Esztergom és Vidéke, 1901

1901-07-14 / 56.szám

tak és tovább már csak fiktív üzletek keletkeznek. A vételárkiegyenlités nem az áru átvétele, hanem az árkülönbözetek kifizetése ábal történik. Az eladónak ebben a láncolatban nincs meg már és nem is lesz meg az áruja, melyet elád, a vevő nem veszi át e nem létező árut. A laikus csak az áraknak ily módon való naponkénti hullámzását látja, de azt nem, hogy ez üzletek reális alappal nem bírnak. Hogy a börzei emberek mily könnyen szabályozzák saját tetszésük szerint és javukra az árakat, az kitűnik a börzei játékok másik vállfája a határidőüzleti játékból. Hogy történik ez ? Egyes kereskedők megveszik jó előre a termést a termelőtől, de ezúttal az árat nem állapítják meg, hanem később az áruszállításának idején és pedig oly módon, hogy a megszorult gazáa kötelezi magát azon áron szállítani, amint az például egy kikötött időben a börzei hivatalos jegyzékben feltüntetve van. Hanem itt van a legnagyobb galiba. A kereskedő ugyanis ezt a tőzsdei jegyzéket ugy befolyásolja, amint akarja. Figyeljünk csak. Az ármegállapítás, illetve hivatalos árjegyzés, mindig a tényleg kötött üzletek alapján történik és pedig olykép, hogy a tőzsdei ügynökök megjelennek a titkári hívavatalban és bejelentik a tényleg kötött üzleteket és az ezekben előfordult legalacsonyabb és legmagasabb ár képezi a hivatalos jegyzés alapját. Ha azután a kereskedő neki tetsző árakat akar látni a tőzsdei jegyzéken, elmegy a tőzsdére, maga vagy ügynöke által elad pld. ioo frt ára gabonát a lehető legalacsonyabb ár szerint, ami ugyan talán 120—130 frt ér, de az igy tényleg kötött üzlet szolgáltatja a hivatalos jegyzés alapját, amelynek alapján aztán átveszi attól a gazdától esetleg ezreket érő gabonáját, akivel még a tavaszszal szerződést kötőt s azt a pár frtot, amit a kis mennyiség olcsó eladásával vesztett, busásan behozza a szegény gazdán. Ebben van tehát az óriási veszedelem a gazdára nézve, mert az nem tudja, hogy mikor nem tesz a szerződésbe fix árakat és jámbor jóhiszeműséggel a tőzsde hivatalos hitelességű (?) áraí szerint szállítja termését a spekulatív kereskedőnek. Elképzelhető tehát, hogy milyen tág tere nyílik itt a lelkiismeretlen emberek manővereinek, pedig itt ilyeneknek egész tábora leselkedik a gazdára, akinek rovására akar könnyen meggazdagodni. Ez az ok, amely sok szerencsétlen gazdacsalád bajának okozója, de okozója igen sok bőrzejátékos szerencsétlenségének is, mert igen sokoldalú az a ravasz üzlet és spekuláció, mely itt működésben van s amely egymás kárára aspirál. Mert még ezer válfaja van a játéknak, amelylyel kereskedőtársaira leselkedik, de ezek kevésbé ártalmasak a gazdára, mint az imént előadottak. Látjuk ezekből, hogy itt az a józan konkurrencia, amely a termelőket szóllitaná akcióra az árak alakításában, egyáltalán nem létezik s igy a gazda meg van fosztva attól a hatalomtól, hogy az árakat ö állapítsa meg, amely pedig legszebb vívmánya annak a nemzetgazdasági iránynak, amelyet a német gazdászok legnagyobbika: Smith Ádám állapított meg. Ez ellen kell sorompóba állni és rendületlenül küzdeni a gazdának, nem pedig mint ujabban felénk is sajnosán kellett tapasztalnom, kezet nyújtani a spekulációnak. A mi gazdáinkban nincs meg az az élelmesség, de nem is lehet sajátos helyzeténél fogva, hogy sikerrel léphessen föl a játékversenytérre, de ha volna is, ez soha sem javát, hanem kárát okozná. Most az aratás idején nagyon szívleljék meg ezeket gazdáink és saját érdekükben semmiféle börzei üzletkötésbe ne bocsátkozzanak. Taffy. Fegyelmi ügyek. Esztegom, július 12. Aki korhadt, egészségtelen állapotokra következtet az egyídoben folyó fegyelmi vizsgálatok nagy számából, az vármegyénk erre vonatkozó statisztikáját látva, bízonnyára azt fogja hinni, hogy a korrupció, a slendrián közigazgatás erős fészkébe jutott. Hiszen a második negyed évről szóló fegyelmi esetek táblázata 48 számot mutat ki. Oly gyorsan követkémek egymásra az esetek, mintha epidémiaszerüen terjedne a fertőzés köz ségről községre. A helyzet nem ilyen ugyan, de azért komolyan gondolkozóba ejtő, amint megdöbbentett a közigazgatási bizottság keddi ülésén az a bejelentés, hogy az egyik főszolgabiró egy hivatalos kőrútjából kifolyólag négy községi elöljáróság ellen inditott fegyelmi vizsgálatot. Hát oly kevés a lelkiismeretesség, vngy képesség a mi elöljáróinkban, oly megbizhatlan, tehetetlen, vagy munkátlan sáfárok a mi jegyzőink ? És hogyan torlódhattak enynyire össze a fegyelmi vétségek ? Mindezekre, az általános megnyugvás visszaszerezhetóse végett, várjuk a határozott választ. Figyelemmel fogjuk kisérni a vizsgálatokat s azok eredményét kimeritően megismertetjük a közönséggel. Bármily nyomasztóvá teszi is a levegőt a purifikáció munkája, ahol szükség van arra, kétségkívül meg kell történnie. Ki hogy vétett kötelessége, a köz ellen, oly mértékben bűnhődjék. Mindazonáltal rossz számítás volna túlzott szigorúsággal eljárni; se rózsaszínű, se fekete pápaszemet sem szabad használni s ha nincs eklatáns szükség oly intézkedésre, amely az ügy kedvező befejeződése esetén is, az örök emberi természet alapján, bizonyos hűvös, tartózkodó véleményt teremt az illető iránt s egy község belső életére mindig nagy behatással van; nem kell élni vele. Már most is halljuk itt is, ott is, »hát hogy és kik válogattak össze ilyen társaságot ?« Tapasztalataink bizonyítják, hogy a mi illetékes faktoraink mindezt teljes mértékben szem előtt tartják. Legújabban a lábatlani és a dömösí jegyzőt függesztette fel állásától a helyettes főszolgabiró. Balassa Antal *ügye. A főbiró Balassa Antal lábatlani jegyző ellen f. hó 7-én kelt végzésével a fegyelmi eljárást megindította s őt — fizetésének 7

3-ad részét élvezetül biztosítva neki — felfüggesztette s helyettesítésével Marion Viktor nyergesujfalusi segédjegyzőt bizta meg. Az indokolás szerint a jegyző a községház épitési számadását 1890. óta mai napig sem tudja összeállítani. Valami számadásnak azonban kell lenni, mert előzőleg az van mondva, hogy 1898 ban beterjesztetett az, de rendetlen ; a megyei számvevőség reá még véleményt nem adott. Noha a község kellő készpénzzel rendelkezett, közvetítette a jogosulatlan kölcsönök felvételét. 1895 tői kezdve a következő évekre nem vezette át rendszeresen a közpénztári maradványt s ezzel a számadásokat Öszszekuszálta, A szolgabírói hivatal felhívásainak elintézésében a járásban leghanyagabb, közvetlen felsőbb hatóságával szemben engedtlen. A küldöncdijat nem fizeti, a megyei alapok behajtása körül legnagyobb hanyagságot tanusit s az ezért kiszabott rendbüntetést nem fizeti be, az illetékhátralékok rendezése körül hanyag, jegyzői nyugdíj alapra hátralékát az összes jegyzők között legutoljára fizeti, a régi községház eladására vonatkozólag kötött szerződés feltételeinek biztosítására mit sem tett. Ezek a főbb vádpontok. A Bucsányi-ügy. Ugyancsak f. hó 7-én kelt végzésével függesztette fel a h. főszolgabiró Bucsányi Ede dömösí jegyzőt és Vitéz János községi birót. A jegyző helyettesítésével Hegedűs Gyula pilismaróthi jegyzőt bizta meg. Az indokolásból kiemeljük, hogy a júniusi vizsgálat konstatálta, hogy a jegyző írásbeli teendőit hanyagul végezi. Az 1899. községi pótadó-hátrálékok 1900. évre vagy nem, vagy helytelenül lettek áthozva. A téglagyártól 1899-ben felvett összegek csak 1990-ban lettek e'naplózva. A kiadások el nem naplózása következtében a községi pénztár pénzkészlete a napló szerinti állapottal nem egyezik. Az állami adók kezelése nincs rendben, a jegyző saját adóját sem fizeti stb. Az 1900. évi adóhátralék az adókönyvveekbe ma sincs átvezetve. Körülbelül 13300 korona illeték van hátralékban, anélkül hogy biztosítva volna. A szaknaplók és főkönyvek vezetése sí lány, vakarásokkal telt, hogy a valódi tényállást konstatálni lehetetlen. A jegyző 1899. évre 40 koronával több fizetést vett fel, a községtől bérelt földek haszonbérét nem fizette, a község egyes lakosaival szemben fennálló tartozását az. illetők pótadó-hátráléka fedezésére számította. A megyei alapokat illető m. é. járulékokat csak az idén fizette bc, ebadó, útadó ma is behajtatlan. A mult évben kiküldött állami végrehajtó költségei ma sincsenek kifizetve. Körorvos soha sincs rendes időben fizetve. A felekkel a jegyző oly goromba, hogy azok irodájába menni se mernek. A szolgabírói hivatal által közvetlenül s hétről-hétre eszközölt végrehajtás nélkül semmiféle köztartozás sem folyik be. Riporter. Hatvanezer koronás mumus* — Még néhány szó. — Esztergom, július 13. A »Szabadság* legutóbbi számában válaszol ily címen hozott cikkünkre s nehogy hallgatásunk a »tájékozatlanság* vádját igazolni lássék, reflektálunk röviden reája. Mindenekelőtt tényként kell konstatálnunk, hogy nemcsak a hercegprímás, hanem a főkáptalan ís, vagyis a vizvezeték mindkét tulajdonosa, megadta az engedélyt ahhoz, hogy a vizvezeték a kórházba bevezettessék. Hisz maga a »Szabadság* írja, hogy a nagyprépost tudatta a várossal, hogy a >kórház vizet csak abban az esetben kaphat a várbeli vízvezetékből, ha épit saját költségén külön tartályt a maga számára*. Mit ígért a hercegprímás, igazgatója utján ? Hogy a vízvezetéknek a kórházba való bevezetését megengedi mégis azzal a kikötéssel, hogy a bevezetést (értve a csőmeghosszabbitást a jelenleg legvégső vizvezeték csőtől) a város saját költségén s a primási gépgyárral végezteti. E szerint a főkáptalan is, a hercegprímás is irásbelileg egyeztek abba, hogy a vizvezeték a kórházba bevezethető legyen. Az egyik kikötötte, hogy a csőmeghosszabbítás költségeit a város viseli és a csöveket a gépgyárnál csináltatja, a másik kikötötte, hogy a város a maga részére külön tartályt épit. Hogy a tartályépités szüksége kiment az épitőbizottság tagjainak memóriájából, kétségtelenül nagy hiba volt, isszuk keserű levét, de akármennyit rekriminálunk, abból nem fakad viz a kórházban. A legelső feladat nem a mulasztók ostorozása, hanem a megoldás lehetőségének biztosítása. Ez pedig — mint múltkor megírtuk, meg van, de 5000 koronába kerül. A csőbevezetés költségeire számított a város már az építkezési költségvetésben ; az tehát ujabb terhet nem képez. Fenmarad tehertöbblet gyanánt a külön tartáiy építése. Erre vonatkozólag újólag ismételjük, hogy az 5000 koronánál többe nem kerül, ha a város megelégszik ugyanoly kiállítású víztartóval, amilyen a jelenlegi s amely mellett, vagy előtte építendő az uj. Sőt csupán a kórház céljaira kisebb víztartó is e'egendő volna. Hatvanezer korona ? Sinka Ferenc építész a tanunk, hogy ennyibe nem került a vízvezetéki épület nemrég történt teljes átépítése és uj modern gépekkel s kazánokkal való felszerelése sem. Készséggel elhtsszük, hogy a >Szabadság* információját ifj. Bobula János műépítésztől vette, akinek kvalitását ismerjük és honoráljuk. De hogy ő a 60,000 korona költség alatt nemcsak uj víztartót, hanetn teljes uj gépszerclést értett, — amire, mint múltkor kifejtettük, semmi szükség síncsen, — bizonyosak vagyunk. Méltóztassék csak egyszer felfáradni a műépítész úrral a víztartóhoz s ott megkérdezni őt, mibe kerülne egy ugyanolyan nagyságú és kiállítású víztartó építése. Fogadást mérnők tenni, hogy az építész ur nekünk fog igazat adni. Hatvanezer korona! Ki tudja, hogy értette, mily arányú építkezésre az építő ur. A város közkuti ellátására gondolhatott. De mi kell nekünk ? Viz a kórházba . . . Ha pl. a »Szabadság* úgy felvirágzik, hogy szük lesz neki a bérlakás, mit tesz ? Külön házban rendez be magának nyomdát és szerkesztőséget. De egyelőre nem olyat, milyen a Budapesti Hirlap, vagy a Pesti Hirlap újságpalotája ? Olyant, amilyenre szüksége és pénze van. Ez az az ujságház — ha lenne — ép ugy meg fele'ne céljának és a viszonyoknak, mint amaz ujság-paloták a magukénak. Igy van a város is. Építtethet akár 60000 koronás víztartót, ha van reá pénze és kedve, de a kórház abból ís csak annyi vizet fogyasztana, mint a szerény 5000 koronásból. Ezt pedig megadná az utóbbi.