Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-20 / 32.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JILÓKIZETÉSI ÁRAK : Egész érre — — — — 12 kor. — öl. fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Hegyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: kéziratok, előfizetések, nyilíterefe és hirdetések küldendő Széchenyi-tér, 330. szán). Kéziratot nem adunk viasza. »-<•— A magyar nemzeti társadalom kialakulása. E közleménynek czinaében van a magyar peadagógiai világ ujabban felvetett jelszava. Ebben a jelszóban a nemzeti művelődésnek oly kialakulása értendő, mely minden izében magyar legyen. Ideálisan gyönyörű szavakba öntött gyönyörűen ideális törekvés, melynek egyik mesgyéje, a magyar állam összeségét nyelvében is egységessé : magyarrá tenni. E nagy feladatnak megvalósítására a kultuszminiszter, egy hatalmas intézmény létesítésének elrendelésében siet a tanitók munkáját, a tanitók által mindinkább eredményesebbé tenni. Ez intézmény az ifjúsági egyesület, mely a népoktatás, jobban mondva a magyar nemzeti népoktatás betetőzését szolgájaKétségtelen, hogy a tanitók egy ujabb munkakörbe lépnek és önfeláldozó működésük nagyobb áldozatra vár, de az is kétségtelen, hogy nemzetiségek lakta falvakban Oh én szerencsétlen, peches firma! . . . Az >Esztergom és Vidcke« eredeti tárcája. Valamikor, még mikor fiatalabb voltam, igen sokat álmodoztam dicsőségről, kitüntetésről érdemjelekről. S ha már kellemes volt ilyenekről pusztán ábrándozni, mennyivel szebb lett volna ez a valóságban. Egy szoba, melynek minden falán diszlenek a diplomák ; mell, melyen ragyognak a fénylő medaillonok, aztán a nagy, a hires név tisztelctreméltósága ... Óh mindez az égbe ragad, istenek közé emel . . . S egyszer mintha alkalom kínálkozott volna mindezek elérésére. . . . Egy igen érdekes házasság közvetítésére kértek föl. Arra ugyanis, hogy a köteles bájos leányának (az akasztófakötélnck) férjül szerezzem meg az egyik országszerte ismeretes betörőt, a kit a rendőrség már oly régóta hiába nyomozott . . . Nekem tehát épen kapóra jött ezen ajánlat. Ha már annyit álmodoztam, — igy elmélkedtem magamban, — ideje már talán, hogy szebb valóra ébredjek. Hies városokban, a magyarosítás nagy munkájának sikere, csak az által van kellőleg biztosítva. Szomorú tapasztalatok igazolják, hogy dacára annak, hogy akár tót, akár német, akár oláh lakta falvak iskoláiban a tannyelv hosszú fáradozások után magyarrá lett és a gyermek tud magyarul, az othoni családi körben való társalgás azonban épen azon korban felejteti el vele azt, mikor nála állandósítani kellene a tudást. Ez a kor, a 15 és 20-ik életév között van. Eltekintve tehát az egyébb irányban való képzés betetőzésétől, meg kell adnunk az igazat arra nézve, hogy az ifjúsági egyesületek létesítése, egy hatalmas erő a nyelvi beolvasztásra. Mert ha a gyermek, mint ifjú az ismétlőből kilép, nem szakítja meg tanulmányait, hanem folytatja azt, a magyar nyelven való társalgás segítségével abban a körben, a mely e célból létesíttetett. És annyi bizonyos, a hol már a 15—20 éves generatió birja a magyar nyelvet, ott annak más idegen és nemes férfierő kell, s a biztos siker elmaradhatatlan. Megnyílnak majd az egek kapui s én Illés tüzes szekerén dicsőség övezte fővel hajtatok be . . . a dicsők hónába. Tehát most, vagy soha ! . . . Azután meg philosophálni kezdtem a kezdet nehézségeiről s a betörők főbb jellemvonásairól ... Mi módon kezdjek e dicsőség teljes feladat teljesítéséhez ? Hiszen a betörő csak olyan, mint minden betörő : ravasz és furfangos. Kerüli a házasságot. A köteles bájos leányának a hirét sem szereti hallani. A házasságközvetitőket (a rendőröket) pedig különös módon kerüli. Hogyan is kezdjek bele ?! . . . De hiába volt a phüosophálás ! Oh philosóphia, te mindennapi kenyere a bajban szenvedő emberiségnek, tc biztos vezér a sors üldözte élet sötét utjain, te tápláló anyja a tudós elméjének, te most cserben hagytál!!!... Theseust Ariadne fonala mentette ki bajából, Jasont Mcdea leleményessége vezette sikerre, Herculest égi hatalmak segitték, de engem, engem szegény halandót, ki fog vezérelni a diadal Ösvényére ? Oh kegyetlen philosóphia ! miért nem idézed lelki szemeim elé az üdvözülés eszközeit ? Mivel azonban a száraz philosóphia nem segített, nem válaszolt kérő szózataimra, elmentem a korcsmába szelle nyelvvel beolvasztó terjedése, biztosítva van. Ezért reánk nézve oly fontos jelentőségű az ifjúsági egyesületeknek feállitása. De fontos aetikai szempontból is, amennyiben lehetővé teszi az ifjúság erkölcsi fegyelmezését. Mert tény az, hogy a mai ifjúság a népiskolában szerzett ismeretek révén nem komoly és jó irányba térő gondolkozású, hanem állhatatlan, bűnösen pajkos, illedelmet ismerni nem akaró és testi szervezetét is romlásra odahajlitó ifjúság. Ilyen ifjúság nem veheti fel az > aranyifjúság* nevét. Ilyen ifjúság a nemzetnek már csak a dér által elpusztított virága. Ilyen ifjúság a korhadtságot magán hordó oszlop csak. Korcsma, tivornya, kártya, korai dohányzás, bűnös hajlamok kielégítése utáni rörekvés, szemérmetlen magaviselet, éktelen káromkodás, illetlen beszéd nevel ugyan ifjúságot, de csak a nemzeti lét sírjának megásására. Ennek a rettenetes dolognak, ha kezdetére jutottunk, éppen azért szoros erkölcsi kötelességünk az ifjúságot visszaterelni oda, hol szive nemesen művelődik s akaratának tárgya a komoly és higgadt gondolkozás folyománya. Ez pedig csak fegyelmezés utján érhető el. Fegyelmezni őt szokásaiban, erkölcsnemesitő szórakoztatások ré^ vén megtanítván őt, megedzvén mindarra és mindennel, mi belőle testileg és szellemileg ép és erős atyákat és anyákat nevel. Nos, az erre való törekvés s ebben a munka nem gyönyörű ?! Hogy ne volna az azok előtt, kik magukat a nemzet napszámosainak vallják. De nem szabad magukra hagyni. Ezzel az óriási munkakörrel egyenértékileg kell biztosítani a tanitó megélhetését, más részről pedig a társadalom értelmiségét képező osztálynak, segítségére kell sietni-e a tanítónak, — ki elvégre is egy ember lévén, mindent nem tehet meg. És ha majd az ifjúság tanulsászen csak egy rövidke pálya választ el a dicsőség elysiumától. Csak józan észmért . . . pátinti aU'tjíbin*: Ott pedigvolt, álltam s néztem, hiszen ott volt olyasvalamit tudtam meg, a miről olyan gyorsan álmodni sem mertem volna : hogy az a hires betörő úri-ember egy előkelő mulatságon fog résztvenni. Mily boldog felfedezés volt az ! Columbusnak öröme, mikor Amerika partjait először pillantotta meg, csak lázas felhevülés volt az enyémhez képest . . . A jövendő dicsőség szárnyain repültem, hogy előkészületeket tehessek a mulatságon való megjelenhetésre. S mily kimondhatatlan gyorsasággal, mily lelkesedéssel történt mindez ! Óh az a dicsőség vágy ! Ezermesterré teszi e szegény földi halandót. Végre elérkezett az oly várva-várt est . . . Megjelentem a táncteremben. Mily fény, mily pompa volt ott. Az egész terem hasonlított valami tündérligethez, a sarkokban szökőkutakkal, szép Ámorka szobrokkal. A zene hangja túlvilági kellemmel rezgett át a hatalmas csilároktól megvilágított termen. Oly fenséges volt az összhangzó benyomás ! . . . Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett. A mint ugyanis e túlvilági bájjal párosult kép hatása némileg megszűnt engem a bámulat folytán egy helyben marasztalni, beljebb hatoltam Terpsihore e tündéri szentélyébe. S ott magam előtt látok vagy ötven szende arcú, az ifjúság tüzétől csillogó szemű leányt talán tündérek voltak . . . Megálltam, mert e jelenség váratlan az ötven között a legszebb ... a szépség fájának legszebb bimbója, Vénusnak legszebb leánya . . . I Szende arcán a legrózsásabb hajnal derengett, szemeiben a legfénylőb csillag ragyogott. Barna hajfürtjei merészen om' lottak alá lenge termetére, .melyet fehér, habkönnyű ruha fedett . . . Istenem bch szép volt!.. S felém jött mcgszóllitott. .. 1 azután ellebegtünk karon fogva a szép' séges terem minden bájának végigélvezésére . . . mert állítólag ő volt a házi kisasszony . . . S mily szellem lakott ezen isteni szépj ségű leányban : mily finomság volt minden mozdulatában; mily nemesség minI den vonásában ! Hangja kissé férfiasan hangzott; ő azt mondta, hogy meghűlés 1 folytán rekedt el ... s ki mert volna kételkedni!?!... És az udvarlás folytatódott! Mikor a táncra csalogató hangok hallatszottak, vele kezdtem a táncot, s csak akkor hagytuk abba, a mikor a zene érdemes mesterei: a cigányok, egy kis pihenésre vágyakoztak. S akkor megint együtt maradtunk, mondtunk egymásnak olyan szépeket: szerelemről, boldogságról s több efféléről . . s mindez olyan jól esett . . . akkor már megfeledkeztem magasztos célomról . . . Reggel felé, mikor a mámor már egészen megszállott, mikor az a delejes zsibadság, már végképpen elbágyasztotta idegeimet, s az a nagy úr, a kicsinyke sziv, összes jogait gyakoroln k .Esztergom és W tárcája.