Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-28 / 78.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (78. szám.) 1 1 szeptember 29. Esztergomban például meg sem alakult a szabadelvüpárt; ami intézkedés kellett,főleg a régi Frey-törzskar végezte, megelégedtek egy »diszelnökkelc. A volt képviselőt hivatalos küldött nem kérte fel az újból való fellépésre ; egy bankettársaság cselekedte meg; megcsinálódott a programmelhalasztás pucscsa; senkinek nincs szava rája. Keresztülmentek azért mindennemű formaságon, de úgy, ahogy a legkényelmesebb, legkevésbbé kényes volt. És belenyugodott az egész szabadelvüpárt : régi és uj. S akik a programmbeszédre súlyt is fektettek, hogy a szerény, természetes, minden végső ellentét kiegyenlítésére alkalmas óhajtásuk sem teljesült, mit csinálhattak ? A tizenkettedik órában legfeljebb zavart, ellentéteket, — minden eredmény kilátása nélkül! Még a fellépés erkölcsi ereje sem lett volna már megadható. Mondották ők, mondjuk mi: > hagyjuk ezt most!< A vonzódás, a sziv szava mégis megjött, nagy erővel; reveláció-szerüen népünkbe. Az egész választási mehanizmus magától mozog tovább ; nekünk nem kell a fűtésével gondolni, nem lesz olajtól piszkos, kormos a kezünk. A köbölkúti kerületben Kobek István ahogy ezt nyiltan s határozottan kijelentette beszámolójában, törődött már és fáradt s ha a mandátumot újból el is fogadja, csak abban az esetben teszi, ha nagyobb küzdelem nélkül juthat hozzá. Egész élete küzdés volt; megtette a köznek, amivel tartozott. Igy is gondolkozik. Választói bizalmát köszönettel fogadta, de kortesutakra nem megy, amiben külömben jelenleg betegsége is gátolja. De otthon van mindenkinek; ismerik eléggé. Viszont a nép látni akarja a községében, elmaradását nemtörődömségnek veszi s megy át a függetlenséghez. Igy Szauder Károlynak nem megy rosszul a sorsa. Egyrészt, mert mint emiitettük, a választók apprehendálnak Kobekre, másrészt a kerületben sok a függetlenségi érzelmű polgár s végül a jelölt mégis csak az ő vérükből, az ő földjükről való, ha oda hagyta is az ekeszarvát s szűkebb pátriáját. Itt valószínűleg: pótválasztás elrendelésére lesz szükség. A doroghi kerületben, bizony nem tudnánk, még meglehetős valószínűséggel sem megmondani, ki lesz a győztes. A néppárt mindenesetre leglármásabb, de hát nagy lármát tud kevés torok is csinálni. A jobb érzésűek azonban már Perczel zsidófalásától megundorodtak. A Szemere-párt elcsendesült; a kezdet határozottan nagy szimpátiái megfogytak, de azért ma is vannak hívei; a függetlenségi pártnak itt mindég is voltak, de másrészt gazdasági programmját nagyon szivesen hallgatják, megbólogatják és meg is beszélik. Es Szacelláry ! Megy, küldik hűségesen napról-napra, talpon van hetek óta. Hirdeti egyre tiszta szabadelvű elveit, minden, készségét a kerület irányában. Elvégre a folyton hulló vízcsepp is megvájja a sziklát. Ezért bízunk benne, hogy az ő tiszteletreméltó s fárasztó kitartásának talán mégis eredménye lesz. A vármegye és a város, képviselete az országgyűlés uj ciklusában tehát körülbelül a következőképpen állapitható meg : Frey Ferenc. Kobek István (esetleg Szauder Károly. Szacelláry György. Tehát egy földbirtokos két kereskedő, esetleg egy iparos. A jogász elem ezúttal kiszorul. Ex. Városi közgyűlés. bővebbi ismertetésére alkalmilag reá térünk.) A szentgyörgymezei iskola ügyében kimondotta a közgyűlés, hogy az iskolát azon helyen épiti, ahová a jelenlegi terv szerént tervezve van, mert mivel sem találta indokoltnak a szentgyörgymezeiek azon óhaját, hogy a leégett pásztorházak helyén épitessék, amely külömbözet 13000 koronájába kerülne városunknak. A tiszti nyugdijalap, közigazgatási letétpénztár és mezőőri költségek 1900 évi számadásait elfogadta és tudomásul vette a közgyűlés. * Esztergom, szeptember 27. Nem emlékezünk egyhamar vissza arra az időre, hogy mikor voltak városatyáink oly straikoló hangulatban, mint ma. Gyönyörű égbolt övezte a nagy mindenséget, a kellemesen melegítő napsugár, ellenálhatlanul csalogatott mindenkit a hegyekre, s igy nem csoda, ha képviselőink, igy köszöntötték egymást a folyosón: >Hát lesz ülés?c »De ilyen időben ülést tartani !c »Gyerünk szüretelni U stb. Nem valami nagy számú érdeklődők jelenlétében nyitotta meg polgármesterünk az ülést d. u. 3 órakor, melynek utánna Tátus János, halasztási indít; ványt terjesztett elő. Utalva a szüreti nagy munkára, a választások szülte izgalmakra, (többen gondolatban : hogyan ? hisz nincs választás ! mibű ? egybű ?) nem tartja az időt alkalmasnak arra, hogy oly nagy fontosságú tárgyat, mint a jövő évi költségvetés, bírálat alá vegyen. Indítványozza, hogy a költségvetés tárgyalása vétessék le a napirendről. Ifjú Hegedűs József pártolja az indítványt. Nincs széles-e azában több holy város (néhány elfojtott hang: hol ellenjelölt ne lenne!) mint Esztergom, kezdette nagy pathosszal Bádi András, még Huta-Szentléleket sem véve ki, hol a költségvetést ilyenkor és rendkívüli közgyűlésben tárgyalnák stb. A költői lendülettel kezdődött és a polgármester elleni támadással végződött felháborodás, érdeme szerinti elbánásban részesült, polgármesterünk részéről. Végre a többség, a költségvetés tárgyalását levette a napirendről. Major János igazgató tanitó elhalálozásáról szóló jelentését az iskolaszéknek, igaz részvéttel vette a közgyűlés tudomásul és elhatározta, hogy annak emlékét jegyzőkönyvileg örökíti meg, majd az özvegynél, részvétét tolmácsolja. Az elhunytnak, úgyis mint városi képviselőnek emléke, ugyancsak jegyzőkönyvileg lett megörökítve. Helyébe a póttagok sorából, Vörös Ferenc hivatott be, Özv. Scheiher Mihálynénak kegydij cimén, 400 korona lett megszavazva. Elhatározta a közgyűlés, hogy Kenyérmezőn iskolát állit fel. Az iskola létesithetésének főtényezője dr. Krausz Izidor bőkezűsége. (A nagylelkű adakozás Választások előtt. A nép szava Isten szava. A ki látta a régi valódi, majd később a BánfTy-féle választásokat, s látja a mostani gyatra kísérleti harcot, megdöbben a jövő felett. Ha ilyen a kezdet, milyen lesz majd a folytatás, a vég ? I Soha nem látott, soha nem hallott alakok lépnek ki a kétes homályból az alkotmányosság porondjára, s ahelyett, hogy engedelmet kérnének, hogy élni mernek, bizalmadat kérik. Lépten nyomon uj jelöltekkel találkozunk s elgondolni is borzalom, hogy mi lenne, ha ezeknek csak néhány százaléka is bejutna az országházba. A népet félrevezetni könnyű, s lelketlen, ki a nép hiszékenységét kizsákmányolva, a mostani gazdasági viszonyokon alapuló nehéz megélhetésbe kapaszkodva, sárral tiporja sokszor azt, mi az egyednek legszentebbje, a politikai vigécek nagy hangon dőzsölve, koturnusokban lépnek oda, hova az igaz józan hazafi, csak kalaplevéve merészel belépni. Igaz ugyan az, hogy kortársak igazságos Ítéletével vajmi ritkán találkozni, de személyek ellen harcolni, élvek helyett csak a szellemi nyomorék szokott. A ki a politikai diskussióba élvek helyett személyt visz, rossabb a sivatagi hiénánál, mert az csak a holtai ássa ki a sírjából, de ez az élőt hantolná el, ha lehetne, ha birná. Napjainkban sajnos, minden alku szerint történik, de sokan nagyon megfelejtkeznek a vásárban arról, hogy nem önmaga az árucikk s jóllehet nem esik az embernek oly nehezére elhagyni javait, mint önmagát, s könnyebb megtagadni azt, amit birt, mint önmagát, mégis megdöbbentő, ha látja az ember, hogy a nép nagy része egyik tenyerén kinálja az elvet, s a másik tenyerét egyidejűleg nyújtja a bérért. Önzőknek születtünk, emberi gyarlóságunk között legáltalánosabb az önzés, s jóllehet tudjuk, hogy ez az igazságtalanság forrása, hogy ez egy oly kőfal, mely az embert a társadalomtól elválasztja, elszigeteli, mégis mily nehéz találni embert, kinél az én ha csak a második személy is ! A ki látta azokat a férfiakat küzdeni, kik látták az elnyomatás korszakának estéjén derengeni az alkotmányos világ hajnalát, akik szivük melegével melengeLték ama gyászos napokon a hazaszeretet kialvó félben levő mécsvilágát, a kik készebbek lettek volna meghalni, mint lemondani arról, hogy: >lesz még egyszer ünnep a világon* s látja a mostani epygon, hadat, igazán elmondhatja a költővel, hogy >egy könny beszél hazám nagyságáról.* íedig ha valaha, most kellene szem előtt tartani a választások előtt, hogy a hazát igazi magas érzelemmel csak az szereti, ki a hazának oly polgárókat, oly képviselőket ad, a ki miatt pirulnia nem kell soha, a kiket méltóknak tartunk arra, hogy helyettünk dolgozzanak, hogy a haza istápolói, gyámolai legyenek. Bátran vá lehet mondanom, hagy a milyen erkölcsi nivón áll valamelyik választó kerület, olyan a képviselője. Mert az, hogy valaki elnyeri a pálmát, még nem elég arra, hogy a képviselő név őt jogosan, igazán megilleti. Sok képviselő annyira különbözik egymástól, mint a kirharang és az ércharang, ennek a hangja a távolban elhal, mig amazét a távolság mindég növeli. Azt jól meg kell válogatni, hogy kit tisztel meg valaki bizalmával, s nem a legelső mézédes szóra, vagy a mi jól esik a fülnek, némi hiúságos legyezgetésre kitárni a keblet. Veszedelmes falat a nyelv, de veszedelmesebb a szó, amely az ember érzelmeinek leghűbb tükre, de legveszedelmesebb ha nem az tolmácsolja, amit szivünk érez, hanem mi tetszik a más fülének. Valamint a nemzet nyelvében annak természete nyilatkozik, úgy a szó léleknek egyedüli orgánuma. Az oly jelölt, ki nem tud másról, csak arról beszélni, hogy ez is rossz, ez sem megfelelő, ezt sem kellett volna tenni, ^ vagy minden baj kút-forrásának azt jelöli meg, Ki velünk ellenkező politikai nézeten van, az ilyen ember politikai kofa, kinek éltető eleme : minél nagyobb sebet ütni a más becsületén, még akkor is, ha saját lelkét gyilkolja meg vele. Igaz, hogy mind a könnyűhivőség, mind a gyanú tönkre teszi az embert, de az én bizalmammal csak oly embert . tisztelek meg, kit ismerek, kiről tudom, hogy kicsoda. A bizalom talizmán ; e nélkül nagggyá vagy boldoggá még senki sem lett a világon, de majdnem mindig csalódunk, midőn többet bizunk másokban, mint önmagunkban. Épp ebből kifolyólag ne hallgassunk arra, hogy mit mond ez vagy az mert a emberben kell annyi önállóságnak lenni, hogy a létezőt a fantomtól meg tudja Ítélni, s megtudja becsülni azt is, hogy mit ér a való egy még csak ábránd-világba rajzolt kép felett. Hogy azonban ezt elérhessük, maradjon meg mindenki a maga jogkörében. Ha mindenki a maga jogkörében marad meg, kevesebb lesz a súrlódás. Ha a hivatalnok a helyett, hogy n kezébe ragadva a kortes-zászlót, a kötelesség teljesítését tartva szem előtt, a hazát szolgálni első kötelességének ismeri s ha minden törekvése oda irányul, hogy embertársai boldogulásának utjain elterülő köveket hová hengergette, az a pap megmarad a maga jogkörében s a helyett, hogy az őrizetére bízott lelkek szenvedélyét iparkodik a végletekig felkorbácsolni, a hit világát gyújtaná az emberek. előtt, s jó példával járna elől, ápolná a szeretet világát, mert a hit bár égi erővel birjonis, élete a szeretet és szeretett feleinkben az em- * beri méltóság tisztelete, akkor eleget téve a kötelességnek s a hivatásnak, jó példával járva elől, lehetetlen, hogy a nép ne okuljon, s minden törvényes eszköz nélkül saját szive sugallatára hallgatva, eloltja a sötétség cselekedeteit s igyekszik a világosság fegyvereibe öltozni. Ha az egyes osztályok nem látnak vélt sérelmet mindenben, ha azok a kiknek példáival kellene a nép előtt járni, nem P ragadják meg minden alkalmat arra, hogy a viszály üszkét szítsák, akkor a nép a a maga eredeti szűz tisztaságában aljas, hozzá nem méltó eszközökhöz nyúlni nem fog soha, nem fog látni mindenben alkalmat arra, hogy egyik, vagy másik önző vágyát kielégítse,