Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-21 / 15.szám

Olyas kép volt a nyolc éves bálkirálynő, mintha az érintetlen, gyönge kis hó virágot pajkos lepkék zsonganák körül. (Mikor hóvirág nyilik, akkor még nin­csenek lepkék, de ezt a hasonlatomat dacára ennek, se fentartom. Ugy bizony, azoknak a kis lá­nyoknak, akik esetleg arra gondoltak, hogy a nagy lányok elfoglalják majd az ő táncosaikat, azt kellett tapasztalniuk, hogy nemcsak felfelé, de lefelé is van konkurrensük, abban az aranyos kis ba­byban. Ám azért ugy gondolom, hogy a lányoknak gondolkozni nem igen volt idejük, mert a jövő gavallérjai olyan szívvel-lélekkel táncoltak és annyira fi­gyelmesek voltak vendégeik iránt, hogy a lányok egyebet se csináltak, csak tán­coltak s bár ismétlésbe bocsátkozunk, de mégis kijelentjük, hogy a legsikerül­tebb mulatság —épen az előbbiek oko­zataképen — e farsangon is a diák­mulatság volt. Terpszüchore, a szép görög születésű múzsa, meg is ígérte nekem, hogy ezentúl mindég a diákok pártján lesz s kieszközöl még egy majá­list is — talán; hiszen az éjjel is kiesz­közölte, hogy kedvelt diákjai éjfél utáni 3 óráig maradhattak a bálon és ekkor egyszerre omlott szét az a kiválóan szép és nagy közönség, amelyből közel száz pár táncolta az első négyest. Dicséret a közszeretetben álló tanári kar­nak, mert e fényes estének minden érdeme az övék. ElsŐ sorban azonban alegtapinta­tosabb, legbuzgóbb főrendezőé: Bausz Teodorik tanáré. Kevés középiskolában lehet ily diákestélyt rendezni; a mi gimnáziumunkban azomban mindég ily szép, rendes lefolyása volt. A magyar körről és ezzel kapcsolat­ban Thurzónéról akarok még szólni, megjegyezvén, hogy a fent emiitett igen tisztelt múzsának esztergomi helynöke maga vezényelte e gyönyörű szép ma­gyar táncot, amelyet két colenne-ban daliásan szépen lejtett az ifjúság. Nem is volt egyéb kifogásom egész este, csak az, hogy a magyar kör zenéje nem volt kielégítő, Pali bandája feltűnően megfogyott s az ottmaradottak olyan járatlanságot tanúsítottak e tánc zenéjé­nél, hogy nem győztem eleget boszan­kodni. Ott voltak : Asszonyok : Cselka Jánosné, Schönbeck Mihályné, Dankó Istvánné, Leitgeb Já­nosné, Vajand N né, Hübschl Sándorné, Horváth Gaál Istvánné, Récsey Antalné, Krechnyák Józsefné, Miedler Gusztávné, Lendvay Józsefné, Szalkay Józsefné, Szecs­kay Kornélné, Szecskay Antalné, Oblat Lipótné, Brunner Ferencné, Haugh Lara­bertné, Marczell Józsefoé, Vargha Já­nosné, RiedI Gusztávné, Kersch Ferencné, Szlávy Istvánné, Havas Vinczéné, Span­raft Józsefné, Fekete Árpádné, Daubek Ferencné, Pach Antalné, Mattyasovszky Kálmánné, Geiger Ferencné, Brenner Jó zsefné, Blau Miksáná, Vajda Gézáné, Grósz Ferencné, Magos Siridorné, Ernszt Dávidné, Brutsy Jánosné, Takáts Jó­zsefné, Frey Ferencné, Brukner Albertné, Etter Gyuláné, Etter Ödönné, Büttner Róbertné, Cserő Zsigmondné, Csupor Istvánné, Pethes Kálmánné, Dreischok Sándorné, Szenttamási Béláné, Fuhrmann Gyuláné, Kubicza Ferencné, Guzsvenitz Pálné, Szilva Györgyné és Philipp Kon­rádné. Leányok : Schönbeck Juszta és Stefiké, Dankó Kata és Sarolta, Langasser He­lén, Guzsvenitz Fanni, Hübschl Erzsike, Dóczy Gizi, Lendvai Klemmike, Szalkay Margit és Félike, Szecskay Marianka, Szecskay Vali, Oblatt Anna és Rózsika, Haugh Margitka, Varga Mariska, Riedí Irmacska, Kersch Etuska, Keményfi Mar­gitka, Szlávy Médike, Mátéy Angéla, Havas Sárika, Spanraft Berta, EndrŐdy Ilonka, Daubek Ellike, Pach Margit, Mattyasovszky Olga és Margit, Brenner Erzsike, Vajda Jolánka, Grósz Margit, Magos Mariska, Brutsy Gizike, Feigler Nellike, Hatz Erzsike, Brukner Aranka, Magurányi Etel, Schvarcz Sárika, Valter Juliska, Bártfáy Rózsi, Pethes MaCza és Margit, Dreischok Amália, Szenttamási Sári, Irén és Pannika, Thuróczy Mar­gitka, Kubicza Anna, Valter Ilonka, Ma­gurányi Etelka. Az első négyest 70, a másodikat 62, a körmagyart 54 pár táncolta. V. Előadás a zárdában. F. hó 17-én, vasárnap este, — minek megtörténését már eleve hírül adtuk — a vízivárosi nŐnevelő intézetben a növen­dékek farsangi ünnepséget rendertek. Választékos programmjuk minden egyes száma kifogástalan precizitással lett elő­adva, a mit a kitűnő tanári kartól már teljesen megszokott az a válogatott mű­értő közönség, mely ez estén is a ter­met zsúfolásig megtöltötte. Nagy sikert arattak Kaas Terike br. és Hüke Er­zsike négy kézre előadott *Galopp die bravúr a*, c. nyitányukkal. A pompás, igazán bravúros játék után egy menuette-szerű costume-tánc: »Als der Grossvater die Grossmutter nahmf — következett, melyet Kaas Marcsa br., Barabás Adrienne, Magurányi Edith, Széchy Mária, Pfeiffer Irén, Helcz Gizi, Mészáros Alexandra éz Reiss Mariska növendékek korhű costümeben jártak. A kis roccoco-bébék lejtése, imbolygása kifogástalan szép és stílszerűen bájos volt, akár csak Pékár roccoco idylljci. Talán maga a nagy roccoco király: Louis, se nézte volna igazabb örömmel, mint mi. Ez után Abt Ferencz -^Hófehérkéi c. dalművét adták, a szinszerepben Lévay Margitkával, kinek bájos, routinos éneke egyaránt elragadott minden hallgatót. A darab többi szereplői is nagy gya­korlottságra valló biztonsággal mozog­tak a deszkákon és adták szerepüket aprólékos gonddal. A gonosz királynő volt Németh Mariska, a herceg Palkovics Mariska. Tündérek: Pollák Rózsi, Lévay Aranka, Jáhl Rózsi, Reiss Ilona, Kercse Evike, Ivanícs Mar­git, Csányi Erzsike, Nagyfejeő Erzsike. Törpék: Hegedűs Margit, Barabás Irma, Szécsy Kriszta, Hoffmann Ella, Mezey Ilma, Pfeiffer Mariska, Tóth Margit. Ud varhölgyek: Kaas Terike br. Palkovics Margit, Parsch Pípus, Palkovics Janka, Struglicz Ilona, Hüke Erzsi Szaák Edith, Eder Olga, Brotmann Elza, Mattya­sovszky Klementin, Dillmont Míczi. Pa­ge-ok: Holczer Nusi, Szenes Lívia, Amancsics Mariska. Őrök : Nagy Marcsa, Höffíer Katiczá. Ennyi üdeség egy darab, virágos, hí­mes tavaszt teremtett a télben, ugy hogy a jelenvoltak a legkellemesebb im­pressziók emlékét vitték magukkal. (dr.) VI. A Kaszinó jelmezbálja. Az utolsó farsangnapok szines és gaz­dag krónikájában a legszínesebb, a szivár­ványszínű mindenesetre a Kaszinó elő­kelő tónusú farsangzáró estélye volt. Maga az elité jelmezestély biztosí­totta a változatos, az eleven, az üde kolorítot ; a Hangulat s a Kedv ő fensé­geik megjelenését pedig az álarcok sze­replése kétségen kivül valóvá tette. Gond­talan, a jelen rózsáit szakító, az elröp­penő órákat élvező volt minden táncos és táncosnő, amint annak idején jó Pierrot és a kis édes Pierette, akiké volt és marad ez az este minden farsangok farsangjáig. De már magába a díszterembe való belépés megalapította a hangulatot, azt az otthonos, jóleső érzést, amely pál­mafülkés, izzó csilláros, ragyogó helyi­ségekben mindenütt elfogja az örökzöl­dért, tiszta ragyogásért, ízlésességért cssk kissé érdeklődő lelket. Nagyon jól fes­tett a színpad, amelyet a teremmel a sú gólyuk helyén szőnyeges lépcsők kötöttek össze. Maga a szinpad minuciózus gonddal és előkelő ízléssel stílszerű rococo-szalon­nak volt berendezve a lady patronessze: dr. Földváry Istvánné számára, aki ró­zsaszínű grane toilettben kilenc órakor érkezett meg. A rendezőség hódolattal s remek vlrágbokrétával fogadta a hó ditó szépségű elnöknőt, akit később a jelmezes hölgyek közül Zwillinger Ma riska bájos kis beszéddel is üdvözölt. Hogy jöttek-mentek a jelmezesek, ter­mészetesen folyt erősen a találgatás, ki­sérték figyelemmel a gardesdames-ok te­kintetét s ezek irányából, amint azok a kis póstáslány táskájára, (be sokan szeret­tek volna rózsaszínű levélkét csempészni abba) vagy a szép spanyol táncosnő tam­burinjára estek, bizony hamarosan meg­állapították, kit rejt a kis álarc s a le­leplezésig csakis az egyik dominó tudta megőrizni inkognitóját. Forgott, perdült, ka­vargott a festői csoport, melyet meglepett időnkint a confetti zápor. Mindenik akarta tudni jövendőjét a sötétszemű Szaffitól, jártak a bolygók az Üstökös uszálya után, azomban nem mertek csinta­lankodni, mint Napóleon, madame Sans­Gene el, udvariaskodtak a frakkos Faus­tok és frakkos Píerrettek, szerettek volna látni egy kis fandangot a szép spanyol leányoktól, lopni egy pipacsot Nyár ki­rálynőjétől, egy dalt a zenemuzsától. Utolérhetetlenül találó volt ötleteiben, stílszerű incselkedésében az ez esti Kreut­zer Michel, ötletesek a pajkos clov­nok s a szellemes Pierrot; sok dolga akadt a kinai úrnak az 6 diszes copfjával. Csak a török úr nézte keleti nyugalom­mal a nagy komédiát. Ám az érdekes társaság nem feledte el, hogy a táncban hosszú ideig nem lesz része, nem is habozott megkezdeni azt s s az első négyes után, amikor biz ismerte már egymást minden »szép maszk*, a se­lyem-bársony álarcviselés is — közős megegyezéssel eltünedeztek. Azután el­tartott a tánc, ameddig csak eltarthat Ott; A sokat fáradozott, figyelmes rende­zőség táncrenddel is meglepte a hölgye­ket s ezek annál értékesebbek, mert a fehér selyem boritásos könyvecskékre maguk a rendező urak ízléses, kedves akvarell képeket festettek, a hátulsó ol­dalra pedig az E. K. monogrammot. Emlékül maradnak meg a szép postás­leány ansichts-kártyái is. A jelmezes hölgyek teljes névsora a következő: Bodnár Anna (Medame Sans Gene), Bodnár Lili (zene), Hajas Olga (cigány­nő), Jaklits Lujza (Postillion) Kakass Lászlóné (piros dominó), Leimdőrfer Nán­dorné (fekete dominó), Schönbeck Juszta (Pierette), Szecskay Valéria (üstökös), Szecskay Margit (spanyol nő), Spanraft Berta (nyár), Vimmer Ilonka (spanyol táncosnő), Váraljai Sándorné (fekete do­minó) és Zwillinger Margit (Gráthen). Jelmezes uzak : Berán Károly (kinai), Fischer László (Pierrot), Istvánffy Ele­mér (clown), Kovács István (clown), Ma­gyarász Béla (sváb Michel) s Máttyássy Sándor (török). A nem jelmezes hölgyek névsora a következő: Bodnár Gyuláné (Kéménd), Büttner Róbertné, Ettor Gyuláné (Kéménd,) dr. Földváry Istvánné, Gerenday Jó­zsefné, dr. Gönczy Béláné, Hajas Simonné, ifjabb Heischmann Ferencné, dr. Horacsek Gyuláné, Jaklits Károlyné (Hont-Visk), Kerschbaummayer Károlyné, Lőwy Lajosné, Meszes Ferencné (Far­nád), Nagy Pálné, Nagy Erzsike, Nieder­mann Jánosné, özv. Niedermann Ká­rolyné, Osváth Andorné, Pfalcz Józsefné, Rudolf Istvánné, Szecskay Antalné, Szecskay Kornélné, Schönbeck Mihályné, özvegy Vajda Pálné, dr. Weisz Sándorné, özv. Zwillinger Hermanne. Az első négyest 32 pár táncolta. VII. Fürdő. Magyar-Király. Heringschmausz Porgesz. Korona, stb. Tudósítások ezekről nem érkeztek. I—VII. Riporter. TTTTSTTiTf Esztergom, február 20. Mit hozott a farsang? Itt a böjt! Carneval fűit! Nos, hölgyeim, kinek mit hozott a far­sang ?! Mert ha nem csalódom, Önök e lap hasábjain arrra adtak feleleteket, hogy >mit várnak a farsangtói. c Kiben van elég őszinteség ahhoz, hogy nyíltan bevallja, hogy mit hozott neki a farsang ?! Hm ! Nos én bevallom ! Nekem csalódásokat hozott. 1. Csalódtam a télben. Ugyanis a ja­nuár derekán beállott enyhe idő elhitette velem, hogy a tél végsőt csikordul s én eladtam a korcsolyáimat, vévén az árán tavaszi cérna keztyűt. Azt hittem, hogy ez előrelátás, pedig dehogy volt az, hi­szen a Tornakert jege virul s ott cérna­keztyűt hiába húzok, azért mégse lesz az korcsolya. 2. Csalódtam a bálokban. Azt hittem, hogy egyiken sem fogok jelen lenni, s aztán majd nem valamennyin ott voltam — a buffet-ben. Majd hogy állandó je­lenvoltképen szerepeltem. Jó, hogy ezt nem írják ki az újságba. 3. Csalódtam a snellsiederemben. Azt hit­tem, hogy eltart tavaszig s tegnap leesett az alja, mert a cink elolvadott rajta. Olyan hasonló ez némely barátsághoz, amely­nek összekötő láncza az első megpróbál­tatásnál elszakad. 4. Csalódtam Önökben, hölgyeim. Azt hittem, hogy mind férjhez mennek, s az tán csak valami nyolc eljegyzés történt. Hát ez is valami ?! Többet vártam. A ki követni akar, mondja el e ro­vatban, hogy mít hozott neki a farsang. Szerkesztő barátunk szívesen helyet ad az őszinte nyilatkozatoknak. — andr. — — Személyi hírek. Dr. Margalits Ede egyetemi tanár, mint a bencés székház vendége, két napot városunkban töltött. — Bogisich Mihály püspök Győrből, ahol az egyházi zenészek kongresszusán mint elnök szerepelt, városunkba vissza­érkezett. — Pápai kitüntetés. XIII. Leo pápa dr. Rapcsák Imrét, aki a váci püspököt római útjában kisérte, a szent Gergely­rend lovagkeresztjével tüntette ki. — A főispánkérdés. Mult számunkban megírtuk, hogy az a hír terjedt el a városunkban, hogy az esztergommegyei főispán személyére nézve megálla­podás történt gróf Wilcsek Frigyes tény­leges hontmegyei aljegyző, tb. főjegyző személyében. Azóta szerzett értesülünk szerint, e megállapodás véglegesnek nem mondható, bár kétségtelen, hogy ma — inter duos — gróf Wilcsek sze­mélye áll előtérben, mig Lits Gyula or­szággyűlési képviselő immár minden kombinációból kiesett. A döntés semmi­esetre sem fog hobzszabb ideig elhú­| zódni. é

Next

/
Oldalképek
Tartalom