Esztergom és Vidéke, 1901

1901-11-07 / 89.szám

4i tása, a hitélet fejlesztése, a tudományok ápolása, az ifjúság' oktatása, a felebaráti szerelet gyakorlása, virágzó gazdasági és ipartelepek létesítése által a legműveltebb nemzetek tiszteletét, szeretetét, háláját biztosították nevüknek. Mint Itália földjéről indultak ki egykor azok a hős csapatok, amelyek vitézsége és ereje megadásra késztette a félvilágot: akként vonulnak ki Olaszország mosolygó ege alól azon hódiló seregek is, amelyek győzelmeihez a világhelyzet gyökeres átalakulása, az emberiségnek észben és szívben történt újjászületése fűződik. Vezérük 480-ban, a tájszépsépségekben gazdag Nursia, a mai Norcia falai között született. Ott ragyogott fel az a csillagzat, amelynek sugarai világosságot vetettek a romlás homályában kalauzt váró emberiség mentő ösvényeire. A hires római hadvezér, Sertorius szülőhelyén pillantotta meg az első nap világot szent Benedek, az a második Józsué, aki önfeláldozó seregeit a keresztény igazságok bámulatos térfoglalására vezette. Megértvén az Ur hivó szózatát, Róma zajából és csábító gyönyörei elől a félreeső hegyek vadonába menekült és a subiacoi sziklabarlangba temetkezett, hogy a legszigorúbb életmód mellett aczélozza meg erejét arra a nagy munkára, amelyet a Gondviselés számára határozott. Mint a gyönge növény zárt helyen a leggondosabb ápolásban részesül, mig meg nem izmosodik, hogy daczolhasson vészszel és viharral : akként rejtőzött a magányban sz. Benedek, hogy ima, böjt és lemondás által készüljön azokra a gondokra, fáradalmakra és megpróbáltatásokra, amelyek rá várakoztak. Erényeinek illat-ára csakhamar betöltötte az egész vidéket. Szegények és gazdagok, előkelők és alacsony származásúak seregesen tódultak magányos sziklái köré, hogy szavát hallják, tanácsát fogadják, követésére buzduljanak. Nem élvezhette azonban sokáig magánya örömeit! Három év múlva tanítványai körébe kellett vonulnia. Először a vicovarói kolostorban, majd a subiacoi falak között, végül Monté Cassinóban találjuk, ahol nemcsak a maiglan páratlanul álló hires zárdát emelte, hanem megalkotta 73 fejezetben a szerzetesi intézmény szabályait is, azt a hallhatatlan müvet, a mely a kolostori életnek győzhetlen szervezetet adott. Oly bölcseség Ömlik el a szabályzaton, amely előkelő helyet biztosit sz. Benedek számára a legnagyobb törvényhozók sorában. Mint a művész ujjai alatt a különböző húrok zöngéi, oly lágyan olvadnak össze szabályzatában azok a követelmények, amelyeket az ész és akarat legellentétesebb megnyilatkozásai iránt támasztott. Bámulatos, mily szerencsésen állapította meg az okosság és egyszerűség, az alázatosság és önérzet, a szigor és szelídség, a szabadság és alárendeltség Összhangját. Jóllehet a magány csendjét, a visszavonult élet szerénységét sürgeti, nem akarta a gondtalan időtöltést és a tétlen nyugalmat. A szemlélődést kapcsolatba hozta a a cselekvéssel, az imát egyesítette a -munkával, az áhítat mellé a foglalkozást rendelte. Joggal mondja Bossuet, hogy*. >Eszabályzat foglalata az egész kereszténységnek. Kivonata a sz. atyák tanításának. Tükre az evangéliumi tökéletesség tanácsainak. < Azok a sz. férfiak, a kik a rendalapitás terén sz. Benedek példája után indultak, csaknem kivétel nélkül szabályzatának bölcs elveire támaszkodtak. Felismerték benne mindnyájan azt a titokteljes erőt, amely a szerzetesi intézmény lényegét, az életszentséget és közhasznú munkásságot biztosítja. Oly magot rejtvén sz. Benedek szabályzata által a kereszténység talajába, amely hatalmas fává izmosodott és gazdag gyümölcsöket termett: az áldásosán töltött élet boldogító tudatával hagyhatta el 543. március 21-én sikerekben gazdag küzdelmeinek színhelyét. Követői tanításuk és példájuk hatalmával mozgásba hozták az egész világot. Felvillanyozták a lelkeket. Meghódították a sziveket. Nemes tettek vágyára lobbantották a kebleket. * A viharok, amelyek a kath. egyház felett időnként átvonultak, a szerzetes rendeket sem kímélték meg romboló hatalmuktól. Voltak mozgalmak, amelyek a kolostorok megsemmisítésének dicsőségére vágyakoztak. Nem törődtek a népek sorsának intézői azokkal az érdemekkel, amelyeket a zárdák lakói a századok folyamán szereztek. Nem méltányolták azokat a szolgálatokat, amelyekkel az emberiség boldogságát munkálták. Elzárkóztak azon varázsos hatás elől, amelyet erényeik által a közérzületre gyakoroltak. Mint azt jelenleg Franciaországban látjuk, bezárták az áhítat és munka otthonait. Kiürítették a kolostorok csendes falait. Szétdúlták azokat a telepeket, amelyeken az evangéliumi tanácsok bájló virágai diszlettek. Mig azonban hontalanokká lettek az Ur választottai hazájukban, szívesen látott vendégek gyanánt fogadtattak az idegenben. Teljesedésbe mentek rajtuk az irás szavai: >Olyanok vagyunk, mint a halálra váltak és ime élünk W íMegfogyva bár, de törve nemi — élnek közöttünk is sz. Benedek tiszteletreméltó utódai. Ne legyen idő soha, mely megfosztaná egyházunkat és hazánkat szellemük hatásától, munkásságuk áldásaitól. Őrködjenek állandóan és hűen azon szent igazságok felett, amelyek hitet, megnyugvást, bizalmat és reményt öntenek a csüggeteg szivekbe. Lobogtassák kitartóan a tudomány fáklyáját, hogy ne tévesszük el soha a szellemi és anyagi haladás biztos ösvé nyeit. Élesszék folyton az egyház és haza szeretetének lángoló hevét, hogy hűen szolgálhassuk magasztos érdekeit. Acélozzák buzgón gyönge akaratunkat, hogy ne hajthassanak uralmuk alá az emberi természet gyarlóságai. Amen. Hétfőn délelőtt 9 órakor ismét ünnepélyes szentmise volt, melyet Graeffel János praelátus celebrált szintén két bencéstanár- és növendékpapokkal. E napon úgy mint vasárnap délután is litánia volt 6 órakor a Ferencrendiek temlomában. A keddi nagymisét, amely Te Deum-mal kezdődött Boltizár József pü spök, érseki helynök mondotta, fényes segédletét bencés tanárok és növendék papok képezték. A szent mise alatt az ifjúsági énekkar a következő éneket zengedezte : Szt. Erzsébet asszony 1697. évből, szent Lászlóról 1697. évből, Szent Imre herceg 1797. évből, Szent István király 1797. évből, Szent Benedekről 1857. évből, >Üdvözlégye 1509 évből és Boldog asszony anyánk 1797. évből. A mise végén a Hymnust énekelték. A fényes istentiszteleten közéletünk jelesei is mind megjelentek, a szabad kir. város tisztikara majdnem teljes számban, valamint előkelő és diszes hölgyközönség. Mise után Csernoch János dr. praelátus tartotta az ünnepi szent beszédet, melyet egészterjedelmében közlünk az alábiakbban • A szent Benedek rend alapitása a római birodalom hanyatlásának idejére esik. A régi római világrend, melyet ezeréves munkában vérrel és vassal hozott létre az emberi elme, romokban hevert. Maga Róma, a világváros meg volt alázva. A császári trón, az emberiség bálványa — tekintélyétől megfosztva. A folyton nagyobb erővel előretörő barbárok diadalittasan állottak, a megdöntött hatalmas birodalom romjainál. A népvándorlás hullámai elárasztották az egykor rettegett birodalom nyugati részit. Maguk a barbár népek egymás ellen vívtak öldöklő harcot a széttépett császári palást foszlányaiért, anélkül, hogy észrevették volna, hogy minél tovább küzdenek, annál több romot halmoznak össze. Erősek és hatalmasak a rombolásban, — gyengék és tehetetlenek az alkotásban 1 Midőn igy a római birodalom végnapjait élte, az uj állami rend még alig kezdett kibontakozni a romhalmaz törmeiékeiből. Ily hatalmas megrázkódtatások mellett veszedelemben forgott az egész civilizáció. Egy nagy ür, nagy szakadás támadt a régi római világ és az ujabb kor alakulásai között s e nagy űrt töltötte ki a Gondviselés, midőn éppen akkor állította oda szent Benedeket és az általa alapított rendet, hogy azt áthidalja és a nyugati társadalom újjászületését előkészítse. Igaz ugyan, hogy Istennek nem volt rá szüksége, ő nélküle is részesévé tehette volna NyugatEurópa népeit a keresztény üdvösségnek, és ezáltal a műveltségnek. De, amily kiszámithatlanok az Ő bölcsességének utjai, tényleg szent Benedeket választotta, hogy talán tudtán kivül is ö legyen a régi és uj világrendnek közvetítője. Feladata volt, a régi világ romjain a keresztény társadalmat és államot felépíteni, a vad természetet megszelídíteni, mindent ujjáalkotni miként a Szentírás mondja: íme, megújítok mindeneket. Egyesek — bármily óriási is erejük — erre képtelenek lettek volna. Oly férfiúra volt szükség, mint szent Benedek, kinek kiváló, a szentek tudományában jártas, a gyakorlati élet tapasztalatai által megaczélozott lelke tudta átalakítani, az élet szükségleteihez szabni a szerzetesi élet szabályait s társakat gyűjtvén maga köré, ezeket képessé tenni arra, hogy a nemzetek között a kultúra megalapítói legyenek. Otiositas inimica animae, — a henyélés ellensége a léleknek, — volt egyik fó'elve, melyet áz emberiség művelődési elvévé avatott fel. A hármas fogadalom lévén függetlenítve mindentől, a mi őket munkálkodásukban akadályozhotta volna, megkezdték működésüket. Ora et labora — imádkozzál és dolgozzál — volt a jelszavuk. Cruce et aratro — egyik kezükben a kereszt, másikban az eke szarva. Igy vonultak ki a monte-cassinói vadonból Britannia, Gallia, Germania, Pannónia vad népei közé. Fejszéjük csapásai alatt hullanak a százéves tölgyek. Az eke a kemény földet töri és ahová be nem hatol az eke éle, segit az ásó. Lassan termőfölddé változik át a vadon. Lehet, hogy a hely, amelyen letelepednek egykoron pogány isteneknek gyülhelye volt. Gondosan kinézik a tájat, pontosan kimérik a tért. Amint ez megvan zsoltárok éneklésétől, munkás kezek ütéseitől viszhangzik a csendes tájék. A templom helye az új telep központja ; kereszt jelöli az állítandó oltár helyét. Templom, monostor, iskola, gazdasági épületek gyors egymásutánban, mintegy varázsütésre látszanak nőni a földből. Az uj telep vonzó hatással van a vadon lakóira. Eleinte bizalmatlanul, sőt ellenséges indulattal fogadják a jövevényeket ; de az uj lakók szent élete, az általok hirdetett tanoknak fensége, munkásságuk, szorgalmuk, jótéteményeik lefegyverzik a bizalmatlankodó barbárokat. Mindig közelebb jönnek a központhoz, mely folyton gyarapszik. Eleinte népes teleppé később községgé s végül hatalmas várossá lesz. Franciaországban 3

/

8 része a városoknak még nevét is szent Benedek fiainak köszöni. Innét az a sok „szent" előnév a francia helységek neveinél. Hasonlóképen Németországban sok város mint pl. Fulda, Eichstadt stb. bennük tiszteli alapitóját és ki ne ismerne rá mi nálunk pl. Győr SzentMártonnak szent Benedek fiától való származására. Mindez tömérdek nélkülözéssel és nehézséggel van egybekötve. Sokszor évtizedeken át kell küzdeniök az éhséggel és szomjúsággal, az éghajlat változó viszonyaival, mig a kemény és terméketlen rög a táplálékot megadja ; de ők nem csüggednek! Ora et labora, -— imádkoznak és dolgoznak. S midőn a természet ellenkezését végre legyőzik, betörnek a barbárok vad hordái s rövid pillanatok alatt elpusztítják azt, a mit századok alatt alkottak ! De ők most sem csüggednek! Mint a műveltségnek valódi vértanúi, újra kezdik ott, ahol elődeik elhagyták. Ok koruknak agráriusai, nemcsak tanítják, hogyan kell a földet művelni, hanem maguk müvelik. Ebben is utánozzák isteni Mesterüket, Jézust, a kiről olvassuk : „Jézus cselekedni és tanítani kezdett." Egy rövid beszéd keretén belül teljesen lehetetlen mind azt elősorolniamit az okszerű földmüvelés és ez által a műveltség alapjának megvetése körül tettek. Európa fere tota Benedicti saeculo monachis adlaborantibus veram religionem suscepit. Szent Benedek fiai voltak koruk építészetének megalkotói. Az Ő czelláikban készültek a századokkal dacoló nagy épületek tervei. Bámuljuk a régi rómaiaknak reánk maradt épületeit. De ha meggondoljuk, minő anyagi eszközök, mennyi rabszolga állott rendelkezésükre, az elsőbbség pálmáját oda kell Ítélnünk szent Benedek fiainak, akik magas, égbetörő hegyeken ép úgy, mint járatlan posványokon oly épületeket emeltek, amelyek századok viharaival daczoltak és még romjaikban is bámulatra ragadják a szemlélőt. Gazdaságaik és monostoraik valóságos menhelyeik voltak a szegényeknek, nyomorultaknak és elnyomottaknak, úgy, hogy ha ezek nem lettek volna, jegyzi meg helyesen egy hires iró — egész Európa csak ragadozó és igavonó állatokból állott volna. Telepitvényeikre joggal alkalmazhatjuk a zsoltáros szavait : „Megkövérednek a puszták legelői és a halmok vigasággal Övedzkednek körül. A legelöt juhnyájak lepik el és a völgyek bővelkednek gabonával; minden Örvendez és éneket zengedez." Az anyagi jólét és haladás alapját képezte a szellemi műveltségnek és haladásnak. A természet müvelését követte a lélek művelése és amily mértékben erősbödött a megtérített népekben a kereszténység, oly mértékben haladt előre a kultúra és czivilizáczió. Ez leginkább a tudományok müvelésében, a művészetek ápolásában nyilvánult. Már a legrégibb kolostorok gondoskodtak róla, hogy tagjaik a földművelés mellett valódi hivatásuktól el ne vonassanak. A nehéz munkát olvasás váltotta fel. Minden kolostornak megvan a maga könyvtára. A testvérek egy része a tudományoknak és művészeteknek él vagy az ifjúság oktatásával és nevelésével foglalkozik. Bátran el lehet mondani, hogy az egész ifjúság nevelése Ő reájuk volt bizva. Nagynevű államférfiak, hires hadvezérek, lánglelkti költők az ő iskoláikból kerültek ki. E j mellett gondosan művelték a tudoImányok összes ágait. A hittudományokban később oly nagy hirre nőtt skolastikának ők vetették meg alapjait. Az egyházi énekek nagy része szent Benedek fiait vallja szerzőjének. A jog és állam-tudományok terén elsőrangú tudósaik voltak. A számtan és természettudományokban épp oly otthonosak voltak, mint a betegek gyógyításában. A hires salernói orvosi iskolát egy bencés alapította. Orvosaik a legjobb hirnek örvendettek és ők voltak a súlyos betegek utolsó menedékei. A szorosan vett tudományok mellett kiválóan művelték a művészetek egyes ágait, igy a festészetet, képfaragást, Ötvösséget, az éneket és zenét. Az orgonajátékot már a VIII. században ismerték s a hangjegyek feltalálója, arrezoi Guidó, szintén bencés volt. Kedves foglalkozásuk volt, de egyszersmind kötelességük is régi könyvek másolása. Ma is bámuljuk a kéziratok készítésében kifejtett ügyességet és szorgalmat. Egy-egy kezdőbetűnek ki festése sokszor hónapokba, egy codexnek lemásolása egész életbe került. A görög és római klasszikusok remekiratait ők mentették meg az utókornak. Livius történetének hat könyvét egyenesen nekik köszönhetjük. Különösen azonban kitűntek a történetírás terén. Az ő évkönyveik, életrajzaik, halotti könyveik, ajándékozási okmányaik és gyűjteményeik által azzá lettek, amivé Herodot a görögöknél, a történetírás atyáivá, a kik nélkül Európa népei épp oly keveset tudnának történetük kezdetéről, mint a gyermek az ő születéséről és életének első éveiről. Könytáraik egyúttal koruk levéltárai, kolostoraik a középkor történelmi társulatai voltak. E helyen lehetetlen még csak megközelítőleg is vázolni, mennyit köszönhetnek Európa egyes nemzetei és mi magyarok is szent Benepek fiainak a hazai történetírás terén. Az, kinek valaha alkalma volt csak bepillantani is a történelem ősforrásaiba, tudja legjobban, hogy szent Benedek rendje nélkül nem lehetne Európának