Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-27 / 60.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Bj|egjelei>lk Vasárpap és csütörtökön. J£l_ó>IZETÉSl ÁRAK I Égése érre -— — — — 12 kor. — fll. fél érre— _ — _ _ 6 kor. — fll. begyed érre — — — 3 kor. — fll. Egyes izám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előflzetósek, nyiltterek ós hirdetések köldendő Buda-utcza 485. szám. Kéziratot nem aduuk viasza. A villamos vasút. Esztergom, július a6. (F.) A szegény városház kohójában egyre olvasztják a nagy és hasznos terveket, aki csak teheti dob bele egyet s a közönség türelmetlenül várja, sürgeti az eredményt. Ez a hanyatlás legbiztosabb jele. Mindenki érzi, hogy baj van, sorvadunk s a jóakarat kapkodva keres segítséget. Sajnos, ki vagyunk költekezve, az általános viszonyok nyomasztók s ennek csak igen csekély mértékben vagyunk az okai. Első feladat a közforgalmat, a kivitelt emelni, az idegen forgalmat növelni, Párkány elszivó erejét paralizálni. Itt a baj oka, forrása; — amint ez javulni fog — önként javulni fog minden. Ennek egyik hatalmas eszköze a kitervezett villamos vasút. Erről a leányzóról már sokan azt hiszik, hogy meghalt; pedig még csak nem is alszik s éppen erről akarjuk a közönséget tájékozni. Az JMep is Vidéke" tárcája, Az úrfi. EDOUARD CADOL-tól. Künn valahol a Popincourl-negyedben van egy virágzó gyártelep. A tulajdonosa, Thomassin uram, közönséges munkásból lett gazdává. De nem is húzódozott a munkától, és akármilyen gazdag ember ma már, nem húzódozik most sem, pedig bátran lehetne >urc is. És lám, abban a pillanatban is, mikor ezennel belépünk hozzá — egy szombaton reggel öt órakor — már másfél óra óta ül az íróasztalánál • veti egymás után a számokat; mert »hónap véget van s fizetni kell a személyzetet. Valóságos szalmakazal látszólag az az Íróasztal. Mennyi papiros, számadás, bankócsomó hever rajta összevissza! Összevissza ? Dehogy is ! O pompásan el lud közte igazodni. Hanem aztán ne is tessék hozzányúlni, és főképp: ne tessék rendezgetni, takaritgatni! A por csak hadd maradjon por. Hadd végezze ő most be a számadásait. Majd letörülget azután maga. Amilyen szelid és engedékeny minden más tekintetben, olyan hajthatatlan ebben az egy dologban, s azt lehetne hinni, hogy ax a revolver, mely papiros nyomó gyanánt hever az íróasztalán, állandó fenyegetésül van ott Catherine asszony ellenében, akinek az a A jeles szakférfiú, a tervező vállalkozó, Török Emil mérnök már egy kis vagyont ölt bele a mi leendő vasutunkba s fáradhatlanul munkálkodik annak kivitelén. A polgármester sem feledi s bár zajtalanul, állandóan gondozza e fontos ügyet. Alkalmunk volt beletekinteni a vállalkozó nagy tudással és műszaki erővel szerkesztett felterjesztéseibe s azt látjuk, hogy csendben feltűnés nélkül igen beható tárgyalás folyik a minisztérium és a tervező között, hogy nagy nehézségek legyőzéséről van szó, — de mindkét faktor teljes jóakarattal törekszik az eszme megvalósítására, A kir. kereskedelmi miniszter f. évi június 8-án, tehát a legközelebbi időben 14716/902 sz. a. intézett leiratot a vállalkozóhoz, amelyben többi közt igy nyilatkozik: A ./' alatt leküldött grafikus menetrend ugyanis a személyszállító motorkocsiknak és a tehervonatoknak menetrendjét a napnak csupán 1 és 1

/

2 órás részére tüntetik elő, s veszett szenvedelme van, hogy rendezgetés cimén mindent felforgat. Catherine asszony jóformán korlátlan ur a házban. 0 vezeti a háztartást. Thomassin uram ugyanis özvegy ember. A felesége, miután megajándékozta volt egy fiúval — az »urfic-val — meghalt tejlázban. Szereztek hamarosan egy dajkát, és jóllehet a csecsemő már huszonkét esztendő óta van elválasztva, a dada még most is a házban van. Már tudniillik Catherine asszony. Catherine asszony az említett nap reggelén, amint az óra hetet ütött, belépett a dolgozó-szobába, minden teketória nélkül eloltotta a lámpát, rendbe rakosgatta a székeket s jelentette a gazdának, hogy >a minapi ur* itt van. — Veszettadta 1 — monda Thomassin uram — ez ugyan korán kél! No de sebaj, vezesse be csak azt az urat. Majd elvégzem a számadásaimat azután. Kellemetlen volt bár egy kicsit, hogy félbe kellett szakítania a munkát, még sem tehetett máskép. A látogató ugyanis gyermekkori pajtása volt, ki évek óta nem jártitthon Franciaországban. Tegnapelőtt jött haza, s minthogy barátját nem találta Itthon, fölirta a nevét egy darab papirosra: «Bertrand, Szumatrából.* — Hát hazakerültél végre! —kiáltott föl Thomassin, amint megölelte. — Több már, mint harminc esztendeje, hogy nem láttuk egymást. Hej, öregem, beh megfeketedtél! — A naptól! felelt amaz, s még jobmég ezen i 1

/

2 órás időszakra kitüntetett menetek is ellenkezésben állanak azon forgalmi viszonyokkal, a melyek alapján mérnök ur az ugyancsak visszaküldött műszaki leírás szerint, a teher forgalmat lebonyolítani gondolja. A személy- és a kilátásba vett nagyobb arányú teherforgalom zavartalan lebonyolitha fásának igazolása céljából egy teljes 24 órával számított napra eső összes vonatok és menetek egyetlen grafikonban állitandók össze s ezen grafikonban a személy- és a teherforgalom menetei különböző színekkel jelölendők meg. Csakis ilyen teljes grafikon nyújt majd felvilágosítást az iránt, hogy mennyiben egyeztethető össze a teherforgalom egyfelől a villamos személyszállító kocsik közlekedésével, másfelől és főképen tekintve, hogy a tehervonatok áthaladása idejére az esztergomi kis és nagy Dunahidakat a közúti motor- és kocsiközlekedés elől el keilend zárnia — hányszor, mikor és mennyi időre lesznek a hibán meg volt hatva, mint régi pajtása. — Veltm reggelizel-e ? Meglátod a fiamat. — Ma nem, a leányomat a sógoraszszonyomhoz küldtem. Várnak a reggelivel. — De egypárszor csak kocintunk ! Catherine asszony megértette. Pár perc múlva behozott egy palack ó-bort meg egy egész halom kétszersültet. Amint azután kiment, a gazda utánna szólt: — Catherine, ha az úrfi itthon van, mondja meg neki, hogy jöjjön le megölelni az öreg Betrand bácsit. — André már az akadémián van, leckére, felelt a dajka, félrefordítva az arcát, nehogy meglássék rajta, hogy hazudik. A két öreg magára maradva, a múltról kezdett beszélgetni, a közös emlékekről. Egyszer aztán Bertrand azt mondta. — Ez mind semmi, másról akartam én beszélni. Ne is törd rajta a fejedet — elmondom két szóval: neked fiad van, nekem meg lányom. Hátha összeadnók őket, mi ? — Nem rossz a gusztusod! monda Thomassin. — Az szent, hogy legalább őszinte vagyok. Igy okoskodtam magamban: munkásból lett ur vagyok én is; te is ; együtt inaskodtunk, marakodtunk, verekedtünk. — Hej vén cimbora, milyen megférhetetlen is voltál! dak a teherforgalom bevezetése következtében elzárandók ? Visszatérve ezek után a szóban levő h. é. vasút létesítéséhez fűzött azon feltételekre, melyeket mérnök ur m. é. április hó 18-án kelt felterjesztésében felsorolt, ezek közül első sorban az esztergomi kis és nagy Dunahidak megerősítésének kérdését tartom tisztázandónak. Mérnök ur ugyanis a vasút létesítésének elengedhetlen feltétele gyanánt jelölte meg, hogy >a Dunahidak megerősitése iránt a h. é. vasút megterhelése nélkül más tényezők utján*, esetleg az államkincstár vagy az államvasutak bevonásával történjék gondoskodás. E részben értesítem mérnök urat, hogy a hídhasználát ingyenes átengedésén felül, a Dunahidak megerősítési költségeihez való külön állami hozájárulást a vasút számára kilátásba nem helyezhetek. Ennélfogva 2 szóban lévő hidak megerősítési költégeinek a tervezett Az olyan szép emlékeket nem felejti el az ember folytatá Bertrand, nedves szemI mel a barátja felé nyújtott kézzel. És lásd, ha te gyártulajdonos lettél, én is tisztcsI ségesen megszedtem ám magamat a ! cukornád-ültetéssel. Igy hát . . . j — Értem de hát millyen is az a te 1 kisasszonykád ? j — Látni kell azt, hogy az ember elhigyje. Én csak annyit monhatok, hogy egész Szumatárban nem volt hozzáfogható ! — Szép. De hát hol is van az a Szumatra ? — Szumatra ? gondold el csak magadban, hogy háttal fordulsz északnak, igy aztán szemközt leszel déllel ... — No ? — Nohát akkor Szumatra balkéznek esik. Most már tudom. ' Nem nehéz eligazodni. Hanem, lásd, öreg cimborám, tudnod kell ám, hogy az én fiam . . . Hej bizony, el se hinnéd, ha nem mondanám, hogy csakugyan az én fiam. Olyan igazi ur, jaj-jaj ! Folyvást az uri körökbe jár, a hig lif-be, amint mondani szokás, meg a turfra, klubokba, meg isten tudná, hova ! Grófokkal, bárókkal komázik s a legelső lókereskedőkkel csak ugy beszél mint akár én teveled! Látni kell azt, hogy milyen a modora ! Lám, én, aki pedig csak eléggé megszedtem magamat és tudom is a tempót, olyan vagyok mellété mint valami házmester I — Lehetetlen! — És ez a legnagyobb öröm ! Tudom