felajánlja országát annak, akit ma »Régi ragy Patronánknak* nevezünk. Minő jogon hangoztatjuk e címzést, arról gazdagon tanúskodnak a századok. Védelmezte vitéz őseinket, midőn a harcok mezején, a fegyverek csörgése és a bajvivások izgalmai között ezer és ezer veszélylyel küzdöttek. Ha elnémult a kürtök harsogása ; ha nem toporzékoltak tüzes méneik a csaták síkjain : védelme alatt éldelték a béke áldásait tűzhelyeik j mellett, amelyeket a megelégedés árasztott körül. Nem zavarták igénytelenségüket az érdek harcai. Egyszerűségüket nem ejtették kísértésbe az önzés csábításai. Nyugalmukat nem rabolták el az élvek hajhászatai. A haladó századok azonban más eszméket, más vágyakat, más érzel- j meket oltottak a keblekbe. A tár-! sadalom képét átalakították az állami j szervezkedés, a tudomány és művészet, az ipar éskereskedeiem vívmányai, amelyek nagy kincsek birtokába juttattak. Alig nyújtanak azonban ezek ai nagy értékek kárpótlást a nyugalom és megelégedés azon bensőségeért és melegéért, amelynek az elődök örvendettek és amely ma oly kevesek osztályrésze 1 Ezt megszerezni és biztosítani az a mellőzhetlen feladat, amelyre törekedni hazafias kötelem. j Száműzni kell a vágyak, kieíégithetlen szellemeit. Ki kell egyenlíteni az igények és viszonyok ellentéteit. Meg kell őrizni az ész és sziv azt az öszhangját, amely egyedül képes megkönnyíteni az élet terheit és megédesíteni keserűségeit. — —WH— — , I II ^ •IIIIII h .Esztergom is MM tárcája. A látogatás. Irta: SERRAO MATILD. — Bizony, gyermekeim, monda, letéve a kávés csészéjét, — nagyon jól esik, hogy veletek tölthetem ezt a napot. Mert lásd Emma, a levelezés nagyon szép dolog, de mégis jobb az ilyen látogatás, akármilyen rövid is. Milyen viruló színben vagy, leánykám ! Még szebb, elegánsabb lettél. Ugy-e Guido ? — Én ia mindig azt mondom, felelt rá Guido mosolyogva. — És irja is, fordult a leányához az öreg ur. — Te, Emma, mondhatom neked, hogy mindig csak terólad, ir a leveleiben. Igazi mintaférj ! — Már az igaz ! — hagyta rá Emma halk hangon. Erre a válaszra rövid hallgatás következett. Guido lehorgasztotta a fejét s az ujjahegyével utána rajzolgatta az abrosz arabeszkjeit. De az apa különös beszélőkedvében volt ma. — Elza néni ezerszer tiszteltet, csókoltat benneteket. Még folyvást zsémbel egy kicsit, de alapjában véve mindenkit szeret. Te, Emma te mindig a kedvence voltál. Annyiszor emleget . . . — A néni olyan jó. — Az igaz. Tudod mit mondott, mikor hazulról eljöttem? »Ugy Örülnék, ha Emmácskánknak gyermeke lenne, szép, virgonc fiacskája I« Ezúttal azonban a jó öregnek is észre kellett vennie, hogy meggondolatlanság volt ilyet mondania. Emma kedvetlenül fordult el, Guido pedig idegesen sodorgatta a bajuszát. — Róza is, az unokatestvéred, folytatá az öreg ur sietve, hogy más tárgyra térjen, — Róza is nagyon jól van most. De sokat szenvedett. — Oh! miért ? Hiszen ugy hiszem, nőül ment az ő imádott Kamuijához ! — monda Emma kissé gúnyosan. — Ugy van, nőül ment hozzá és szerették is egymást nagyon. De nem tudom, hogyan és miért: Kamillnak valami szeszélye, valami nápolyi hölgyecske . . . — Ezt te szeszélynek neveled, papa ? — Igazán csak amolyan futólagos szeszély volt. Nem kell mindjárt peszimistának lenni. Róza magánkívül volt, előbb sirt, azután pörlekedtek . . . — Ugyan ! — Amint mondom. Utoljára Róza otthagyta a férjét és hazament az édes anyjához. — Jól tette. Rosszul tette, gyermekem. Az asszonynak sohasem szabad a férjét otthagynia. Végre sikerült az ékesszóllásommal rábírnom, hogy megbocsásson neki . . . — Te birtad rá, papa ? — Én ám, és büszke is vagyok rá. Mert ha az ilyen dolgokban eleinte engesztelhetetlen is az ember, végre Egy hó közigazgatása. Esztergom, augusztus 12. Esztergom megye közigazgatási bizottsága augusztus havi rendes ülését, ma tartotta meg. Az általános nagy szünidő észlelhető volt a tárgysorozaton, melynek érdekességét a kir. tanfelügyelőnek és az alispánnak, a magyar nyelv terjedéséről szólló jelentése, majd Héya Tivadar bizottsági tagnak, a vá-1 rosi piacrendészetére vonatkozólag' tett jnterpellátiója folytán kifejlődött egészségügyi vita adott. Az alispáni jelentés a közrendészet terén, néhány tűz eseten kivül, felemlitésre I méltó eseményt nem tartalmaz. A katonai ügyeknél a július hóban megtartott'két utóállitás eredményéről számol be. A törvényhatósági élet köréből, a többé kevésbbé fontos dolgokon kivül, felemlíti egyik becsületes tisztviselőjének, Harcy Adolf nyug. iktatónak elhalálozását. A községi élet ecsetelésénél, beterjeszti a zárgondnok jelentését, mely részletesen számol be, eddigi működéséről. mégis csak belátja, hogy sokszor a sa- j ját akaratunk ellenére is eltévelyedünk . . . — Kényelmes morál! — vetette közbe Emma. -— Anyád is Így vélekedett gyerme-1 kern ! — Hogyan, C is ? . . A mama is ugy j gondolkozott, hogy ujra meg kell bé- { külni ? — kérdé élénk érdeklődéssel Guido. — Mindenesetre. Csupa könyörüld és elnézés volt az az asszony. Olyan jó volt, olyan igazán jó ! Aki igazán szeret — szokta volt mondani, — sokac megbocsát. Egy darabig elgondolkozva hallgattak mindnyájan, végre az apa megszólalt: — Na most, gyerekek, mutassátok meg alaposan a lakásotokat. Mikor először itt voltam, csak futólag láthattam. — Kérem — monda készséggel Guido. — Kezdjük mindjárt a nagy termen. — Pompás remek ! — álmélkodék az öreg ur, mikor a terembe beléptek. — Ez a nagy fogadó-estékre való ugye bár ? Sok vendégség van nálatok ? — Volt. — Értem. Most a politika, a komoly ügyek nem engedik, hogy olyan sok vendéget láss. De a terem igazán gyönyörű. Meg ez a szalon, milyen ízléses 1 Te választottad, Emma ? — Nem, Guido. — Gratulálok az Ízléséhez. Bizonyosan ugy gondolta, hogy te majd legsziFelolvastatott a 76-ik gyalogezred parancsnokságának átirata, melyben arról értesiti a megyét, hogy azon megkeresésnek, hogy a fősorozások és utóállitások a kaszárnya helyiségeiben tartassanak, eleget nem tehet, mivel a v. t. u. I. rész ni § ának 1 pontja szerint a helyiségeket a törvényhatóságnak kell rendelkezésre bocsájtaní, de másrészt fegyelmi szempontokból sem tehet a megkeresésnek eleget. Mielőtt a bizottság ezen ügy felett napirendre térne, megbízta az elnökséget, legjobb belátása szerint ez ügyben eljárni. (Ugy értesülünk, hogy tervbe van véve, a sorozásoknak, valamely vendéglői helyiségbe való áthelyezése.) Az alispán bejelentette, miszerint Matyasovszky Vilmos volt tiszti főügyész ügyében hozott felmentő Ítéletét a fegyelmi választmánynak, a belügymmister jóváhagyólag tudomásul vette. A bélai urad. templom kegyúri terheinek megállapítására vonatkozó iratoknak leküldését, a vallás és közoktatásügyi ministernél hatodízben megsürgette. A kir. tanfelügyelő, a tankötelezettség végrehajtására nézve, a jövő iskolai évre vonatkozólag történtekről emlékezett meg jelentésében. Majd a magyar nyelvnek megyénkben való terjedéséről szólló és az alispánnal együttes jelentését olvasta fel, mellyet a bizottság, hazafias érdekI R - - - ill 1 M vesebben időzöl itt. Nyilván ide jönnek az imádóid s itt udvarolnak neked, ugye szivem ? Csak nem vagy féltékeny, Guido, mi ? — En f Ismerem a feleségemet. — Hát te, Emma ? — Nagyon jól ismerem Guidót! Az öreg ur elégülten mosolygott. — Ez a hálószoba elragadó, — szólt aztán ismét. — Milyen harmonikus színek ! Ez a halvány szürke alapszín jól esik a szemnek. Járkált a szobában, mintha keresne valamit. Végre odaszólt a leánynak, a ki a küszöbön maradt volt: — Emma te? — Tessék papa. — Hát a mama képe hol van ? Nem látom. Emma olyan zavart lett, hogy nem tudott felelni. — Hiszen a nyáron Brianzában voltunk, — szólt helyette Guido, — s a holmink még nem érkezett mind haza. — Igazában annak a képnek legelőször kellett volna haza érkeznie; de sebaj; Emma azért még sem feledte el az édes anyját. Micsoda asszony volt az! Nagy kár, Guido fiam, hogy. te már nem ismered. A halálos ágyán meg kellett neki Ígérnem, hogy mindent meg fogok tenni az Emma boldogitására. Része van hát neki a ti házasságtokban is, vagy legalább az én beleegyezésemben. Mikor Emma azt mondta nekem : »Papa, Guido nélkül én mindig boldog-