Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-15 / 48.szám

es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. egjeler>ik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉST ÁRAK '. Egész évre — — — — 12 kor. — fll. Fél évre — — — _ — 6 kor. — fll. .Jegyed érre — — — 3 kor. — fll. Egyes >r,ám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések kőiden I i Budaxiitcza 485. szám. HM Kéziratot nem adunk viasza. UH Vidéki városok. Nagy hiány volt Magyarország fejlődésében, hogy nem volt olyan fővárosa, a melyik összegyűjtse a nagy szellemi és gazdasági erőket. Meglátszott ez különösen akkor, mikor a török kiverése után a kényelmesebb, lomhább élet után vágyó nemesség nem találta meg azt, a mit a kényesebb izlés keres. Azt lehet mondani, nem tudta elkölteni jövedelmét, Bécsbe ment tehát, hogy fényesebben élhessen. Magyarországon a városok fejlődése és fejlesztése sohasem öltött nagyobb arányokat. Ennek oka benne gyökeredzik a magyar termé* szetben, amely inkább a csendes pusztai, falusi életet kedveli. A földbirtokosok sohasem törekedtek arra, hogy téli időben városokba vonuljanak, hogy ott építkezzenek szóval, hogy a városi életet fejleszszék. Kétségkivül a magyar természetben van oka annak, hogy a városi élet pangott, s hogy nálunk oly kevés a tulajdonképeni város. Nem mintha egyáltalán nem lett volna városi élet, de a mi volt, az oly csekély,

1 hogy a nyugattal szemben alig jöhet tekintetbe. A modern érlelemben csak a legújabb időkben tapasztalható a városok föllendülése, s remélni lehet, hogy a városi élet az ujabb viszonyok folytán meg is fog erősödni, bár az nem valószínű, hogy a külföldi városokéhoz hasonló nagyságú városaink legyenek. Ez nem is szükséges, talán nem ís lehetséges mezőgazgasági viszonyaink miatt, vagy pedig az ország elveszti mezőgazdasági jellegét, s iparos álammá válunk, a mi egyedül tehetné valószínűvé, hogy nagy ipari gócpontok keletkezzenek. Mindazonáltal szükséges, hogy meglevő városaink, kiváltképen pedig a megyei székhelyek megerősödjenek, s vezetői legyenek a megyének, mint a főváros az országnak. Szükséges, hogy ezek szellemi és gazdasági központokká váljanak, de ne olyanténképen, hogy majmolói legyenek Budapestnek s ne az aszfalt, meg a villany világítás képezz nevezetességeit, hanem a hazafias érzület, s a nemzeti irányú kultúrára való törekvés. A vidéki városokban sok a tehetséges embei*. A várost pedig az emberek teszik és nem a villanyvilágítás. De a legutóbbi fölfogás az volt, hogy minden tehetséges embernek Budapesten a helye s minden tehetségesebbnek látszó egyén oda is törekedett. Mi, vidékiek voltunk azok, a kik leszóltuk saját Ivarosunkat, s minduntalan Budapestre i szerettünk hivatkozni. Igaz, hogy a j nagy központosítás vitte ilyen ferde irányba a közfelfogást, s most ott vagyunk, hogy nem bizunk a vidék j erejében, ellenben kiábrándultunk a fővárosból, s nem akarjuk, elhinni, hogy a nemzet szive. Legalább is azt gondoljuk, hogy még távol áll attól. Mert az igasi nemzeti erő a vidéken van. A kiváló, kiválóbb és legkiválóbb férfiak mindannyian a vidék szürkeségéből emelkedtek országos magaslatra ; az erkölcsi erőt Pillanat felvételek. (Ar »Ewtergom és Vidékei eredeti felvételei) Egy goromba ur. Láttak-e már Önök olyan embert, aki zöld ruhát vi el, oldalán egy bőrtokban kés lóg, fején zöld zsinórzásu sapka ékeskedik és a sapka ezüst rózsájának közepén édes hazánknak kisebb cimerc vagyon behimezve ? Ezt a zöld embert magyarul fináncnak hivják. — Nevezetes arról, hogy igen sok olyan helyen, ahol kuruc népség lakik, zsákba szokták dugni. Habár nincsen neki nagyobb orra, mint a közönséges embereknek, mégis jobban kifejlesztett szaglási képességekkel rendelkezik, mint embertársai. Mód nélkül szereti minden pipás ember; a pálinka főzök egyenesen magasztalják, a bor- és sör mérő polgártársak ugy borulnak le előttük, miként a fő mandarin előtt a chinai s mondhatom, hogy Nasr ed Din, a nap királya, az isteni fehér elefánt, a holdnak tejtestvére, épen ugy megtanulta respectálni őt, mint Sarah Bernhardt százezreket érő csipkéi. Van azonban kétféle finánc. Az egyik, amelyet Ismertettünk, egyenruhában jár, a másik pedi* polgári hüvelyt visel, — Az utóbbi nagyobb úr. E kétféleség különösen egy jellemvonásról smeretes, t. i. goromba. í Egy példánya épen most látható a . városházának tanácstermében. — Olyan különben, mint bármely jól ruházkodó uri ember; nem is káromkodik soha, ellenben nem elég, hogy a magas kincstár által szabadalmazott késsel minden adófizető polgár zsebén folytonossági hiányt ejt, még azt is megteszi, hogy a méltán tiltakozó adófizető alanyt olyan szavakkal vagdalja meg, hogy az hanyatt-homlok menekül előle. Igy beszélik ezt azok, akik kése alá kerültek. Nem volt bennem elég bátorság, hogy lemezre vegyem, mert — félek, hogy megadóztatja a masinámat, Törüljék el a censust. Emiitettem, hogy az adókivető bizottság kegyetlen szine elé csak a biztos megadóztatás veszélyével járulhatok. Ez az aggodalmam felesleges volt. Enyhe meleget árasztó, jé cserépkályháink ; nagymestere ; Magyary ! ezt Önnek köszönhetem. Ön volt az a bátor férfiú, ! aki merész elhatározással hivta fel a képviselőtestület figyelmét arra, hogy j Esztergomban az adót emelik, aminek ; feltétlen következménye az lesz, hogy a , \ végrehajtók szintén emelnek valamit, t. i.! ; elemelik majd ami ezen sáskajárás után még megmarad. Harmad napra itt volt a minister kiküldöttje s azóta nyugodtak ' az adó alanyok. — Ezt tudva, elmentem a tárgyalásra én is. Sokat hallottam és tapasztaltam ott, annyi bizonyos. Első sorban megállapíthattam, hogy a pénzügyi előadó szakított azon ódon elvvel, amely a logika őrök törvényein nyugsiik, illetőleg észrevehettem, hogy a logika a pénzügyi kapacitások kezében eddig nem ismert alakot öltött. — A józan logika közönségesen olyan, mint az egyenes arány, pénzügyi szempontból azonban olyan, mint a forditott viszony. Magyary beszélt. Nyugodtan, minden heveskedés nélkül, meggyőzőleg kimutatta, hogy a Migazzy-féle kályhagyár^a világ legönzetlenebb gyára; mert nem dolgozik haszonra és egyébb vágya sincsen, csakhogy üzemét fentartsa. O azonban nem kályhagyár, hanem kályhagyáros ; ő ilyen önzetlen nem lehet, miért is hagyják meg a régi adóját. Most jön a pénzügy emberének logikája. Ezt felelte Magyary nak : »Ön igen szépen beszélt, de engem nem hatott meg« . . . Következett egy helybeli polgár, aki saruk készitésével mozdítja elő a localis ipart. Megadóztatták az elmúlt ciklusban 24 koronára és most 8 koronára szállították le a tavalyi adóját. Felállt az érdemes férfiú és szólt: — >Uraim ! Én tisztelettel fellebbezek, mert a javaslat sérti az én alkotmányos jogaimat; én ugyanis szivesen fizetnék évi 8 koronát, ha általános választói jog volna, de igy 21 koronánál alább nem adom, Elfogadók tehát 3 korona adóleszállitást, vagy pedig csak ugy egyezek bele a 8 koronába, ha a tiszteit bizottság eltörli a censust. j mind a vidék adta, no meg a pénzt lis, a miből a főváros fölépült. Ez j ugyan épenséggel nem baj, sőt a I legnagyobb szükség volt, a dologI ban csak az a szomorú, hogy a vidék megsínylette, még pedig naI gyon. Ez idő szerint minden a fővárosban van, a vidéken pedig alig maradt valami. Cipészünkben, szabónkban nem bizunk, s elmegyünk Budapestre öltözködni, zöldre meszelt házunk nem elég nagyszerű, majolika házak után vágyunk, a melyek szépek ugyan, de hidegek, s olyan drágák, hogy nem jut ennivalóra. Ha a gyomrunk fáj, budapesti > tekintéllyel* kúráltatjuk. Ha van egy okos emberünk, nem hiszszük el róla, hogy okos, mert még.vidéken van és nem Budapesten. A minthogy mi vidékiek nem bizunk a vidékben, a tehetségesebb lakósok csakugyan a fővárosba költöznek részint >fölfelé törni, < részint nyomorogni. Vagy elhanyagolják magukat, mert hiszen a vidéken úgy sincs senkinek becsülete. Pedig ez merőben egészségtelen állapot, I A bizottság nem kívánván az adó , alany alkotmányos jogait csorbítani, megengedte, hogy a polgár önnön magát felemelje 8-ról 21 koronára, j Három lépés. I — Goethe óta nemzedékeknek hosszú sora hangoztatja Esztergomban, hogy ' »Legyen világosság !< A nagy költő utolsó kívánsága azonban igen lassan I teljesül az egész világon, mert még maj napság is annyi a Diogenes, hogy nem j lesz meglepő, ha egyszer sztrájkkal le! pik meg a sötétben botorkálókat. Helyi . diogeneseinknek feltűnő járkálása nem j kerülhette ki a raegisztratus figyelmét j sem. Ezek nagyon szaporodnak és okvej tétlenkednek, vélte megjegyezhetni Dócy Antal, aki különben attól fogva, hogy a bécsi Gerson-Bochm és Rosenthal-nevű gazolin cég perrel fenyegeti a várost, tagadásba veszi, hogy a nagy Goethe halálos ágyán a világosságról elmélkedett volna ; nemkülönben előállottak a legsötétebb Varju-utca és Sz. Tamás-hegy lakói is mondván, hogy ők este- és éjjel nem látnak s mivel ép ugy nyögnek az adóteher alatt, mint a belvárosiak, követelik, hogy náluk is világosság legyen. Ilyen érvek után természetes, hogy hivatalból meg kell teremteni az állandó világítást. A gondolatot tett követte, vagyis inkább egy kirándulás Komáromba. Megnézték a gázgyárat, a világítást; kikér- ' dezték, hogy mibe került, hogy kezelik és minő hasznot hajt. Minden kérdés r Az .EsitepQom is W Mi