Esztergom és Vidéke, 1901
1901-11-14 / 91.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ^zZZ ÁRAK : % FELELŐS SZERKESZTŐ gn pR0KQ pp gyy Lfl < hoYaa * ézirftto *' elöflzetése *' nyiltter6 * és hirdflíése * * fildendök &eé*i évre - - - - 12 kor. - ói. ^^^= ÉS KIADÓ: ' S^éc^enyi-tér, 330. szán). fél érre— _ — _ _ 6 kor. — fll. ^ 1 ^ * •Jegyed évre — — ~ 3 kor- — fii. ^ Xéairatot nem adunk vlaaza. Egyes szám ára: 14 öl. A kisgazda. Esztergom, 1901. nov. 11. Régi dolog, hogy valamennyien született gazdáknak tartjuk magunkat. Alig akadna ember, aki vágyai netovábbját másban keresné, mint néhány ezer holdnyi bánáti pusztában. Alapjában pedig ugy áll a dolog, hogy nem csak jó gazdák nem vagyunk, de még azzal sem tudunk gazdamódra élni, a mit a természet ajándékként hullat az ölünkbe. A panaszokkal, a bajok hánytorgatásával már egészen másként vagyunk. A mióta az amerikai, majd az ausztráliai óriási kiterjedésű szántóföldek termései megjelentek a világpiacokon s természetszerűleg redukálták a buza árát, kifogyhatatlanok vagyunk az ezernyi bajok felsorolásában; elviselhetetlennek találjuk az adót; magasnak a munkások bérét; soknak a vasút tarifáit s pro és kontra merkantil vagy agrárnak valljuk magunkat s telekiabáljuk a kormány fülét, a t. Házban s azon kivül, mert tőle várjuk minden bajnak az orvoslását. Hát ez igy nem egészen van helyesen. Szó sincs róla, vannak bajok, a miknek orvoslására egyedül a kormányzat van hivatva, de hogy összedugott kézzel mindent onnan várjunk, az egy voka a sültgalamb históriájával. A magyar gazdaközönség, különösen pedig a kisgazdák óriási hányada, a honnan leghangosabb a panasz, tökéletesen elmaradt a modern gazdálkodás mögött s éppen ott tart ma, mint tartott ötven esztendővel ezelőtt, a mikor csak bele kellett szórni a magot a földbe s tiz hónap múlva besöpörni az acélosszemü búzának az árát. Intenzív gazdálkodásról fogalma sincs a magyar kisgazdáknak ; nagyobb uradalmaink is csak az utolsó két-három esztendőben kezdik belátni, hogy a mindenáron való buza termesztés mellett egykét százaléknál a legjobb gazda keze alatt sem jövedelmez többet még a kifogástalan minőségű föld sem. Minden öröme, minden büszkesége abban telik a mi gazdáinknak, ha minél nagyobb területet ültet be búzával; e mellett aztán alig jut valami a többi gazdasági növényeknek. A kisgazda csak a legritkább esetben termel eladásra répát vagy tengerit, megelégszik, ha a házi szükségletére valót kitermi a földje, amin meghizlalja a disznaját s kiteleltet két-három darab szarvasmarhát. Igy aztán egész évi jövedelme egyetlen kockára van téve : a búzára vagy rozsra. Ha ez nem talál beütni, kész a veszedelem. Pedig az utolsó hat-nyolc esztendő keserves tapasztalatokat hozott gazdáinknak. Az az időjárás, a mely évek óta hetes esőkkel, köddel fordítja a tavaszt, fagygyal, hóharmattal kezdi s rekkenő forrósággal végzi a nyarat, egy csépet sem kedvező a buza fölösleges kultiválására. A nagy gazdaságok már kezdenek erre rájönni s a buzavetések mennyisége mutatja is ezt a csökkenést. A statisztika szerint ebben az esztendőben hét százalékkal j csappant meg a búzaföldek száma, ami elég tekintélyes mennyiség, ha | számbavesszük, hogy csak az Ecsediláp lecsapolásával óriási kiterjedésü földek kerültek eke alá. A ' hivatalos kimutatásokban az idén ott találjuk és pedig elég szép | mennyiséggel, a mákot, amelyet edjdig* legfeljebb kertekben házi veteI menyként termesztettek. Egyre nagyobb hányad esik a len és kender termesztésére, szaporodott a ' rizs, a déli vidékeken, de különöjsen a burgonya, amit a Dunántúl kezd erősen kultiválni, sőt itt-ott már gyógynövényekre is akadunk, a mi azonban még elenyésző csekélység. Mindez azonban a nagy gazdaságokra esik. A kisgazda megmarad csökönyösen az ő búzájánál s van elegendő trágyája, amivel évről évre megjavíthatja a földjét, esztendőkön keresztül egyebet sem termel búzánál, rozsnál. Az igaz, hogy kisgazda nem termelhet például cukorrépát, amit cukorgyáraink csak nagy mennyiségben s Az .Esitergom és Ilike 1 tárcája. Éva feltámadása. Irta: ERDOSI DEZSŐ. A megcsalatott, a szégyenbe jutott Éva húsvét ünnepén betévedt a templomba. Céltalanul bolyongott az utcákon, a templom felé hömpölygő tömeg ragadta magával, annélkül, hogy Éva tudta volna, hova megy. Mikor felnézett, látta, hogy Isten házában van. Az orgona bug és száz férfi, száz asszony zengi ájtatosan az egyszerű dalokat az örök istenei nek feltámadásáról. Éva évek óta nem volt templomban. Mióta a faluból felkerült a nagy városba, eleinte sokat dolgozott, nem volt ideje templomba járni. A sorsa szomorú volt, küzködéssel teli és mert nem volt senki se körülötte, aki égiekről és a sirontuli életről beszélt volna neki. Éva elfelejtette, hogy anyja odahaza, szép imádságokra tanította. Jött aztán a szerelem Éva ott hagyta a szabómühelyt és kvártélyos ^ asszonyt, beköltözködött egy fényes palotába, rikitó selyem ruhákban járt és cselédjei voltak. Egy gazdag, kedves vidám fiúnak volt a barátnője. Éva jó szivvel volt a fiu iránt, de két kézzel szórta a pénzt, amely könnyen jött. Másfél évig tartott a jó élet, akkor a fiu fejbe lőtte magát, váltókat hamisított a gazdag nagybátyjának a nevére és ^ mert nem akart a börtönbe jutni, elment a sirba. Éva elment a temetésére és keservesen zokogott. Ott ismerkedett meg a halott fiu nagybátyjával és Eva a rokonságban maradt. A nagybátyja nem fizette ki ugyan a hamis váltókat, de pártfogásába vette a leányt, aki miatt az unokaöcs ment a halálba. Éva utálta az öreget, de irtózott a nélkülözéstől, a munkától. Lelkéből kiveszett az erő, akarata eltűnt, csak vágyai voltak. S mikor az öreg urat megütötte a guta, Éva épp oly keservesen sirt, mint az első férfi temetésénél. De már nem a halottat, magát siratta. Az öreg nem emlékezett meg róla végrendeletében és Éva elment pezsgős leánynak. Hamarosan beletanult az uj mesterségbe és jól érezte magát. Egyszerre aztán szerelmes lett nem pénzért, nem szép ruháért, hanem azzal a lángoló, emésztő érzéssel, melyei csak ők tudnak szeretni, akik megismerték a vásárolt csók fanyar izét. Egy pincért szeretett, valami sápadt szélestalpu fickót, akinek soha nem volt pénze. Egymás után vált meg Éva ékszereitől, szép ruháitól, s a pincér mind a pézt elkörhelykedte. A keresményét is odaadta neki Éva is, mi- j kor már semmije nem maradt, a pincér vigyorogva mondta el neki, hogy van már más szeretője. Éva meg akart halni. Ahogy az az újságból olvasta, gyufát ivott. De nem halt meg. A kórházban életre kelt és Éva megöregedve, elcsunyulva került ki a kórházból. Jött a nyomor. Éva csodálkozva nézett szét a fényes templomban. Eleinte ugy érezte, mintha színházban lenne, a hol oly darabot adnak, melyet ő meg nem ért. A férfiakat közömböseknek, a nőket cifráknak találta, éppen ugy, mint a világi hiúságok vásárjain. Aztán az oltárra tévedt a szeme. Szép, magas, kövér papok jártak fel s alá a finom szőnyegekkel borított lépcsőkön, előtte ismeretlen nyelven énekeltek; hajlongtak, térdeltek és imádkoztak. Az oltáron szuronyos katonák állottak őrt a Megváltó mellett. Mereven, szigorúan állottak ott. Éva némi félelmet érzett, mikor szeme végig siklott a szoborszerű harcosokon. Éva nem jól érezte magát s el akart menni. Mikor megfordulj egy úrhölgy kelt fel a helyéről s eltávozott. A mint a leány szeme rátévedt az üresen hagyott padhelyre, eszébe jutott, hogy ő most tulajdonképpen nagyon el van fáradva a sok céltalan bolyongástól. És leült. Hideg volt Éva és érzéketlen. Azon gondolkozott, hogy mit fog csinálni a jövő héten, a mikor már elfogy az utolsó pénze is. Mi lesz vele ? Éhezni fog. A lakásból kidobják. A szabadban kell aludnia. Elfogják a rendőrök. Nem marad más hátra, mint ismét gyufát inni. Nem ! az borzasztó rossz és nem hat biztosan. Sztrichnint fog venni, vagy ciankálit. Éva lehunyta saemeit és összeborzongott. Hatalmasat bömbölt az orgona, a népség rázendített egy szent dalra. Egyszerű egyházi ének, szomorú vontatott, nem ragadja meg a szivet, de kifejezi hiven az áhítatba merült lélekszárnyalását. Éva nem értette a száz és száz szájban harsogó szavakat, de amint kezére hajtott fejében elzsibbadtak a rossz gondolatok s a szemeit behunyva tartotta, az ének dupla erővel harsogott a fülébe. S amint az óriási hang mind jobban, erőteljesebben zúdult neki az agyának s a folyton megismétlődő melódia a fülébe zsongott, Éva feleszmélt. Ismerte ezt a szent éneket, régen, régen, nagyon régen tudta is énekélte is. Anyjától tanulta, a sápadt, sovány paraszt' asszonytól, aki gyakran magával vitte a templomba. És most eszébe jutott, hogy neki milyen szép csengő hangja volt. Az anyja hányszor megdicsérte érte, egyszer a plébános egy szép almát is adott neki, amiért olyan szépen tudott énekelni. A plébános. Vájjon él-e még az öreg tisztelendő ? és az anyja ? Az apja is eszébe jutott, de nem szívesen gondolt rá; a börtönben halt meg. De annál élénkebben gondolt vissza anyjára, aki szigorú volt hozzá, mindig dolgoztatta, de azért nagyon szerette. S látta magát Éva, amint elment a szülői háztól. O sirt akkor, és anyjának sápadt, beteges arcát is elborították a könyek. Még egyszer megnézte a cók-mókot, rendben van-e minden, aztán forrón magához • ölelte és a fülébe susogta : ! Aztán jó légy ám, Éva . . . | Vájjon mi lett az anyjával ? Három esztendeié, hogy az anyja megüzente
