Esztergom és Vidéke, 1901
1901-10-10 / 81.szám
mwpH, mm- AAIII. yvTmyam. m. mm üsutortok, október 10 ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYES ÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. Szerkesatfség és Had^hivatal: ELŐFIZETÉSI ÁRAK : • = FELELŐS SZERKESZTŐ ui|uvípo V víi U |í u (kofa a kéziratot, előflzetésafc, nyiltterek és hirdetések köldesdök Sft*= -_ - _ - _ - _ 1 {£ z Jí: = ÉS KIADÓ: «™. SZÉCT?EQYL „ TÉR) 330 . SZÁM . Negyed érre — — — 3 kor. — fll. Egyes 8Zám ára: 14 fll. Kéziratot nem adunk viasza. H£~ Szüreti elmélkedés. Esztergom, október 8. Hajdanában, talán nem is olyan rég, ilyenkor Terézia napja táján mily boldog volt az esztergomi, az egész magyar nép. Cigányzene, mozsarak dörgése, puskák ropogása, évelődés, kacagás, szóval jókedv mindenütt, amerre az ember útját vágta a szőllős hegyek között. Ma mindez kiveszett. Csak itt-ott elvétve jár még a mester, meg a barát, de nem annyira a kompetentiát szedi, mint inkább a panaszt. Az az apró kis sárga jószág, mely a magyar szőlőtőke gyökerén vert tanyát, olyan átkává lett a nemzetgazdaság szőlőtermeíési ágának melyet egyhamar kiheverni nem fog. Nem fog, mert a csapás és átok rendszerint hetedmagával jár s óriási önállóság, kitartás és türelem kell ahhoz, hogy azt kibírhassa. Ennek a kitartásnak és önállóságnak hiánya okozta, hogy a magyar nép sok helyütt vándorbotot fogott és otthagyta ezt a drága földet, melyen atyái, s tán még ő is arany napokat élt a miért minden nap kecsegtető reménynyel s nem hiába munkálta meg szőlejét. S ma ? Foszló reményekkel dolgozik, mert nem elég a filoxerától való félelme, növeszti azt a lisztharmat, a hernyó és a penész, mihez hozzájárul az egyenes, a pótés teljébe a fogyasztási adó. Kinek is van ily körülmények között dolgozni reggeltől estig ?! És még is kell. Dolgozik is, mert a megélhetés keserves küzdelme űzi, hajtja őt. i Tisztelet és becsület érte ! E mellett azonban mindent el kellene követni, hogy munkáját megédesitsük neki. I Nem mondom, hogy az intéző körök nem törekednek minden áron lendületet ami a nemzetgazdászat ezen jó jövedelmet hajtó ágának, de igen is, kimerem azt mondani, hogy a régi hegyközségek felosztásával ép úgy jártak, mint járni fognak a megyei önkormányzat eltörlésével. Az ideig, mig a hegyközségek saját ügyeikben önkormányzattal birtak és ezen önkormányzatot az úgynevezett »Artikulosokc szerint intézték, higyjék meg uraim, több hitele volt a borttermő vidékeknek s nagyobb rend volt a szőlőhegyekeu, mint ma. Es részben sok tekintetben ennek kell tulajdonitanom, hogy a szőlők rekonstruálása oly lassú menetben van. Ha az illetékes közegek a hegyközségek szervezetét fejlesztették volna és artikulusaít az adott körülmények szerint bővítették, vagy így itt-ott módosították volna, ma már tán vígabb szüretek járnák és egy kissé több adópénz volna a láda fiókjában, mint téryleg. Igaz, s ügyvédi fogásból pompásan hangzik, hogy mindenki szabadon rendelkezik a magáéval, de tán mégis jobb volt a régi világban, mikor e rendelkezés, kivéve az elárusitást, mégis meg volt kötve. | %y pld, a szőlőhegynek nemcsak {be ke.lett kerítve lenni, hanem an| nak fentartásáról a tavaszi és őszi gyepüjáraskor kellett gondoskodni a hegyelőljáróságnak; 2. idegen j területről csak az esetben lehetett 1 bort behozni, ha az jobb minőségű jvolt; 3. szüretelni pedig csak akj kor lehetett, amely napot az őszi I közgyűlés, kitűzött és a főbíró jóvá| hagyott. Az artikulusóknak az a : három része is eléggé bizonyítja, hogy atyáink mily éberül őrködtek szőlőhegyeik oltalmazása és jóhirneve iránt. Ma ? Mi védi a szőlőterületet ? Kell is gyepű ! Készítsen kiki kerítést magának, ha úgy tetszik. Régente közösen megvédendő terület volt, ma már a hegypásztortól is elakarják venni a fegyvert s őrizze meg a szőlőt keretes igával. — Bort quantum-sális behozhat, ki törődik azzal, milyen bor terem Esz. tergomban ? Csak hogy van, ha mindjárt lóre is a neve. Többet mondok: vízzel is lehet keverni, Az .EsztepQOin ÉS WMI A III, emeletről. /, Alkonyodik. Utca korsó Fényes néppel van tele; Csüggedt szívvel járnak-kelnek, Oly fagyos az osz szele. Percre látsz egy csodás asszonyt, S nesztelenül elsuhan ; Messzeszáló illatától Megremeg sok Don Jüan, Az utca kedve odavan már, Az utca kedve nem pezseg; Valami nagy, szörnyű nagy gyászt Éreznek az emberek. . . . .Ü valahol egy kis szobában — (Csak harmadik emelet.) — Két boldog sziv szerelméből Most fakad a kikelet . . . II. illóba' van a uyár .ezer virága gyül a sok levél, sietve zordonan jön, lem mégse fél. vad szelétől zivem, ttem. A kod országából. >The Majesty* hajón Harwich és Edinburgh között. Vajmi nagy élvezett nem lehet önre nézve az utazás — ugy vélekedett egy útitársam, midő a délebéd után a hajó alsó kabinjában huzádtam meg, hogy az napi utibenyomásaimat papírra tegyem. »Hiszen egész öröme, üdülése kárba vesz, ha közben nem él teljesen a nyugalomnak a szemlélődésnek t — >Ez csak Önnek tűnik fel ugy uram, mondám —mivel maga is közben nem foglalkoztatja elméjét s higyje meg, sokalta üdítőben hat ha nyugalmunkét közbe-közbe megszakitjuk egy kis fáradalommal, mert az örökös tétlenség eltompítja elménket és a megfigyelésre kevésbé teszi fogékonynyá. Miután útitársam előveszi szivartárcáját, melyből egy sötétbarna importált, havannát vettem ki, szó — köszönés nél-1 kül magamra hagyott. Az Angolországban vásárolt szivarok mind drágák és kekivétellel mind roszak, nikotin tartalmuk, alig a szivarra gyújtás után felszívódik é| ellepi az ajkát. A fej elkábul tőle . . , Miközben a kabin ablakait szinte egyen-: Ietes ütemben csapkodták a tenger fel-; korbácsolt hullámait, magam elé terítet- , lem irómappámat és gondtalan munka- i kedvvel fogtam aznapi útleírásomhoz. . ..} A continens lakói előtt, ha Angolor-; szagot emiitünk, okvetlen Londont kép-! zelnek alatta, hogy a britt szigeet cso-j portnak egyébb számottevő városai vannak, ha elmondjuk elhiszik ugyan, mint j j mindent bármily meseszerűt ís a különcz Angnlországból, de igen keveset olvastak azekról a városokról, a melyek mindegyike külön-külön egy-egy ujabb világot tárnak elénk. Bárhol együtt ja világon a népek a városok magán hordják jelegét azon országnak, melyhez tartoznak, csak épen az angol nép és városok térnek el egymástól ugy külszinben mint jelegzetességben, Mind ezek az eltérések mélyen gyökereznek és első sorban nemzetiségi — politikai okokra vezetendők vissza, másodsorban csak következnek többi okok : az egyes városok lakóinak egyetemes foglalkozása egy és ugyanazon kereseti ágazat körül, a túlnyomó létszáma a jólétben levőnek egyes városokban és a teljes nélkülözést szenvedők sgy más városban. — cUtasok a fedélzetről.* A hajóka?itány harsány parancsszava, egy matróz íltal belökött kabinajtómon át, hozzám utott. Ijedten ejtettem ki a tollat kezem3Ő1 és pillanatnyi tétovázás után felsiet:em a feledkezetre. — Mentőcsónakokat lebocsájtani! Utasok a fedélzet jobb szélére csoportosuljalak ! «Podgyászt senki sem vigyen!» «Tom Jack a szivatyuhoz, előre.» Egymást érték a kapitány rendelke:ései, mig én züzavartdl teljesen kábult éjjel elvonszoltattam hangos jajveszékés közben a hajó utasai ' számára kijeölt helyié. Még csak nem is sejtettem nilyen katasztrófa érhetett bennünket. Első pillanatra, azt véltem, hogy a hajó léket kapott, majd pedig, hogy láttam, a hajó egyenletes tovairamodását, hogy kalózok támadták meg. De mindjárt utánn beláttam, hogy ez lehetetlen mert a hajó tengeri utja Harwich és Edinburgh között olyan bistos, hogy ilyen fajáa merénylettől, mint akár Budapesten egy onnibuszé az Andrási uton világos nappal, (éjjel nem merném meg koczkáztatni e hasonlatnsságot.) Végtelen tanakodásomból végre maga a helyzet segített ki, nagy rémületemre, sürü fekete fústgombolyagok törtek elő a hajó déli részéből, hol a podgyászok és a hajó anyagi szükségletei: szén, petróleum és a konyhaszükségletei voltak felhalmozva. . Egy pillanat alatt felismertem a helyzet végtelen komolyságát: a hajó lángokban áll, a vizén tűz halállal pusztulok el! Első bántó gondolatom az volt, hogy azt sem fogják tudni, hogy vesztem el. Csak most kárhoztattam magam, hogy oly könnyelműen határoztam el erre a kirándulás számba menő tengeri útra magam, hogy akár megírtam volna szándokomat lapomnak, vagy hátra hagytam voln megállapított utiirányomat. Most senki még csak nem is fogja sejteni mikénti eltűnésemet. Végtelen csüggedés vett erőt rajtam. Már úgy éreztem, hogy a lángok testemet érintik, meleg, szúró fájdalom járta át valómat . . . Elmémet néhány pillanat alatt ezer gond és emlékezés zaklatta. VisszagondolJÓZSEF keserűvíz az egyedüli elismert kellemes izü természetes has hajt ószer.