Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-19 / 49.szám

ESZTERGOM és V1DEK£.(49. szám.) IT 2. június 19 Esztergom—Uác. Az esztergomi ember azt tartja, hogy a történeti eseményekben nagy multó város legalább is az ország közepe. Tehát Esztergomban minden fellelhető, ami más városokban. Es tekintve, hogy a város a hercegprímás székhelye is, mint ilyen korántsem provintiális város, hanem székesfőváros, amely név annál jogosabban megilleti őt, mert hajdan királyt koronázó székesfővárosa volt az országnak s bárha ma nem is az effective, de tudtommal címétől törvényhozási uton ez ideig még nem lőn megfosztva. Az esztergomi embernek ezen hiedelmét egynek kivételével magam is osztom. Hisz, ha nem is vagyok e városnak szülötte, édes az nekem gyermek korom óta, mert édessé tette nekem azt a magyar nemzet története, melynek lapjain nem egyszer Esztergom úgy tüntetik fel, mint felkelő nap Pannoniának virányos kertjéből. És mert oly édes nekem a város, azért fáj lelkemnek, hogy én nem tarthatok az esztergomi emberrel s nem tudom magammal elhitetni, hogy a város az ország közepe volna — már t. i. ugy értelmezve, hogy szellemi, anyagi administratio szempontjából vezető város. Oh dehogy az ! ha csak a községi pótadó nagyságát nem tekintem, melynek recompenzatioja fejében adott haszonnal szemben, messze vagyunk még pl. Vác városától is. Apropos Váe ! A minapában voltam lent. Ugy futtában megnéztem a várost s mindjárt arra a tapasztalatra jutottam, hogy kövezete hasonlithatlanul jobb, rendesebb, jókarban tartottab, mint az esztergomi. A Duna partja pedig gondozottabb s a város felső részében szép korzóval is bir. Lesz-e valamikor Esztergomnak corsója, annak a jó Isten volna a megmondhatója. Hej pedig a Sión tövében mennyivel szebb volna az, mint Vácott és Komáromban, amig látogatása sikeres eredményét és sietve távozott. A lenyugvó nap rőt sugarai behatoltak a szobába és aranyos fénnyel csillogtatták meg az asszony szőke hajszálait. Sokáig mozdulatlanul állva nézett a tüzes korongra s mikor annak sugarai mindinkább gyengébben törték át a kert fáinak sűrűjét, keze görcsösen szorult marokra és rózsás körmeit mélyen bevájta kövér tenyerébe. Ajaka lázasan vonaglott és alig hallhatóan mondott több izben egy szót: Ostoba! ostoba . . . Hogy pedig teljesen eltűnt a nap a látóhatárról, zűrzavaros gondolatai támadtak. Restelkedve gondolt vissza az imént történtekre s kárhoztatta önmagában a gondolat keletkezését. A homályosodni kezdő szobában megmegbotolva lépett kicsiny iró asztalához és a fővárosban időző férjének levelet irt. — ... Kérem fáradjon el az Ágoston C. és fia-féle üzletbe és rendeljen meg egy nehéz, széles vörös szallagot az ujonan felszentelendő iskola zászló részére ezzel a felírással : >Az Isten dicsőségére — egy igazhivő asszonyc Eincinger Ferenc. az utóbbi helyen ugyancsak gyönyörűen kövezik ki a Duna partját. A váci tapasztalat kíváncsivá tett a pótadó nagyságáról. E felől megkérdeztem én az országszerte köztiszteletben, közmegbecsülésben és szeretetben részesülő egyházi dignatarius uramat, ki azon meglepő választ adá, hogy 40, szóval mond negyven százalék. Meglepetten, mindjárt az jutott eszembe, miért is nem gondolnak a mi jó uraimék arra, hogy a tanulmányozás cséljából, Vácra is elránduljanak. Nem akarom elhinni, hogy ez is oly eredményre vezetne, minta világítási és vágóhídi tanulmány ut, levén a világítás a hold bájoló arcának és az égen kóborló felhők szeszélyeitől függő és a vágóhíd pedig rettenetes alkotmánya a modern húsvágó ipar követelményeinek. Még egyszer mondom, meglepettem. Mert, hogy 40% községi pótadó mellett mi minden van Vácott s közel ioo°/

0 vagy tán több mellett ís mi minden nincs Esztergomban, az alapos ok arra nézve, hogy tekintsünk szét a szomszédban is. Tanulni, tapasztalni mindig üdvös dolog. S ezt mi könnyen megtennők a magunk jóakaratából, a magunk erejéből is. Nem kell ide a város költségén utazó hivatalos komissió, hanem a város értelmiségéből kialakult és a város javát, sorsát, jövőjét szivén hordó társaság, a melynek hiányát Esztergomban oly nagyon éreznünk kell. E tekintetben a hivatalos apparatus egy-két tagjának csak mint vendégnek van helye s bárha bizalmunkat birja is a város közügyeinek vezetésében, de ügyei anyagi elintézésének alapját bennünk, a közönségben birja s különösen azokban, a kit a közönség a tekintetben kipróbált tekintélyeknek tart. És ezt csak annál is inkább nyomatékosabban kell hangoztatnom, nehogy a város képviselő testülete tartassék kizárólagosan jogosnak mindazokra nézve, amiket fentebb elmondottam volt. Tisztelet illesse a képviselőtestületet jogában, de mert tudjuk, hogy a választás esélyei nagyon is kacérkodók, tapasztalnunk kell, hogy abban az oly erők is hiányoznak, a kiket nélkülözni kár, nagyon kár; ezzel ellentétben a további kijelentés pedig szükségtelen. Csodálatos is az, hogy Esztergomban, a város közügyeivel komolyan és behatóan foglalkozó, érdekei fölött hűségesen gondolkozó, egy az értelmiség elitjéből kijegecesedett osztály nem létezik, mely minden néven nevezendő klikk és politikai jelleg nélkül állana élére a város fejlődését előmozdítani. De van helyette a közügyek szolgálatától fázó s talán önmagával is meghasonlott társadalmi élet és ennek teljében, hogy a megkülönböztetés még jobban kiélesedjék egy gyűlöletet és tekintélyt romboló szellem áramlat, még attól a kevéstől is megfosztani Esztergomot a mije van. S míért mondottam el a fentieket ? Egyedül azért, hogy sorakoztassam a szellemileg is az »ur« névre jogos igényt tartókat arra nézve, hogy a békesség és a tekintély sérthetetlenségének ápolása és fentartása mellett a város anyagi ügyeivel mentől behatóbban foglalkozzunk. Mert lehetetlenségnek tartom azt, hogy Esztergom városa magas közpótléki jutaléka mellett, oly kevés recompenzatióban részesüljön, mind tényleg, holott Vác 40% mellett 1875. év óta több produktumot s egyet mást tud felmutatni. Verus. — Munkatársaink találkozója. Pólya Lajos úr, lapunk legrégibb barátja és munkatársa, egy lelkes felhívást küldött be hozzánk, melyben azt az eszmét pendíti meg, hogy lapunk alapitói és munkatársai, adnának egymásnak pl. a jövő hóban találkát a » Kovácspatak c-nál, melynek célja nemcsak a kölcsönös megismerés lenne, hanem tömörülés azon eszme körül, melynek önzetlen szolgálatában lapunk áll. Tisztelt munkatársunk figyelmét és érdeklődését mindenesetre köszönettel veszszük, azonban engedje meg, hogy ez alkalommal a terv megvaiósitásától eltekintsünk és pedig azon okból ; mivel lapunk a jövő, 1903. évben tölti be fennállásának huszonötéves évfordulóját, a melynek* megünneplését, már is tervbe vettük. Annak idején, ha majd az idő itt lesz, felfogjuk használni tisztelt munkatársunk felhívásában foglalt eszméket. — Főispánunk fogadó napját kedden megtartotta, mely alkalommal számosan jelentek meg nála. Az éjféli vonattal érkezett meg Párkány-Nánára hétfőn, honnét szállására hajtatott, majd tegnap reggel visszautazott. — Kaszinó majális. Első nyári összejövetelét a Kaszinó kedden tartotta meg a Kovácspataknál s bár a hűvös esős időjárás nem kedvezett, mégis 30 kaszinói tag találkozott a kies völgyben. — Bérmálás volt vasárnap a bazilikában, melyet Khol Medárd püspök végzett. — Szabadságon. Házi ezredünk ezredese, Schweizer Ede lovag 4 heti szabadságra Győrből elutazott. Távollétében az ezred parancsnokságát Paukert Ferenc vezérkari alezredes vezeti. — Kakass László párkányi járási főszolgabíró, súlyos bajából teljesen felépülve, a napokban már haza érkezett. Szabadságát egyelőre még városunkban tölti el, melynek leteltével állását újból elfoglalja. — Hymen. Nagy Józzef, a ralatnai kénkovand ipar részvénytársaság irodavezetője, vasárnap jegyezte el Schwarc Saroltát, Schwarc Samuné és Cserő Zsigmond kedves leányát. — Gyászhír. Sztaniek József, vadkerti gyógyszerész nejének, szül: Horváth Etelkának temetése, vasárnap d. u. 5 órakor volt. Az életének legszebb korában, boldog házasságának negyedik évében elhunyt ifjú nő halála altalános részvétet keltett városunkban, melynek impozáns kifejezést a temetésen adott. A mélyen lesújtott gyászoló család, szeretett halottjának elhunytáról az alábbi gyászjelentést küldte szét: > Alulírottak fájdalomtól megtört szivvel jelentik, a legszeretőbb feleség, anya, íeledhetetlen gyermek, testvér, unoka és sógornő Staniek Józsefné sz. Horváth Etelkának hosszas szenvedés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folyó évi június hó 14-én reggel 3 órakor, életének 27 ik, boldog házasságának 4-ik évében történt gyászos elhunytát. A drága halott hült teteme f. hó 15-én délután 5 órakor fog a gyászoló család házában — Buda-utca 481. sz. — beszenteltetni s a kir. városi sírkertben örök pihenésre tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 16-án reggel 9 órakor fog a kir. városi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1902. június 14. Lengjen áldás porai fölött! Staniek József férje. Staniek Etike leánya. Horváth András és neje. Horváth Andrásné szül. Burdán Mari szülei. Özv. Bürdán Jánosné szül. Veizner Anna nagyanya. Özv. Staniek Józsefné szül. Lovaghy Jozefa anyós. Horváth Mariska íérj. Reiter Lajosné testvére. Halász Jánosné szül. Burdán Anna nagynéni. Neményi Károlyné szül. Staniek Matild, Staniek Gézáné szül. Neumayer Anna, Neményi Ödönné szül. Staniek Klotild sógornői. Halász János nagybácsi. Reiter Lajos, Neményi Károly, Staniek Géza, Neményi Ödön, Staniek Richard sógorai. — A főgimnáziumi ifjnság jnniálisa, mely e hó 26-án lesz, fényes sikerűnek ígérkezik, melyre az alábbi szövegű meghívók mentek szét: »Meghívó. Az esztergomi kat. főgimn. ifjúsága 1902. június 26 -an a Kovács-Pataknál nyári mulatságot rendez, melyre t. cimet és b. családját tisztelettel meghívja a rendező bizottság : Kartaly István, főrendező, Muzslai Jenő, cigány báró, Diamant Lajos, pénztáros, Schlesinger Izidor, pénztáros Kuzmich Gyula, háznagy, Tomanócy János, háznagy, Margó István, ellenőr, Varsányi Ignác, ellenőr. Rendezők : Blau Dezső, Csóka Lajos, Daubner Géza, Eggenhoffer K., Eichner Béla, Finke Kálmán, Golda János, Hübschl Károly, Kegly György, Kuzmich Gábor, Lasztovica Gy. Magurányi Jenő, Mondada Jenő. Niegreisz János, Pék János, Rác Pál, Schrank Ödön, Trammer Samu, Vorák Sándor, Zsiga László. Személyjegy 1 korona. Jegyek válthatók Brutsy Gyula úr üzletében s a mulatság napján a Kovácspataknál. A tiszta jövedelmet jótékony célra fordítjuk. A csavargőzös a rendes meneteken kivül, 7 órakor s 10 óra után egyszer közlekedik. — Jour-mulatságok. Az aranyifjúság az évenként szokásos szombati jour-mulatságait ez idén is meg fogja tartani a Kovácspataknál. Értesítéseiben, melyeket a leányos Cáaládoknak már szétküldött, jelezte, hogy az első ilyen mulatság f. hó 21-én szombaton délután lesz, amelyet az e napra következő minden második szombaton, a nyári évad folyama alatt megismétel. Mindazon ismerőseit tehát, kik e mulatságain résztvenni óhajtanak, miután külön meghívókat ki nem bocsájtott, szivesen látja. Hogy e mulatságok az ezidei nyári évad legkellemesebb szórakozásai lesznek, arról a mulatságokra készülődőket az ezek élén álló hatalmas rendező-gárda biztosítja, amely újult erővel óhajtja e megkedvelt taiákák sikerét és fényét minél magasabb nivóra emelni. — Lemondás. Mint értesülünk, dr. Horn Károly ügyvéd, az izr. hitközségnek 13 éven keresztül volt kitűnően vezető és a hitközséget nagy mértékben felvirágoztató elnöke ez állásáról végkép lemondott. A hitközség tagjai a változhatatlanba alig képesek belenyugodni, mivel a távozás helyét pótolni, lehetetlenség. — A selyemtenyésztés érdekében a kereskedelemügyi miniszter körrendeletet adott ki, melyben hivatkozva azon sajnos tapasztalatokra, hogy a közutak mentén ültetett szederfák sokszor indokolatlanul vágatnak ki, szigorúan elrendelte, hogy a közutak mentén lévő szederfák csak azon esetre vágathatók ki, ha azt az ut fentartása, avagy a közbiztonság teszi elkerülhetetlenné, avagy ha azok, már teljesen termőképtelenek. — Az építészeti bizottság ma délután 3 órakor a városháza tanácstermében ülést tart.