Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-21 / 15.szám

és igazi testvérekké avatná a munka bajnokait. Mindezen előnyök mellett remélhető lenne még a pénztárak anyagi izmosodása, gyarapodása és biztos fenmaradása is. Megvalósulhatnának e szervezés mellett nálunk is azok az óhajok, amelyeket a betegsegélyzés intézményére nézve I. Vilmos császár 1881. évi november 17-én mondott trónbeszédében hangoztatott: »Sokkal nagyobb önelégültséggel és megnyugvással pillantanánk vissza azokra az eredményekre, amelyekkel Isten uralkodásunkat megáldotta, ha sikerülne egykor azon öntudatot vihetni magunkkal, hogy a szűkölködők és nélkülözéseket szenvedők számára gazdagabb és biztosabb segélyt hagytunk hátra, mint a minőre igényt tarthatnak.* Nagy figyelmet érdemel, mert valóságos vivmánynak tekinthető, a tervezetnek a munkásbiztositási hivatal szervezése iránt intézkedő fejezete. A pénztárak legélénkebb érdekei eddigelé sajnosán nélkülözték a megfelelő védelmet. Ennek biztosítását célozza a jelzett hivatal. A szakfelügyelet és ellenőrzés minden téren és jogosan, mind nagyobb és nagyobb hódításokkal dicsekedhetik. Ha valahol m. t. Értekezlet, úgy a betegsegélyzés terén ís rendkívül kívánatosnak bizonyul a szakfelügyelet és ellenőrzés elvének érvényesítése. E szakfelügyelet és ellenőrzés lenne a munkásbiztositási hivatal feladata. Oly hatáskör lenne e hivatal osztályrésze, amelyet mások, mint szakemberek, betölteni nem képesek. Hogy ez a hivatal a minisztérium kebelén belül, vagy kivül létesittetik-e, az a lényeget magában véve nem érinti. A lényeges az, hogy legyen a betegsegélyzés nagy-fontosságú intézményének olyan támasza, amely érdekeit minden körülmény között kellőképpen védelmezi. Nem találok azonban semmi nehézséget sem arra nézve, hogy e hivatal a minisztérium kebelén kivül, egészen önállóan szerveztessék. Ha az államvasutaknak lehet teljesen külön álló ügyigazgatósága; ha lehet külön statisztikai hivatal; ha a szabadalmak ügyét külön hivatal gondozza ; ha lehetett külön munkaközvetitő hivatalt létesíteni: akkor azt hiszem lehet intézkedni az iránt is, hogy külön munkásbiztositási hivatal létezzék, amely nemcsak a szakszerű felügyeletet és ellenőrzést gyakorolná, hanem a betegsegélyző intézmény lehető fejlesztéséről és tökéletesítéséről is gondoskodnék. Nehogy a betegsegélyző pénztárakról szóló törvényt érintő más törvények egyes intézkedései félreértésekre, kételyekre, vagy visszásságokra szolgáltassanak alkalmat, igen kívánatosnak látszik gondoskodni arról, hogy e törvények a betegsegélyezésről szóló törvénynyel kellő összhangba hozassanak. A körvonalozott intézkedések foganatosítása mellett reményt lehetne táplálni az iránt, hogy az új törvény útját fogja egyengetni oly további alkotásoknak, amelyek a munkás öreg napjainak nyugalmát és balesetek okozta keresetképtelensége, vagy munkanélküliség esetén szerény megélhetését biztosítanák. Meghonosításuk által érdemlett méltánylását bironyitanók be azoknak a nemes törekvéseknek, amelyeket I. Vilmos császár hangoztatott, midőn a betegsegélyző pénztárakra vonatkozó törvény tárgyalása alkalmából 1883. april 14. ai országgyűléshez küldött üzenetében igy szólt: » Császári kötelmeink parancsolják, hogy a hatalmunkban álló eszközök közöl egyetlen egyet se mulasszunk el felhasználni arra, hogy a munkások helyzetén javítsunk és a különböző társadalmi osztályok békés együttélését előmozdítsuk.* FARSANGVEG. I. Katonatiszti estély. A helybeli helyőrség tisztikara szombaton este adta harmadik farsangi táncestélyét, sokkal nagyobb közönség jelenlétében, mint a másik kettőt. A figyelmes rendezőség kellemes meglepetést szerzett vendégeinek. A szokásos táncelőző hangversenyt ugyanis ezúttal változatos, érdekes mfísorú szalon orfeumelőadás váltotta fel, melyben élvezettel s őrömmel láttuk viszont az elmúlt két évből már ismert s megkedvelt amatőrartistákat. A közönség ezúttal is terített asztalok mellett foglalt helyet, egészen Somossyasan; a habitüék itt is igyekeztek a fóajtó előtt álló pódium közelében elhelyezkedni. A zeneszámok is ezúttal stílszerűek voltak, a vidám farsangvéghez alkalmazkodók, különösen tetszett az Ochsféle humoreszk, egy dal a leghíresebb zeneszerzők átiratí imitácziójában. Itt említjük fel mindjárt Oberer főhadnagy rendkívül sikerült szereplését. >Nyaktörő he* gedű-sóló«- cimű zenei paródiát mutatott be rendkívül ügyességgel, leleményességgel, a sok mókázás és álgikszer kőzött is bebizonyítva, hogy ugyancsak nem kontár a hegedű kezelésében. Ahogy Thomsont utánozta, jóízű kacajra bírta mindazokat, akik a művész legutóbbi hangversenyén ott voltak. Mellette Petri százados ügyesen ügyetlenkedett a zongorán s patent szolga volt Korsics hadnagy. Legsikerültebb száma volt a műsornak a két bécsi kettős, melyet frakkban, lakkban Petri Viktor kapitány és lovag Hoeffern Róbert főhadnagy adtak elő, mindkettő meleg, kellemes j hanggal, amely ez utóbbinál a később ' előadott bécsi daloknál különösen érvé| nyesült; sok megérdemelt tapsban nyil| latkozott meg. j A hatásosabb természetcsen a második i kettős volt: »Sehn's, das wár' a Wunjderl* rerénnel. A dallamhoz ugyanis a j találékony előadók igen ügyes, helyi voj natkozású szövegeket készítettek. Mindenki igazat adott, hogy — ha a Simor János utcában valaki be nem ragad a sárba, ha a Schleiffer lámpái nem füstölnek, biz az csoda. Mosolyogtak azon, hogy csodaszámba megy, hogy áll még az új gimnázium. »Csoda volna«, •— dalolták, >ha elmaradna a holnapi >Marschübung* Igen jelentősen fordultak az ezredparancsnok felé. Az mosolygott, hej, hanem a >Marschübung< nem maradt el! Tetszettek általában Petri Viktor százados s Umlauf tiszthelyettes mulatságos kupiéi. Csobán Sándor századost a iGonxalani* tréfás jelenetben láttuk viszont; az ő utolérhetetlenül mulatságos talmi olasz megjelenésének és beszédének ezúttal sem nevettünk kevesebbet, Ügyesek, tréfásak voltak Gorsich hadnagynak Paprika Jancsi-bódévá előléptetett spanyolfala felett előadott szörnyű tragédiák. Azután következett a >Tische hinaus* galopp s éjfél felé közeledvén az idő, a tánckedr ki is galoppoztatta katonás gyorsasággal az asztalokat. Ötletes és találékony volt a négyes rendezés : különösen a vasút- és a ringelspiel-figurák. Ez este vonult be először az esztergomi [parkettre a fővárosi bálok ma legdivatosabb tánca: a nem túlságosan graciozus, de annál kényelmesebb bőszton. — A supécsárdást Géza legényei cselekedték meg. Ott voltak a szép mulatságon : Andrássy Jánosné, Andrássy Mariska, Arlov Viktorné, Bohn Gusztávné, Buchs Aladárné, Büttner Róbertné, Csukass Lászlóné, Csukass nővérek, Csupor Istvánné, Etter Gyuláné, dr. Föidváry Istvánné, Hajas Simonné, Hajas Olga, Hartmann Gusztávné, Hartmann Ernesztín, Jaklits Károlyné, Jaklits Lujza, Krám Károlyné, Krám Irén, Kari Karola, Latzkó Pálné, Latzkó Vilma, LeimdÖrfer Nándorné, Meze Helén Nedeczky Miklósné, Nedeczky Erzsike, Pauer Ferencné, Petri Viktorné, Pessiák Rudolfné, Pospesch Antalné, Poquet Mirra, Rott Nándorné, Reviczky Gáborné, Riedl Jánosné, Rupprecht Henrikné, Sághy Agatha, Margit és Malvin, Spanraft Józsefné, Spanraft Berta, Schumacher Miksáné, dr. Thurek Józsefné, Thurek Jozefin, Usztanek Antalné, Usztanek Margit, Váraljai Sándorné, ifjabb Vimmer Imréné, Závár Jánosné. II. 4K Kath. Kör. estélye. Vig, ügyes programmú estéje volt ugyancsak szombaton, a Katholikus Körnek is. Inkább családi jellegű. Az egyesületi helyiségek eléggé megteltek. A műsor már nem egészen szokatlan introdukcióval kezdődött: felvonult a bigofon-csapat. Hogy végig sok jóízű mosolyt derítettek fel s egy percig unalmasak nem voltak : az Táky Gyula bígofon karmesternek érdeme. Legmulatságosabb mindenesetre a törvényszéki tárgyalás volt, melyet kellő hivatalos komolysággal és előkelőséggel, fehér parókában és pápaszemmel, a komolyság legszükségesebb rekvizitumaival, Perényi Árpád vezetett. Bár egy két jóizű móka őt is kihozta sodrából, a mikor a néma czigányt (Táky Gyulát) hallgatta ki. Az, ugyanis minden kérdésére a hangszerével felelt, pld. megkérdeztetvén, miért hagyta el rózsáját, elmondotta, hogy : Nékem olyan asszony kell, Ha beteg is keljen fel. A nótát nagyon helyeselte az egész tiszteletreméltó bíróság, mert jegyzőstül {Hollósy Károly), börtőnőröst [Pilinyi Gyula) táncra kerekedett. A másik vádlott egy pajeszes, kaftános lengyel zsidó volt: Kührner Antal (az első, aki bejutott a Kör-be); jól eltalált jargonja, ügyes mozdulatai megkacagtatták a katolikusokat s nem húzódtak el tőle. Teljesen alkalomszerű volt, a humor koleidoszkopjának minden szines üvegével diszeíkedő felolvasás, melyet Perényi Árpád tartott. A nagy közönség előtt kisebb társaságokban már jól ismert akrobatái és ekviübrisrtikai ügyességét nyilvánosan ezúttal mutatta be először Csernák Béla. Halálugrása egész konsternációt idézett elő, annál töb'~» derültséget — zenbohócszereplése, amikor felvezetője Pelczman László volt, Patent muzsikát csalt ki az üvegekből, poharakból, trombitált trombita nélkül s amint nyitott szájjal erős koponyáját dögönyözte: még az is muzsika volt. Excellált Kovács István reáliskolai rajztanár, aki mint gyorsrajzoló mutatkozott be, A hevenyészett (?) vonásokkal frappánsan ügyes képét adta néhány ismert körlátogatónak. Láttuk páter Theodo siust, amint kibicelve a játékosokat jól tartja tubákkal, ott láttuk Sin ka papát (bizony nem tudjuk máskép mondani) háromféle megörökítésben is, mint kaláberozót, mint billiardost, mint kibicet; a a legtöbb papirost az Ő képmásai fogyasztották el. Meg lettek örökítve a minden tréfát megértő és elősegítő dr. Csernoch János kanonok és Számord Ignácz lelkész ís. Zeneművészeti szempontból leghatásosabb volt az Életuntak zenetercett, Balek Gyulával, Táky Gyulával, Hollósy Károlylyal, ezzel az igazán sokoldalú, hasonló alkalmakkor megbecsülhetlen szereplővel. Mind a három hivatásos énekes. A mulatságon jelen voltak: Brunner Ferencné, özv. Csernák Béláné, Frey Ferencné, Geiger Ferencné és Ilonka, Grósz Ferencné, Horváth Kálmánné, Horváth Gal Istvánné, Kersch Ferencné és Etelka, Kührner Antalné, Magos Sándorné, Emmike és Mariska, Mattyasóvszky Lajosné és Marianna, Mattyasóvszky Kálmánné, Olga és Margit, Niedermann Józsefné, O'sváth Andorné és Fekete Erzsike, özv Perényi Henrikné, Perényi Árpádné, Püspöki Thuróczi Anna, Pach Antalné és Margit, Pelczmann Lászlóné és Matus Laura (Zsámbék), Récsey Antalné, Szölgyémi Gyuláné, Szilva Györgyné és Mátéy Angéla, Táky Gyuláné, Walter Juliska, Welle Olivérné stb. III. A Polgári Egyesület estélye. Nem megy már újdonság-számba, hogy a Polgári Egyesület mulatságán szinte küzdeni kell a hallgatóságnak a helyért, oly nagy mindég az érdeklődők száma. A vasárnapi estély is minden tekintetben sikerült volt. Az előadott színdarabban (Cox és Box) Neményi Károly, Hollósy Károly és Krechnyák Ferenc ügyes és a közönséget folyton kacagtató alakításokat mutattak be; bőven kijutott a tapsból a szereplőknak. Hollósy a női szerepben páratlan volt: ő az a bizonyos általunk jelzett párkányi iparosné. Csernák Béla, mint bohóc, a műkedvelői színpadon még alig látott, nagy bátorságot igénylő torna-mutatványokat végzett, zongorakísérettel üvegeken és poharakon kellemes hangzású magyar dalokát játszott stb. Igen érdekes volt Schwarcz Dezső, ki nehéz szerepre, az európai hirre vergődött Fregoli utánzására vállalkozott. Kacagtatóan oldotta meg feladatát. Tizenegy órakor végződött a műkedvelői előadás, utána táncra perdült a jelenvoltak nagy része. A vígság az éjfélutáni órákig tartott. Akik az egyik kupié semmiesetre sem rosszakaratú, bár tapintatlan tréfáját félreértették, de sőt casust csináltak belőle, semmiesetre sem jó barátai a liberális szelleméről ismert egyesületnek. Az invalidusok kara — stílszerűen — beteget jelentett és nem volt sehol. IV, A diáktáncpróba. A világ kezdete óta minden diák-bál olyan volt, mint egy szép költemény a tavaszról. A hétfőiről se mondhatok szebbet, pedig a szerkesztő barátom megkért, hogy azt a tollamat vigyem magammal, amelylyel verset szoktam Írni. Nos, én azt a tollat vittem magammal, de érzem, hogy gyenge. Mert a tavaszról lehet szép költeményt irni, de nem akkor, minden a lelket egyszerre lepi meg száz kcltemes benyomás. Mikor a »Fürdőt terme 8 óra tájban olyan lett, mint egy nagyon gazdag rózsaliget, akkor én elfelejtkeztem a tollról és gyönyörködtem. Mert, kérem, ott volt minden szép leányunk a mamájával együtt. S hogy hiányos ne légyen a névsor, hozzáteszem, hogy volt ott egy babus is: szép rózsaszínű ruhában és táncolt Ő is nagy diákokkal és más urakkal; legelső táncosa egy hosszú főhadnagy volt. Ilyen édes jellenséget. ritkán lát az ember, azért hát nem hagytuk nczetlen.