Esztergom és Vidéke, 1901

1901-07-11 / 55.szám

Ennek soha sem szabad bekö­tk eznie s ha mégis bekövetkezik, vjgy az'egyik, vagy a másik olda­lán észre kell vevődnie. Bottyán-palotában úgy kell gon­dolkoznia az intézőségnek, amint a polgárság gondolkozik és érez. ' S viszont senkit nagyobb, őszin­tébb, igazabb reverendában nem kell egy polgárnak részesíteni, mint a Bottyán-palota intézőséget. A te­kintély kútforrása ez a vén épület, minden polgárnak azt kell éreznie, hogy az a magas tető az 6 nya­kából nőtt ki és a tetőnek abban a tudatban kell elnéznie a város fe­lett, hogy alatta alapul egy város polgársága áll. Szükségesnek láttuk ezt a kis magyarázatot közreadni, mert ugy tapasztaltuk, hogy tényleg szük­ség van reá. Ezt ezután legközelebb tovább fűzzük, mert sok mindent le lehet belőle vezetni. Alakuló közgyűlés. — Július 8. — A új városi képviselőtestület, Andrássy János kir. tanácsos alis­pán elnöklete alatt, hétfőn délelőtt tíz órakor tartotta alakuló közgyű­lését. A közszellem annyiszor fel­panaszolt sajnos aluszékonyságára és közönyösségére mutat, hogy ez ünnepi aktusnak maguk a képvise­lelók sem látszanak jelentősé­get tulajdonítani, amennyiben eléggé üres maradt a tanácsterem. Valamint hiányozni kell az érzéknek is ily, ha csak formaságokból álló, de jelen­tőségénél fogva jelentős aktus iránt; azon szürke kabátban, ahogy min dennapi munkájukat végezik, néztek be a városházába. Még az újonnan választottak is csak részben tar­tották érdemesnek bemutatkozni. Kit érdekel szép szavak, bölcs, atyai tanácsok meghallgatása ? Majd ott leszünk, ahol szolnokolni, pat­togni, hetzet csinálni lehet. No, meg persze választáskor. Tiz órakor Vimmer Imre polgár­mester bejelentette az egybegyűlt városayáknak, hogy az alispán a képviselőtestület alakuló gyűlését e napra tűzte ki s igy indítványba hozta, hogy érette Niedermann József elnöklete alatt Brenner Jó­zsefből és Rudolf Mihályból álló küldöttség menesztessék. Ez meg is történt s az érkező alispánt hosszas, zajos éljenzés fo­gadta. Helyét elfoglalván, üdvözölte a megjelenteket s előadta, hogy a gyűlés célja a képviselőtestület uj megalakulása. Mivel pedig igy a virilisták névjegyzékének összeálli­tásáná', mint a kilépettek választá­sánál minden törvényes forma be­tartatott, az új testületet megala­kultnak jelenti ki. Ezzel a gyűlés napirendje ki volna merítve. Szü­lővárosa iránt mindenkor érzett szere­tete azonban kötelességévé teszi, hogy még néhány szót szólljon. Mindenekelőtt hálás köszönetet mond a régi képviselőtestületnek, amely sok fontos, régi kérdést végmegol­dásra víít. Áll az új gimnázium, tető «Lu íz uj közkórház, büszkén emelkedik a szép Szentháromság szobor. Ám a nehéz viszonyok meg­maradtak s további munkát köve­telnek. Erre kéri is az uj képvise­lőtestületet, különösen az anyagi helyzet javítására, mert a uélkül nagyobb boldogulás nem várható. Vimmer Imre minden alkalmat kedvesnek talál, a mikor a vármegye első emberét e helyütt üdvözölheti. A mai pedig nemcsak kedves, de fontos alkalom is. Szívből üdvözli az alispánt. Az ülés az alispán éltetésével ért véget. Nagy megnyugvást keltett a pol­gármester ama kijelentése, hogy a legközelebbi közgyűlésen megvá­lasztandó bizottságok tagjai lisztá­jának összeállításánál a város veze­tősége a képviselőkkel kontaktusba lép. Fél tizenegy előtt szétoszlott a a gyűlés. Praesens. A közkórház egy esztendeje. Esztergom, július 9. A közkórháznak egy évi működéséről számol be a kórház igazgatója 1900 évi jelentésében, a mely kis füzet alakjá­ban most jelent meg. Kitűnik ebből, hogy a kórház orvosai: Gönczy Béla és Vándor Ödön nagy és szor­galmas munkát végztek az elmúlt esztendő­ben többi kollegáikkal és ezek közt kü­lönösen dr. Horacsek Gyula járásorvos­ssal, ki készséggel bocsátotta mindig rendelkezésre a kórháznak drága idejét. A mint az olvasó a jelentés számoda­tait nézi, elképze'i azt a nyüzsgő életet, a mely a kórház falain belül folyik, de­feltárul a képe annak is, hogy mint szo­rong egyik beteg a másik hátán. A túlzsúfolt betegszobákban mint fek­szenek vegyest a legkülönfélébb beteg­ségben szenvedők, s mig a kórház sze­mélyzete mindig ugyananyi marad mint kell megküzdenie a folyton növekedő beteganyaggal folyton szaporodó munká­val. Mert míg 1896- ban 492 beteg 14200 napon át ápoltatott 1897-ben 700 > 15036 > » 1898- ban 794 » 15676 > » 1899-ben 839 » 15701 > > 1900- ban 885 > 18545 > » Valóban ezen jelentés legkézzelfog­hatóbb bizonyítéka annak, hogy itt az ideje, hogy megnyíljanak végre az uj kór­ház kapui, s barátságos, üde levegőjű helyiségeivel várják a betegeket, ápolókat és orvosokat, a kik már alig birják el­viselni a mostani kórház nyomasztó lég­körét. A ki a kórházban felvételt kért, az segitséget időnként is kapott, bár előfor­dult az az eset is, hogy a felhalmozódott munka miatt, de a kellő munkaerő hiá­nyában, el is kellett utasítani a jelentke­zőket. A kimutatás szerint 1900 év folyamán 885 beteg nyert ápolást, kik közül. Gyógyultan távozott 504 (56-94%). Javulva 229 (25.91%). Gyógyulatlan 27 (3*05%). Meghalt 73 (8.24%)­És ápolás alatt maratt 1901 évre 52 (5.86%). Az ápolási napok száma a leíolyt évben 18545 volt, ebből egy becegre átlag 20.95 nap esett. A betegek közt magyarországi 827 és külföldi 58 volt. A betegek főtömegét Esztergommegye és Esztergom város szolgáltatta, előbbi volt 223, utóbbi pe­dig 191. A szomszédos megyék közöl Fe­hérmegye 2, Komárom 56, Hont 47. Bars 55, Pestmegye 49 beteget szolgáltatott. Ezenkívül Pozsony megyéből 20, Trencsénmegyéből 22, és Nyitramegyéből 35 beteg volt ápolás alatt, más megyék 1—2 beteget szolgáltattak. Foglalkozásaira nézve legtöbb beteg az iparos, majd a földmives osztályból való volt. Legtöbb beteg márciusban (144), janu­árban és decemberben volt, legkevesebb szeptemberben (90), a mikor 1265 ápolási nap, míg márciusban 1787 volt. A kóresetek szerint összeállított kimu­tatás szerint: 509 belbeteg 9866 napon át 290 sebbeteg 7300 > > 43 szembeteg 847 > »­25 nőbeleg 329 » > és 8 szülőnő és újszülött 203 napon át ápoltatott. Az év folyamán előfordult 73 halál­eset közül haldokolva 4 beteg hozatott kórházba. A 160 operált eset közül 139 beteg gyógyultan, 12 javultan hagyta el a kór­házat. Ugy ezek, mint a műtéti beavat­kozást nem igénylő többi sebbeteg is rendszerint javultan lett, helyszűke miatt, elbocsátva, de bekövetkezett gyógyulá­sukig a kórház ambulantiájára jártak kö­tözésre. További 9 betegnél az alkalma­zott műtéttel sem lehetett megakadá­lyozni a betegség lefolyását, mert oly késői stádiumban kérek ezek orvosi se­gélyt, de ezek közül is négyen gyógyul­tan hagyták el a kórházat. A sikeresen végzett műtétek közt van hályogoperáció, golyvakiirtás, hasmet­szés és bélvarrat, sérvmetszés, epekŐ­metsiés, hólyagkőmetszés, többféle cson kitás és csonkolás, izomképlés stb. Ez utóbbiról a kórház igazgatója több honi és külföldi szaklapban is érteke­zett s evvel hathatós szolgálatot tett a nagyközönségnek, mert az esztergomi kórház, mint első, ahol e műtétet Magyar­országon végezték, 1 elhívta a hazai or­vosi körök ügyelmét egy új gyógy módra, amely által sok ember,, kinek lába vagy ke*e sérülés, vagy gyermek­mekbetegségek folytán hüdött lett, új izomkészitése által, visszanyerheti műkö­dési képességét. Az évi jelentés pénztári kimutatást is közöl, e szerint: tényleges bevétel volt 3063858 korona > kiadás > 30265-49 > pénztári maradvány 1900. év végén volt 373'09 > Hátramaradt követelés 1900. év végén volt 35889*50 kor. Hátramaradt tartozás ugyanakkor 4121-42 kor. s igy a mult év végén köve­telésben fenállott 3176808 c A kórház jótékonyságot ís gyakorolt. Ugyanis a bejáró vagyonosb betegektől 7072/896. sz. tanácsi végzés alapján per­selypénzt szedett s az egybegyűlt per­selypénzből részben kórházi szükségle tekét fedezett, részben pedig a betegek távozásakor útiköltséget, vagy segélyt adott, vagy ebből vett a távozók­nak sérvkötőt, pápaszemet, man­kót stb. 1897. évtől 1900. év végéig a perselypénz 549'io koronát tett ki, a kiadás pedig 487-82 koronát, vagyis az év végén 6128 korona maradt. Ez a kis, igénytelen füzet a mi köz­kórházunk je'esség ! nek legékesszólóbb hírnöke. — r. Egy havi közigazgatás. Esztergom, július 9. A közigazgatási bizottság e havi ülé­sének, amely a főispán elnöklete alatt tegnap folyt le, eseménye az volt, hogy a vármegye egyik előkelő állású tiszt­viselője ellen a fegyelmit megelőző vizs­gálatot elrendelték. Fegyelmi elővizsgálat. A főispán ugyanis, a konkrét esetet részletesen ismertetve, kérte a bizottsá­got, hogy Mattyasóvszky Vilmos, mint árvás ügyész ellen, az elővizsgálatot ren­delje el, amennyiben az előadott tények azt látszanak mutatni, hogy a tiszti fő­ügyész eljárása öt irányban muladékos volt, az árvaszéki ügymenetre hátráltató, szabályrendeletbe és törvénybe ütköző. Az alapul szolgáló eset a következő : kiskorú Janig János kéméndi lakosnak egy még 1883 ban kötött adásvételi ügyé­ből kifolyólag, a főügyész felvett 900 frt. tőkét és 289 frt. kamatot. A tőkét csak négy év múlva fizette be a pénz­tárba, a kamatokra nézve pedig a ha­gyatéki tárgyalásra ígérte a leszámo­lást, de ez meg nem történt még a máso­dik tárgyalásnál sem, sőt a sok sürgetés dacára, ma sem. Az időközben nagy­korúvá vált Janig János megunta a hu­zavonát s a belügyminiszternél tett fel­jelentést, aki azt a főispánnál közölte s miután a főispán a tizennyolcéves ügy aktáit áttanulmányozva, a közig. biz. elé hozta azt. A főügyész azzal védekedik, hogy a tőkét előbb nem fizethette be, mig az adásvételi szerződés szabályszerűen zára­dékolva nem lett, annál is inkább, mert a pénzt úgyszóllván mint magán-ügyvéd vette át, a kamatok pedig a volt kis­korú anyját, mint gondnokát illetik, aki­vel neki leszámolása van s akit ismétel­ten hiába hívott be leszámolásra, A bizottság a főispán indítványát egy­hangúlag elfogadta azzal, hogy a vizs­gálat ama vádpontokra is kiterjedjen, amelyeket az árvaszéki elnök az elmúlt évben az árvás ügyész ellen emelt. A vizsgálat megejtésével Reviczky Károly és Osztanék Antal bíz. tagok bízattak meg, akik mellé adatott — esetleges felvilágosítások végett — Hamar Árpád árvaszéki e'nök. Alispáni jelentés. A havi jelentések közül az egy havi közigazgatás gondos, részletes, teljes ké­pét nyújtotta a terjedelmes alispáni je­lentés. Ebből tudtuk meg, hogy alispá­nunk nemcsak a hivatalos panaszokat hallgatja meg. Magán uton értesült, hogy Sinkovics János csévi tanító állító­lag magyarelenes szellemben dolgozik, valamint a dáght úrnapi botrányról, mindkét esetben elrendelte a vizsgálatot, a dághi ügy már a bíróság előtt is van. Részletesen ismertetett egy nagyfon­tosságú ügyet, mely esetleg már legkö­ze'ebb rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé. Tokod községe ugyanis köz­vetlenül az alraásfüzitőí vasút építésé­nek megkezdése előtt eladta kőszénbá­nyászati jogát az Északmagyarországi kőszŐnbányatársulatnak oly kikötéssel, hogy az az első évben 1000, azután 2000, a harmadik évtől, mig a viszo­nyok nem változnak, évi 11,000 frt, bért fizet, amely arányosan lesz felosztva. Majd a község, hogy a vasút létesülé­séhez hozzájáruljon, a h. é. vasuttársu­latnak ígéretet tett, hogy 30,000 frt. áru törzsrészvényt átvesz úgy, hogy an­nak árát 20 év alatt évi 1500 forinttal törleszti. A bányatársulat rendesen fizetett, de a község nem, miért is a bányatársulat pert indított s két fórumnál nyertes lévén, biztosítási végrehajtást vezettetett az évi n,ooo frt. bérösszegre, mire a társulat beszüntette annak fizetését. A vásut erre az idén lefoglalta a köz­ségnél levő 300 drb. vasutrészvényt s az összes közjövedelmeket. A község erről eikésve értesítette az alispánt, úgy hogy a közjövedelmek szabályellenes le­foglalása ellen jogorvoslattal élni már nem lehetett, viszont a két pártra szakadt község abba sem ment bele, hogy az ügyész valamennyi földtulajdonos nevé­ben perelje a bányatársulatot. Igy per­vesztesség esetén, a 300 db. részvény értéktelennek lévén tekinthető, a község

Next

/
Oldalképek
Tartalom