Esztergom és Vidéke, 1901

1901-05-09 / 37.szám

ESZTERGOM és ílffiE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Mej£|elei}lk Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felaifis * szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉSI ÍRAK • I MUNKÁCSY KÁLcMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendői) Fá

é

éTre

V- - _ — ~* — ~~ — X

\ koí* — ft Laptalajdonos kiadókért: SZCCljenyÍ"tCF, 330. SZálI}. Negyed U ^- ^ • " IL D R- PROKOPP GYULA- ^Ké.

lí

a

t

otne

M

adu

Bk

vU„a.^

i A képviselőtestület felfrissítése. Esztegom, ápril 8. A választó közönségnek a jövő hó folyamán alkalma nyílik, a városi képviselőtestület egy" részének újból való választásával, az egész testületet felfrissíteni. Es erre a felfrissítésre tényleg szükség is van. Aki figyelemmel kiséri a képviselőtestület működésének, üléseinek lefolyását, a tanácskozások menetét és arányait, sajnálkozással kénytelen konstatálni, hogy ez a nagy, túlnagy testület nagyon nehézkes, szinte lomha, alig egy-két tagjában van megfelelő élet, nincs egységes, egészséges vérkeringése, nincs szabad mozgása; hogy mégis mozdul néha egyetkettőt : azt is a pár életrevaló, jól műkö4o tagjának kell kierőszakolni. És mi az oka annak ? A tisztelt városatyák maguk. Egy része meg sem nézi a meghívón közlött tárgysorozatot, nemhogy a közgyűlésekre elfáradna; kivéve a választásoknál, amikor felszáll a városatyák ázsiója. Nem gondol azzal, hogy a nobile ofíicium is bizonyos kötelezettséggel mégis csak jár s akik megválasztották, nem csak azért szavaztak reá, hogy nagy ragaszkodásukat dokumentálják, de hogy az ő, a város érdekében hallgatag elvállalt kötelezettségének is eleget tegyen. Es sajnos, ez a rész főleg az intelligenciából kerül ki, amely hivatva volna tanulmányainál, tapasztalatainál, tekintélyénél fogva előkelő szerepet vinni a zöld asztal nál. Egy másik rész pontosan eljár az ülésekre, büszke is nagyon a városatyai méltóságra. Büszke és hallgatag. Csak numerái, de nem ponderál. Behozta a jófajta rizlingje, a sógorság—komaság, a kis kortestanya, nem zavar vizet, de mégis veszedelmes, mert állásfoglalásában a legmegbizhatlanabb. Nem lévén képes a dolgok mélyére hatolni, a szavazásoknál ide-oda ráncigálható. Aki előbb, vagy tetszetősebben tud beszélni neki, megy vakon utána, minden fontolgatás nélkül. Tekintélyes részét képezik a képviselőtestületnek a földmives osztályból valók. Kétségtelen, hogy elég arravaló, higgadt és okos gondolkozású férfiú van közöttük s egyáltalán nem lehet róluk elmondani, hogy a hasznos újításoknak, jövedelmező befektetéseknek, kulturális áldozatok létesítésének kerékkötői lennének. De mihelyst legközvetlenebb érdekükről, pld. a legelőről, az erdőről, a fuvarozásról van szó, összetömörülnek, mint viharban a ménes s semmi felvilágosítással, érveléssel, adatokkal — szét nem választhatók. Számbeli súlyuknál fogva s mert a közgyűlések legszorgalmasabb látogatói közé tartoznak, ily esetekben a legkellemetlenebb meglepetéseket csinálhatják. Ilyesmi ellensúlyozására kell dolgozni a többi osztályból való városatyáknak s nem a népszerűséget hajhászva, csak azért is — a köz érdeke ellen — együtt szavazni a »nemzet >-tel. Ez a nép jobban tud gyűlölni és szeretni, mint azok a szivek, melyeket nem mándli, hanem zsákét föd s megnyilatkozik e hajlandósága abban is, hogy a kire a város vezetői közül egyszer megharagudott, annak minden törekvését, minden indítványát perhorreskálja, még ha belátja is azoknak hasznosságát. érte. Mindegyikkel tudott bánni és bár mindig volt egy, akit különösen kitüntetett, nem lehetett reá a többinek ezért haragudnia. A szemeiben volt minden hatalma. Csodálatos szép szemek voltak ezek. Egyszer úgy égtek, mint két égő csillag, máskor meg szinte gyerekesen ábrándosak voltak. Most is egész udvara volt. Ott volt az est hőse, a szép asszony négyes táncosa, Bárdos Miklós szolgabiró is, bár ő meglehetősen távolról gyönyörködött Bozsányinénak szokatlanul ragyogó jókedvében. Karjait mellén keresztbe fonva nézte a mulatókat és egészen összerezzent, mikor a szép asszony az ő nevét kiáltotta. — Tegye el a keztyfíimet, hangzott a kérő parancs, de a következő pillanatban már repültek is felé a pici gomolyagba összecsavart fehér glacé-keztyűk. csak aknora volt az egész, mint egy félig nyilt labda-rósza. Amint Bárdos elkapta a felé dobott keztyűket, úgy érezte, hogy valami van beléjük csavarva. Egy pillantás az aszszony szemeiből, meggyőzte őt erről a feltevéséről. Nyugodtan zsebébe dugta a gomolyagot. Lassan átment a szomszéd helyiségbe, onnan a táncterembe, amely már egészen üres volt. Épen szellőztettek a szolgák. Elővette a keztyűket. Egy össze hajtogatott kis papirszelet volt bennük Mind e körülmények elég nyilvánvalóvá teszik, hogy a választó polgároknak a saját jól felfogott érdekükben, minden melléktekintetet félretéve, nagyon meg kell fontolni kit juttassanak be a Bottyán-kúriába, ahol sorsuk, könnyebsége — súlyosbodása felett Intézkednek. Nem szabad semmiféle hivatalos* vagy Klikkliszta, semmi-féle konnekszió, üres beajánlás után indulni; azokat a férfiakat kell kiválasztani, akikről bizonyosan tudják, vagy a maguk tapasztalatából, vagy megbízható, lelkiismeretes emberektől, hogy elvállalt kötelezettségüket komolyan veszik annak teljesítésére meg is van a képességük, akik nemcsak a számot szaporitani, hanem dolgozni is fognak. Akik nyilvántartanak minden fontosabb városi ügyet azoknak minden stádiumában. Akik észreveszik, kinyomozzák, számonkérik a mulasztásokat. Aki nem elégszik meg azokkal az eszmékkel, tervekkel, javaslatokkal, melyeket a város vezetősége hoz a zöld asztalra, ha hoz, de maga foglalkozik a város nagyobb boldogulhatásának kérdésével. A részleges választás küszöbön li Jfihp ís Vidéke" tárcája. Szürkület. /. A lomha szürkület leszáll', .S az utca ép' oly lomhán hömpölyög: Tompán dörög, zajong a nép, Nagyot fütyöl az utcai kölyök. A lomha szürkület leszáll S a hangulat is ép"

1 oly lomha cvak : Nem vágyom még csak arra sem, Hogy téged, édes lányka, lássalak . . II. Szürke este. Itt az utcán Járni mégis jól esik, Annyi édes no jár erre És mindegyik csupa sikk. Itt megy egy mellettem ép' Haja szőke, szeme kék; unalmamban találgatom, Asszony-e már, lány-e még ? . . . III. Az ablakok telve vannak Ábrándozó asszony néppel, Vágyó szemmel hosszan nézik, Ha egy férfi arra lépdel. S ha a férfi visszatekint, Ajkuk nevet, szemük ragyog: A ki után nem néz senki, Ugy érzem, csak magam vagyok . . . Szilveszter. A szép Bozsányiné. Irta: FEKETE GÉZA. Szünóra volt. Csengő kacagással vonult be a fehér és rózsaszínbe öltözött leánysereg az éttermekbe, követve a fiatalemberek gárdájától, mig hátul a mamák jöttek egyegy belépővel a karjukon, félhangosan bírálgatva a mulatság sikerét. Jó sokáig tartott, mig helyet foglaltak a hosszú asztalok mellett. Halk beszélgetés folyt az asztalok körül, csak a kerek sarok asztal mellett nem akart szűnni a nevetés, a kacagás. A szép Bozsányiné udvara mulatott ott, aki unokahugát Bozsányi Lilit gardírozta. Nem is Lilike volt a mágnes, amely odacsalogatta a fiatalság nagy részét, hanem az a pajkos szép asszony, aki szintén Bozsányi nevet viselt, de makacs következetességgel mondotta mindig hozzá leánykori nevét : Rónay Piroská-t. Hires volt a szépségéről ez az aszszony az egész vármegyében. A fiatalemberek meg éppenséggel rajongtak elrejtve. Rajta apró, gyöngybetűkkel ez állott: * » Vigyázzon ! Az uram alighanem gyanakszik. Ma este kerüljön engem. Udvaroljon Lilinek! Pá! Piroska.* Elővette cígarett-tárcáját és mielőtt rágyújtott volna, előbb a papirost égette porrá. Sarkával összetiporta a csipettnyi hamut és mosolygó arccal ment vissza az étterembe. Amint Bozsányiné Bárdost a terembe lépni látta, hangosan odaszólt hozzá: — Hát maga Miklós, nem ül a mi asztalunkhoz ? Jöjjön ide mellém . . , — Ha parancsolja, nagyon szívesen, de, ha m»gengedi, Lilike lovagjává szegődöm, mert nagyságos asszonyomnak úgyis oly sok udvarlója van. A fiatalemberek elcsodálkoztak ezen a kijelentésen. Ezt még Bárdostól sem várták ; sőt épen tőle nem. Mintha villámlott volna egyet a szép asszony szeme; Lili pedig egy olyan hálás pillantassál jutalmazta meg, amiből kisugárzott az Ő ábrándos, tiszta szivének egész boldogsága, üdvössége. Egy kissé elfogódott, mikor Bárdos melléje ült, de lassanként felbátorodott és néhány perc múlva már édes nevetéssel oldotta le legyezőjéről a halavány kék szalagot, hogy Bárdos vállára tűzve, lovagjává avassa . . .