Esztergom és Vidéke, 1902
1902-06-19 / 49.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M e &J e l ei llk Vasárnap és csütörtökön. J£LŐFIZETÉSI ÁRAK : Ecésu évre — — — — 12 kor. — fll. fél é?re — — — — — 6 kor. — fll. A egy ed évre — — 3 kor. — fll. Egyes szára ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (boYaaaóziratoMloflzetósöa, nyilíterek és hirdetéseit küldendő Buda*utcza 485. szám. 'I Kéziratot nem adunk viaaza. t-^—| Legyünk résen. Esztergom, juniu« 18. Nem valami régen, talán másfél hónapja nagy tárgyalás folyt a M. Á. V. és a Budapest-esztergomi h. é. vasút r. társaság között. Arról volt szó, hogy a M. Á. V. beolvasztja a H. É. vasutat a saját vonalai közé. ^% A terv már készen áll annyira, hogy a képviselőház talán a közel napokban, de mindenesetre még a nyári ülésszak alatt foglalkozni fog a dologgal egy törvénycikk alkotása alakjában, amely az egyesülés megpecsételését jelenti. Ugy tudjuk, hogy az idevonatkozó törvényjavaslat már készen is van, sőt a képviselőház tagjai azt meg is kapták, illetőleg megszerezhetik. A M. Á. V.- és a H. É. vasút egyesülésére vonatkozó megegyezésnek két pontja érdemel Esztergom város és vármegye részéről figyelmet. Az egyik a Budapest-dorogi vonalnak kifejlesztése első oszAz .Esztergom is Vidéke" tárcája. Kisértés. AJ »Btftcrgom és Vidéke* eredeti tárcája. A kissé kövér, életerős asszony lustán emelkedett fel a diványról s imbolygó léptekkel az ablakig ment; neki támasztotta bozontos szőke fejét az ablaknak s mereven nézett ki rajta. Kint a falu csöndes utcáján tarka ünnepi ruhába öltözött falusi népség, aszszonyok és leányok'jönnek, magas bóbibás fejkendőkkel, majd külön csoportokban suhanc legények és izmos férfiak ünnepi kék zekében. Vége van a litániának haza felé tartanak a hűvös alacsony szobákba menekülve a forrón tüzó augusztusi napsugaraktól. Nézi-nézl közömbösen őket az asszony megszokott eseményképen, mi már nem szórakoztatja őt ugy, mint mikor deresedő férje oldalán, a ragyogó négyesen először került ide a fővárosból. Mily kedves látvány is volt akkor ez a tarka sokaság, felcicomázot íalusi aszsxony népség festői viseletében, hogy kint várakozott reájuk a falu szélén. Már unja mindezt, megbánta százszor már, hogy feláldozta ragyogó leányságát az ötágú koronáért, azért, hogy asszony legyen, hogy férje legyen anélkül, hogy valójában asszony volna. tályuvá, a másik egy hatalmas be ruházási kölcsön. I A tervezetben ugyam mindig aj Budapest-esztergomi vasútról van j szó, de a sorok között olvasva, lát- j juk egy helyen, hogy a felveendő \ beruházási kölcsön 6o 0 / 0-a a Buda- j pest-Dorog közötti szakasz kifejtesz-\ lésére fog fordíttatni, mig a ^o°/ 0 '• az esztergomi állomás bővítőére- és\ ujabb építkezéseire van szánva. Maradjunk elsőben a Budapest-) dorogi vonalszakasz kifejlesztésére irányuló, sorok közé ékelt, megállapodásnál, Ez azt jelenti, hogy Budapesttől Dorogig I. oszztályu pálya lesz, amelyen gyorsvonatok közlekedhetnek, rövidebb időtartamú me-1 netek létesíthetők, szóval nemcsak; a pálya lesz elsőrangú, nemcsak a j vonal lesz alkalmassá téve gyorsabb és igy rövidebb tartamú menetekre, hanem Budapesttől Dorogig minden község nagyot fog emelkedni s meg-, érjük, hogy Pilis-Csapa után Tinnye, Leányvár, Csév és Dorog egy év-! tized alatt pompás nyaralóhelyekké avangeálódnak, mig Esztergom mai i —•»—•— — —i—m Egészséges piros fehér arcára nagy vizenyős szemére más vágyaknak képe rajzolódott. Más az mi anyiszor foglalkoztatja agyát a csillogó pompa és nagy uri kényelem közepette. Elégedetlen. Vére lázasan hajtja a forró gondolatokat agyába, hol partra verődött hullámként porlódnak szerte a tehetetlen vágytól. Most is hogy unottan, kénytelenül sorsába törődve, kinéz az ablakon, forró homlokát az üvegtábla hűvös lapjára szorítva, látva a falu népe egyszerű boldogságát, fokozódva érzi vállaira nehezedni élete terhét. I I Valami titokzatos erő szinte fesziti forrongó agyát és érzi ereiben melegI vérét lázasan rohanni fel s alá. j Lassan gyérül az utca, már csak az öi egek jönnek apró, munkától nehézkes ! lépésekkel kopogó súlyos csizmákban. Végül szinte utolsónk marad a kijövök ! között a falu fiatal káplánja. Délceg hosszú alak, amolyan nagy városból ide' szakadt uri módon nevelkedett fiatal í ' ember. Fekete egyhangú öltözéke, csak ! emeli arca sáppadtságát, formás tagjait í még az egyszerű papi palást is láthatóvá ! teszi. Az asszony feleszmélt bágyatag merengéséből és érdeklődve nézi a ruganyos léptekkel közeledőt. Nagy szemei szinte rátapadnak, elnyelik tekintetükkel alakját. Mikor pedig látja, hogy az befordul a kastélyhoz vezető kavicsozott útra, gyorsan elhagyja az ablakot, megáll a nagy tükör előtt s kövérkés ujjaradni fog a maga szürke egyszerűségében aként, hogy Dorogtól Esztergomig megmaradnak a mostani átkozott kis masinák, szóval lesz titokban egy Dorog-esztergomi szárnyvonal alacsonyabb nivón, mint a mostani egész vicinális. Nézzük a tükörnek másik oldalát. Beruházási kölcsönről is van szó. Mit jelent ez a M. Á. V. törekvéseiben. Semmiesetre sem azt, hogy a M. A. V. olyan szegény lenne, hogy holmi pár százezer koronáért a szomszédba kénytelen menni, hanem azt, hogy a törzsrészvények boldogtalan tulajdonosai ismét, s ki tudja meddig, az orruknál vezettessenek. A világért sem kívánunk elítélő kritikát gyakorolni azok felett, akik a helyi érdekű vasút ülésein a vármegye és város küldetésében részt vesznek, mert sokkal correctebb férfiaknak ismerjük őket, semhogy feltételezhető volna, hogy a localis érdekek sérelmére törekednének, ellenben valószínűnek tartjuk, hogy az említett két kész veszedelem elkerülte figyelmüket, vagy pedig azok, akiknek velük a tervezetet meg kellett ismertetni, szivesen átsiklottak különösen a sorok közé ékelt azon ponton, amely a Budapest-dorogi vonal kifejlesztését foglalja magában. A dolgot mi még elég gyorsan észrevettük, fel is tártuk, követeljük is, hogy Esztergom város- és vármegye, illetőleg városunknak a közérdeket szemmel tartó egyéniségei győződjenek meg, mi a valódi j célja annak, hogy a tervezet az j ismertetett módon állíttatott egybe j s ha látják, hogy ami figyelmeztető j szavunk nem volt ok nélkül való, j cselekedjenek, de azonnal. I Legyünk résen esztergomiak, mert i ha azt a szerencsétlen vasutat most j csak Dorogig fejlesztik ki, Esztergomra elkövetkezett a sorvasztó agónia, amelynek — nagyközség lesz a vége. Censor. ival idegesen igyekszik rendbe hozni a délutáni pihenéstől szerte szálli fürtéit, majd a pongyola ruhájának gyűrődött szalagját igazgatta meg. Ahogy elkészült a rendezkedéssel viszsza ült a süppedő divány sarkába és várt. Tudta hogy őhozzá jön a közlekedő, valami védnökségre fogja felkérni. Férje ki vele tudatta ezt, eltávozóban vissza szólt: ha jön a káplán ur, fogadd Őt szivesen. Restelkedve gondol ugyan arra, hogy ez az ő szemében egyszerű, kicsinyes férfi, kit ő eddig jóformán észre sem vett, ma mennyire felizgatta őt. Egy fiatal pap, kire nem is szabadna asszonyi szemmel nézni. Mikor bejelentette az inas, bosszankodva forditotta el fejét, mert a látogató közellétének tudata arcába kergette vérét. — Jöhet — mondta erőltetett száraz hangon. Annyira elszokott e kis elzárt falucskában a szeme a hajdani nagyvilági élet apró szokásaitól, hogy mikor a káplán előkelően meghajtotta magát előtte, elfeledve fensőbbségét, szinte leányos készséggel sietetft eléje és sokáig kezében tartotta annak finom kezét, csak mikor meleg ajaka érintését érezte, rázkódott gyöngén meg, és már bárónőhöz illő mozdulattal mutatott egy székre. A fiatal pap csakugyan a védnökség ügyében jött. Keresetlen egyenes szavakkal kérte fel őt az iskola uj zászlójának felszentelése alkalmából, zászlóanyai tisztség elfogadására. Alig figyelt az asszony a pap szavainak értelmére, csak nézte annak halvány arcát és beszédes szemeit, és olykor bizonyos hidegség majd forró tűz futott végig tagjain, hogy megreszketett tőle. Mikor előadta az már jövetelének célját, gépiesen köszönte meg a megtisztelést, s látszott az areán, hogy agyában más gondolatok keringenek. Azután beszéltek egyébbről és a falusi pap nagy örömére ügyes társalkodónak mutatkozott. Annyira belemélyedtek és messzire fonták a társalgás fonalát, hogy felsera tünt a papnak, a témák messze elkalandozó változatossága. Ugy, hogy mikor Heine verseit hozta szóba, gyéren leplezett számitással végre az asszony, nem jött zavarba, sőt elárulta, hogy maga is szereti a lyrát és állandóan foglalkozik vele. Engedelmét kérte az asszonynak, hogy felolvassa egyik költeményét. Mig lelkesülten olvasta, az asszony vállán keresztül feléje hajolva nézett az irás felé, de meleg tapadó pillantását jobban érdekelte annak piros beszélő ajka, mellyen lágyan csendült meg férfias hangja. Mikor befejezte felolvasását felpillantott és hosszan nézett az asszony arcába és annak szerte szált hajfürtje érintette pirba borult arcát. Felkelt. Most már némi zavar mutatkozottt viseletén, de legyőzve azt, kissé hidegebb udvariassággal köszönte meg
