Esztergom és Vidéke, 1901

1901-11-07 / 89.szám

R szent Benedekrend jubileuma. Esztergom, 1901. nov. 3, 4. 5. Ritka szép és lélekemelő ünnepsorozattal ülte meg az esztergomi bencés rendház és a fogymnasium a pannonhalmi Szent-Benedekrend kilencszázéves fennállásának jubileumát. Három napot töltöttek be a magasztos és fényes ünnepek, amelyek valóban méltók voltak ahhoz a magas piedesztálhoz, melyet az esztergomi rendház és főgimnázium a mi társadalmunkban elfoglal, amelylyel annyira össze van forrva ez a szeretettel és tisztelettel körülövezett rend, különösen a mi városunkban, hisz ennek a városnak minden számottevő emberét ők nevelték, az ő gymnasiumukban szereztek Esztergom fiai tudományt, képzettséget, itt tanulhatták meg az istenfélelmet és hazafiasságot. Ezen jubileum tehát nemcsak a rend ünnepe volt, hanem az egész Esztergomé és szívvel lélekkel osztozott a dicső évforduló ünnepének minden örömében városunk intelligens közönsége. A jubiláris ünepségek folyó hó 3-án, vasárnap vették kezdetüket. A Bottyán János-utcában fekvő rendház és a vele szomszédos fogymnasium már e napon zászlódiszt öltött, úgy a rendnek székháza mint a fogymnasium sürün fel volt lobogózva nemzeti szinü, majd rendi és pápai zászlókkal. Vasárnap reggel a szent Ferenc-rendiek templomában 9 órakor tartott szent mise nyitotta meg az ünnepélyek sorozatát. Az ifjúság a főgymnasiumi épületből az uj zászló elővitele mellett indult meg, mely zászlót a mult évben szenteltek meg. A szent Ferenc-rendi templom ez alkalommal szintén ünnepi díszben pompázott. A főoltár élővirágokkal, a sanctuariumban a püspöki szék a benedekrendi színekkel volt gyönyörűen Amiért ismételve ezerszeres hála, didicséret és dicsőség adassék a teremtő Atyának, a megváltó Fiúnak és a megszentelő Szentléleknek, azonképpen Nagyasszonyunknak és Szent Benedek atyának a jótéteményekért, melyeket a Szent Benedekrend fiaitól vettünk, kiknek nemcsak fönmaradásunk zálogát, szent hitünket —, hanem összes miveltségünket legfőképpen köszönhetjük. * Talán többször kérdezzük magunktól, hogy mire való az a lebernyeg, a skapuláré, melyet a bencések nyakukban viselnek ? Ez az ő mester levelök, a kitüntetés, melyet az emberiség kiműveékesitve. Az első padsorok piros posztóval bevonva várták az ünnepi közönséget. A nagy'misét Maszlaghy Ferenc praelátus kanonok mondotta két főgymnasiumi tanár és intézeti növendékpapok asszisztálása mellett. Mise alatt az ifjúság gyönyörű egyházi énekekkel dicsérte az Urat. Mise után a szószékre lépett dr. Walter Gyula praelátus kanonok, s gyönyörű, magas szárnyalású beszédben vázolta a szent Benedekrendnek hazánkban szerzett érdemeit a vallásosság és hazaíiasság fejlesztése körül. Mise után az ifjúság a >Hymnustc énekelte. Dr. Walter Gyula praelátus kanonok megható és szónoki erényekben bővelkedő beszéde a következő volt: Ájtatos Hallgatók! Lélekemelő, magasztos ünnepre virradtunk. Örömre gyújt, hálára indit szeretett egyházunk és hazánk történetének egy jelentőségteljes mozzanata. Nehéz küzdelmek, súlyos megpróbáltatások várakoztak a kereszténységre hazánkban, midőn hódító útjára megindult. Heves, kétségbee»ett volt a mérkőzés, amelyet a pogányság hatalmának megvédésére, uralmának fentartására sz. István királyunk apostoli buzgalma ellen kifejtett. Ütött azonban utolsó órája! A fenyegető viharok lecsendesettek. Az ádáz ellenségeskedések komor fellegei szétoszlottak. Összeomlott a pogányság az az óriásalakja, amely remegésben tartotta az országot és meghiúsítással fenyegette a kereszténység polgáriasitó törekvéseit. Kilenc százada most azon fényes győzelemnek, amelyet az első szent Király pogány alattvalóinak hűtlensége felett aratott. Kilenc százada, hogy Koppány lázadásának szerencsés leküzdése után a Pannónia nevű római község felett emelkedő magaslaton békés otthont létesített sz. István azon hősleikü férfiak számára, >akik a fejledező keresztény hitet hazánkban melengették c és annak áldásait bérceire és síkságaira szétárasztani buzgólkodtak. zaikat (plébániáikat nem is emlitve) jelölik, jóllehet a történelem még nem volt képes fölkutatni mind azon adatokat, melyek a benediktinusok, vagyis fekete szerzetesek (mint őket a középkorban nevezték) elterjedéséről tanúskodnak. Apátságaik székhelyei valának: Almád, Aracsa, Babocsa, Bátha, Báthmonostra, Bakony Beél, Béla, Bihar, Beszterce, Bizere, Bői, Borchi, Bucsán, Sőlymos-Bulcs, Mária mezeje, Kalocsa, Csanádban négy apátságuk volt : a sz. Györgyé, sz. Bernáté, sz. Gellérté, Szűz Máriáé, Csatár Curru, Dombő, DömÖlk, Remete-Sz.-Jakab, Földvár, Gagy, Garáb, GaranSzent-Kereszt, Garan-Sz-Beaedek, Német-Ujvár, HahótHrapkő, Jaák, Jásd, Ivány, Kacs, Káét, Kapornak, Kolos, Kolosmonostra, Kompolt, Koppánmonostor, Lebeny, Lekér, Ludány, Madocsa, Magócs, Meszes, Mező-T elégd, Mogyoród, Mária-Monostor, SzentlélekMonostora, Pannonhalom, Mura-Szent-Kereszt, Pográny, Pankota, Pécsvárad, Pécöl, Szent-Péter, Poroszló, Pécs, Rákony, Sziklás sz. Benedek, Szár, Szegzárd, Siklós, Zeliz, Sümeg, Szkalka, Esztergom-Sz.-Benedek, Szalavár, Szent-Jobb, Széplak, Szerencs, Tapolca, Tata, Telki-Sz.-Kereszt, Telki-Sz.-István, Telki-Bánya, Tereske, Tihany, Vaska, Vértes, Visegrád, Zászti, Zebegény Zeér, Zék, Zobor, végre Szent-Imre Biharban, melynek cimét e sorok Írójának van szerencséje viselni. Prépostságot csak az egy sümegit, perjelséget szintén csak egyet a sztohlait ismerjük, de tudjuk, hogy több volt. Székházaik valának, illetve vannak: Deákiban, Nagy-Szombatban, Modorban, Komáromban, Győrött, Sopronban, Esztergomban, Kőszegen, Pápán és Pozsonyban. (Fuxhoffer-zinár, Monasterológia, I. köt) lése által szereztek. Pedig nem más a skapuláré, mint emléke azon köténynek, melyet hajdan elődeik, mint munkás emberek munkaközben viseltek. Tudnunk kell ugyanis, hogy a szent Benedek fiai alapszabályuk értelmében mezei és kerti munkát, kézműveket és mesterségeket is végeztek, saját nemes példájukkal mutatva meg, mit a renyhe, harcos népnek oly nehéz megértenie, hogy a dolog nem gyaláz meg, de nemesít és más embernek is való, mint a rabszolgának. — Voltak aztán közöttük, kiket vágyuk a művészethez vonzott. Nagyszerű templomaik, mint például a szent-mártoni, lébenyi, jaáki és egyéb apátsági templomok, a műépítészet remekei, valamint az azokban mind e napig bámulattal szemlélhető kő- és képfaragó munkák, az istenszolgálathoz szükséges nagybecsű ötvösművek, keresztek, helyek szentségmutatók és ereklyetartók, az általok másolt egyházi könyvek és tudományos codexek pompásan festett és aranynyal kirakott kezdő betűkkel és képeikkel, a szent benedekrendű szerzetesek műizlését, szakértelmét és szorgalmát hirdetik napjainkig és mindenkorra ! És ismét találkoztak, közöttük nem kis számmal olyanok, kik a tudás elemeit, fa grammatikát és musikát, továbbá a rhetorikát, dialektikát, aríthmetikát, geometriát, astronomiát az akkori európai tudományegyetemnek, a triviumnak és quadriviumnak tantárgyait csöpögtették noviciusaik elméjébe. Minden monostor abban az időben egyegy oázis volt, honnan a civilizációnak és békés fejlődésnek példája messze Kilenc százada, hogy a szent halom ormairól büszkén tekintenek alá azok a tiszteletreméltó falak, amelyeknek érdemdús lakói tüzes leli esedéssel, fáradtságot nem ismerő kitartással lengetik az üdv zászlaját, hogy uralmát minél szélesebb körökben biztosítsák. Olthatlan hévvel küzdenek a szent kereszt diadaláért, mint hű és méltó fiai szt. Benedeknek, annak a valóban áldott férfiúnak, akit Isten végtelen bölcsessége és irgalma az emberi társadalom egyik legűdvösebb intézményének főtényezőjévé választott. Politikai tekintetben szomorúbb, társadalmilag ziláltabb, vallási szempontból ridegebb, erkölcsileg sülyedtebb viszonyok alig uralkodtak a földtekén, mint a népvándorlás körüli századok folyamán. A barbár törzsek pusztító támadásai és azok a kíméletlen harcok, amelyek a nyugati birodalmakat vérrel és romokkal borították, nyomasztó szenvedésekkel sújtották a népeket. A teljes vallástalansággal a tudatlanság, a babona és erkölcstelenség homálya borult a lelkekre. A szellemi haladás megbénult. Az anyagi jólét aláhanyatlott. Meglazultak a legeszményíeb kötelékek. Oly romlottság hatalmasodott el, amely elfojtott minden emberi érzületet. Ragályként terjedt a gonoszság, amely a legaljasabb szenvedélyek zsákmányaivá tette a sziveket. A végenyészet örvényéhez jutott a társadalom. Feldúlt szervezetébe egyedül azon tanok önthettek uj életet, amelyeket a kereszténység hirdetett. Sokkal mélyebben hatotta azonban át a romlás mételye a társadalom Összes rétegeit, sokkal nagyobb mérveket öltött a pusztulás, hogysem végzetes uralmát a keresz. ténység azonnal megakadályozhatta volnaAz egyedre és összeségre egyaránt kiható magasztos tanainak segélyével mindazáltal lassan bár, de biztosan egyengette azon csodálatot keltő átalakulás útjait, amelyet hatása folytán az emberiség élete, a társadalom képe szemeink elé tár. A feloszlás veszélyében forgó társadalom megmentésére irányított rendkívüli munkának végrehajtásához azonban rendkívüli vállalkozás kívántatott. A súlyos feladat sikeres megoldása csak hősies lemondás, Önfeledett áldozatkörnyékre kihatott. Gazdasági intézetek, tudományos és szépművészeti akadémiák, iskolák, kórházak, szállók, kereskedelmi és iparos központok voltak azok. Minden bencés folytonosan dolgozott és imádkozott a világ javára, melynek fényéről, hiúságáról és jutalmáról lemondott. Példájokat követték a nemes hölgyek, a szent Benedek leányai, a benediktinák, kik szintén kolostorokban egyesülvén a magyar leányokat nevelték, keresztény erkölcsökre és kézi munkára oktatták, hogy elláthassák Isten házait templomi ruhákkal, szőnyegekkel, fehérneművel és irgalmasan gondozhassák a betegeket, árvákat, özvegyeket és szegényeket. 4

) Szóval a Szent Benedek szerzete, nem gondolva világi haszonra, hanem csak Isten dicsőségére, volt édes hazánk hittéritője, nevelője, tanítója és civilizátora első sorban, mi által az embereknek, a társadalomnak oly hasznot hajtott, minőnél nagyobbat más módon semmikép se hajthatott volna. 5

) *) A benediktinák emlékét 1. a vatikáni levéltárban, Clementis VI. Supplicat. anni II, pars II., fol. 46. 5

) Pauler i. m. I., 46. — Palacky, a hírneves cseh állam férfiú és történetíró ítélete ez ügyben a a következő: Diese Stifter waren im Mittelalter Pflanzschulen nicht alléin der Religion, sondern auch der Wiffenschaft und der Kunst, der Aufklarung und der Betriebsamkeit; selbst die Landwirthschaft und die Gewerbe wurden durch sie gehoben. Sieverdanken ihr Dasein demselben edlen Triebe, der sich in neueren Zeiten durch Stiftung von Vereinen und Akademien für Wissenschaft Kunst u. s. u. thatig zeigt; nur. waren ihre Zwecke ursprünglich noch hőher und umfassender, ihre Mittel verhaltniss maSSÍ3 noch wirksamer, und daher die Anstalten selbst noch verdienstlicher. (Gesch. voa Bőhmen, I, 431.) készség, pihenést nem ismerő munkásság és rendithetetlen kitartás mellett volt remélhető. A szellemi erő e győzhetlen fegyvereivel küzdő harcosokat, akik a társadalom békéjét, az emberiség szabadságát, az élet komolyabb irányát kivívni és biztosítani törekedtek, a kat. egyház szerzeteseiben találjuk. Mint egykor Gedeon hadserege a legkezdetlegesebb fegyverzettel, de annál tüzesebb bátorsággal és lelkesedéssel indult az izraeliták birodalmát fenyegető amalekiták ellen: akként szállottak síkra ehőslelkü férfiak is minden földi hatalom és külső befolyás nélkül, egyedül a hit, az önfeláldozás és felebaráti szeretet által vértezve, azon veszélyek ellen, amelyek a társadalom fennállását kockáztatták. Távol a világ zajától, a legzordonabb magány csendjében, a legridegebb elhagyatottság nélkülözései közepett acélozták erejöket azokra a hoszzu és viszontagságteljes harcokra, melyek diadalai gyanánt a kereszténység tanainak elterjedését, az erkölcsök szelidülését, a tudományok fejlődését, a művészetek haladását, a földművelés, ipar és kereskenelem emelkedését, virágzását szemléljük. Nem volt a világtörténelemnek korszaka, a melyben a szerzetes rendek az emberiség fejlődésére irányító hatást ne gyakoroltak volna. Nem volt nép és nemzet, amely önfeláldozásuk, munkásságuk, lelkesedésük áldásait ne élvezte volna. Nem volt társadalmi érdek, amelynek szolgálata által maradandó érdemeket ne szereztek volna. A kolostorok lakói ásták azt a mérhetlen *irt, amelybe a pogányság bölcsészeti rendszerei, megrögzött előítéletei embertelen gonoszságai hantoltattak. A zárdákból indultak ki a hódító seregek, amelyek a barbár népeket az üdvözítő tanainak elfogadására bírták. Szerzetesek voltak, akik a legválságosabb viszonyok között a hit örök igazságait a tévelyek ellen védelmezték, az erkölcsök tisztaságát a szív romlottsága ellen oltalmazták, az egyház polgáriasitó hivatását megvalósították. Már az első keresztény századokban voltak számosan, akik elvonulva a világ kábító zajától, az erények hősies gyakorlata által a tökély magasabb fokára ügyekeztek. Követve az Üdvözítő szavait, >elhagytak mindent c és kizárólag Isten szolgálatában, üdvük munkálásában töltötték napjaikat. Szigorú életük által tiszteletet keltettek ugyan a pogányság körében de befolyásos tényezők gyanánt nem érvényesültek. A társadalom átalakításának, uj életre ébresztésének, a keresztény művelődés terjesztésének nagy munkáját azon szerzeteseknek köszönjük, akik búcsút véve a puszták rengetegeitől, kiszállottak a társadalmi élet harezterére és tevékeny részt kívántak legsúlyosabb küzdelmeiből. A népvándorlás romjainak eltávolításával kezdették meg azt az áldásos munkásságot, a melynek Európa népei nyugalmukat, műveltségüket, haladásukat köszönik. Lelkes támaszai, hű munkatársai voltak azon középkori nagy fejedelmeknek, akik birodalmaik fennállását, alattvalóik szabadságát, népek jólétét a kereszténység tanai által ügyekeztek biztosítani. Kitartó küzdelmeik, eszményi buzgalmuk és türelmes fáradozásuk gyümölcsei valának azok a vívmányok, amelyek a középkor századaiban a társadalmat a szellemi fejlődés, az anyagi haladás és erkölcsi virágzás uj Ösvényeire vezették. Hova tévedhetett volna a társadalom, mily mélyen sülyedhetett volna a romlás lejtőjén; minő elhagyatottságban sinlődhetett volna a tudomány és művészet; mily kezdetleges állapotban maradhatott volna a földmivelés, az ipar és kereskedelem ; nem homályosan sejtheti az, aki tájékozást szerzett azon kolostorok életéről, amelyek falai között sz. Benedek, sz. Ferencz, sz. Domonkos, sz. Bernárd, sz. Norbert fiai minden idejüket és erejüket az emberiség magasabb érdekeinek hozták áldozatul. Halhatatlan érdemeikben joggal osztoznak az újkor zárdái, amelyekben szal. sz. Ferencz, istenes sz. János, kai. sz. Jószef, loyolai sz. Ignácz, Don Bosco és mások tanítványai működnek. Lakói a kereszténység külső gyarapi-