Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-20 / 32.szám

gos, erkölcsnemesitő olvasmányokkal, testedző játékkal, s na mondjuk, felügyelet alatt álló mulatságban tánccal is bir szórakozni, akkor lesz aranyifjuságunk s méltó a nemzet büszkesége elnevezésére. Adja Isten, de minél előbb, hogy igy legyen ! Verus. I házaló kereskedés betiltása. (Iparkamarai tagjainkhoz.) A szabad ipar üzésének, az ipar és kereskedelemre legveszedelmesebb fattyúhajtása ; a házaló kereskedés. Országos érdek emelte azt törvényerőre és mégis általános és országos a jajveszékelés, mely miatta felhangzik. Egész sorozata a városoknak emeli fel tiltó szavát és kéri a házaló kereskedés megrendszabályozását. Városunk is azok közé tartozik, hol napirenden vannak a panaszok, de sikertelenül. Kereskedőink, iparosaink, tétlenül kénytelenek nézni; mint fölözi le jövedelmüket a házaló kereskedés. Vettük az ipar és keresk. kamara meghivóját, mely holnap, hétfő délutáni 3 órára közgyűlésre hívja a tagokat, s ez adta kezünkbe a tollat, hogy felhívjuk kamarai tagjaink figyelmét a tárgysorozat egyik fontos pontjára, Pápa városának, a házaló kereskedés betiltására vonatkozó szabályrendeletére. Közvetlenül, mi tekintetben sem érdekel bennünket a szabályrendelet, de kettős szempontból felette fontosnak tartjuk azt, hogy kamarai tagjaink, annak tárgyalásánál jelen legyenek. Fontos első sorban is megjelenésük, hogy szavazatukkal diadalra juttassanak egy oly kérdést, melydek eldöntése általános, elvi jelentőségű, de fontos másodsorban azért, hogy megismerve a tárgyalandó szabályrendelet előnyeit és hátrányait, becses anyagként gyűjtve össze a hallott kat azt idehozza városunk javára értékesíthessék. kezdte: a hódolat a szerelem iránt vallomásra késztetett . . . S vallottam. Az el nem múló szerelem regéjét rebesgettem előtte, istennőmnek, védangyalomnak neveztem a ki életem legfényesebb koronája leend . . . S 6 meghallgatott. . . Mert, mint biztatott, kebelében is hasonló érzelmek hullámzottak, az ő szivében is uralkodott az az isteni szikra, mely a szerelem éltető eleme . . . s egy levélkét is nyújtott, azon kéréssel, hogy csak otthon olvassam el . . . Azután karjaim ráfonódtak arra a tündértermetre, az övéi viszont s egy csatanás jelezte a boldogság maximumát . . . Majd elváltunk. A boldogság összes istenkéi lebegtek felettem s édes ábrándozásba ringattak . . . egys erre azonban végighatott elmémen egy gondolat: az elszalasztott dicsőség gondolata. Hanem azzal vigasztaltam magam, hogy egy szép angyalt szereztem magamnak, a ki a teremtés koronája . . . s megnyugodtam. Végre hazaértem. Lázas kíváncsisággal vettem elő a drága levélkét. Felbontottam, elolvastam, elájultam! . . . Hiszen csak ez volt a tartalma: — Uram ! Ön furfangos uri ember ! Ön betörőt akar fogni, s a helyett szerelmi históriába keveredik, melynek hőse, vagy ha tetszik hősnője én voltam. Szeret-e még most is? . . Máskor pontosabban teljesítse kötelességét s ne untasson udvarlásaival . . . s csókjaival . . . X. Y. Színészet. Esztergom, április 19. Sokszor, ha a vidéki sajtó szini referádáit olvasom, elgondolkodom azon, mennyi igazságtalanság és türelmetlenség foglaltatik azokban. A reíerens már a társulat jövetelét megelőzőleg felteszi magában, hogy no, ezeket ledorongoljuk. Játszhatik azután az a társulat bármily tudással és készültséggel, bizony kijár részére az úgynevezett rosz kritika. Egy másik referens meg folyton a fővárosi színházakkal tesz összehasonlítást és nyilvánvaló, hogy a vidéki társulat rovására. Egy harmadik, díszleteket akar az illúziókeltéshez, másik az öltözékeket kritizálja, egyik, mert a színpadi dinereknél nem ezüsttel terítenek és igy tovább. Hát szerintem ez nem helyes. Nem a kellékek, kulisszák és szufiták a. fők, ezek csupán a keretet adják, hanem a játék maga, vagyis képesek vagyunk-e az előadottakat elképzelni és, hogy úgy j vannak-e azok az életben, mint ahogyan] előttünk eljátszódnak. Ha a vidéki sziné-1 szetről irunk referádát, akkor ne kívánjunk olyan előadásokat, mint a fővárosban kapunk, mivel az egészen más. Az elfogultságot a vidéki színészetnél félre kell tennünk, mert enélkül helyes referádát nem hozhatunk. A színészek maguk is mindenütt szi vesén veszik, ha megmondják hibáikat, legtöbbször iparkodnak is azokat eltüntetni, köszönettel vévén a figyelmeztetést, de viszont, ha doronggal ütjük őket, akkor jövő ambitiójukat tesszük tönkre, ami pedig nem képezheti a referens hatáskörét. Hogy pedig ezeket megírtuk, okát abban adjuk, hogy az általunk is hangoztatott hibákon kivül, Monory Sándor társulata általánosságban teljesen megállja a helyét és fenállhatásának jogosultságát elég jó előadások bemutatásával máris megmutatta. — A vörös talár. A világhírű Brieuxnak, a bölcső és a les avaries (a méA hires beíörőnek neve! . . ez több mint sok. Egész éjjel tehát annak a betörőnek udvaroltam, a kinek elfogása ábrándos álmaimat megvalósíthatta volna . . . Most már a dicsőség eltüut, ellebbent; a sok szép álom pedig szerte foszlott. Dicsőségvágyból szerelembe, szerelemből a semmit sem nyújtó kiábrándulásba estem . . . Vanitas vanitatum . . . Sem dicsőség, sem diploma . . . * * * S ezek után merje valaki azt mondani, hogy én nem vagyok szerencsétlen, peches firma . . . Vasáry Dániel. Gondolatok. Hűnek lenni addig mig szeretünk, nem nagy erény. De hű maradni akkor is, midőn már nem szeretünk, ez a legnagyobb lelki erény. A kacér nő sokkal tétlenebb és erélytelenebb, sem hogy élénkebb szenvedélyei lehetnének, Kereti ha hódolnak neki, különben unja magát. » Az olyan bánatban, a mit elpanaszolnak már benne van a vigasztalódás. A vigasztalan bánattal titkon, némán, egyedül küzd meg az emberi szív. A dicsőség nem útszéli virág, melyet futtában szakitunk, fa az, melyet ültetünk fáradsággal, s gonddal ápolnunk kell ha azt akaijuk, hogy évek múlva a gyümölcseit élvezzük. Az okos ember a legostobábbtől is tanul valamit, mig az ostoba a lángésztől sem. tely) szerzőjének e színműve majdnem üres ház előtt ment szerdán teljesen élvezhető előadásban. Hogy a ház üres volt, abból az a tanulság, hogy itt nálunk lehetőleg operett- és vigszinházi bohózatra fektetendő a fősuly. Az igaz, hogy e darabot a nemzetiben folyton zsúfolt házak előtt adják, de ez nálunk senkit sem izgat. A főszerepet Monory Sándor (Etcheparej és Soltész Ferike (Janetta) vitték, mindvégig lekötvén a hallgatóság telljes figyelmét. Az igaz, hogy néha hol egyik, hol másik álpáthosat használt, de ez mitsem vont le az előadás értékéből. Soltész Ferike különösen a szembesitési jelenetnél ért el nagy hatást, háromszor is hívták a lámpák elé, mig Mönory a végjelenetben mutatta meg teljes drámai készültségét. Hiszen ha Soltész Ferike mindig igy tudná szerepeit, akkor ő kitűnő dolgokat tudna nyújtani. Baráti (Mouzon) fárasztó szerepében csupán azért nem volt ió, mert a folytonos foglalkoztatás kimerítette őt. Napról-napra nagy szerepet játszani, végre is nem csekélység, azután meglátszott rajta, hogy gyengélkedő. Ungváry (Vagset) teljesen jól illeszkedett az összjátékhoz, mig Ujjné kitűnő alakításban adta a szegény és mindenéből kifosztott falusi anyóka szépét. — San-Toy. A gésák mintájára irt Kinai daljáték, Sidney behízelgő zenéjével, melyben gésák mandarinok, angol tisztek és ladik szerepelnek. Itt nálunk jó előadásokban már több izben adták és csak ennek tudható be, hogy a csütörtöki ház teljesen üresen tátongott, minek következéseként, a színpadon teljes fegyelmezetlenség uralkodott, a mi pedig első alapját kell, hogy képezze bármily kisebb társulatnak is. Ha tehát van a társulatnál biróság ugy az, egyesekké', a kiknek neveit elhallgatjuk, érdemükben fog elbánni. San-Toyt, a főszerepet Zöldi Hermin óhajtotta eljátszani, de nem igen sikerült ez neki. A másik főszerep Csu-Lit Ágotái Ferenc vitte, a ki a kinai alakításokban a vidék egyik első tehetsége. Kitűnő maszkja és ügyes bolonériáival tapsokat és jóízű kacajokat ért el. Monoryné egyáltalán nem volt disponálva. Jenho mandarin szerepét Üngváry adta, a ki fitymálni látszik a közönséget, annyira megy nemtörődömségiben. Feleségei közül Soltész Ferike vált ki úgy kostümjével, mint driserét viselkedésével. Ennek éppen ellenkezője volt Sziklay Valér, a ki Ungvárival óhajtott tartani. A többiek fel sem említhetők, mivel erre érdemeket nem szereztek. — A páholy. Pénteken zónaelőadásban másodszor ment a kedves bohózat, a melyet elég nagy és hálás közönség élvezett végig. Az előadás a bemutató előadáshoz hasonlóan minden tekintetben kifogástalan volt. A szereplők, már a kik, megálltak helyüket, a közönség pedig jól mulatott és egy kedves est be nyomásával távozott. Nemo. 7? — Horánszky Nándor betegsége. Érthető aggodalommal várja városunk a hirt, melyet a távíró sodronya a beteg miniszterről hoz. Évek során át volt ő a mienk, kinek csak jó barátai voltak. Aggasztó betegségében, a gyors változás, mely azonban az orvosi jelentések szerint, komoly veszedelemre okot nem ad. Őszintén kívánjuk, hogy mihamarább szentelhesse tevékeny munkásságát viruló egészségben a Haza javának. — Nagylelkű adomány Gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök, a leányvári is kola felépítéséhez 600 koronát adományozott. A nemes tett önmagát dicséri. — Templom szentelós. Elkészülvén a helybeli Szent-Anna-templom remek uj főoltára, a jövő vasárnap, április 27-én felszenteltetik. A felszentelés reggel 8 órakor veszi kezdetét, meiy után a felszentelő püspök dr. Kohl Medárd mondja az első misét a consecrált oltárnál. — Háziezredünk parancsnoka városunkban. Most, hogy háziezredünk álló máshelye Győrbe tétetett át, lovag Schweitzer Ede ezredparancsnok Ígéretéhez híven eljött városunkba, hogy az itt állomásozó elkülönitett zászlóaljat megvizsgálja. Csütörtökön délután hajóval érkezett és fogadására megjelentek nemcsak a zászlóalj tisztikara Bosoric Antal zászlóaljparancsnok-őrnaggyal az élén, hanem a 76 ezred tisztikarának egy része nemes Schönefeldt Ágost ezredes vezetése alatt. A szívélyes bajtársi üdvözlés után, az ezredparancsnok ismerőseinél látogatásokat tett, majd megtekintette azokat a helyeket, a hol rövid ittartózkodása alatt négy évvel ezelőtt olyan jól érezte magát. Pénteken megvizsgálta a zászlóaljat, mely most nagyszámú tartalékosokkal van kiegészítve, délben a tiszti étkezőben nagy ebéd vok tiszteletére, a melyen a katonai zenekar játszott. Délután újból látogatásokat tett éa szombaton délben visszautazott Győrbe. Az általánosan kedvelt ezredparancsnokot, a kinek nagy híre és szép sikerei hozzánk is eljutottak, mindenütt nagy szivélyességgel és lelkesedéssel fogadták. — Perényi Margit a budai színkörben. A budai színkör megnyitása április 26 án lesz >az édes lányka* cz. operetté', melyben a főszerepek egyike, kedves művésznőnknek, Perényi Margitnak van kiosztva. — Béla napja. Megyénk közszeretetnek örvendő főispánja Horváth Béla, f. hó 23-án tartja néviinnepét, s igy a jövő heti általános fogadás is elmarad, mivel ő méltósága névünnepét családja körében üli meg. Sokan fognak erről sajnálattal értesülni, mert nagy azok száma kik szeretett főispánunk iránti tiszteletük és ragaszkodásuknak, közvetlenül óhajtottak volna kifejezést adni. — Halálozás. Selyraessy Jolán, férj. Beliczay Gyuláné Muzslán meghalt. A megboldogultat nagy részvét mellett helyezték a napokban Örök nyugalomra. — A város építő bizottsága f. hó 17-én ülést tartott, melylyen több rendbeli építkezésre vonatkozólag adott véleményt. — A szentgyörgymezei kath. olvasó kör zászlóalapja javára f. hó 27-én, a kör helyiségében táncmulatságot rendez. — Iparkamarai ülés. A győri kereskedelmi és iparkamara holnap április hó 21-én délután 3 ó.akor rendes közgyűlést tart, melynek főtárgya lesz : A magyar általános polgári törvénykönyv tervezte, Pápa város szabályrendelete a házaló kereskedés betiltása tárgyában, megrendelésgyüjtés fűszer- és gyarmatárukra, a 100 kgrammos súlyegység viszszállitása, az ipari szakiskolát végzett növendékek egy éves katonai szolgálata, majd a dohánytözsdék vasárnapi munkaszünete. — A magyarországi kath. tanitók tanügyi tanácsa f. hó 22 én kedden tartja meg ez évben első közgyülősét. Városunkból dr. Walter Gyula egyházi főtanfelügyelő, Guzsvenits Vilmos, Számord Ignác igazgatók, Keményffy Kálmán és Bertalan Vince tanárok vesznek részt a gyűlésen. A gyűlés egyik legjelentékenyebb része actuaüs szempontból egy tanférfiakból álló zarándoklatnak szervezése, mely a nyárutó táján Rómába zarándokolva üdvözölné XIII. Leo pápát. A zarándoklat egyúttal tanulmányi úttal is össze volna kötve, Olaszország kultúrájának bővebb megismerésére. — Az iparos tanonciskolának a folyó tanévre a kultuszminiszter 1200 korona állami segélyt utalványozott. — Hollósy Károly elhalálozása folytán megüresedett tanitói állás a folyó tanévben nem lesz már betöltve, hanem úgy az elemi, mint az iparos tanonciskolában, kartársai fogják az elhunytat helyettesíteni. — Halálozás özv. Tauber Fülöpnét, f. hó 18-án helyezték örök nyugalomra. Miként hírlik, sírkövét már tíz évvel ezelőtt készíttette el. — Kedvezményes vasúti jegyek. A pünkösdi ünnepek alkalmából, a magyar államvasutak, valamint a Kassa-oderbergi vasút magyar vonalainak állomásairól Budapestre és vissza, kedvezményes vasúti jegyek fognak kiadatni. A határozni ányokat a két vasút igazgatósága legközelebb teszi közzé. — A mezörendöri szolgálat javítása érdekében a keresk. miniszter felhívta a községeket arra, hogy azon mező és hegyőröket, kik 2 év óta vannak már szolgálatban, a gazdasági munkás és cselédsegélypénztárba első csoportbeli, a két éven aloliakat második csoporbeli