Esztergom és Vidéke, 1901
1901-09-28 / 78.szám
* A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA" -NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" -NEK HIVATALOS LAPJA. McáJclC^ik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖtl. Szerkesztőség és kiadóhivatal: p L ón Z ^t w K : = FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN (HOVAAWRA ^ fefévre6 ~ - ~ - ~~ ~ ~~ llr - S" ÉS KIADÓ : ' S^écl} erőtér, 330. szánj. Síegye'd évre — — — 3 kor. — fll. t w . . Egye* Sí ám ára: H fll. Kéziratot nem adunk vlB«a. Dr. Földváry jelölésének híre. Esztergom, szeptember 28. Az első erősebb hullámok csütörtök óta verődnek a választási mozgalmak eddig lomha tükörén. A nép szinte egyszerre fordul régi hívéhez : dr. Földváry Istvánhoz, akinek érdemeit és tehetségét, elvhúségét, egyenes politikai gondolkozását jól ismerheti. Most tűnik csak ki komoly mérlegelésük eredménye. Küzdenek, ostromolnak s beakarják bizonyítani, hogy a »nép szava — Isten szava ! Kijelentették, j hogy akarata ellenére is jelölik és szavaznak reá. Ma este pedig értekezlet lesz a t »Fürdő* szállodában, ahol ötszáz] aláírást tartanak készen. Onnan! montsre — küldöttségben szándé-j koznak dr. Földváryhoz menni s holnap már várják programmbeszédét. Dr. Földváry István teljes komolyáággal és köszönettel veszi a nép 1 szeretetét, de így az utolsó napok-1 ban, a város békéje érdekében,; jelöltséget nem vállal el és ha aj tiszta szabadelvűség és haladás em-j bere is s az elvekért minden küzde- \ lemre kész, de szervezetlen, célta-1 lan harcoknak magát kitenni nemj hajlandó, amiben teljes igaza van. De igaz örömmel konstatáljuk azt is, hogy a nép gyújtó eszmékkel, lelkesedő gondolatokkal van tele és hogy ha tiszta választást akar, akkor a pálmát szive szerint adja, Dr. Földváry a béke és a nyugalom érdekében megtesz mindent, személyi hiúság nem vezeti, aminek ezúttal is könnyen áldozhatna. Csak \ a közjó és a város érdeke vezeti. | Arra kéri tehát a hozzá fordulókat,! hogy e szeretetet tartsák fenn más , alkalomra. Különben, mint értesülünk, dr. Földvárynak fontos hivatalos ügyekben el kellett néhány napra utaznia. O maga külömben ezeket mondja : Nagyszámú polgártársaimnak, akik ugy a maguk, mint más elvbarátaink nevében, az utóbbi napokban felkerestek, buzditottak és felszólítottak, hogy jelöltséget vállaljak, — bárha a szabadelvű eszmék és szeretett szülővárosom szolgálatára egyébként mindég kész vagyok, — úgy amint élőszóval tettem nekik és mindazoknak, akik hasonló szándékban vannak, ezen az úton is hálás köszönetet mondok megtisztelő bizalmukért s kellő tájékozás végett így is kijelentem, hogy a mostani viszonyok mellett jelöltséget nem vállalok s kérem, hogy csekély személyemtől eltekinteni szíveskedjenek. Esztergom, ipoi. szept. 28-á?i. Hazafias üdvözléssel dr. Földváry István. I A szerdai nap. Esztergom, szeptember 27. j Megyünk tehát, ballagunk szerdán az urnák felé. Csönben, Jassú lépésekben. Részben — legalább itt Esztergomban — nem is ballagunk, még ha valami »non putaremt, következtében szavazásra kerülne is a dolog, ami nem látszik lehetetlennek, (van is már körülbelül vállalkozó) legalább, hogy zászló, banda, nóta legyen. Tudják, hogy eredménytelen bosszantás lesz az egész. »Minek menjek! Ha Földváry nem akart, — Frey úgyis meglesz ! t A külső kerületekben már csak inkább készülődnek. Több magtárból könnyebben jut elszórt mag, meg nem is akarnak »bosszutállani« a félrevonulással. És harmadszor : az a fuvardíj nem enged nyugodni. A nép spekulál, okoskodik, reménykedik. Igaz, hogy az nagyon akkurátusan meg van állapítva, de ott bizonyosan lehet majd trafikálni ! Álmos, élettelen, szürke volt különben az egész választási mozgalom. Ha jött jelölt, reámondották : *Dobzsé«, ha késlekedett, — vártak nyugodtan. Alig törődött valaki a jelöltekkel, ezek viszont nem tudtak éppen semmi hangulatot sem csinálni, legfeljebb a néppártiak néhány kortese. Áz .Esiterp i\ Mii tárcája. tettvágya sodort és a tehetsége vitt előre. Szóval, a közélet egész vonalában ott volt a török társadalom, számottevő tagokkal. Olyan fölfelé meréBzen kunkorított Vilmos bajusza, a minővel nálunk a nevetségig majmolják a német császárt, eg/iknek sem volt. Mindezek után következtek az alantosak, végre pedig a különböző bérruhával kiöltöztetett, sok cselédi kenyeret megett szorongó szolgaraj, ezek között a fényes Hberiáju szolgák között, a parancs folytonos leséséből dermesztően merev arcok. Agyunk a gondolatok fészkévé válik s ha annyi szemünk volna mint Árgusnak, akkor sem láthatnók meg mindent a drágakövek pompájában, mert csak ugy hömpölyög, hullámzik előttünk az emberáradat s a mit már egyszer elvesztett szemünk egyszer, másodszor fel nem találja. Mint a mozgó tengervízben, egyik hullám a másikat elnyeli: ugy ebben a a felvonuló, szemenszedett társaságban, a melybe nehéz ugyan bejutni, de nem lehetetlen, mert Törökországban birtokés születési arisztokrácia nem lévén, a szultán maga is többször rabnőnek a magzata, mégis bejuthat a nagyok közé minden, a közért dolgozó, a nádverte gunyhóban született is. De gyakran olyan hamar, á mint bejutott, ép oly gyorsan is csöppenhet ki az uraságból. A szultán kegye magához emel és magától eltaszít. (Vége köv.) A szelámlik*) — Konstantinápolyi útirajz. — Irta: Vértesi Károly. (Folytatás.) A sötét lepelbe burkolt fátyolos aszszonyokkal és asszonyokon kivül sok eladósoros, szépséges török leány is kiváncsiaskodott a szelámlikon. Bájos leány fejek, mosolygók és ragyogók. Görög szépek, nemkülönben finom metszésű sasorral. Picinyitett kiadássban ez is szép és jól áll az okosszemű leányoknak. Virágoknak nincs a mezőn annyi szinök, ahányféle kelme színnel virítanak a török leányon. Hamvas olajszin teintejükkel, szénfekete hajukkal, igézetesek és kecsesek, kicsattanó tavaszok, barnapiros arcok. Édes mosolygás lebeg az ajkukon. Odavalók, ahol a vér forróban lobog. Kár hogy a parádé eltereli a sötéten tündöklő szemektől a figyelmünket, pedig a lehellet könnyűségu, hártyavékony tüllepleken áttetsző csipkefátyolokon, átrózsál az arcuk, meglátszik a meleg, hideg mosolyuk. Olyik georgiabeli, a szépsége, mint az álomlátás, férfi eszét bomlasztó. Csupa gyönyörűség. A lég megittasul illattuktól. *) Mutatvány szerzőnek >Konstantinápoly*, című, sajtő alatt levő, 63 képpel illusztrált útirajzából. A diszmű ára szép kötésben 6 korona. Előfizetni lehet a szerzöuél Zomborban és a szerkesztőségünkben. Nagy kérdéseket mozgató diplomaták, a parancsoló politikai szükség megteremtői, közéleti tevékenységű férfiak sürögnek-forognak, iparaodnak a fentartott helyükhöz jutni. Senki sem akar elkésni mindenki igyekszek helyhez férni, hogy a legnagyobb keleti udvar pompájából minél többet láthasson és a fényes jelenetek sorából látatlanba veszni ne hagyjon semmit sem. A harmadik imaidő elközeledtével a müezzin a minaret erkélyéről — pontosan egy órakor — Mekka felé fordulva, magas és szép tremolo hangon rázendít az imádságra: » Jertek imádkozni. Allah a legnagyobb.* A nagy- és világváros zajába, megmozdul a keleties jellegű, szingazdag kép, elevenülni kezd. A mozgás zaja hullámzik végig az egész fényes, ünnepies tömegen, mikor a Jildisz-kjöszk felöl kürtszó rival. Jeladás, melyre a csapatok kürtösei felelnek. Felhangzik erre a jelzésre a Hamidie induló, amire a lovas katonák kardot rántanak és fegyverbe lép az őrség. Táncol a napsugár a feltüzdelt szuronyokon, kiemelt kardokon, hegyükön, élükön és a sok szép fényes tárgyon. A helyzet kialakul. A menet megindul az ázsiai földdel teleszórt uton. Visszajoftott lélekzettel várják, Ámnló világ, bámulat moraja s azután elnémul az embertömeg, mintha bűvös erő hatna rá. Legelői egy javakorbeli főtiszt, nagyok között is nagy, elsők között is a legelső, jó járó lovon. T»-iT:ilrii hitrnnvairii. hószín diszoaríoáíának méltóságos, egyenle'es a menete. Némelyik ló, nemes arabs mén, mintha parázs között táncolna, kényesen szedi lábait. Csupa ragyogvány a főtiszt melle. Oroszlánként talán ő is ott küzdött Plevna alatt, összeségben sikert szerzett. Talán a Sipka-szorosban is megfordult, ott tünt ki a vitézségben, szolgált rá az érdemre, beszélvén a tett. Fürge lábu szárnysegédek, testőrök díszegyenruhában. Nagy a szultán szeszélyétől való függésük. Aszott diplomatának, a kiknek a pórázon függ minden, feketében. Jócskán deresedő, érmekkel díszített basák gazdag diszegyenruhá-! ban. Az érdemes múltú öregek, megnehezedten mozognak, hosszú szakái borítja mellüket. De voltak közöttük testben erős, lélekben ifjú aggastyánok is. Ott van valamennyi, miniszterséget viselő. Előkelő elmék, politikai becsvágygyal biró fényes tehetségek. Az egyiknek ráncba húzódik a büszke homloka, a másiknak az arcán erélyes a vonása. • Mind. mind az állam után élő, a közéletben helyet foglaló, sok főtisztviselő, — a legtöbb, férfikora delelőjén, kevés a horgasztott fő, — ezüsttől, aranytól, szines kövektől csillogó ruhában, melyen szépen festenek a rendjelek. A görbehátu államférfiak nyomában ! előkelően fényes fogatokon azok az egyéniségek jöttek, akiket az elsők közé ' a sors szerencsés helyzete juttatott. Végre következtek, akik nem is voltak egyéniségek, csak olyan szuszogó személyiségek. Olyan sok volt, aki a katonai ranglétrán emelkedett, vagy akit