Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-15 / 48.szám

2 ESZTERGOM és V1DÉKK.(48. szám.) iC 2. június 15 s erről legékesszólóbban tanúsko­dik a főváros a maga üres látsza­tával, hazugságaival. Oda jutottunk igenis, hogy nem bizunk a vidékben, s magunk szól­juk le önmagunkat. Ilyen körülmé­nyek között a vidék pangása szük­ségszerű következmény, s ilyen kö­rülmények között nem lendülhet sem ipar, sem kultúra. Mert hogy némelyekben mindazonáltal megvan a helyes fölfogás, ez nem változtat sokat a dolgon, mivel nincs meg az önbizalom a köztudatban. Ám törekedni kell, hogy meglegyen. A főváros fejlődésének alapja már meg van vetve, most már csak idő kérdése, hogy igazán nemzetivé is váljék, de most már nincs is ok arra, hogy a főváros támogatásában a vidék kimerüljön, s épen nem volna észszerű, hogy elsenyvedjen. Sora érkezett a vidék föllenditésé­nek, a megyei székhelyek erősítésé­nek. A megyei székhelyekenj kell csoportosítani minden gazdasági és kulturális erőt, és pedig minél többet. Igy lesz városiasabbá az élet, igy lesz élet a városban. S ha a nem­zeti erő csakugyan a vidéken van — a minthogy ott is van — ez az erő megkétszereződik. Ma már nem okvetlenül szüksé­ges, — hogy a fővárost gyarapítsa, ellenben a megyének nagy érdekei követelik, hogy a székhely erős, hatalmas legyen, s ne internacionális, kozmopolita irányban fejlődjék, ha­nem minden egyes megyeszékhely, úgy, mint volt hajdanában erős vára legyen a nemzeti érzésnek, haza­szeretetnek és az erkölcsök tiszta­ságának. (H.) fényes választ kaptak. A gázgyár 360.000 koronába került, kezelik ép ugy, mint a többi gázgyárat és hoz épen annyi hasz­not, mint a többi. A Ciriciterben tárgyalás alá került a dolog. Szép, szép, — mondotta egyik városatya, de Monte Cuccolira mondom — folytatta — nincs pénzünk. Egy ter­vem azonban volna. Egyezzünk ki Ko­márommal. Neki van gázgyára, nekünk nincsen ; neki van gázvezetéke, nekünk az sincsen. Csináljunk mi kevés költség­gel gázvezetéket és hozassuk belé Ko­máromból a gázt. Uraim! folytatta ! Is­ten áldás ez a Duna. El kell ereszteni rajta Komáromból a gáztömlőket, mi pe­dig kifogjuk azokat Esztergomban. Ez bizony valami. Ha a tanulmányo­zás első lépés, ugy ama bizonyos vá­rosatya terve a második lépés. Tiszte­lettel alulirott ezennel megteszi a har­madik lépést is. Ne csináljanak semmit, hanem kérjék fel egyik veterán, sokban érdemesült város atyánkat, hogy mondja el azt a beszédét, amelyet a 80-as évek végén a városházán pattogtatott s amely­nek egyik paszusa az akkori annalesek szerint a következő : »A. tisztességes emberek este 9 órakor már le­feküsznek; ezen idő után csak a lumpok csavarog­nak. Ha pedig valakinak halaszthatatlan dolga va­gyon, jól szolgál % kézi lámpa is.< Amateur. Esztergom, június 12. A Keller-féle gázvilagitási ajánlat tanúim ányozáí ára kiküldött városi bizottság legutóbbi ülésében elha­tározta, hogy állás foglalása előtt, a Komárom városa által berendezett gázvilágitásról a helyszínén szerez — főleg ennek pénzügyi oldaláról — bővebb informatiót és e végből egy kisebb bizottságot menesztett Ko­máromba. A kiküldöttek mult vasárnap este érkeztek meg a helyszínére és ismé­telten meggyőződtek arról, hogy a gázvilágítás úgy szépség, mint főleg i jutányosság tekintetéből felette áll a villám világitásnak, Mert mig ez utóbbinál az utcák csupán a drága ivlámpákkal vannak szépen megvilágítva és a kis körte lámpák csak alig érik el a petróleum lámpák fényét, addig az Auer égők­kel ellátott gázlángok egyöntetű, gyönyörű fényű és a mi a fő, jutá­nyos utcai világítást szolgáltatnak. Komárom gázgyára a város tu­lajdonát képezi, mult év őszén 180,000 frt. költséggel épült, ez összegben azonban közel 20,000 frt. oly kiadás van, mely a vízművek rovására esik, viszont azonban a vízvezeték, mely 280,000 frtba került és ott tartóz­kodásunk napján hozatott üzembe, — gázmotorjával tekintélyes fogyasz­tója lesz a gázgyárnak. A gázgyár házilag kezeltetik, a polgármester, mérnök és néhány vá­rosi képviselő vezetése és felügye­lete alatt párját ritkító lelkiismere­tes pontossággal, praktikusan és oly kitűnő kereskedelmi szellemben, mely a kedvező eredményt előre biztosítja. Az üzem mult év december else­jén indult meg és az első félévi számadás már is 15,033 korona reálisan kimutatott üzleteredmény­nyel záródott. Ha ez összegből levonják a be­fektési tőke fél évi amortisátióját, kerek s^/o-kal és 5,000 koronával ( — mert a város most vesz fel másfél millió forintot 5*3% annui­tással 50 évre 95 1 /±°/ 0 árfolyammal és igy a kölcsön neki készpénzben S, 1 /^[%-nál csak valamivel kerül többe, —) úgy a gázgyár már az első fél évben 10,033 korona tiszta hasznot hozott. És mert a város utcáinak és te­reinek megvilágítása a pontosan ki­mutatott számadatok szerint az első fél évben 7,915 korona értékű gázt igényelt, kitűnik, hogy a gázgyár jövedelme nemcsak a saját tőkéjét amortisálja, hanem még a város tel­jes világítását is fedezi. Ötven év után pedig a városnak, a közvilágí­táson kivül, még tekintélyes kész­pénz hasznot is helyez kilátásba. E mellett a magán fogyasztók is szép és jutányos világítást élveznek. Ugyanis 1 m 3 gáz ára világításra 32 fillér, ipari célokra pedig 26 fil­lérben lévén megállapítva, egy öt­ven gyertya fényű láng óránként 3*2 fillérbe vagyis ró krajcárba ke­rül és igy még a közönséges petro­leum világitásnál is olcsóbb. A magán fogyasztóknál kezdetben 1700 láng égett, e szám azonban hónapról hónapra emelkedik úgy, hogy e hó elején már 296 fogyasz­tónál 2,120 lámpa volt felszerelve és e szám még tetemesen fog nö­vekedni, ha a katonaság és a köz­hivatalok is igénybe veendik a gáz­világitást. Az utcai lámpák száma 294, de ennek csak fele ég estétől reggelig, mig 144 lámpát, télen este 9 óra­kor, nyáron 9V2 — 10 órakor eloltat nak, de a 10 óra után égve maradó 150 lámpa egymaga is teljesen ki­elégítő világosságot ad még borús, holdvilág nélküli éjjelen is. A magán fogyasztóknál a csőve­zetéket, 15% haszon felszámításá­val, maga a város helyezteti el, (visz­szaélések elkerülése végett,) de a felszerelés többi része a magán vállalkozásnak engedtetik át. Minden fogyasztónál gázóra lévén felállítva, a hó végén az elhasznált értéke inkasszáltatik és igy nagyobb hátralék soha sincs, mert ha valaki a havi fizetést elmulasztaná, ugy egyszerűen elzáratnék lámpáitól a gáz. A gazolin lámpáknál oly sok költséget okozó és elővigyázatot igénylő Auer égők használata az általános gázvilágitásnál szintén ke­vésbé terhes, mert a pontos ki­mutatás szerint 4 utcai lámpára ha­vonként csak egy uj izzótestre volt szükség, e mellett az egész haris­nya állandóan izzó állapotban van és igy gyönyörű fényt terjeszt. Ezen tapasztalatokra támaszkodva, kívánatos volna, ha Esztergomban is mielőbb létesitetnék az általá­nos gázvilágítás, még pedig a város házi kezelésében, de pedáns, pon­tos kezelés és szigorú ellenőrzés mellett. A mű létesítése előtt azonban a magán fogyasztás mérvét kellene megalapítani s ezt kötelező nyilat­kozatok gyűjtése alapján előzetesen biztosítani és kívánatos volna, ha e gyűjtést a város vezető, férfiai vállalnák magukra, mert csak igy várható e fontos ügyben megfelelő kedvező eredmény. Tudósításom végén kedves kö­telességet teljesítek, midőn Komá­rom város nagyérdemű polgármes­terének, Domány János úrnak az esztergomi küldötség szives fogad­tatásáért és kalauzolásáért saját és útitársaim nevében újból hálás kö­szönetet mondok. Bleszl Ferenc takarékpénztári titkát. Kettős jubileumi ünnepély a fogym­násiumban. A főgimnázium ifjúsága nagyér­demű tanárainak vezetése mellett, fényes kettős ünnepélyt rendezett e hó 1 i-én, szerdán d. u. 6 órakor a kath. egyház látható fejének, XIII. Leo pápasága huszonötödik és a pannonhalmi Szent-Benczés rend ha­zánkban történt visszaállításának századik évfordulója alkalmából. Mind a két esemény oly kivá­lóan jelentőségteljes, hogy e rövid sorokban a tudósítónak nem lehet feladata azt kellőleg ismertetni, mél­tányolni és áldásosságát hiven ecse­telni. De ám a rövid tudósításban is nyilvánvalóvá válik, hogy Krisz­tus egyházában a pápaság és ennek sorozatában a jelenben dicsőn ural­kodó XIII. Leo táborkarának leg­díszesebb szerzetesrendjével, a Szent­Benedek rend fiaival kezdettől fogva a szeretetet, a munkát választá a világ társadalmi rend legbiztosabb alapjául: reá hintvén a hit és haza­szeretet, a szépművészet, a tudomány, Istenhez vezető életet fakasztó me­legítő sugarait. A mily szép nemes és felemelő a munka, ép oly szép, nemes és fenségesen felemelő volt az öröm­mámorban uszó hódolat, melylyel az ifjúság, lelket gyönyörködtetően kifejezte magát. Ragyogó volt a kép a lelkes ifjúságnak ama szerep­lésében, melynek a gondosan össze­állított műsor képezte keretét. A helyi társadalom színe java vett részt az ünnepélyen koszorúzva a nagyszámban megjelent hölgyekkel. Az ünnep egyedüli decorumát ő szentségének arcképe képezte pá­pai színekkel körülövedzett drapé­riával. Pont hat órakor gyönyörű akkordban kezdődött a nyitányul szolgáló Mittmann : Pápa himnuszával és valóban bámulatra ragadta a közönséget az ének és zene­kar szabatos, együttes, kifogás nélküli előadása. Végeztével Kartaly István VII. oszt. tan. meleg érzéssel férfias bátorsággal, szabad előadásban mondotta el ünnepi beszédét, mely tartalomra és szerkezetére nézve teljesen az ünnepély magas színvonalán állott. Ezt követte a zenekar Schubert, Rosamunda c. operája egyik részletének csacsogó, csókolni való dallamos előadása, mihez méltón hozzá­sorakozott Kuzmich G. VI. oszt. tan. Mindszenti *A szentek unokáihoz* cimü költői művének költői ihlettséggel elő­adott szavalata. És mily szelíden, ked­ves és elmélázóan bájos volt: Haeszner, > Thüringiai románc változatok* cimű zenei részlete hegedűn Várkonyi D. III. o. tan. és zongorán Magurányi J. VI. oszt. tan. által eljátsztva. Mintha csak együtt éreztünk vo'na az anya fájdal­mával, midőn hullámzó kesergéssel szó­laltatja meg a költő: »Fagyol borítja elhervadt arcomat, — Szememből égető két köny fakad ... — Ki szán meg engemet, ha szivem megreped ... — Hol vagy édes fiam?!c Figyelmet le­kötő és épületes volt Táncos V. VIII. oszt tan. Párbeszéd cimű dialógja, me­lyet Hoffmann A. V. és fíarsányi L. VI. oszt. tan. szavalt. A párbeszédben, a hódolatra való felhívás lelkesítő szavak­ban nyert kifejezést, utalván a pápa és a rend nagy érdemeire; majd kitárván az ifjúság zsenge érzelmeit, jól mondja, hogy nem festett tűz, nem lidérc fény, nem csaló kép, hanem a szeretet éltető lehe­lete adatja meg velők a hódolatot. Ezt követte a zenekar Magyar népdalok cimű játéka, hogy előkészítse a hallga­tóságot arra a gyönyörű ünnepi ódára, melyet szerzője Kooács Gy. VII. oszt, tan. oly meleg érzéssel, de tűzzel sza­valt el. Oly jól illet a remek költemény­hez Mendelsohn Athalia cimű operai részlet egyik áriája, melynek előadása azzal a szabatossággal, a legfinomabb árnyalat hű kifejezésével, zenében és énekben mesteri kezekre valló tanítást árult el. Ennek végezetével az ünnepély legkiemelkedőbb pontját, a szeretet és közmegbecsülés részesének, Hollósy Ru­pert igazgató bes?éde képezte. Könnye­ket csaló szavakban ecsetelte a pápaság halhatatlan érdemeit a jelenben ural­kodó nagy pápa bölcsességét s kiváló atyai gondoskodását, szeretett hazánkra nézve, majd nagy vonatkozásokban mondotta el rendjének történetét Szent István ko­rától kezdve, amely idő alatt feladatá­hoz hiven jó és balsorsban, örömben és bánatban egy volt a magyar nemzettel. És mig fájón emelte ki a rendnek 1786-ban hazánkban való eltörlését, visz­szaállitása iránti küzdelmét 1791-ben, ép oly öröm sugárzó arccal azt, hogy I. Ferenc király 1802. ápril hó 25-én Bécs­ben kelt legfelsőbb rendeletével a ren­det visszaállította. Kegyelettel emlékez­vén meg a rend visszaállításáért küzdő Somogyi Dániel és Nóvák Krizosztom

Next

/
Oldalképek
Tartalom