Esztergom és Vidéke, 1901

1901-12-24 / 102.szám

kor már elállt, de az eső szakadt tovább is, nagyobb dicsőségére december apó­nak. — Az elhagyott szerető bosszúja Stegmár Ferenc szölgyéni lakos régen szemet vetett Haluska Zsófi ottani leányra, azomban a leánynak jobb szerencséje akadt, ezért Stegmárt faképnél hagyta és máshoz ment nőül. Stegmár azóta folyton Ieste a fiatal menyecskét, mig nem a napokban este az utcán találkoz­tak. Stegmár eleinte szidta s midőn látta, hogy az csak kineveti, a dühös ember egy kapa nyéllel'ugy vágta fejbe az asszonyt, hogy az összeesett. A me­nyecske súlyos testi sérülést szenvedett, a hős szerelmes pedig biróság elé került. = Névjegyek. Igen szép, Ízléses és jutányos névjegyek rendelhetők meg a ^Hunnia* könyvnyomdában. Vidéki meg­rendelések pontosan és gyorsan teljesít­tetnek, mig a helybeliek, tekintve a nyomda kitűnő felszerelését, esetleg meg is várhatók. = A »HeIler«-fóle zenélögópek a ze nét az egész világon terjesztik, hogy a boldogok örömét nagyobbítsák, a bol­dogtalanokat vigasztalják s a távollevők­nek szives üdvözletet vigyenek. Vendég­lőkben és nyilvános helyeken a zenekar helyettesítésére kitűnőnek bizonyultak. Különösen ajánlhatjuk az automata gé­pezeteket, melyek egy pénzdarab bedo­bása folytán játszanak és a kiadást dü san fedezik. Zenetartalmuk, mely a leg­ismertebb opera, operetté és táncmeló­diákat, valamint dalokat és choralokat tartalmazza, a leggondosabban van össze­állítva. Megjegyzendő továbbá, hogy a gyáros minden kiállításon az első dijat nyerte. Európa valamennyi országának udvari szállítója és évenkint több ezer elismerő iratot kap. A iHeller«-féIe ze­nélőgépek kitűnőségét tekintve, igen al­kalmas ajándék az, karácsony, születés­és névnapra, továbbá lelkészek, tanítók, betegek és mindazok számára, akik e melegen ajánlható tárgyat nélkülözik. A megrendelések egyenesen Bernbe külden­dők, minthogy fiókraktár e gyárat nem képviseli. Másféle gépezetek átigazitása a legpontosabban eszközöltetik. A tár­gyak kívánatra részletfizetés és képes­árjegyzék kíséretében küldetnek. = Egy móg mindig nem eléggé ismert szernek gyógyerejéről a következő kö­szönő levél is tanúskodik. Bizonyítvány. alulírott ezennel köszönetemet fejezem ki, az 1900. évi január 22-én Wilhelm Ferenc gyógyszerész, csász. és kir. ud­vari szállító úrtól Neunkirchen, Bécs mel­lett, megrendelt és posta utján hozzám érkezett Wilhelm-féle antiart kritikus és antirheumatikus vértisztitó teáért. Ezen teának hatása meglepett, a balcsipő és a csontban érzett borzasztó rheumatikus fájdalmamat, melyben közel három hónap óta szenvedtem, nyolc nap alatt,™mielőtt a teának felét elhasználtam volna meg­szüntette. Álmatlan éjszakáim elmarad­tak s bajom, mely eddig minden orvosi gyógykezelésnek ellentállott, határozot­tan javult, annyira, hogy az ágyat el­hagyva, ismét háziteendőim után nézhet­tem. Mindenkinek, kik ilyen bajban szen­vednek, ajánlom, hogy kíséreljék meg Wilhelm Ferenc gyógyszerész úrnak Neunkirchen Bécs mellett ezen olcsó és kitűnő hatású vértisztitó teáját. Kiváló tisztelettel Huber Borbála »A csikó­hoz c Aesch-Neftenbach, Zürichi kanton, Schweiz, 1900. év február hó 10 én. V. IRODALOM Remekírók Képes Könyvtára. A könyvillusztráló ipar az utóbbi idő­ben csodás haladást tett; a sokszorosí­tásnak mind több és több neme kezd használatba jönni, a régen még tetemes költségekkel egybekötött reprodukciók helyébe olcsóbbak léptek, úgy, hogy ma már az illusztráció szinte nélkülözhetet­len keUéke kezd lenni mindennemű könyvnek. Kezdve az iskolai olvasó­könyvektől, ahol már az ábécét is illusz­trálva adják, a legkomolyabb tudomá­nyos munkáig, mindenütt megkívánja a modern olvasó a képdiszt, mely az ol­vasmányt magyarázza, megvilágosítja, a képzelő tehetséget kellemesen foglalkoz­tatja, a szépérzéknek tápot ad. Nálunk is bővében vagyunk már ugy az iskolai, mint a tudományos könyvek között az illusztrált műveknek. Van nak irodalomtörténeteink, művészet­történeteink is készülnek, a Termé szettudományi Társulat is nagy he­lyet juttat könyveiben a képeknek stb. stb. Csak egy tér az, ahol eddig szerény kísérleteknél többet alig produkáltunk, s ez a klasszikusok illusztrálása. Pedig más nemzeteknek nemcsak egy, hanem négy-, öt-, sőt tízféle illusztrált klasszikus kiadá­suk is van ; az egyik cég rézkarczokkal, acélmetszetekkel, fotogravure-ökkal tesz közzé drágánál drágább diszműveket, a másik, amely nem a gazdag amateurök csekély körére, hanem inkább a nagy­közönség széles rétegeire számit, a rep­rodukció olcsóbb módjaihoz folyamodik. Angliában vannak pl. illusztrált Schaks­pere kiadások, melyek a nagy britt költő összes műveit magukban foglalják és a melyek mégis egy shillingért, mondd 60 krajcárért kaphatók. Természetes, hogy a képek az ilyen kiadásokban nem álla nak épen magas művészi színvonalon. Igen örvendünk, hogy immár a magyar könyvpiacnak is lesznek illusztrált klasz­szikus kiadásai, és még inkább örvendünk annak, hogy az a cég, arnelyf|közzététe­lükre vállalkozott, elkerülte mind a két siélsőséget, nem választott olyan költse ges reprodukáló módszereket, amelyek a könyvet esik a gazdagok számára te­szik hozzáférhetővé, de nem is szállt le arra a kezdetleges színvonalra, amelyen az említett egészen olcsó angol kiadások állanak. A Lampel-Wodianer czég, midőn elhatározta, hogy megindítja a Remek­írók Képes Könyvtárát, bölcsen az arany középutat választotta, Nem akart 20—30 forintos diszkötet eket kiadni, rézkarcok­kal és egyéb effde drága képekkel, ha­nem mivel azt kívánta, hogy vállalata behatoljon a magyar középosztály min­den rétegébe, megelégedett a kevésbbé költséges reprodukáló módokkal, de ezekben aztán a leggondosabb, a legjobb munkát törekedett nyújtani. Jeles magyar művészekkel készíttetett igen ízléses rajzo­kat : Bihari Sándorral, Garay Ákossal, Gergely Imrével, Hegedűs Lászlóval és Tull Ödönnel, melyeket aztán elsőrangú műintézetekkel dolgoztatott ki, vagy a hogy műnyelven mondják, clichiroztatott. Bőven is bánik a képekkel, és ha tekin­tetbe vesszük a köteteknek olcsó árát (öt korona egy 25—30 ives, pazar tábláju diszkötésért!) igazán csodálkoznunk kell, hogy miként birja meg a vállalat e nagy kiadói költségeket. Megszerezte a kiadó­czég Zichy Mihály világhírű Madách illusztráczióit is a Madách-kÖtethez. Előrebocsátottu'í a Remekírók Képes Könyvtárának illusztrációiról szóló ész­revételeinket, nem mintha a könyvben az illusztrációt tartanok legfontosabbnak, de mert a Lampel-Wodianer cég ezzel a vállalattal egy igen fontos téren lé­pett fel úttörőként. Hogy egyébként a Képes Könyvtár tartalom tekintetében is mindenképen meg fog felelni az ilyen gyűjteményekhez fűzött követelmények­nek, erről nemcsak maga az elismert jónevü kiadócég kezeskedik, hanem az a körülmény is, hogy a vállalat szer­kesztőjének olyan elsőrangú irót sike­rült megnyernie, a minő, Radó An tal, a ki, hogy kivál irói qualitásai­val egyesíti a a gond és lelkiismere­tes szerkesztő minden .ellékét is, már megmutatta a vezetése alatt álló Ma­gyar Könyvtárban, melyet rövid idő alatt az ország legnépszerűbb irodalmi vállalatává birt tenni. A szerkesztés mun­kájában vele elsőrangú magyar irók osz tozkodnak, a kik részint bevezető essay­ket írnak az egyes kötetek elé, részint magyarázó jegyzetekkel növelik a kiadás értékét, részint a szöveg pontos meg­állapításában járnak a szerkesztő kezére. Azok közül, kiket erre a célra már is sikerült a kiadónak megnvernie, meg­említjük a következőket : Ábrányi Emil, Alexander Bernát, Ambrus Zoltán, An­gyal Dávid, Bánóczi József, Balassa Jó­zsef, Beöthy Zsolt, Dóczi Lajos, Endrődi Sándor, Ferenci Zoltán, Haraszti Gyula, Hegedűs István, Hevesi Sándor, Ignotus, Junius (Z. Kiss Béla), Kossuth Ferenc, Négyesy László, Palágyi Menyhért, Rá­kosi Jenő, Riedl Frigyes, Szász Károly, Váczi János és Váradi Antal. Hogy e kiváló irók milyen kedvvel és müyen nemes ambitióval végzik mun­kájukat, mutatja a Remekírók Képes. Könyvtárának most megjelent első hét kötete, melyekbe a beve/eteseket a kö­vetkezők irták: Ferenci Zoltán, a Kis­faludy Társaság nagy, három kötetes Petőfi életrajzának szerzője, a Petőfi ösz­szes költeményei elé, Alexander Bernát, a philosophia egyetemi tanára, a Buda­pesti Hirlap országszerte ismert Alfája, Shakspere Remekei elé, Haraszti Gyula, a francia irodalomnak kolozsvári egye­temi tanára, a legjobb magyar Moliére­könyv szerzője, sMoliére Remekei* elé, Junius (Zilahi K. Béla) az ismert nevű essayiró, Kisfaludy Sándor elé, végül Endrődi Sándor, a hírneves költő, Tóth Kálmán válogatott költeményei elé írt lendületes bevezető életrajzot. Látni való tehát, hogy a kiadó cég nemcsak igér nagy neveket, mint sokszor teszik egyes kiadóvállalatok, hanem valóban meg­nyerte e nagy nevek viselőit munkatár­saiul. Magáról, a vállalat tervezetéről csak elismeréssel nyilatkozhatunk. Főképen azt tartjuk kitűnő ötletnek, hogy a Lampel-Wodianer czég nem szorítkozik a magyar classicusokra, hanem felveszi gyűjteményébe a külföld remekíróit is. Hiszen ma már valóban igen korlátolt műveltségű ember, aki megelégszik saját nemzete Íróinak ismeretével és nem tö­rekszik a virágirodalom legnagyobbja­inak megismerésére is, a kik egyébként már fordítások által a magyar nemzet tulajdonaivá i^ lettek. Hol van az a mű­velt ember, a ki ha remekírókból akár könyvtárt összeállítani, nélkülözni akarta benne Vörösmarty drámái mellett Shak­spere t ? Kisfaludi vígjátékai roel'ett Moüéret? Isméte'jük, nagyon helyes volt a programmnak ilyetén megállapí­tása, és igen örvendünk annak is, hogy a kiadó-czég nem riadt vissza attól az áldozattól sem, hogy a már sok rész­ben elavult, régi fordítások helyébe ava tott Írókkal ujakat is készíttessen. Igy a Shakspere Remekei czimű kötetben a Petőfi-féle Coriolanus mellett, melyet a vállalat felhasznált, két uj fordítás van: Oihello, melyet Mikes Lajos, és Romeo és Júlia, melyet Telekes Béla ültetett át nagy sikerrel magyar nyelvre. A legkö­ze'ebbi sorozat számára pedig Ábrányi Emil fordítja Macbethet. A Moliére-kÖ­tetben csupa uj fordítás van, melyek szerzői, Hevesi Sándor és Gabányi Ár­pád, minden tekintetben jobbat nyújta­nak a régi Moliére-forditóknál. A to­vábbi Molére-kötetekben Váradi Antal­tól, Heltai Jenőtől és másoktól lesznek új fordítások. Hasonlókép új fordításban van igérve már legközelebbre Schiller, és Goethe, kinek válogatott költeményeit Dóczi Lajos forditja a Remekírók számá­ra. Uj és nagyon érdekes lesz a Kossuth válogatott munkái kötet is, mely szintén már a jövő évben fog megjelenni, Kos­suth Ferenctől összeállítva. Természetes, hogy az az 50 kötet, me lyekre a vállalat most megrendelést gyűjt, nem öleli fel magában az egész magyar és világirodalom minden elassicusát. Hi­szen nevetséges volna azt állítani, hogy azok a legbecsesebb szellemi kincsek, melyeket a világ költői évezredek óta termelnek, beleférnek nem ötven, hanem akár kétszer, hanem akár háromszor öt­ven kötetbe. A kiadó-cég bizonnyára maga is tudja, hogy az Ötven kötetben nincs meg minden magyar és világiro­dalmi classicus, de természetes, hogy a gyűjtemény egyes hézagait később ki fogja egészíteni. Mert szeretjük remélni, hogy a Remekírók Képes Könyvtára épen olyan állandó vállalata lesz a magyar könyvpiacnak, a minő ugyanannak a cég­nek Magyar Könyvtára. Elvégre remek­írók sorozatát soha sem lehet lezárni, mert hála Istennek, nemcsak a külföld nemzeteinek, hanem nekünk mag -ároknak is teremnek még és fognak teremni a jövőben is olyan iróink, a kik idők mul­tával joggal fognak helyet követelhetni a classicus Írók sorozatában ; hogy pe dig mindenkinek müvei, a kit a kor iga­zán remek iróvá szentesit, valóban köz­kincscsá is válhassanak, arról gondosko­dik a magyar szerzői jogró szóló tör­vény, ,a mely bizonyos idő multán min­den iró munkáit felszabadítja és bárki á'tal való kiadását megengedi. A Remekírók Képes Könyvtára ötven kötetéből mint emiitettük, most hét jelent meg; mindegyik táblán ott van a szerző arany medaillonszerü arcképe, mindegyiknek szép tiszta a nyomása pontos, sajtóhibátlan a szövege. Á többi kötetétek — mint a kiadóhivatal hirdeti — évenkint hátával fogják egymást követni, ugy hogy ez a sorozat ,1907 végén tel­jesen be lesz fejezve. Ejdekes, hogy a Lampel-Wodianer cég ez taz ötven kötetet nem csak akkor adja 250 koronáért, ha a vevő egyszerre fizeti meg az árát, hanem akkor is, ha havonta csak három koronát törleszt az árból. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha ezt a nagyjelentőségű uj vállalatot már is annyira kegyébe fo­gadta a magyar közönség. Hiába, van nekünk művelődésre vágyó publikumunk, csak érteni kell a módját, hogyan és mily eszközökkel férjünk hozzá ; az olcsó és a mellett jó könyveknek még van Magyar­országon elég vevőjök. t Betyár legendák. Az alföldi rablóvilág történetei megjelentek Szegeden Engel La­jos kiadásában. Az alföldi rablóvilág ér­dekes történeteinek hű leírása, hiteles adatok és jelenvoltak elbeszélése után vannak ebben a könyvben megörökítve. A jelenkorban szinte hihetetlennek tűnik föl az a hiányos közbiztonsági állapot, amikor a rablóbandák kényök-kedvök szerint rabolhattak, gyilkolhattak, kitölt­hették boszujukat haragosaikon a legke­gyetlenebb, de egyúttal legendaszerü és regényes módon. Mig aztán a 70-es évek elején Ráday Gedeon gróf, a hírneves királybiztos nagy aparátussal kipusztí­totta ezt a rablósereget. Megtöltötte ve­lük a szegedi vár tömlöceit és helyreál­lította az alföldön a közbiztonságot. Azo­kat a történeteket gyűjtötte össze egyik jeles magyar iró és azokat élénk és hű képben tárja az olvasó elé. Bolti ára 2 korona helyett 1 Korona, f Ingyen karácsonyi ajándék! Hát ez bizony egy kissé furcsán hangzik a mai pénzhiányos világban. Pedig igaz. A „Pesti Napló", Magyarország e leg­régibb és legelőkelőbb napi lapja ked­veskedik vele előfizetőinek. Áll pedig ea az ajándék egy értékes kötésű és gyönyörű disz műből, a „Kötök Al­bmá"b-ól, mely közel félszáz költő mü­veiből közöl válogatott szemelvényeket, költészetüuk gyöngyeit, lelki gyönyörű­ségét minden müveit magyar embernek. A diszmű, mely először a Lampel Ró­bert cs. és. kir. udvari könyvkereskedé­sének kiadásában (56 korona bolti áron) jelent meg s amelyet dr. Radó Antal a Kisfaludi-Társaság tagja szerkesztett, a „Pesti Napló" ez uj kiadásában a tavalyi Himfi Albumnál jóval nagyobb formában, gazdagon illusztrálva és rendkívül díszes, jelentékeny bővített kiadásban fog megjelenni. A Költök Al­bumát a Pesti Napló uj kvart kiadásban minden állandó előfizető karácsonyi aján­dékul megkapja. És megkapja díjtala­nul az is, aki az év bármely napjától egy félévre megszakítás nélkül fizet elő a „Pesti Napló"-ra. Long Tom — ú Ba nák (süllő nim 1­A megfejtés Petőfinek egy ösmert vers­sorát eredményezi. A megfejők jutalmul: a szerkesztőség elösraerését kapják. A megfejtők névsorát uj évi számunkban közöljük. Modern cselédek. Asszony : És vannak ajánlói ? Szobaleány : Oh igen. A két leány, a kik legutóbb itt szolgáltak, ajánlották, hogy bátran jöhetek ide, mert a nagy­sága szeret ugyan kissé parancsolgatni, de azért elég jól ki lehet vele jönni. A konkurrencia. Kohn Már: (a vasúti pénztárnál.) Kérek egy harmadosztályú jegyet! Pénztáros : Hová ? Kóhn Mór : Ha azt megmondom, hol­nap már minden konkurrensem fogja tudni és e'csipik előlem az üzletet, a mit ott akarok csinálni. Adjon csak egy jegyet és ne kérdezősködjön annyit. -y) nák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom