Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-28 / 78.szám

A választás, különösen nálunk, oly lelki betegség, melytol alig marad ment egy ember is. Bármiféle választásról legyen is szó, mindenütt ott látjuk polypkarjaival az Önérdeket s minél műveltebbnek látszó fele'í szállnak sikra, többnyire annál pisz­kosabb a fegyver, a mivel küzdenek. Az egymás személye iránti tisztelet kihalt fogalom, az adott szó szentsége, mint halvány emlékkép — egy szép" múltból — él csak a jelenben. Még azok Ís, kiknek a választás tisztasága felett őrködni kellene, többnyire azon fondorkod­nak, hogy hogyan s mi uton lehetne a választásból, ha másra nem, esetleg az ő választására anyagi előnyt biztosítani, S mindezt miért ? ! Mert hiányzik bennük az egymás iránti szeretet. Ragad magával a kor, ellentállni ké­pesek nem vagyunk. Aki megkísérti, vagy elsodorják a piszkos habok, vagy pedig kivetik a partra, de aki tud az árral úszni, az célhoz ér. Hogy az ár szennye belepte, hogy rajta minden az önérdek szennyétől bűzlik, az semmi; fő az, hogy célhoz ért! Az ilyen embert ugy hívják napjaink­ban, hogy okos, alkalmazkodó, megélni való ember s hogy a háta megett mit mond a tömeg, az nem számit, fő az, hogy szembe elismerik ügyességét. Az ilyen emberben nincs szeretet. A szeretet pedig becsülésen alapszik, Ha embertársainkat megbecsüljük, ha meggyőződésüket tiszteletben tartjuk, ha minden erőnkből azon vagyunk, hogy az emberben annak dicsőségét, a tiszta lelkiismeretet iparkodik szeplőtlenül fen­tartani, mert ez az egyedüli tükör, mely nem csal, akkor nyégodt lehet a lelki­ismeretünk ; mert nem kell itélő biró ; tehát, ha azt akarjuk elérni, hogy a nép a maga méltóságával használja legszen­tebb polgári kötelességét, ha azt akar­juk, hogy a nép minden befolyástól men­ten, szabadon és önakaratából mondja ki azt, mit szive érez, vagy a hová vonta, akkor első és fő feladat ennek a nemes eszmének népet nevelni. Az olyan korban, hol a politikai élet j mezején sem látni mást, mint haszonle­sést s önérdekharcot, kicsit sok azt kívánni a néptől, hogy önzetlenül támo­gassa egyik, vagy másik jelöltet a bol­dogulásában, mert azon politikai jelle­mek, kik a hazát önmagáért szolgálják, [ vajmi kevesen vannak. Nem e kor szülte őket, más csillag világolt akkor az éjsza­kában, más volt akkor a magyar. Ha megérti a nép mi a tisztá-nak fo­galma, ha látni fogja azt kultiválni más­tól, akkor lesz csak képes azt Önmagán megcselekedni. Kísérletezésre a nép rossz médium. A Bánffy-féle választások után nagyon is korai volt még a tiszta választás. Alig vettük le a hályogot a beteg szemről, már is a legfényesebb nap su­garainak akarjuk kitenni, pedig félő, hogy a visszahatás nagy lesz. Fokról­fokra kellett volna a fénynek a sugarait be a szembe bocsátani s ha már meg­szokta szemük, akkor mutatni meg a valót s akkor nem látta volna való kép­nek a délibábot, mint fogja látni nem egyszer, s nem élhettek volna vissza ta­pasztalatlanságával, mint vissza fognak élni még többször. Ha azonban bizalmunkkal olyat tisz­telünk meg, kit ismerünk, ki tudja is­meri állapotunkat, osztozott jó és bal sorsunkban, aki bizalmunkat nem feltű­nési vtszketegségbol, hanem azért kéri, hogy közös bajainkon segítsen, hogy féltve órz&tt reményeinknek hangot adjon, hogy megismertesse bajainkat ott és azokkal, ahol azt megértik s a kik azon segíteni képesek, akkor nincs mit habozni. Csakis olyat tisztelek meg bizalmam­mal, akit arra méltónak tartok, aki az én bizalmamból nem akar magának meg­élhetési módot biztosítani a jövőre, aki az én bizalmamat nem használja fel lép­csőnek arra, hogy hiú vágyait kielégít­hesse, hanem aki bizalmamért bizalom­mal fizet és fizetni képes. Hogy akarhatunk valami nagyot, ideálist, hogy ne mondjam: elérhetetlent a néptől, ha azok, akik a törvény al­kotói akarnak lenni, a más politikai meggyőződésen levők rágalmazásából akarnak maguknak lépcsőt emelni, mely­ről a népképviselet koszorúját ölükbe téphetik, megfeledkezve arról, hogy első életünktől mzgfoszt a bűn, máso­diktól a halál, a harmadiktól a rága­lom. Undorral fordul el a jobb érzés e pisz­kos nemzeti harctól ; mint a jelek mu­tatják a tiszta választások, nagyon za­varos állapotoknak lesznek okozói. Megfeledkeztek a törvény alkotói ar­ról, hogy a XX. században vagyunk, ami pedig, mint a költő mondja, nem egyéb mint a kutyáknak harca a konc felett. Libád, szeptember 24. Lévai Sándor. rul tartja programbeszédét s a nép ezt meg nem értvén, figyelembe se veszi, Szacelláry egyformán áll. Minden bi­zonytalan. Választási campagne. O Széli Kálmán távirata. A vasárnapi beszámoló gyűlésből feladott üdvözlő tá­viratra a miniszterelnöktől f. hó 24-én este 7 órakor a következő válasz éke­zett : Dr. Feichtinger Sándor pártelnök úrnak. ^Ragaszkodásuknak és politikai működésembe vetett bizalmuknak ki­fejezését nagy örömmel vettem. A reám váró nagy feladatoknak megvalósítása érdekében kérem a jövőre is igen be­cses támogatásukat. Hazafias üdvözlettel Széli Kálmán. O Ipartestületünk mozgalma. Mindég éber és munkakész ipartestületünk ab­ban a véleményben van, hogy még a képviselőválasztás előtt álláspontot kell foglalniok ama jogos kívánalmak mellett, melyeket a jövendő országgyűléstől a kis­iparosok helyzete követel. E célból ma délután 5 órakor a városháza tanácster­mében ülést tart. Szóba kerül az ipar­törvény gyökeres revíziója, az önálló vámterület kérdése, m betegsegélyzési törvény módositása s több a kisiparosi érintő eszmék. Q Ertekezletek. Dr. Burián János, a doroghi kerület választási elnöke, csü­törtökön meghívta Doroghra a pártok bizalmi férfiait s a választási funkcioná­riusokat. A pártok elhelyezésére nézve békésen megegyeztek s igy sorshúzásra nem lesz szükség. — B. Szabó Mihály, a köbölkúti választás elnöke viszont hol­napra, vasárnapra KöbÖlkútra hívta össze az ő gárdáját. O A köbölkúti kerületben, mint leve­lezőnk irja, a függetlenségi-párt meg- és meg nem engedhető eszközökkel dolgo­zik és terorizál. A néppárt nem terjed; talaja nincs. Boniiz visszalépni készül. Ko­bek beteg, helyette fia végzi a körutat, de ma már atyja is Szőlgyénben, a hol nagy­ban várják, meg fog jelenni. O A doroghi kerületből. E kerületben, mint levelezőnk irja, most a Iegerősebjf ben a néppárt korteskedik. Percei Béla néppárti jelölt kőzségről-községre jár a papokkai és tanítókkal, a legnagyobb agitációt kifejtve. A választóihoz szemé­lyesen megy s igy szedi a szavazatokat. A függetlenségi Szemere Huba a német községekben is mindenütt csupán magya­•ÜJáít wHi »XI Ujjj 1 "3 MiE^liJ «aIÍHiZZ m Esztergom, szeptember 29, Felkérjük olvasóinkat, hogy aszerkesz­tót illető minden ügyben és kérdésben, — szerkesztőnk betegségének tartama Salait — dr. PROKOPP GYULA (Sis­j sai-köz. 4.85, sz.) úrhoz fordulni szíves­kedjenek, — Erzsébet emlék Szölgyánben. Ha­zafias és kegyeletes ünnepély folyt le folyó hó 22-én Szölgyén községben. E község inteligens közönsége boldogult Erzsébet királynénk emlékére közadako­zásból emlékoszlopot épített s annak felavatását a fenn jelzett napon a köz­[ ség s a környék nagyszámú lakosságának jelenlétében tartotta meg. Az emlékmű 4 és Y2 méter magas cementtel épített s kívülről márványburkolattal zománcolt obeliszk, mely a község erdejének szélén vadvirágos réten, patakparton áll. Az em­lékmű körül köralakú padokkal ellátott sétahely terület, mely hárs, jávor és ró­zsafákal van beültetve. Az emlékoszlop tervezésének s felállításának keresztülvi­telében a község tanítói karát s Hausner Ede primási erdészt illeti az elismerés. Az ünnepély magasztosságát igen emel­ték a tanítói kar dalárdájának hazafias énekei, és Szvoboda Román tanító ha­zafias lekesültségtŐl áthatott alkalmi be­széde, továbbá Szabó Endre tanitó által hévvel előadott »Erszébett cimű alkalmi óda. Az ünneplő közönség az ünnepély befejeztével, nagy lelkesedéssel oszlott szét. — Előkelő nász. Fényes lakodalmi ün­nepséggel ment végbe mult szerdán, Ipoly­nyéken, Kondor József honti földbirto­kosnak esküvője, Horváth Miklós kir. tanácsos, nyug. törvényszéki biró és neje Terstyánszky Berta urnő leányával, Horváth Mariska úrhölgy gyei, Horváth Béla főispánunk nővérével. A polgári esketést Czobor László honti alispán teljesítette a főispán házánál. A polgári kötés után az alispán szép beszédet inté­zett az ifjú párhoz, azután a násznép az egyházi áldásra az ottani plébániai templomba vonult. A felvonulás a temp­lomba festői látványt nyújtott. Tizenkét diszfogaton a násznép a következő sor­rendben sorakozott: Horváth Béláné főispánné — Majthényi László báró v. b. t. tanácsossal, Darvay Károlyné, — Horváth Miklóssal, a menyasszony édesatyjával, Majthényi Ilona bárónő, — Totovics föld­birtokossal, Kondor Emiiné — Czobor László alispánnal, Cziglány Irma — Kondor Emil földbirtokossal, Horváth Rózsika a főispán leánya — Haydin Al­berttel, Haydin Ella — Vargyas Jenő főispáni titkárral, Nedeczky Erzsike •— Gyengő Bélával, Bercell Sárika — dr. Nicora Lászlóval, Kondor József vőlegény — Darvay Károly miniszteri tanácsossal, Horváth Miklósné örömanya leányával, Horváth Mariska menyasszonynyal, Hay­din Károlyné — Horváth Béla főis­pánnal s ennek fiával Horváth Lacival. A templomnál való leszállásnál a nász­nép a templom előcsarnokában várta az ifjú pár megérkezését. Ezalatt a temp­lomban megszólalt az orgona. A temp­lom megtelt néző közönséggel. A bevo­nulást a menyasszony nyitotta meg, ve­zetve Gyengő Béla és Vargyas Jenő vő­félyek által, utánuk a vőlegény, Horváth Rózsika és Haydin Ella nyoszolók által vezetve s követye a diszes násznép által, kik között a hölgyek gyönyörű toilet­tekkel tündököltek, A templomban az egyházi funkciót Tihanyi András ales­peres, ipolynyéki plébános végezte, a ki a szertartás végeztével meghatóan szép s lélekemelő beszédet intézett az ifjú párhoz. Az esketés után a lakodalmas menet a főispán lakásához vonult. A gyönyörű négyes fogat, virágokkal di­szitve, most már boldog ifjú párt röpí­tett. A gazdag terítékű díszebéd ugyan­csak a főispán házánál folyt le, az ipoly­sághi cigány zenekar nótái mellett. A pezsgő felszolgálásánál megeredt a sok lelkes felköszöntő. Az első felköszöntőt Darvay Károly násznagy mondotta az ifjú párra, Czobor László alispán az örömszülőkre, majd meg Horváth Béla főispánra, nejére és gyermekeire, báró Majthényi ugyancsak a fiatal párra mon­dott egy igen szép, eszmékben gazdag felköszöntőt, végül Horváth Béla főispán báró Majthényi Lászlóra s az összes lakodalmi vendégségre ürített poharat. Ebéd után az ifjúság táncra perdült, amely estig tartott, amidőn az ifjú pár az esti vonattal nászútra indult Abbázia felé. Kisérje tartós boldogság a szép frigyet! — Eltávozás. Egy igazán nagyrabe­csült, előkelő úri család költözött el ma végleg városunkból: Mezey Dénes nyug. főkáptalani főpénztárosé. A huszonhárom év alatt, amelyet körünkben töltöttek, már egészen s mindenkorra a magunké­nak tartottuk őket, de hogy idegenbe repültek a szép leányok, hogy szárnyra keltek egymás ulán s ma mind szép állásra szálltak fel a fiúk: mennek utánok a szülék is oda, ahol a család legnagyobb része újra együtt lesz: Budapestre. Kü­lönösen nagy a szomorúság az ifjúság körében, fájó volt a szerető barátnők bucsucsókja, a fiatalok gárdájának kéz­szorítása, a két házikisasszonytól, tár­saséletünk kedves, bájos tényezőitől. Vígasztal bennünket, hogy Esztergom ma szomszédos már Budapesttel s nem nehéz a viszontlátás. Kívánunk az új otthonban oly tisztelő, ragaszkodó kör nyezetet, amilyent a mi kis városunk­ban hagytak. — Csillaghullás. Városunk fiai közül a következők tették le az egyévi ön­kéntesi év végével a tiszti vizsgálatot és várhatják az újévi előléptetéseknél kardbojtot a,76. gyalogezrednél: Ehren­vald Imre és Rappel József, a budapesti tüzérezrednél: Nidermann Ferencz és ft gráezí tüzéreknél: Marosi Károly, kik mindannyian Őrmesterekké lettek elő­léptetve. A 76. gyalogezrednél Brenner Károly orvosnövendék orvosi vizsgálatot állott ki sikeresen, a mely után a má­sodik önkéntesi félévet már mint segéd­orvos fogja szolgálni. Hübschl Kálmán mérnök, a ki az önkéntesi év alatt a mérnökkari irodába voltbeosztva, tovább­szolgálatra jelentkezett és igy mint mérnökkari főhadnagy fogja szolgálatát a hadügyminisztériumban megkezdeni, a 76, ezrednél: Gyarmathy László a% egy év után szabadságolva lett, mig Groszmann Adolf második évi szolgá­latra utasíttatott. — EskÜVÖk. Ma délelőtt esküdött Örök hűséget Tóth Nándor M. A. V. központi beszámoló hivatalnok Medák Máriának, amig délucán Bérczy Endre vá­rosi számtiszt lépett házassági frigyre szép menyasszonyával; Bauer Paulinával. — A helyőrségből. A helyőrség tisz­tikara csütörtökön este a Fürdő vendég­lő nagy termében barátságos Összejöve­telt tartott, amelyet a Dalmáciából ha­zaérkezett zászlóalj tisztjei megérkezése és a hadgyakorlatok befejeztével, az ez­redessel élükön, szabadságra menő tiszt­társaik tiszteletére rendeztek. A nős tisztek feleségeikkel együtt jelentek meg az estélyen, a melyet az ezred zenekara működése tett élvezetessé. — Horák és Csernoch. Megírtuk, hogy dr. Csernoch János prépost-kanonok, néppárti programmal, a szakolcai kerü­letben lépett fel. Nagy erőssége az ottani ifjú dékán-plébános: dr. Okányik Lajos, volt káplánja s politikai tanítványa, aki 1896-ban is kimutatta a nemzeti párt ér­dekében zseniális kortes-tehetségét. Most olvassuk, hogy szabadelvűpárti program­mal Horák Ede káplán lépett fel ellene, aki tetszik tudni, szintén Csernoch káplánja volt, szintén bizalmasa a főpapnak, és szerkesztője a néppárt orgánumának. Azután egyszerre minden feltűnés nélkül távozott. Nos, nem mutatkozik oly há­lás léleknek, mint elődje, aki a maga kerületét ajánlotta fel mesterének. A politikai kaméleonnak, akit ez alkalom­mal elváltoztatásában könnyen sejthető érzelem vezet, kívánjuk, hogy más pártot boldogítson mielőbb ragaszkodásával. Mi elengedjük. — A reliefek. A Szentháromság-szo­bor újra ép lesz, az aranybronz munká­kat is újra készítik. Áll immár több, mint egy éve. Hát a két nagy relief hova marad ? Talán csak nem akarjuk e két kiváló díszét egyszerűen elfe­ledni !

Next

/
Oldalképek
Tartalom