Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-17 / 14.szám

is bebizonyitottnak kellett venni. De visszatérve a vádlott által felhozott Metektivekre, az 1—41 f. számok alatt felsorolt összegek 4. folyó száma alatti 70 frtra nézve Tenschert és Feuer 1900 junius 16-án egyértelműleg vallják s késó'bb esküvel is megerősítik, hogy vádlott ezen 70 irtot igazgatósági engedélylyel kölcsön kapta, de mivel Fener Adolf pénztárnok tudta, hogy e kölcsön vissza nem térül, í* pénztári naplóban Gratification (ajándék) cim alatt a központi számla terhére vette kiadásba s tényleg Reviczky e kölcsönt vissza nem fizette. A 6. f. sz. alatti 100 frt Grundablösung-ot illetőleg ugyanezen tanak egyértelműleg és eskü alatt vallják, „ezen összeg a társulat 1896. évi március 14-én kelt felterjesztése alapján fizettetett vádlottnak a tokodi „Örök tárnának" a társulat által egyesektől való megvételekor Reviczky által történt közbenjárásért és vádlottnak ama kijelentése alapján, hogy ily esetekben a Drasche társaság a főszolgabírónak 800 frtot fizet és hogy ez okból ó'is kéri, hogy „jól" dijaztassék. A 11-ik tétel alatti 150 frt. a doroghi bányafelügy eló'ség 1896. szeptember 10-én kelt előterjesztésére adott felsőbb felsőbb engedély folytán, azon az alapon lett vádlottnak kifizetve, hogy Reviczky az „örök tárna" telepi földterületnek az egyes földtulajdonosoktól való megvétele tárgyában közbenjárt, Ranzinger (volt felügyelő) előterjesztésében 300 frtot javasolt, azonban csak ezen 150 frt engedélyeztetett. Mig a 25 tétel sz. alatti 50 frtnak az a története, hogy midőn az „örök tárnából "-tói az ó tokodi telepre a társulat villanyos vezetéket készíttetett, Reviczky az oszlopok beállításához szükséges gödrök területeinek megvásárlásánál közbenjáró lévén, kapta ezen összeget. Ezen vallomásokat különben a G. alatti mentő okmány egyik aláírója: Ranzinger Vincze felső-gallai lakos bányafőtiszt is, annyiban erősiti meg, hogy Reviczkynek a kisajátításoknál való közbenjárását s ezért magasabb Összegekkel való honorálását igazolja. Tenschert és Feuer tanuk egyértelműleg és eskü alatt vallják, hogy amióta a „Magyar általános kőszénbánya részvénytársaság" a bányákat a Drasche féle társaságtól átvette, Reviczky felszámítást nem szokott beadni, de a társaság még a Drasche-félétól vette át azt a szokást, hogy 1894-ben Reviczkynek 30 frtot, 1895-tól pedig 25 frtot fizetett egyes hivatalos működésért s hogy vádlott 1898-ig 250 frt 1899-tól pedig 100 frt. újévi ajándékot kapott. Ebből vádlott csak annyit ismer be, hogy a neki törvényesen járó napi és fuvardijakat a társulat kényelme szempontjából 25—30 frtos részletekben kapta kézhöz. Ezt igazolni véli a Teschert és Feuer 1900. ápril 13-án tett azon vallomásával, hogy amikor vádlott felfüggesztését közvetlen megelőzőleg 1900 március 9-én a bányairodában volt, többszöri eljárás dijai fejében utalványoztatott volna részére 25 frt. De Tenschert s Feuer nem ezt vallják, hanem azt, hogy Reviczky nekik azt adta elő, hogy a társulat érdekében már többször szállott ki honorárium nélkül és ezen az alapon kért pént; -mire 25 frtot kapott. b) az 1—41 tételszámok alatt felsorolt ügyekből a 15 f. sz. alatt Knebl Ferencz öngyilkossága cimű ügy irataival, mely ügyben 1897. július 27. és 28-án teljesítvén hivatalos funkciót, a két napi eljárásért 30 forintot kapott. Holott amint ez a 95. csomóbeli iratokból látható, 1897 július 27-én vádlott fölvett egy (1) félives jegyzőkönyvet és rá következő nap (1) egy nem egészen egy ives tanúkihallgatási j egyzőkönyvet; ha mind a két jegyzőkönyv felvétele egy óra hosszat tartott volna, úgy e két órai munkáért 30 frt még annyival is inkább rengeteg öszszegnek mondható, mert hisz vádlottnak ezen s hasonló ügyekben törvényesen egy fillér sem jár. Igazolni véli továbbá vádlott c) a 36, 37, 40 és 41 itteni folyó számu vagyis 113, 114, 117 és 118. csomók alatt jelzett ügyekkel, melyekben tagadja, hogy külön díjazást kapott volna. Holott, nem csak a Tenschert és Feuerrel 1900. febr. 26-án fölvett jegyzőkönyv adataival, de a társulati pénztárkönyv 1899. december 16iki 86, december 28-iki 110. és december 31-iki 59. okmány számu hiteles adataival beigazoltatott az, hogy vádlott a 25 irtokat mindegyik eljárás után felvette, a 41. tétel (118. csomó) ügyben pedig sajátkezű aláirásu nyugtára kapott 50 koronát. Vádlott ama további állítása, hogy a dijak nem neki személyesen, hanem mint Commissions Gebühren (bizottsági költségek) az ő kezeihez ugyan, de az összes bizottsági tagok részére lettek kiutalva és igy a jegyzőkönyvvezető és amint ezt — szerinte — a 3 f. szám (90. cs.)-10 f. sz. (92. cs.) 13. f. sz. (93. cs.), 21. f. sz. (98. cs.), 23. f. sz. (101. cs.), 26. f. számu (103. cs.) és 28. f. sz. (105. cs.) adatai bizonyítják, a vele kiszállott hatósági orvos, vagy orvosok dijait is fizette, a -3. és 21. tétel számok alatt, annyiban valószínűvé van téve, hogy mindkét tételnél 5 írttal magasabb vádlott napidija, mint rendesen; de sem ezen tételeknél, sem pedig a többinél nem igazolta vádlott nyugtákkal, vagy egyéb elfogadható pénzokmányokkal azt, hogy amennyiben a neki fizetett összegekből másoknak is kijárt, hogy ezen kijáró összegeket ezen másoknak tényleg kifizette és igy figyelemmel a tanuk által vallottakra, vádlott ezen védekezése sem volt figyelembe vehető. Es pedig, annyival inkább nem, mert, amint ezt az 1 f. sz. (89. cs.), 7 f. sz. (91. cs.), 13 f. sz. (93. cs.), 15 f. sz. (95. cs.), 22. f. sz. (99. cs.), 20. f. sz. (100. cs.), 23 f. sz. (101. cs.), 29 f. sz. (106. cs.) 32 f. sz. (109. cs.), 33 f. sz. (110. cs.), 34 f. sz. (111. cs.), 35 f. sz. (112. cs.), 36 f. sz. (113. cs.) és 40 f. sz. (117. cs.) alatt feltalálható tárgyiratok igazolják, vádlottal ezen ügyekben hatósági orvos nem szállott ki és igy a magas, egyáltalán nem járó napidijakat csakis ő és nem más számára, hanem csak a maga számára vette föl. Nyilatkozatában Tenschert és Feuer tanuknak az uj évi ajándékokra vonatkozó vallomását azzal a határozott tagadásával véli meggyöngíteni, hogy ő „évi fizetést" a társulattól nem kapott. Minthogy tehát azt, hogy a társulattól újévi ajándékot és pedig 1898-ig évenkint 250 frtot, 1899-től pedig évenkint 100 frtot kapott, e czimen vádlott, még csak tagadásba sem veszi, ezen újévi ajándékok elfogadását, mely egy köztisztviselő tekintélyét s hivatali reputátióját csak oly mélyen sértő eljárás, mint illetéktelenül napi és fuvarköltségek elfogadása, sőt kérése és követelése, — egyszóval sem tagadja, a kiderített adatok e részét is vádlott terhére kellett betudni. De hogy vádlott szívesen vette volna és arra nézve meg is tette a kísérletet, hogy a bányatársulattól évi fizetést kapjon, azt Tenschert és Feuer tanuk által a mult évi november 22-iki jegyzőkönyvekben eskü alatt vallottak s azon körülmény is igazolják, hogy a 31. f. sz. (108. cs.) alatti iratoknál lévő Cassa Anweisungban évnegyedi dij czimén 25 frtot nyiigtat. Áttérve már most vádlott nyilatkozatának ama részére, amelyben arra, hogy soha semmiféle hivatalos eljárásokért járó díjazást, annálkevésbbé pedig ajándékot vagy remunerátiót senkitói sem „kért" — büszkén hivatkozik, szükséges e helyütt visszamutatni az 1896 november 5-iki, 100 frtot kérő sajátkezű levélve, Andréka Gyula 1897. december 3-iki, vádlott megbízásából 50 frtot kérő levelére (86. es.) a Ruszék János meglövetése ügyében 45 írt. napidijat követelő 1897. junius 10-én kelt s Tenchert tanú eskü alatti vallomásával erősített levél másolat eredetijére (86. és 88. cs.) Reviczky 1897 május 31-én Esztergomban kelt 146 frt 50 kr napidijakat sürgető s Tenscherthöz intézett (94. cs.) sajátkezű levelére és az Esztergomban 1899. március 5-én kelt Tenscherthöz intézett (115. cs.) sajátkezüleg írott, zárt levelezőlap oly értelmű tartalmára, hogy tanú neki „a kellemetlenségek kikerülése végett" jó lenne, ha kétféle napidiját kiegyenlítené. — S bár a 146 frt 50 krt sürgető levél — mint szerinte egyedüli kivétel — megírását vádlott elismeri s azt tetemes kész kiadásával menti, az utóbb emiitett levelezőlapra vonatkozólag nyilatkozatában- mi említést sem tesz, mely hallgatása csak még inkább tanúskodik bűnössége mellett. Hogy a bányatársulatokat s iparvállalatokat nem dédelgette s hogy pártatlanul s szigorral járt el ezt vádlott az ő nyilatkozatában igazolni véli a 91, 92, 98, a 103, 104, 105, 106, 109, 110, 111, 112 és 117 számu csomókban lévő iratokkal, melyek szerint a vizsgálati iratokat, azon célból, hogy a fennforogni látszó vétkes mulasztások törvényesen megtoroltassanak, a kir. bírósághoz, vagy a bányakapitánysághoz tette át; de ugyancsak a vizsgálati iratok között vannak Ederle Ferenc (90. cs.) Guzwinecz Sándor (93. cs.) Ilovár Mátyás (94. cs.), Knebl Ferenc (85. cs.) Prenitzer Ignác, Juhász András és Oswald Ferenc (97.- cs.) és Pánczél Apol (99. cs.) féle balesetekre vonatkozó iratok, amelyeket vádlott egészen önhatalmúlag szüntetett be. A mint már fönnebb érintve volt, vádlott nem átallotta hivatalos tekintélyét latba vetni abból a célból, hogy az iparvállalatok minél olcsóbban juthassanak ama földterületekhez, amelyekre üzletük kibővítése végett szükségük volt; az ilyen esetekre vonatkozó adatokat tartalmazzák a 6 t. sz. (88. cs.) 100 frt, a 11. t. sz. (88. cs.) 150 frt, a 16. t. szám (96. cs.) 75 frt, a 24 t. sz. (102. cs.) 50 frt, a 25. t, sz. (102. cs.) 50 forintról szóló vizsgálati iratok, melyek közül a vádlott által követett magatartásra vonatkozólag elég példát szolgáltat a Zab-féle telekvásárlás következő története: 1897. őszén a tokodi jegyző hivatalába jött Tenschert Rajmund bányafelügyelő és előadta, hogy társulatának, munkásai részére egy az ó-tokodi bányát az alsó tárnával összekötő útra volna szüksége. Es minthogy eme tervezett útvonalban Zab János tokodi lakosnak egy szántóföldje is benne feküdt, felkérte Tenschert a jegyzőt, hogy ezen földből a szükséges egy öl szélességű földterület eladását közvetítse s szóbeli felhatalmazást adott neki arra nézve, hogy a terület Q] öléért 1 frtot beígérhet. Beszélvén a jegyző Zab Jánossal, ez semmi szin alatt sem volt hajlandó a jelzett árba belemenni, mondván, hogy ha a törvény elveszi tőle, arról nem tehet, de földje Q ölét 1 írtjával nem adja el. A tárgyalások tehát a jegyző és Zab János között megszakadtak s előbbi a megbízatásról jóformán már megfeledkezett, amikor egyszer a községi irodában megjelenik nála Feuer Adolf pénztárnok s bemutatja a vizsgálati iratok 96. csomójában lévő, Zab János és Tenschert Rajmund között 1897. szeptember 28-án Reviczky Győző főszolgabíró előttemezésével kötött adásvételi szerződést azzal a megbízással, hogy azt a jegyző a bányatársulat nevére kebeleztesse. Ezen szerződésben Zab János a kérdéses ingatlan Q ölét 50 kr jávai adja a társulatnak s a jegyző kérdésére Zab azt a felvilágosítást adta, hogy Esztergomba a főszolgabíró által beidéztetvén, a főbiró tekintélyéjnek hatása alatt adta oda földjét a jelzett olcsóbb árért. Í Zab János ez ügyben 1900 október 13-án szintén kihallgattatván, megerősíti a tokodi jegyző vallomását s azt mintegy kiegészítve, hozzáteszi, hogy amikor vádlottnál az idézés folytán a hivatalban megjelent, vádlott azzal a fenyegetéssel, hogy különben a földjét kisajátítják s ekkor az egészért nem kap aunyit, mint ezen utdarabért, a fold Q öléért 40 krt igért. A főszolgabíró hivatalában volt ez alkalommal a bányainspector is, kivel a főszolgabíró németül beszélt. Zab félve a kisajátítástól, földjének Q ölét 50 krjával odaadta, kapott 20 frt foglalót, aláirta a szerződést s az öszszes vételár fejében kapott 94 frtot. E vallomására Zab János 1900 november 26-án a szabályszerű esküt letette. Vádlott az Ő nyilatkozatában be^ ismeri, hogy kisajátítási ügyekben számtalanszor köK vetített a felek kérelmére és semmi gáncs nem érhetné, ha törvényes dijait felszámította volna. Nézete szerint törvényes hatáskörében járt el, midőn a kisajátítási eljárás mellőzésével a felek között békés megoldást kísérelt meg és létesített. De hisz az iratok között pl. ebben a Zab-féle ügyben egy szó vallomás sincs arról, hogy úgy Zab János, mint a bányaigazgatóság, I kölcsönös megegyezéssel vádlottat