Esztergom és Vidéke, 1901
1901-10-10 / 81.szám
hisz e sorok írójának mondotta egy idevaló termelő: >Uram negyven hektoliter borom lesz még pedig milyen! megbír tiz hektó vizet. Ez factum. Régen, a ki vizezni merte a borát, bezzeg ráolvasta a hegybíró esküdtjeivel a sententiát úgy, hogy elment a kedve borát higitani. Ami pedig a szüretet illeti, no hát az uraim, engedelmet kérek nagy lelketlenségre vall akkor szüretelni, mikor a szőlőből nem a cukortartalom, hanem az ecet iz érzik ki. Hogyan legyen ott jó bor, hol éretlen szőlőt szüretelnek ? Bármily fajú legyen is a szőlő, ha belőle jó bort akarok szűrni, nem csak a megérést kell bevárni, hanem annál többet: a szőlőnek kevés petyhüdését is. Akkor lesz benne cukor és szesztartalom, de lesz értéke is. Minő értékes bor lett volna az idei termés az esztergomi hegvekben, ha teszem : e héten kezdődött volná a szüret s nem szeptember közepe táján. Lám, még gyönyörű idők jártak ! De miért is írtam e sorokat ?! Azért uraim, hogy a régi világ vig szüreteinek ne csak a képét elevenítsem fel, hanem útját is egyengessem annak, hogy benne élhessünk. Ezt pedig szerintem csak ugy lesz lehetséges, ha a hegyközségek régi szervezetét újból életképessé igyekezünk tenni és ártikulusait nem dobjuk sutba, hanem igen is, mint a múltban volt, előveszszük. Ha a hegyközség, mint ilyek, ismét megalakulnak, erősen hiszem a magyarországi szőlőműveléssel, a bor tam még néhány perc előtti gondtalan, reményteli jólétemre és ime most egy váratlan esemény folytán vége mindennek. S meghalni ? Eltemetve lenni »csendes részvét* nélkül >koszorúk mellőzésével*. Nem ilyet, nem kértem volna soha, ha rendes körülmények között tettszet volna az urnák magához szólítani. S mennyi jó barátnak hasad meg a szive, hogy könnyek között nem mondhatja el koporsóm felett búcsúbeszédét. Szörnyű igy elpusztulni. Ily halálért nem volt érdemes élni és pláne harmincz esztendeig várni reá. Es aztán mennyi ansichts-kártyát írhattam volna még meg és most mindennek vége. Csak egy jóleső érzés békített ki némileg sorsommal, amikor hitelezőimre gondoltam . . . Sokáig ez az érzés sem csillapíthatta kinos lelki vergődéseimet, a kapitány hangja magához téritett. — A férfiú utasok víztartóhoz siessenek és segítsenek az oltásnál!» Rendetlen tömegben siettünk a mentő munkához, de kapkodó lármás bizonytalan tevékenségünkkel inkább meggátoltuk, mint segítettük a legénységet munkájában. A tüz mindinkább terjedt a hajó fél oldala lángban állott, még csak néhány lépés és a gépezetet érik a rángok. A legénység is kezdi elveszteni fejét, a fegyelem felbomlott, mindenki csak a saját életének megmentésére gondolt. A kapitány szava a nagy zűrzavarban elveszett, senki sem ügyelt többé reá. Utasok és legénység vegyest a mentő csónakok felé szaladtak, az erősebb el< minő productum számban és minőségben lendületre kap s lesz még daltól hangzó szüret. Nem mindenkor tanácsos a régi -endet elhagyni, sokszor nem is szabad és semminemű uj intézményben nem szabad elődeink alcotásáról kicsinylőleg nyilatkozni s alkotásait alaposabb megfontolás léikül számkivetni. Hiszen egy nagy tanulság tárul elénk s az, tiogy mig az úgynevezett tártiku;usok< érvényben voltak, virágzó hegyközségek léteztek, mióta pesutba dobták, vagy alig, vagy éppenséggel nem tudunk hegyközségbe verődni. Lelkemre mondom, hogy nagy kár volt az hegybírói tisztet eltörülni, hogy a szoros összefüggésbe került volna a megyei gazdasági egyesülettel, hogy kettőzött erővel vitte volna keresztül annak a nagy tőkének újbóli befektetését, melyből okos vámpolitikával az északon lakó népektől pénzeltünk volna. De azért még nem késtünk el. A szenvedés, a megpróbáltatás csak tanulságul szolgál. Okuljunk a múltból és a jelenből és ha a javát akarjuk kiválasztani, az nem lehet más, mint a régi hegyközségi rendszer feltámasztása. E végből küldfön ki a megyei gazdasági egyesület egy bizottságot, mely tanulmányozza az ártikulusokal, bővítse ki azokat akként, amikéit a viszonyok megkívánják s azután az egyesületek közös elhatár zása utjain mint törvényjavaslat, kerüljön a törvényhozó testület elé. Mert egyébként a gazdasági egyesületek nem képesek erőiket oly intenzive fejleszteni, mint j tötte a gyöngébbet és felettük tapodtak át a többi menekülők. Engem az emberáradat magával ragadott, hiába igyekeztem utat vágni ma-1 gamnak a forróság és a fiist elvette eszméletemet, erőtlenül engedtem át magam a tömeg akaratának. Kiszenvedtem, mielőtt a borzalmas halál elért volna, egész testemet bénaság szállotta meg behunytam szemeim és imádkoztam . . . Csendes szendergésemből útitársam keltett fel, megérintve vállamat. — Őn ugyancsak sokat dolgozhatott, hogy munkaközben érte el az állom. Nem Jól teszi! Megrázkódtam, aztán gyors mozdulattall összeraktam a kiterített mappát, hogy útitársam előtt elrejtsem az alig bekezdett iratsorokat. — >Igaz lehet* — válaszoltam — magam sem tudom, hogy történt ... a munka kimentett ... de most rendelkezésére állok egész estig* — Azaz, hogy estebédhez megyünk, reményiem étvágyát nem aludta el. — Azzal karonfogott és felsegített a fedélzetre. Amint kiléptem, talpam alatt recsegett valami, megnéztem, egy alig bekezdett szivar hevert a padlón. Kedves olvasóim pedig bocsássanak meg, ha egy érdekes utileirásom helyett egy rosz szivar okozta rosz álmomat adom közzé. Bolgár Lajos. inikor rendezett hegyközségek vaníak, mint voltak a múltban. Ha úgy lesz és nem másként, ikkor tán megélhetjük még azt az dőt, mikor kihallatszik e pincéből: Megkapáltuk a szőlőnket három izben is, Nem sajnáltuk rá erőnket, de van haszna is, Fáradozva emlegettük a szüret nevét; Nossza pajtás vigadozva, igyuk a levét. Verus. Megyei választások. Esztergom, október 8. Egy hónapra estek, sőt utóag úgy esett, hogy részben a negyegyülés került előbbre — zemben a két pótválasztással. Az Lltalános képviselőválasztási mozgalmak is eléggé csendesek, mérsé:eltek voltak, hogy pedig a 15 iki őszi endes közgyűlésen betöltendő álások iránt egyáltalán kortézia folykék, épenséggel nem lehet hallani, tt egy kisebb, de intelligens, konoly, előrenéző testülettel állunk izemben, amelynek tagjainak meg r an a köz iránt való érdeklődése, málló gondolkozása és amely minlenkor az érdem honorálását tarotta szem előtt. Maguk a tisztikar agjai pedig mindég ideális kollegialitással viseltettek egymás iránt ; ezt a nobilis mértéket megtarták akkor is, amikor mint ellenfelek Lilának egymással szemben a torább érvény .ülés porondján. A várme^ ei tisztikar idősebb •észe általában a graduális promó;ió elve mellett foglal állást, ami íagyon is hely s elv mindenütt, ihol még fizetésosztály-fokozatok mciennitások sincsenek megállajitva. Csakhogy elvégre minién választás lutri, láttuk legutóbb iz árvaszéki elnök és ülnök-válasz:ásnál is. Ezért a jelen esetben is a vármegye tisztikarának doyenjei kezdettől fogva Kakass László helyet:es főszolgabiró mellett foglaltak állást. Mindenesetre azért is, mert annak idején szinte véletlenségből terült a helyettesítéshez s akkor a közönség körében tényleg lappangott bizonyos, aggodalom, képes iesz-e Reviczky örökében úrrá parancsolóvá lenni. Bezzeg képes veit; habozás nélkül lépett be a darázsfészekbe, ahol azt hitték egy néhányan, ezzel igazán könnyen elbánhatunk. Gyorsan és erősen csalódtak. Erős kéz, nagy határozottság, megköze lithetlen karakter jellemzik. És másfél évvel azután, hogy a hivatal vezetését átvette, nem »rothad mái Dániában*, pedig hogy mennyire rothadt, azt is éppen ő maga fedezte fel. S kötelességszerű energikus fellépésével a köznek amily hasznot, magának oly kevés jó ba rátot szerzett. A másik pályázó Thuránszky La jos tb. főjegyző, a vármegyei tisztikar és speciálisan jegyzői kai vezető erőssége, olyan képzettségű temperamentumu és agilis ember aki a főszolgabírói brancheban ií mindenesetre megfelelne, mert jogi tudás, fellépési talentum, személy bátorság s ugyancsak teljes hoz záférhetetlenség jellemzik. Tudjuk, hogy senki sem pótol hatatlan, és mégis kimondjuk, hog> távozása a jegyzői karra nagy vesz tesség volna *, a közönség a rövic közgyűlési, bizottsági referádákbó nem ismerheti meg eléggé az c lagy, szövevényes, perfekt munkáát. Kényes ügyek is szép számmal negfordulnak keze alatt. Finom listinkctóju jogász, hivatala elég alkalmat nyújt ennek kimutatására, ilőkelő fogalmazó, — mind-mind >ly tálajdonságok, amelyek a jegyzői állásba predesztinálják. S ezért, ía tehetné, a két állás között való izetés többletet szivesen megadná nindenki — csak itt maradjon! A nagy publikum nem is tud lyilatkozni egyik, vagy másik melet. Legyen ugy, ahogy a törvénylatósági bizottság tagjai akarják. Ha a muzslai szolgabírói állás negüresedik, ott Pongrácz Kázmérnak nem is lehet ellenfele. Heyettessége ideje alatt ezt az állást 3Íztos kézzel ragadta meg. Kitűnő akvizíció lenne az aktiv közígazga:ásban. Megválasztásával megüresednék a megyei pénztári ellenőri állás. Ott van már benn hónapok óta a teljes kvalifikációjú Nedeczky Pál; itt sem kellene ember után keresgélni. Mert dacára a pénztár tervezett állami kezelésbe vételének, a törvényjavaslat újabb átdolgozás alá s az új képviselőház elé kerülvén, egyelőre a statusquonak fenn kell maradnia. Ha Thurászky választatnék meg főszolgabírónak, az ő állására mindenesetre pályáznék Pisuth Kálmán másod aljegyző. A megyei tiszti' főorvost tudvalevőleg a főispán nevezi ki, de ez meghallgatja a tisztikar hővezetőinek véleményét is. Ezek ez esetben is a graduális promóció > vagyis dr. Wertner Mór párkányjárási járási orvos mellett vannak, ahogy egyes pályázók előtt ki is jelentették. Itt azonban a szolgálatii időtartam számításában differenciák mutatkoznak. Ex. Közigazgatási bizottsági ülés. Esztergom, október 8. Esztergom -megye közigazgatási bizottsága ma tartotta havi rendes ülését, melynek főtárgyát, a közigazgatásnak szemptember hóban történt menetéről szóló jelentések képezték. Az alispáni jelentés a közigazgatás minden ágáról adott általánosságban jelentést. Nagy részvéttel emlékezett meg dr. Mátray Ferenc elhalálozásáról, kinek emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. Szőnyegre került Sinka Ferenc építőmesternek följelentése, n clyben a helybeli államépitészeti hivatal ellen, azon okból emelt panaszt, hogy annak alkalmazottai, a helybeli adófizető szakemberek rovására, megnem engedett magán nkákat végeznek. A bizottság úgy határozott, hogy amennyiben a panasz tárgyát képező állítólagos visszaélések, még Vajda Géza idejéből valók, a följelentést, a szakminiszternek küldi fel. A tanfelügyelő jelentéséből örömmel vette tudomásul a bizottság, hogy a kenyérmezei, újonnan felállítandó iskola, már nemsokára rendeltetésének átadható lesz. Felolvastatott a kultusz miniszUjI irata, a gazdasági ismétlő isk^jÉj tására vonatkozólag, A^fl kér egyebet, mint 2<^m a tanitó részére sídÉ jövedelem 20 ] V^k fizeti a tanyád A v^á kapjfl
