Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-13 / 56.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGJ EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA, J# e<&jeíei>ik Vasárnap és csütörtökön. JSL-ŐKIZETÉSI ÁRAK : * E^éiií évre ­S"el évre — •iegyed évre — — — 12 kor. — Iii. _____ 8 kor. — fii. — — - 3 kor. — ftl. „gyes szám ára: 14 tii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések klld a d Buda^-utcza 485. szám. -4M Kéziratot nem adnnk vissza. Mezőgazdák hitele. Esztergom, július II. Köztudomású tény, hogy szép hazánk lakosainak zömét és élete­rejét a magyar mezőgazda képezi, de sajnos a több egymás utáni gyenge aratás, az évről évre emel­kedő közterhek, a rosz gabona árak immár oda juttatták a gazda közönséget, az úgynevezett kisgaz­dákat, hogy alig akad köztük köz­ségenként egy kettő, kinek birtoka ne volna nagyobbrészt a közelben székelő tekintélyesebb pénzintézetek által nyújtott jelzálogos kölcsönnel terhelve. Es még szerencsés az, kinek az ily szolidan dolgozó társaság jelzálogos kölcsönt nyújt, mert ha a kisgazda ezekrél hitelt nem kap, kénytelen nagyobb kamat mellett váltóra pénzt szerezni, vagy pedig az uzsora agyonölelő karjai közé menekülni. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi nagy világban a váltóhitel a legol-. csóbb kölcsön, de csak azok javára, kik ama bizonyos magasabb pénz­ügyi körökben hitelképesek és ezek­nek is csak olyan váltókra, melyek 3 hónapon belül lejárnak és esedé­kességük napján feltétlenül kész­pénzben beváltatnak. Sajnos a kisgazda ily hitel- és fize­tőképességgel nem bir és váltóra , csak akkor kap pénzt, ha kezesül ! a fél falut megszerzi és nem riad ! vissza a magas kamatoktól. Vannak j a vidéken, különösen az alföldön kisebb pénzintézetek, melyek kizá­jrólag ily váltókkal dolgoznak és melyeknél a váltóleszámitolási dij, • a különböző dijakkal együtt ma is io°/ 0 , de ennél olcsóbb kölcsönt a budapesti kisember sem tud sze­rezni, mert itt csak a hitelegyletek állnak rendelkezésére, ezek pedig a jótállási és egyéb dijakkal szintén legalább 10 %-ra dolgoznak. A 40 — 50 éves hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönök sem oly ál­dásosak a kisgazdákra, mint az első percben mutatkozik, mert ezek csakis záloglevelekben adatván, a készpénz és zálog levél értéke kö­zötti különbözet, a kölcsön összegé­ből Ievonatik, és ha ehhez számítjuk még a közvetítési és a nélkülöz­hetlen kiadásokat, ugy a pénzt fel­vevő minden 100 korona kölesönre alig kap 80 koronát kézbe, pedig a járulékot a hosszú 40—50 éven át, a 100 korona után kell, még pedig pontosan megfizetni és ugy a látszólag olcsó fővárosi törleszté­ses kölcsön drágább, mint*a vidéki nagyobb takarékpénztárak kölcsöne. másrészt melyik kisgazda és mikor vehet föl törlesztéses köl­csönt ? Csakis az, kinek már tekin­télyesebb birtoka van, ilyennel pedig a mai világban fiatal kezdők ritkán rendelkeznek és rendszerint öröklés utján a java férfi korban levők jut­íz .Esztergom Is WU tárcája. Juliska története. Szende volt mint a liliom, bájos mint a harmatos rózsa. Szelíden hervadt el, mint a virulása közepén letört bimbó . .. * Egyik Duna-menti kicsinyke városban született, mint közepes polgári család gyermeke. Szüleinek szerető körében élte gyermekségének boldog, gyorsan muló napjait. Kis játékaiban Juliskának csak egy segitő társa volt: a Lacika, a szom­széd bácsi kis fia. Vele játszadozott, vele szórakozott. Es olyan szépen, olyan egyetértően tudtak eljátszani. Nem civa­kodtak, mint más gyerekek. A kis La­cika oly sok kedves meglepetést tudott neki szerezni; ő meg úgy tudta szeretni a kis Lacikát. A boldog napok gyorsan multak. Az évek űzték egymást. Sok változást, sok bánatot hoztak. Meghalt a Juliskának is, meg a Lacikának is a mamája. Gyermeki kedélyükkel azonban hamar elfeledték a gyászt. Gondtalanul játszadoztak most is ; űzték a hímes szárnyú lepkéket, tép­ték a szép mezei virágokat s ha fárad­tan, kipirult arccal hazatértek, a két öreg oly szeretőleg fogadta őket kebe­lére . . . A Lacikából később Laci lett. Apja gymnasiumba adta. Szorgalmasan tanul­gatott, de azért nem feledkezett meg Juliskáról, a ki az egyik leány-intézetet látogatta. Napi kötelességeik pontos el­végzése után kisétálgattak a mezőre a virágok közé, vagy az erdőbe, hol a sárga rigó olyan szépen fuvolázott. * Egyszer, mikor Laci már a nyolcadik osztályba járt, megint kimentek az erdőbe. Szép tavaszi nap volt. Az enyhe nap­sugarak szeretve csókolták a viruló föl­det, a viruló természetet. A kicsinyke madarak lágy éneke édesen szállott át a virágillatos légen. Laci komoly volt, Juliska ellenben olyan vidám, olyan jókedvű. Meg is szólta komolyságáért. Laci azonban csak tartotta kezét és szótlanul pillantott mo­solygó szemébe. Valami titkos vágy, meg félelem is szorongatta keblét. Agyá­ban forrongott a sok gondolat. Néha meg is remegett az izgatottságtól. Mikor végre elértek egyik sűrű lomb­sátorhoz, melyen át a szelid napfény csak nehezen tudott áttörni, megáltak. Mély csend volt körülöttük csak szi­vük dobogott, szemeik beszéltek; ajkuk szótalan volt. Végre megszólalt Laci. Vére hevesen lüktett ereiben. Hangja remegett. — Édes Juliskára ! Boldog gyermeké­veink elmultak már, az ifjúság küszöbén állunk. Lepergett a sok kedves óra, csak szép emlékeik élnek szivemben. S e szép emlékek egy édes érzelmet ébresz­tettek fel bennem. Te talán még nem is sejted, de én most megmondom. Hiszen nemsokára elvégzem középiskolai tanul­mányaim, t-s elmegyek. Itt kell hagynom téged sok időre. Tudd meg azért, hogy hozzád csatol legszentebb érzemé­nyem : az édes szerelem . . . Juliska nem szólt. Csak keble hullám­zott, ajkai reszkettek, de a szeméből ki­sugárzó szende fény elmondta azért, hogy ő érti, érzi mindezt. — Te az enyém leszel! Örökké fogsz szeretni! folytatta Laci a felszabaduló szenvedély neki bátorodó hangján. En­gem elszólit nemsokára a kötelesség szava, de te azért nem feledsz. Hű sze­relemmel megvárod viszajöttemet. S én majd eljövök. Karjaimnak lenge szár­nyain viszlek el szerelmem forrásához : szivemhez. Szelid verőfény ragyogja be arany sugaraival nyoszolyánkat. Szende virágok bontják majd körötte illatozva kelyhüket s a madarak szivünk örök szerelméről fognak zengeni. Légy az enyém ! Légy az enyém ! S Juliska karjai közé vetette magát. Szemében szive boldogságának tiszta költészete ragyogott, halkan suttogta. Tied vagyok'! Tied vagyok ! . . . Egy pajkos napsugár átfurakodott a sűrű lombozaton megvilágította átszel­lemült arcukat, az egymáson pihenő aj­kakat. . . . * Laci elment kedves szülőföldjéről. Ta­nulmányait akarta befejezni. Még égett ajkán Juliskájának búcsúcsókja, még visszhangzottak kebelében halk sóhajai. Nagy városba ment, hol nagy a pompa és fény, de kevés az erkölcs. Hol a ne­mesebb érzelmek rég kivesztek, hol a lélek sivár, a kebel elfásult. Festett az arc, feslett az erkölcs. S ő a festett arcok áldozatává lón. Egy színésznőbe bolondult bele. Félszeg szenvedélye teljesen elvakította. Megfe­ledkezett mindenről, kedves Juliskájáról is. Az a csábító syren pedig egyre fonta nak oly birtokokhoz, melyek a tör­lesztéses kölcsön alapjául elfogad­hatók. Eg> r 45—50 éves vagy még idősebb embernek pedig kár 40 — 50 éves terhet magára vállalni, mert annak lejáratát már meg nem éli és igy gyermekei az ő halála után, vagy esetleg az ő beleegye­zésével előbb is, a birtokon meg­osztozván, kénytelenek a kölcsönt is a törlesztési idő lejárata előtt visszafizetni és ha ekkor a kötvény­ben kikötött kárpótlási (storno) dij és egyéb járulékok felszámitatnak, j oly összeget kell rendszerint — j dacára az időközi 10—15 évi tör­lesztésnek — lefizetni, mint a mily összegről az apa a kötvényt kiállí­totta, holott ez minden 100 korona i .helyett csak 80 korona készpénzt kapott. 1 A kinek azonban mégis ilyen törlesztéses kölcsönhez van kedve, ; az forduljon bizalommal a közeié­köréje a halót. Megdermesztette egykor oly nemes szivét. Nem hallgatott már Juliskája szerető, gyöngéd intéseire, kéréseire sem, őt so­dorta ellentállhatatlanul a veszedelmes ár. i Az a démoni tüz, mely a csábító syren szemében lángolt, szive mélyét perzselte. ' Az a csók, mely ajkát oly kéjjel égette, csak mindjobban bilincselte a leányhoz. ! A szegény Juliska pedig hervadt. Ártat­lan, hőn szerető szivét nagyon bántotta e rideg kegyetlenség. Még nemrég oly ifjúi tűzben égő szemének fénye megtört. Viruló arca halaványodni kezdett. Bús sóhajok dúlták keble belsejét. Mikor megérkezett a hervatag ősz, elhullt sze­líden, csendesen. Hullása liliomhullás volt . . . . . . Mikor Laci Juliska haláláról érte­sült, egy önkénytelen vonaglás reszketett I végig a testén, de külömben nem búsult. ; Meglátogatta kedves syrenjét, elenyelgett j vele. Nevettek a >kis libaf hervadásán, elhullásán. De Laci nem volt sokáig boldog. A színésznő csakhamar elhagyta ; nem kel­lett neki a szegény fiatal ember, a kit apja kitagadott. Laci csak akkor eszmélt föl. Átvonult lelkén elhibázott életének minden emléke, de vigaszt egyik sem nyújtott; csak mé­lyebbre vájták a szivén ejtett sebet. Eszébe jutott az ártatlanul elhervadt Juliska . . . S most megbánta eddigi hibáit. Javu­lást fogadott szivében. A bánat vigasztaló könnyei hullottak arcáról. Ezóta Juliska sírján, a ki szende volt mint a liliom, kinek hullása liliom hullás volt, mindig friss virág, szende liliom nyilik ... Vasáry Dániel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom