Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-17 / 14.szám

sem pedig nyilatkozatában vádlott felvilágosítást adni nem tud s igy hivatalbeli kötelmeinek e tekintetben való súlyos megsértését is vádlott terhére bizonyítottnak kellett venni. 7. Yádlott záróra betartásáuak elmulasztása által elkövetett kihágás miatt Weichsler Kálmán lábatlan! kocsmárost 1899 junius 28-án 125 kh. számu Ítéletével 4 korona pénzbüntetésben marasztalta. A tanú vádlottnak az aktára vezetett följegyzése szerint e 4 koronát 1899 junius 28-án, tehát az ítélet hozatalakor lefizette, de a pénzt rendeltetési helyére nem származtatta. Erre vádlott azt hozza fel, hogy e pénz valószínűleg akkor kallódott el, amikor azt az aktával együtt naplózás végett a nyilvántartónak átküldötte. Eló'ször is vádlott az összeg átvételét elismeri s másodszor elismeri a felügyelet végtelen hiányosságát és felületességét azzal, hogy hivatalában közpénz elkallódhatott. (82. cs.) Vádlott felfüggesztésekor, hivatalának m. évi március 12-án történt átadása alkalmával a megállapított hiányok között szerepelt a Magyar általános kó'szénbánya részvénytársaság által befizetett 14 kor. 20 fillér betegsegélyző pénztári járulék, amely más hatósággal közvetített levélváltás alapján a társulatnak vádlott által kiküldendŐ lett volna. Azonban vádlott, ahelyett, hogy a pénzt egyszerűen hivatalos utalványnyal a társulathoz expediáltatta volna, a m. évi február 3-án átvett pénzt magánál tartotta s felhívta a dorogi bányafelügyelőséget, hogy a pénz felvétele végett nála alkalmilag jelentkezzék. Pedig az 1883. évi XV. t. ez. 17. §-a alapján kiadott 37169/883 számu belügyminiszteri utasítás 103. §-a értelmében a fösznlgabirákdak a hozzájuk beérkező közpénzeket 48 óra alatt rendeltetési helyükre elküldeni, avagy akadály esetén letétbe helyezés végett az alispánhoz beterjeszteni szigorú kötelességük. Ezzel szemben vádlott azt, hogy ez összeget, mint átmeneti bevételt naplózni szükségesnek nem tartotta beismeri; dc nem gondol arra, hogy a főszolgabiráknál alig fordul meg olyan pénz, amely ne volna átmeneti bevétel s igy csak annál plauzibilis ebbé teszi mulasztásának öntudatos és igy súlyos voltát. 8. Az 1900 mártius 26-án az esztergomi járás főszolgabirájának hivatalában felvett pénzkezelési vizsgálat szerint (82. cs.) vádlott az 1900. évi általános pénznaplóba, a pénzkezelési szabályzat VIII. fejezetének 101. §-a ellenére a hivatalához beérkezett pénzeket nem mind vezette be s amint ez az esztergomi járási általános pénznaplójának 103—107 t. számai alatt s későbbi vizsgálat folyamán megállapittatott, vádlott felfüggesztése után 1900. március 27-én Takáts szolgabírónak 123 korona 20 fillér hivatalos pénzt küldött be elszámolás végett. Ezen pénzek között előző évi ügyiratokra vonatkozók is voltak. Ide vonatkozólag vádlott oly értelemben védekezik, hogy a 123 kor. 20 fill. felfüggesztése alkalmával hivatalos Íróasztalának fiókjában találtatott s ezen összeget neki — azt hivén, hogy vádlott magántulajdonát képezi — Thuránszky Lajos I. aljegyző tévedésből átadta. Beismeri, hogy pillanatnyi konsternácziójában a pénzt elfogadta, de, amint zavarából felocsúdott, azt azonnal Takát szolgabíróhoz vitte azzal a kéréssel, hogy azt illetékes helyre származtassa be. Takáts a pénz átvételét megtagadta s igy a vádlott azt csak hivatalos értesítésre (?) fizethette be. Ezzel szemben megállapittatott, hogy Reviczky felfüggesztése 1900 március 12-án történvén, ekkor adhatta volna át neki az I. aljegyző a föntjelzett hivatalos pénzt; azonban a vizsgáló biztos által rövid uton megkérdezett Thuránszky Lujns I. aljegyző úr azt a felvilágosítást adta, hogy a pénz, mit Ő vádlottnak az íróasztal fiókból átadott, nem volt több 4 koronánál. Feltéve azonban, hogy vádlott állítása való, március 13-tól 27-ig, tehát 14 nap alatt jött csak arra, hogy e pénz nem őt illeti ; mert március 27-érői vette föl a Thuránszky Lajos, Véghelyi Ödön, Kakas László s Takáts Józsefből álló bizottság a pénzkezelésre vonatkozó utolsó folytatólagos jegyzó'könyet s ebben azt a tényállást, hogy a 40 koronát — melyben régebbi pénzek voltak, Takáts vádlottól átvett s a helyettes főszolgabírónak átadott. Mint ezt a m. évi március 13-iki átadási jegyzoköny bevezetése tanusltja, vádlott az általános pénztári naplót Takáts szolgabíró betegsége alatt, tehát csak 1900 február 1-töl vezette s e nem egészen 1 és fél hónap alatt, már is annyi pénzkezelésbeli szabálytalanság bizonyul reá, sőt több ; mert ugyané jegyzőkönyv szerint az 1900 évi postakönyv 608, 862. 863 tételei alatt érkezett 81 kor. 50 fillér, 1 kor. és 12 kor. 50 fill. sem volt az általános pénznaplóba bevezetve. 9. A sofiai osztr. és magyar konzulátus megkeresése folytán az alisIpán 1894. évi 11855 sz. végzésével meghagyta vádlottnak, hogy Ziegler Ferencz süttői kőfaragótól az általa illetéktelenül fölvett 60 arany frankot hajtsa be, mire vádlott 1895. évi 253. sz. alatt beterjeszti a Ziegler Ferenccel január 19-én fölvett oly értelmű jegyzőkönyvet, hogy Ziegler a 90 arany frankot 1895. január 19-étől számított 3 hét alatt, különbeni végrehajtás terhe alatt lefizeti. Ezt a jegyzőkönyvet az alispán 1895 évi 734. sz. sz. alatt a megkereső konsulátushoz áttette. Erre vonatkozólag Ziegler Feennezné 1900. július 1-én panasszal járulván az esztergomi járási h. főszolgabíróhoz, előadja és e vallomását 1900. november 17-én esküvel is megerősíti, hogy az általa felmutatott s az iratokhoz becsatolt postai feladóvevények tanúsága szerint is, ő vádlottnak 1895 március 6-án 10 frtot, augusztus 30-án t 20 frtot, tehát összesen 30 frtot küldött, azon célbót, hogy vádlott abból a sofiai E. Leuchtmann cég 60 franknyi követelésát kiegyenlítse. Tanúval szemben vádlott e pénzből csak 10 frt. átvételét ismerte el azzal, hogy ez összeget perköltség fejében tartotta meg, az E. Leuchtmann cégnek pedig azt irta, hogy a 60 arany frank vagyontalanság miatt be nem hajtható. Erre vizsgálóbiztos 1900. évi szeptember 6-án 9696. alispáni szám a. megkereste a konsulátusta 60 arany frank ügyében, honnét az ügyet átvett német császári konsulatus 1900. október 5-án azt a választ adta, hogy a cég az Ő követelését nem kapta meg. Vádlott ide vonatkozólag nyilatkozatában azt adja elő, hogy Ő ez ügyben szabály szerint járt el; adós ellen végrehajtást és árverést foganatosított ; a 10 frt. és 20 frt. tehát nem perköltség, hanem öt jogosan megilletett végrehajtási és árverési költség. Pedig mint föllebb említtetett, vádlott Ziegler Ferenccel mindössze csak egy jegyzőkönyvet vett föl, amely jegyzökönyvet az osztrák és magy. konsulatus itteni megkeresés folytán 1900. évi szeptember 14-én 3683. sz. alalt küldötte meg. Ha vádlott adós ellen végrehajtást és árverést foganatosított volna, úgy ennek eredményét kétségkívül közölte vohia a konsulátussal, melyhöz akkor a megküldött jegyzőkönyvvel együtt áttette volna ezen értesítés és esetleges mellékleteit is ; de egyéb a konsulátuson nem volt, mint a január 19-iki jegyzőkönyv s igy be van igazolva, hogy vádlott ezen kivsl mást, sem okmányt, sem pénzt Szófiába nem küldött. De feltevő, — amit azonban igazolni nem képes — hogy tényleg foganatosította vádlott a végrehajtást és árverést és abból más nem folyott be, mint az ö költségei, ezeket is be kellett volna vezetnie az általános pénznaplóba s akkor legalább ott lenne nyoma ezen ügynek; de vádlott ezt is elmulasztotta s igy csak is azt a védekezését lehet számba venni, hogy a Zieglerné által neki megküldött 10 és 20 forintokat végrehajtási költség fejében tartotta meg. De micsoda alapon ? Zieglerné esküt tett-arra, hogy ő a pénzt vádlottnak postán beküldötte; ezt igazolják az iratok s a postai feladóvevények Mig vádlott csak állítja, hogy a pénzt végrehajtási költségül magánál tartotta s igy ezen állításával szemben csakis tanú vallomását lehet bebizonyitottnak elfogadni; mivel vádlott semzálogolási, sem pedig az árverési jegyzőkönyvvel nem tudta állítását igazolni. S mivel vádlott mivel sem képes igazolni e végrehajtási költséghöz s ily nagy összegben való jogát, ezen pénzt is azok közé kellet számítani, amelyeket vádlott illetéktelenül vett magához. 10. Kurzweil Bernát tokodi üveggyáros 1900 május 29-én kihallgattatván, Dvorácsek Gusztáv gyárigazgatóval egyértelműleg előadja, hogy vádlott honoráriumai g}^árának pénztári könyveiben alig vannak bevezetve, mert ő az ilyen természetű kiadásokat mindig a zsebében lévő pénzből és nem az üzempénztárból szokta fizetni. — Mindazonáltal 1897 május 13-áról a pénztári könyvek egyikében találtatott egy ily feliratú feljegyzés : „Baar Stuhlrichter wegen Schoppen" 25 írtról; ezt megerősíti azon levél, melyet közvetlen az el-, könyvelés után Kurzweil gyárigazgatója főnökének Budapestre irt s mely a gyár levelezési másoló könyvének 1896. október 1-től 1897 május 22-ig terjedő kötetében a következő szöveggel találtatott: Gestern Abend waren Herrn Oberstuhlricter, und Bahningenieur Pospesch hier, und beanstandeten, dass mann die Sandschoppen und neue Füss (vagy Guss) Schoppen nicht. anmeldeten und nehmen ein breites Protocoll auf. Herr Oberstuhlrichter verlangte für seine Bemühung Dieten f. 25, die ihm bezahlt werden müssten. Der neue Magazin musste auch angemeldet verdén . . . S a levél czélzással az ily természetű fizetségekre azzal végzőtdk . . . mann ist in TJngarn . . . Vallja továbbá Kurzweill, hogy vádlott tőle határozottan nem követelt pénzeket, de irányában mindig oly fenyegető magatartást tanúsított, hogy 20, 25, 30, frtnyi ajándékokat s ingyen üvegholmikat volt kénytelen neki adni. Vádlott neszmélyi kertjében való használatra többek között 25 frt. értékben 50 mm. üvegsalakot adott s már, mikor Esztergom vármegyében gyárát berendezte, mindenféle hírekből értesült arról, hogy Reviczky folytonos zaklatásait csak pénzzel lehet mérsékelni. Dworacsek gyárigazgató e vallomáshoz még azt teszi hozzá, hogy egy év óta, mióta ö a gyárnál alkalmazva van, vádlott kívánatára a gyár kénytelen volt külömbféle üvegárukat szállítani, anélkül, hogy vádlott ezek árát megfizette volna. Tanú ezen állítása kétrendbeli számlával igazoltatik; mindkettő 1898. évről és pedig egy 42 frt. 80 kros május 15-érol, egy 6 frt. 20 kros pedig július 28-áról vezettetik. E vallomásokkal és okmányokkal szemben vádlott tagadja, hogy Kurzwelltól a törvényes dijaknál magasabb díjazást elfogadott. Pospesch osztálymérnököt azért vitte ki, mert a kérdéses félszerek a vasúti tüztávlatba estek. Beismeri, kogy Kurzweiltól néhány forint ára üvegsalakot és üvegnémüt vásárolt. de a számlát kifizetése végett számtalanszor sürgette. A 25 frtból Pospesch is részesült, mint szakértő. Eltekintve attól, hogy vádlottnak szakértője a törvények szerint más. mint az államépitészeti hivatal valamelyik mérnöke, nem lehetett és hogy a vármegye „Építkezési szabályrendelet "-ének 79 §-a értelmében építési engedélyeket nem a főszolgabíró, hanem a községi elöljáróság adhat, — Pospesch osztálymérnök már csak azért sem lehetett szakértő, mivel, amint nyilatkozatának más részben vádlott maga állítja, Pospesch a tüztávlat miatt az államvasutak érdekében, tehát mint 1 fél volt vele. A tanuk vallomásai, a fönt emiitett levél és a tárgyiratok, mint összetett bizonyítékokból pedig megállapittatott a következő tényállás: Vádlott 1897 május 13-án Pospesch osztálymérnökkel megjelent a tokodi üveggyárban s ott látott két félszert, amelyekre nála építési engedélyért nem folyamodtak. Ezért kérdőre vonta a tisztviselőt, fölvett tőle 25 frtot s megparancsolta hogy hozzá az építési engedélyt kérő folyamodványt pótlólag adják be; a kérvény 1897. május 18-án adatott be a főszolgabíró hivatalába s vádlott 26-án, már Pospesch nélkül újra kiszállott, mint bizottság — egy maga fölvett egy jegyzőkönyvet s oly feltétellel, hogy a szabványnyilatkozat kiállítása végett Pospeschnél három nap alatt jolentkezzék, Kurzweilnek az építési engedélyt 1897. junius 9-én 4954 sz. alatt kiadta. Ezt az esetet még kiegészíti Kurzweilnek 1900. junius 10-én tett s később esküvel megerősített abbeli vallomása, hogy vádlott tőle 1897 május 27-én — tehát az épiaési engedélyezési tárgyalást kővető napon —30 frtót kapott. A tokodi üveggyár Esztergomtól 12* 4 kilométernyire fekszik, tehát a kétszeri kiszállásért járt volna vádlottnak 9 frt. 92 kr. fuvardija s mivel május 13-án este Aolt a gyárban, a meglévő jegyzőkönyv tanúsága szerint pedig május 26-áu, legfölebb egy órát hivataloskodhatott, járna neki tehát magasan számítva két napidija, 3 frt. Ez kitesz 15 frt. 92 krt. Állítása szerint első