Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-15 / 74.szám

parlamenti helyzeten rögtön úrrá tudott lenni. Egy csapásra kiküszöbölte a pártgyülőltséget; megszüntette az alkotmányosság legnagyobb veszedelmét, az obstrukciót: rábirta a hatvanhetes alapon álló ellenzéket, hogy a kormányt támogató szabadelvű pártba belépjen; biztosította az Ausztriával való igazságos uj kiegyezés sorsát s ernyedetlen mun kassággal látott neki minden irányban a közerkölcsök tisztításának, valamint a közigazgatási és gazdasági bajok orvoslásának. Valóban Tisztelt Polgártársaim, a szabadelvűség, a közbéke, a közerkölcs és a gazdálkodó magyar vér ellen vétettem volna, ha a pártunkból kinőtt s pártunkban gyökeredző Széli-kormánynak is hive nem lennék. S ha bárki azt találná szememre vetni, hogy tiz évi képviselŐsködésem alatt minden kormányt támogattam, a tiszta öntudat és meggyőződés erejével felelem, hogy igen, mert azóta minden kormány szabadelvű volt, mind a hatvanhetes alapon állt s mind alkalmas volt arra, hogy bizonyos adott helyzetekben, bizonyos sürgős feladatokat megoldjon. A nagy egyházpolitikai reformalkotásra Wekerle-Szilágyí, az erélyes végrehajtásra Bánffy ép úgy rátermettek, mint Széli Kálmán a bonyolult helyzetek megoldására, a felzaklatott szenvedélyek lecsillapítására, az erők egyesítésére és a folytonos békés munkára. Kiki a maga idején, a maga helyén legjobban szolgálja a hazát s én azt hiszem, bogy a szabadelvű párt érdeme és dicsősége, hogy mindenkor megtalálta azt a vezért, a ki az adott helyzetben az országot legjobban vezethette. Széli Kálmán ma már több mint pártvezér és mint kormányelnök; őt minden oldalról oly lelkes bizalom környezi, a közvélemény oly osztatlan népszerűséget biztosít neki, hogy túlzás nélkül az egész nemzet vezérének nevezhetjük. Még az ellenzék is hódol államférfiúi bö'cseségének, magasztalja kiváló egyéni tulajdonait s keserű személyes harcok helyett tisztán elvi szempontokból s tisztes mérséklettel küzd ellene. S még kevés ellensége sem tud egyébb rosszat mondani e miniszterelnökről, mint azt, hogy túl* ságosan békülékeny és a haza javát célzó munkáiban még nem szabadelvű emberek támogatását is elfogadja. Hogy milyen üres e vád, azt a legszerényebb elme is rögtön átláthatja. Ha Széli Kálmánt, a ki szabadelvű politikát folytat, olyanok is támogatlak, a kik maguk nem szabadelvűek, az nem hibája, hanem nagy erénye Széli Kálmánnak. Mert ez csakis azt bizonyíthatja, hogy az ő érveinek és személyes kitűnőségének ereje e támogatókai is meggyőzte a szabadelvű politika helyes és támogatásra méltó voltáról. Mezőgazdaság. De ezenkívül azt is tudjuk, hogy vannak nagy magyar közérdekek, melyeket minden okos és jó hazafi, szabadelvű és nem szabadelvű, kormánypárti és ellenzéki egyaránt emelni és előmozdítani törekszik. Ilyen például a földmivelés, a mezőgazdaság nagy érdeke. Nincs Magyarországon fontosabb és nagyobb közügy, mint a mi közügyünk, a kik az anyaföldet, hazánk'és nemzetünk e fő fenntartóját és jövedelemforrását műveljük. A magyar mezőgazdaság nagy terhein mindenki szeretne könnyíteni, a szabadelvű Széli Kálmán, a szabadelvű Darányi Ignác ép úgy, mint akárki más, a ki magát agráriusnak mondja s a kiről nem mindenki hiszi el, hogy szabadelvű. Hát azért, hogy valaki nem szabadelvű, ne dolgozhassék velünk szabadelvűekkel együtt a mezőgazdaságért? Ugy-e, Tisztelt Polgártársaim, akik egyúttal nagyobbrészt gazdatársaim is, erre a kérdésre mindnyájan csak úgy felelünk, mint maga a szabadelvű miniszterelnökünk és szabadelvű földmivelési miniszterünk: a magyar mezőgazdaság javára minden segítséget, minden közremunkálást szívesen veszünk, akár szabadelvű, akár nem szabadelvű oldalról jön. E mellett az én meggyőződésem s úgy tudom, e kerület túlnyomó többségéé is, hogy a mezőgazdaságért eddigelé senki sem lehetett volna többet és jobbal, mint épen a szabadelvű kormány s kivált annak nagyrabecsült s közszeretetben álló tagja, Darányi Ignác földmivelési miniszter. E kitűnő férfiú, ez az igazi magyar ember, olyan szívvel és értelemmel karolta fel a magyar mezőgazdasági érdekeket, hogy párt- és osztálykülönbség nélkül minden magyar gazda ragaszkodik hozzá és bízik benne. ő teljesen elvette az élét annak az oktalan vádnak, mintha a szabadelvűség a mezőgazdaság érdekeit háttérbe szorítaná. Szabadelvűebb miniszter Darányi Ignácnál még soha nem kezelte a földmivelési tárcát s mégis épen ő az, akinek miniszterkedése óta a mezőgazdaság érdekei leginkább előtérbe nyomulnak s végre abban a közfigyelemben és ápolásban részesülnek, amelyet megérdemelnek. Míg mint magyar hazafi bizalmamat Széli Kálmán kormányelnök bölcseségébe és egyéniségébe vetettem, addig mint e választókerület mezőgazdáinak társa s érdekeiknek nemcsak képviselője, de osztályosa is, különös örömmel és rokonszenvvel kisértem Darányi Ignác földmivelési miniszter buzgólkodását. De általában őszinte bizalmam kiterjedt az egész tisztelt kormányra, melynek minden egyes tagja a maga hatáskörében ép oly lelkiismeretes őre a nemzet különféle érdekeinek, mint a mezőgazdaságiaknak a földmivelési miniszter. Nem lehet tehát szó a magyar ipar és kereskedelem elhanyagolásáról sem, azért, mert a földmivelésügy terén a mai kormány az előzőknél nagyobb tevékenységet fejt ki. E nagyobb tevékenységet, fájdalom, igen szükségessé tette a mezőgazdaságnak egy évtized óta igen válságos helyzete. Az ország pénz-, igazság-, honvédelmi és oktatásügye mind kipróbált, munkás és tiszta kezekben vannak s folyton fejlődnek, A közigazgatás fokról fokra javul, tanúságot téve Széli Kálmán rendkívüli erejéről, aki kormányelnöki gondjai mellett a belügyi tárcát is maga vezeti. Összhangzó, békés, kiegyenlítő, hasznos munka az egész vonalon, szabadelvű és magyar nemzeti irányban — ez jellemzi a Széli-kormányt, melynek hű támogatója lennék, ha Tisztelt Polgártársaim úgy rendelkeznek velem, hogy a kerületet továbbra is én képviseljem. Újból való fellépés. Bátran szóvá tehetem már most is • ez eshetőséget, miután a kerület különj böző részeiből már sok tisztelt választó polgártársam kért arra, hogy a közelgő választáson ismét lépjek fel. Őszintén bevallom, hogy én, a ki e kerületet annyira ismerem és úgy szeretem, mint a hű családtag a maga családját s a ki viszont e kerület részéről már annyi szeretetet és bizalmat él veztem, örömmel lépek fel megint s nagy megtisztelésnek veszem, ha újból én képviselhetem Tisztelt Polgártársaimat, feltéve, hogy ismét hozzám forduló bizalmuk oly nagy és osztatlan, mely a nehéz, válságos és izgató választási küzdelmet eleve kizárja. Arra, hogy nagy erőfeszítéssel mérkőzzem, hogy korteskedő ellenjelöltekkel küzködjem, már nem vagyok eléggé fiatal és becsvágyó. Tudja e kerületben mindenki, a ki néhány évtizedre tekint vissza, hogy én az elveim és a közjó érdekében még a leghevesebb választási harcoktól sem riadtam vissza. De nem titkolom, hogy az a ilyen küzdelmek nekem többé nem valók s azt tartom, hogy immár a kerület szempontjából is feleslegesek. Annyira megismerhetett már engem az egész kerület, annyira tudhatja minden egyes igen tisztelt választópolgár: milyen képviselőjük vagyok én, hogy nyugodtan s közegyetértéssel dönthető el, vájjon továbbra is én legyek-e képviselőjük, vagy más. Ha Tisztelt Választó Polgártársaimnak csak valamely tekintélyesebb része is mást óhajt és léptet fel, én, hálás köszönettel az eddig élvezett bizalomért, féireállok és nem megyek bele a többségért való kortesharcba. Ha ellenben kétségtelennek látom, hogy a kerület egész, vagy legalább is biztos többsége, minden korteskedés nélkül, engem akar az országgyűlésbe küldeni, lelkesedéssel és hálás köszönettel bocsátom magamat ismét rendelkezésükre. Tiszta választás. Különben is, az elfajult választási küzdelmektől, a korteshajszáktól megcsömörlött már az egész ország. Tiszta választásokat követel a meghiggadt közvélemény s a legutóbbi országgyűlésen törvényt hoztunk a választások tisztaságának biztosítására, Magam is, mint a hazára s nemzeti erkölcsünkre nézve igen üdvös intézkedést, szivesen szavaztam meg ez uj törvényt — és sohasem fogom megszegni. Megszavaztam, hogy választásaink fe'ett az ország legmagasabb független bírósága, a kir. Curia mondjon ítéletet — és sohasem fogok alkalmat adni rá, hogy ez a magas és szigorú bíróság az én választásomban tisztátalanságot találhasson, íme, Tisztelt Polgártársaim, beszámoltam a múltról s egyben jeleztem álláspontomat a jövőre nézve. Világosan, őszintén tártam fel önök előtt lelkemet s bizonyos vagyok benne, hogy Tisztelt Polgártársaim abban csak igaz hazafiságot, becsületes törekvést, legjobb akaratot s önök és a kerület minden egyes lakójához s összességéhez érzett meleg szeretetet fognak találni. Legjobb tehetségem és igyekezetem szerint tettem képviselői kötelességemet a múltban. A jövő Tisztelt Polgártársaimtól függ. Bárraint határozzanak is a felől, én holtomig nem szünök meg akár mint képviselő, akár mint egyszerű gazdatársuk, tőlem telhetőleg dolgozni a közjóért. Éljen a magyar haza és a magyar király 1 Éljen a szabadelvű párt és a szabadelvű kormány ! Az Isten áldja meg a köbölkútí kerület tisztelt polgárait s mindazokat, a akik szivüknek kedvesek ! Hazafiúi tisztelettel Bátorkeszi, 1901. szeptember hó i-én, hű képviselőjük és szerető polgártársuk, bátorkeszi Kobek István. Választási campagne. Választási séták. II. Idegen képviselő. Megállottunk a sétánkban. E lap akadt kezünkbe s abban dr. Hulényi Győző szép, meleg búcsúja választókerületétől. Igaz szomorúságot éreztünk s az visszacseng halk, állandó szóval lelkünkben. A folyton hullámzó, egymást felemésztő napi események krónikása lelkében; hát azokéban, akikhez intézve van s akik még mindig nem hittek ennek bekövetkeztében l ... És ép e lemondó levél idejére lankadtak meg úgy egyszerre a Szacelláry-záizlók ! Szacelláry! . . Mivel a hírlapírói kötelességgel, lelkiismeretességgel összeegyeztethetőnek nem tartottuk, hogy egy előttünk teljesen idegen úri ember, aki addig pl. Dorogh létezéséről aligha tudott, aki csak üzletével törődött, mig üzleti utódja, aki nálunk volt valamikor üzletember, ölébe csúziatni akart egy mandátumot, — hogy egy ily úri embernek megyebeli képviselővé való fellépését — addig ismeretlen neve első hallatára — legharsányabb Hózannával fogadjuk, mivel apróbb-cseprőbb kapacitálásokra nem reagáltunk, azért mindjárt kezdetben elhíresztelték rólunk, hogy Szacelláry iránt ellenszenvvel, rossz indulattal viseltetünk. Mi Szacelláry ur iránt sem nem éreztünk, sem nem érezünk semmiféle — szenvet, ahogy egyáltalán ily mértékben itt senkinek sem állhatott módjában meg ismerni őt. De tudjuk, hogy igen kellemes tulajdonságai vannak. Mondják: elegáns háziúr, társaságban figyelmes, gavallér úriember, telivér clubman, aki megunta a vagyonos élet teljes gondtalanságát, s a szőlő-kulturát. De fő erénye : . . sok, sok zsebe van s mindegyik jótékony adományokkal kikészítve. Óvoda, bányászzenekar, iskola, orgona, fecskendő, egy új tenyészkan, és minden egyébre. És mert tudtuk ezt, ép nem ellenszenveztünk vele, de sajnáltuk, hogy nekiindulva a világnak, mily félszeg, helyzetekbe keveredett. Senki komoly, számottevő is merőse, felkarolója nem lévén itt, hogy nem találta helyét a főispáni banketten ! Vagy használható vezérkar nélkül mily szomorú tova botorkálás volt első körútja a kerületben a tüzes négyesen ! De lett legyen a szerencsepróbáló ismertebb nevü politikus, vagy valahol legalább a közéletben szerepelt, tapasztalatokat szerzett ismertebb férfiú, ép oly keveset sietve mentünk volna eléje ! Ahogy Győr megnyerte annak idején Barost, Eger tartja Lukács minisztert, Komárommegye Darányit, Vasmegye Széli Kálmánt, úgy : »Idegen, jöjjön a te országod*, — de egyébként csak nézzünk körül odahaza. Mert pl. ha Szacelláry úr egész vagyonát feláidozza kerületében jótékony céIokral, azért még nem lesz annak jó képviselője. Hogy a képünket igazán viselhesse, vérnek kell lenni vérünkből, testnek testünkből, aki erezi, a mi nekünk fáj, megérti az örömünket. Aki itt nevelkedett fel velünk, ismerte már apáink baját, a mieinkkel együtt nőtt fel, megtudja érteni minden »földi« panaszát, kívánságát s a helyi közéletben már alaposan belejött az odafenn való helytállásba, főleg a közigazgatás terén. Az ilyen szülőföldjéhez igazán ragaszkodó s igaz képességgel bíró férfiút szinte égeti az ambíció, hogy úgy mondjuk : nagyravágyását képezi mennél jobban meghálálni a közbizalmat. Ez nem elégszik meg a magas és meddő politikai képviselettel,' nem is, hogy egy párt többségét a szavazatával gyára pitsa. Ezek eszményképe az a szűkebb helyi képviselet, amely mindég maga előtt látja a város szövevényes közérdekeit, a pártkülönbség nélkül vett társadalmi osztályának — a polgárságnak anyagi nyilt sebeit, szabadsága békóit és biztosítékait, erkölcsi tökéletesedése eszközeit és akadályait. Akik politikai hitvallása, meggyőződései, nézetei, egész lelki szerkezete, egész gondolatjárása nyitott könyv valamennyiünk előtt. Hogy vétkezhetnénk idegen mellett való zászlóbontással, amig ily férfiakat idehaza találunk ! . . . Bár hogy nem egészen érdemeljük meg őket, már 1896. óta tudjuk. De legyünk őszinték. A mi helyi kiválóságaink ilyetén kitüntetésén más okból is dolgoznunk kellene. Lennünk kell annyira önzetleneknek, hogy azzal a megnyugvással küldjük fel az országházba ezeket a mai tehetségeinket, hogy fenn, ahol mód van reá, Irániért is csinálhatnak. Büszkék lehetünk majd, ha mi adunk fel notabilitást, nem pedig kérünk kölcsön pár esztendőre. Hát itt a kölömbség szemünkben Hulényi és Szacelláry között. Itt a mi megmagyarázott tartózkodásunk oka, bár mint a szabadelvű eszmék régi harcosai, csak rendkívül örülni fogunk, ha a Hulényi által átengedett zászló Szacellárynál jó kézbe kerül. Jellemző, hogy akik legjobban elkövettek mindent Hulényi elkeserítése iránt, most Hulényi protekciójával korteskednek Szacelláry mellett s e célból hatásos kis történeteket is költenek.