Esztergom és Vidéke, 1901

1901-07-14 / 56.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉS^ ÁRAK I 1 = FELELŐS SZERKESZTŐ UIIU.ÍPQV VB1 ÜRÜ (nova a iéiiratok, elöflietések, nyiltterek és Hirdetések kflldendők fá év*/- ""-"_~-~^ 1 6 kJÍ; Z S; ". ÉS KIADÖ: Széchenyi-tér, 330. szánt. Negyed érre — — — S kor. — fll. ­Egyes arám ára: 14 fll. «"*»™tot Ben » adunk vissza, UH Aratási eredmény és a gabonaár-alakulások. — A tőzsdéről a gazdáknak. — Esztergom, július 12. A Gazdasági Egyesület legutóbbi vá­lasztmányi ülésén szóba került, hogy a gazdaközőnségnek nemcsak a földműves, hanem az intelligens osztályhoz tartozó egy része sincs tisztában a tőzsdei gabonaüzletekkel s ilyenekbe mégis beleengedi vitetni magát, aminek azután legtöbbször erősen megadja az árát. Éppen azért a választmány kívánatos­nak találta, hogy e tekintetben az érdek­lődő közönség kellőképen felvilágosittas­sék. Mi készséggel segitségére sietünk az egyesületnek s egyik szakértő tagja ^szívességéből alább foglalkozunk a kér­déssel. * Most, hogy országszerte megindult az aratás és megyénkben is szerteszéj­jel keresztek ékítik a szántóföldeket, megindult a kombináció a gabona­árakat illetőleg. Azt mondottam: hogy ékitik. Bizony, ha várme­gyénkben szertetekintünk, de az ország egyéb vidékeiről érkező-tu­dósításokat figyeljük is meg, saj­nosán kell arra a tapasztalatra jönnünk, hogy évek óta nem volt olyan szomorú terményeredmény, mint ebben az esztendőben. A ga­bonaárak azonban dacára ennek, általánosságban oly rosszak, hogy távolról sem jutalmazzák a földmi­velő verejtékes munkáját. Méltán gondolkodóba ejti tehát a gazdát a gabonaárak állandó stagnálása okának felderítése és a gabonaárak javulásának kérdése, mert tény, hogy a mezőgazdaságba fektetett értelmi és pénzbeli tőke a modern fejlődés korszakába sok­kal kevesebbet hajt, mint azelőtt. Es ezt sokan a versenyállamok túl­termelésének tudják be. Ha figye­lemmel kisérjük a legutolsó évek statisztikai adatait, konstatálnunk kell, hogy túltermelés nincs és ez csak a vérmes képzeletű közgazdá­szok ajkán élőfrázis. Mert Argen­tínát és Indiát kivéve, nem tudunk egyetlen államot, amelyben az utolsó évtized alatt a búzával bevetett te­rület észrevehető nagy mértékben növekedett volna, amellett a népes­ség természetes arányban bár, de óríásilag növekedett s mint egy gondos amerikai statisztikus kiszá­mította, egy évtized alatt 40 mil­lióra tehető. Magyarország búzatermeléséről elmondhatjuk azonban, hogy egyes ily éveket leszámítva, mint az idei, egészben véve emelkedik. Ámde a termelt mennyiség és az árak kö­zött nincs meg az a belső kapocs, amelyet várnánk. Azonban a buda­pesti árak szomorú stagnálására a magyar termelés emelkedése szám­bavehetőleg nem foly be, mert or­szágunk nem elzárt gazdasági terü­let, ahol a külről jövő erők nem érvényesülhetnek. A gazdasági je­lenségek nálunk külföldi, nevezete­sen osztrák viszonyok szerint ala­kulnak és azok hatása alatt álla­nak. A magyar termelés emelke­dése tehát az ajak alakulására vajmi csekély befolyással van. Es igy eljutottunk azon ténynek megállapításához, hogy az áraknak a termelő gazdára hátrányos ala­kulása szintén a börzei határidő és különbözeti üzletek nagymérvű el­szaporodásától függ. Es sajnosán kell tapasztalnom, hogy a magyar gazda mindjobban lépre megy a börzei játékosoknak és meggyőző­dést szereztem, hogy már vidékün­kön is vannak gazdák, akik a tőzs­dei manipulációkra adják magukat, igen sokat pedig az tesz tönkre, hogy áldozatává lesznek könnyelmű üzéreknek. Erre a veszedelemre, amely a tőzsdei játékban és a tőzsdei ügynökökkel való üzletkö­tésekben rejlik, akarom felhívni gaz­dáink figyelmét és óva inteni an­nak veszedelmeitől. Volt alkalmam, mint egy fővárosi, kiválókép köz­gazdasági lap egykori munkatársá­nak, közvetlenül szemlélni a gazdá­nak bőrére menő ezen játékot s ezért akarom annak mibenlétét az alábbiakban szeme elé tárni. A tőzsdei kötések átalakító ha­tása és az árcsinálás könnyűsége, ami a termelésre a legnagyobb ve­szedelem, abban rejiik, hogy a bör­zén a kötések csak névleg történ­nek és az a gabona — mennyiség, mely ott adásvétel tárgyát képezi, a valóságban nem létezik. Ez az úgynevezett »papirbuza«, mert való­ságban egy századrésze sem ada­tik és vétetik meg, mint a mennyi­ről a számok szólnak. Tehát a vé­tel és eladás teljesen fikció. A különbözeti játéknál a manő­ver a következő: a gazda eladja a még le nem aratott — elég példa van rá vidékünkön is — termését * kereskedőnek, ki azt eladja má­soknak, ez ismét másnak. Igy ke­letkezik az üzleteknek egy mindig liosszabbuló láncolata a gazda ál­tal történt eladás és az áruszállítás ideje között. A reális üzletek száma tiamar háttérbe szorul azok mellett, melyek az árkülönbözetekre irányul­Az „Esztergom \\ fiié" tárcája. A szép özvegy. Irta : HORTI BÉLA. (Vége.) Ezen a napon Ella kisasszony nem mutatkozott, de másnap meghozta a helyi újság példányát, amelyben Apor­kayné érdemeiről a vezércikk és három apró hír szólt. A szép özvegy pirulva olvasta a dicséreteket, de éppen nem ájult el attól, hogy kiírták az újságba. Pedig Ella kisasszony azt hitte, hogy el fog ájulni. Aporkayné azzal kezdte működését hogy a nőegylet főtitkárát, a délceg Sár­vári Lulu urat magához kérette és meg­magyaráztatta az elnöki teendőket. A magyarázatnál jelen volt Ella kisasszony is, a ki szerfölött nyugtalanul érezte ma­gát, s kénytelen volt beismerni, hogy Lulu ur szőke bajusza kiálja a versenyt sok barna bajuszszal. Mikor a nőegylet fel­virágoztatásáról volt szó, a hervadozó kisasszony, bálokat ajánlott, Lulu ur el­lenben jobbak találta a csendes jótékony­ságot, a milyet Aporkainé már eddig is gyakorolt. A szép özvegy helyeslőleg bólintott, s ugy határozott, hogy ő sze­mélyesen fogja fölkeresni a város szegé­nyeit és reméli, hogy ilyetén útjaiban a főtitkár ur elkíséri, meg tanácsaival is támogatni fogja. Ella kisasszony abban a véleményben volt, hogy az ilyes látogatások nem il­lennek Aprokaynéhoz, mert a szegények! hajlékában sok olyan dolgot kell látni, a mi a sérti a finomabb izlést. De a szép özvegy ezt a nézetett sem osztotta, : ami Ella kisaszonyra nézve kétségkívül kellemetlen volt. Annyira kellemetlen,' hogy kedves barátnőjétől kezdett e'ma­radni olyan mértékben, mint a mily gya­korivá vált Lulu ur megjelenése. Mert Lulu ur igen gyakran kisérte a szép özvegyet szegényeket gyámolító útjában, sőt hogy könnyebbé tegye a jótékony­ságát, idejének nagy részét a sorstól ül- j dözött egyének kikutatására fordította, s Aporkaynét mindig olyan utakon kalau­zolta, a hol méltó szegények rebegtek hálát a kegyes szivü nőnek. j Ey ilyen körút befejeztével Sárváry Lulu kissé erősebben találta megszorítani a szép özvegy kis kacsóját; de Apor­kayné gyöngéden elvonta kezét, s sze­meit mélyen lesütötte. Fölérve szobájába, mélyen elgondolkodott, s most sem tu­I dott határozni, mint mikor az elnökség­gel megkínálták ; pedig megint szétszedte egy rózsa leveleit, s a rózsa megint csak azt mondta, hogy igen. — Mit csinálsz kedvesem ? kérdezte a' hirtelen betoppanó Ella kisasszony. — Ah de régen láttalak, susogta za­varodottan a szép özvegy. — Nem akartalak zavarni, magyarázta a barátnő. Tudom hogy igen el vagy' foglalva a jótékonsággal . . '. j — Igen, igen . . . Oly édes jót! tenni . . . — Valóban az, hagyta helyben a kisasszony, de szeme különös tűzben ra­gyogott. Valóságos legendák keletkeznek j már jótékonyságáról. Azt is mondják í. kedvesem, hogy a főtitkár ur régi ba­rátnőit is segélyezed. Igazán megható a te jó szived . . , Aporkaynéra semmi különös hatással sem volt ez a megjegyzés. Sépte tovább a rózsaleveleket, s a rózsa újra azt mondta, hogy igen. A következő jótékonysági körút végén Aporkayné visszaszorította Lulu ur kezét. Szemük t lálkozott s ők azzal a tudattal váltak el, hogy sorsuk el van döntve, A jótékonysági körutak nap nap után szaporodtak, s a város tele volta szép özvegy dicsérdtével. Ella kisasszony pe­dig rohamos hetvadsának indult. Kíváncsi és szánakozó ismerőseit azzal vigasztalta, hogy elmegy valahová délre üdülni, de előbb még vár valamit, mert érzi, hogy valami fog történni. Csakugyan a helyi újság rózsaszínű rovata azt a hírt hozta, hogy Sárváry Lulu ur e'jegyezte a bájos és müveit Szabó Júlia kisaszonyt. Minden ember össze­dugta fejét és azt kérdezték egymástól, hogy ki az a Szabó Júlia kisasszony. De senki sem tudta, senki sem ösmerte, csak Ella kisasszony sejtette, hogy bizonnyára valaki a főtikár ur régi barátnői közül, Lulu is elvitte a lapot a szép Apor­kaynénak, s együtt boszankodtak a me­rész rögtönzés miatt. — Hanem e^t helyre kellene igazittatn"^ vélte a szép özvegy. — Kellene, mundta Lulu ur is. — Tegye meg. És a helyi újság következő száma nagy sajnálkozással igazította ki a kelle­metlen tévedést, tudatván a közönséggel, hogy Szabó Júlia kisasszony neve helyett özv. Aporkay Miklósné nevét kellett volna kiszedni. Most már Ella kisasszooy is elutazott délre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom