Esztergom és Vidéke, 1901
1901-09-15 / 74.szám
A Széchenyi-térre. Esztergom, szeptember 14. Megyünk egy hét múlva polgártársak, megyünk öt év multával a mi legszebb terünkre, megyünk nem ájtatoskodni a szép fehér szoborhoz, nem is ám mindenféle rézinstrumentum mulatságos muzsikájára, nem hétköznapi vásári lármába, filléres árkülönbözetek közé ; az aktus, amelyen részt venni akarunk, sokkal komolyabb, mint a mi né punk általán felveszi s sokkal mélyebb jelentőségű is, sem mint egyszerű, vasárnap délutáni időtöltésnek tarthatnék az ottan való megjelenést. Az idén e fontos aktus iránt pedig még közönyösebb a népünk, mint pl. öt évvel volt. >Még zászlók is alig vannak, talán a Folkék bandáját sem invitálják meg . . . és folytatása sem következik a »Magyar Király*-ban . . .* Ennek a népnek legnagyobb része azt tartja magáhan : »Minek hallgassam, mi mindent csináltak ? Papolhat nekem. A Blói Katz, meg a sámpányi úgy sincs a beszédben.* Ezek ma is azt hiszik, hogy a képviselőség a leghosszabb majális, amelyhez ők adnak belépőjegyet. Hát adnak is, de nem ingyen! Nos, pedig az idén a belépőjegyet — ha forgatni akarják, — ingyért kell odaadniok. És ez nem fér Kovács, meg Szeder, meg Szabó fejébe. Ok ilyen nagy cimet és mulatságot ajándékoznak valakinek ... s az idén meg se vehessék a vátasztási süldőt! Hát éppen ezért hallgassák meg a beszámolót. Reászánhatják azt az egy órát; hány órát vesznek ők el ok nélkül a városházán > sza vallat aik«-kai. Frey Ferenc tényleg részt vett az egész ülésszakon ; az ő beszámolójának rr/eg kell mutatni, hogy az az ágyonhajszolt képviselői állás, amelyben a helyi érdekek folyton szemmel tartása és istápolása mellett, az országos politikai kérdésekben való résztvétel is kötelez, nem csupa római gyönyörűség. Megtehetnék. Mert sajnos, politikai kérdésekkel a ' szükséges mértékben nem foglalkozik népünk s nem volt eredményes Tátus és társai fáradsága, hogy a rendes, higgadt, állandó politikai eszmecseréket az olvasókörbe behozzák. Inkább csak a politikai skandalumokat ismerik, de nem a kormány s a képviselőház rengeteg áldásos munkáját. Ez öt évit sem. Csak hallgassák meg és gondolkodóba fognak esni. Ezek a honatyák is csinálnak annyit, mint némely városatyák. Nem kételkedünk benne, ha nagy részük meghallgatja f. hó 22 én az Öt parlamenti év történetét, meg fog változni mai gondolkodásmódjuk, amely inkább a tudatlanság, mint a meggyőződés eredménye s a képviselőjelöltekről is máskép gondolkoznak ; nem a zsebük lesz minden előttük, mint ahogy ma csak azt nézik. Mert érezni, tudni fogják, hogy a nagy polgári megtiszteltetéssel bizony alig adhatnak annyi erkölcsi kitüntetést, amennyivel egyértékü ne volna a vele járó gond és munka. Car. Kobek István beszámolója. Esztergom, szeptember 20. A volt képviselők közül Kobek István, a doroghi kerület mandatáriusa volt az első, aki letelt működéséről, mint a hűséges sáfár, pontossággal és lelkiismeretességgel leszámolt megbízóinak. Eddigi szokása szerint, ezúttal is írásban. De nem rendes beszámolót adott, — a kvart fűzet tiz parlamenti évnek, egész képviselőségének képét adja Wekerlétől — Széli Kálmánig ; világosan, őszintén. Meggyőzi az olvasót, hogy az adott alkalmakkor mindég kötelesség- és elvszerűen cselekedett. Bővebben foglalkozik a mezőgazdasági kérdéssel s jól megérdemlett elismeréssel adózik Darányinak. Általában imponáló s jóleső az a megnyugvás, amelylyel becsületes, elvhű törvényhozói működésére maga visszatekinthet s e megnyugváshoz tartozik az érdem elismerésében való bizalma. Ha a bizalom újra felé fordul — mondja, nem tér ki előle, de zaklatott hajszák árán nem vállalkozik többé a képviselőségre. Nem gyávaságból \ tudják hívei: nem volt olyan ember, aki az elvekért kemény | harctól is visszariadt volna; de ma | már fáradt ; reászolgált kis nyugalomra. Nem is lesz Hajdin-fanatizálás. Az egész kerület odasimul hozzá. A mult választásnál ismerte meg egészen a nép, az ellenfél és gárdája mellett, az ő jó, egyenes, igaz emberét. A beszámoló a következő : Tisztelt Polgártársak ! Az öt évre választott országgyűlés végéhez közeledik s az uj választások küszöbén állunk. Az előző országgyűlést is számításba véve, immár tiz esztendeje vagyok, Tisztelt Polgártársaim, képviselője. Igyekeztem e tiz esztendő alatt mindenkor méltónak lenni a nagyrabecsült bizalomra, melylyel megtisztelni szi vesék voltak. Önök, Tisztelt Polgártártársaim, bírálják meg: sikerüit-e ez a buzgó és becsületes törekvésem ? Olyan hű fia voltam-e kedves magyar hazánknak, a minőnek minden magyar képviselő tartozik lenni ? Olyan hű tagja voltam e a pártnak, melyhez meggyőződésből és programmom szerint csatlakoztam, aminőnek Önök óhajtották képviselőjüket ? Oly hiven viseltem-e szivemen e kerület és polgárainak érdekeit, amint Ígértem ? Nyugodtan nézek Tisztelt Polgártársaim bírálata és ítélete elé, mert lelkiismeretem azt mondja, hogy tőlem telhetőleg megtettem minden irányban, amit szivem és eszem szerint a legjobbnak tartottam. Tiz esztendő. Most tíz éves képviselői működésemre tekintek vissza s kérem Tisztelt Po'gártársaimat, méltassák azt szintén figyelmükre s fogadják el, mint beszámolást arról, hogy mily helyzetekben, miként szolgáltam a haza, a kerület és a polgárság ügyeit. Nem fogok minden részletre kiterjeszkedni, mert hiszen időnként mindig kötelességemnek tartottam soraimmal fölkeresni Tiszteit Választóimat, hogy az időnkénti helyzetet az én felfogásom szerint velők megbeszéljem s mindannyiszor az a szerencse ért, hogy magamtartása helyeslésükkel találkozott, Képviselőségem első öt esztendeje a nagy szabadelvű újítások mozgalmas idejébe esett. Mint a szabadéivűség és haladás hive, azon kormányok rendületlen támogatói közé tartoztam, meíyek bátran vitték előre a magyar szabadelvűség zászlóját. E zászlót azonban soha sem néztem harci jelnek. Mindig úgy fogtam fel az egyházpolitikai reformokat, mint a melyekre nem azért van szükség, hogy bármely egyház, vagy felekezet ellen erősítsék a kormányhatalmat, hanem, hogy békét teremtsenek az összes egyházak, felekezetek és a magyar állam közt s így erősítésére szolgáljanak a magyar nemzetnek és az igaz vallásosságnak is. Ax egyházpolitikai reformok. Mint minden gyökeres újítás, az egyházpolitikai reform is erős ellenállással ta'áikozott. A kormány, mely az uj törvények megalkotásában kimerítette nagy erejét, visszalépett, hogy helyet és alkalmat adjon egy új szabadelvű kormánynak a meghozott és szentesített uj egyházpolitikai törvények végrehajtására, gyakorlati megvalósítására. Természetes, hogy nekem — mint a szabadelvű párt minden öntudatos és hű tagjának, ki az egyházpolitikai törvényeket az előző Wekerle-Szilágyi kormánynak megszavazta — meggyőződésből és következetességből a rökövetkezett szabadelvű Bánffy-kormányt is támogatnom kellett, melynek ugyanezen törvények végrehajtása jutott feladatul. S bármiként Ítéljen is bárki a volt Bánífy-kormányról, azt ma már senki sem tagadhatja, hogy ezen eredeti feladatának teljesen megfelelt; az egyházpolitikai reformot'erélyes határozottsággal, gyorsan és mégis tapintatos kímélettel vette be az életbe. Az új házasságkötési rendhez a nép mindenütt valláskülönbség nélkül hozzászokott s még azon igen tiszteletreméltó egyházi férfiak is, akik azt elvből ellenzik, beláthatják ma, hogy a vallásosságnak az valósággal nemcsak nem ártott, hanem arra inkább serkentőleg hatott, A legutóbbi években minden egyház és felekezet igen tiszteletre méltó papjai inkább nyertek tekintélyben és népszerűségben, mintsem vesztettek, ami nagyon érthető, ha megfontoljuk, hogy az új törvények életbelépte óta nem fordulhatnak többé elő azok a sajnos esetek, hogy bíróilag büntetésekre Ítéltessenek a nép lelkiatyái, amiért vallásos buzgóságból, a régebbi országos törvénynyel ellenkezve, úgynevezett elkereszteléseket követtek el. A bajt, a mit az uj törvények megszüntetni kivántak v csakugyan még is szüntették; a kínos elkeresztelési esetek s ebből folyólag egyes lelkiatyák birói üldözései a polgári anyakönyv megalkotása óta egészen megszűntek. A Bánffy-kormány. A Bánffy-kormány, megoldván a feladatot, melynek megoldására alakult, öt évvel ezelőtt uj választások előtt állt s most már az Ausztriával kötendő uj kiegyezés volt új, igen nagy és nehéz feladata. & második feladat megoldása azonban már nem sikerült neki, mert az öt évvel ezelőtti uj választásoknak túlságosan erélyes vezetéséért az ellenzék annyira meggyülölte, hogy az országgyűlési működést erőszakosan lehetetlenné tette neki. De ezenfelül magában a szabadelvű pártban is igen figyelemre méltó férfiak voltak, akik azt tartották, hogy a Bánffy-kormány kizárólag az új egyházpolitikai törvények végrehajtására alakulván, e feladata megoldása után ujabb nagy feladatok megoldására többé nem hivatott. E férfiak, főfontosságunak tartván, hogy a kiegyezés minden hive egy párttá egyesüljön, midőn az uj kiegyezés megkötéséről van szó, maguk is azt kívánták, hogy a hatvanhétediki közjogi alapon álló ellenzékkel is harcban álló Bánífy-kórmány helyett olyan kibékítő szellemű új szabadelvű kormány álljon az ügyek élére, mely az országgyű'ési obstrukciót lefegyverezni, a hatvanhetes alapon álló ellenzéket a szabadelvű pártba bevonni s ez uton az uj kiegyezést alkotmányosan s a magyar közjogok minden sérelme nélkül megkötni képes. Nemcsak a Bánffy-kormány megbukása, de a helyébe jött szabadelvű Széll-kormany rendkívüli sikerei is igazolták, hogy a szabadelvű párt ama jeleseinek, akik Így gondolkoztak s a kik gondolatukkal végre is az egész pártot meggyőzték — tökéletesen igazuk volt. Széli Kálmán. Széli Kálmánban megtalálta a párt, megtalálta a haza és a király azt a férfiút, a ki a legnehezebb, legvadultabb ^^^^ 11 ^ ^^ ^ ^^ ^L^^^f ^^^^^S^^E A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ————————-M— _^ Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. szerkesztőség és kiadóhivatal: PLA™^ ARAK : s FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN (hova a mut<>K mu[m ' mí[ml és múm umm rfi é é* re™ ~-~_~.~ 1 6 kJÍ' - fii* =-__---_= ÉS KIADÓ: ' Széchenyi-tér, 330. szátn. Negyed érre _____ a fc or . __ gj. Egyes s_ám ára: 14 ftl. Ké * lr * to *
