Esztergom és Vidéke, 1901

1901-05-09 / 37.szám

áll, bár még egy hónapnál nagyobb idő választ el tőle. Minden lelkiismeretes választó polgárnak figyelmébe ajánljuk, amiket elmondottunk annál is inkább, mert virilis jogon ugy is jutnak be a képviselőtestületbe kevésbbé alkalmas egyének. A négy hét még elég idő arra, hogy kikutassák a legalkalmasabb férfiakat, S ha ezeket juttatják be a képviselőtestületbe, maguk fogják érezni hasznát és kiérdemlik mindnyájunk háláját. Memor. Halastó Esztergomban. Esztergom, május 8. Ismét van miről beszélni az öregeknek. Egy régi emlékkel megint kevesebb lesz, ha a jó ég is ugy akarja. Az Öreg tavat, ezt a haszontalan mocsarat, a kultúra nemsokára igájába fogja venni és lesz belőle halas-tó. A régi jó kacsázóhely, a cigány-halak tanyája, aszájés köröm-fájás terjesztője, rövid idő múlva a múlté, vagyis inkább a. jövőé. | Minden jó iránt nemesen érdek-, lődő derék polgármesterünké az érdem, hogy ime, a semmiből valami lesz. Olyan valami, amely mig egyrészről kulturális fejlődésünk mellett fog bizonyítani, másrészről egy olyan jövedelmi forrásul kínálkozik önkényt, amilyen kevés helyen van meg. Az országos halászati főfelügyelő : Laudgraf János műszaki tanácsos april hó 29-én járt nálunk a tó megtekintése végett. A szemlével teljesen meg volt elégedve és most Írásban jelentette ki, hogy az Öreg-tó haltenyésztésre való berendezése kiválóan alkalmas egyrészt azért, mivel nagy vízgyűjtő képessége van, Pajkos kedve támadt mindkettőnek. Egy tányérból ettek. A zsiardinettót meg épenséggel közösen fogyasztották. Apró, fehér egérfogaival vigyázva harapta ketté Lilike a cukorba áztatott déli gyümölcsöket. Mintha csak legkedvesebb testvérével osztozott volna. Azután szétsiraitotta Bárdos puha, selymes bajuszát és ugy adogatta be egyenként szájába az édes falatokat. Bárdos ép Bozsányinéra pillantott, mikor az utolsó fél darabot nyújtotta felé a leány. A szép asszony ugyanakkor ivott te-tu poharat a fess főorvossal. Bárhogy uralkodott magán, ezt nem birta nézni szótlanul, az arca hirtelen elborult és fogait Összeszorította, odacsipve a mit sem sejtő Lilikének rózsás, középső ujjacskáját. Halk sikolylyal kapta el ez kezét és könnyes szemekkel nézte fájdalomtól sajgó, vérző ujját. Egyszerre észretért Bárdos. Nem jutott eszébe semmi mentség. Erőszakosan megragadta a leány kezét és forró ajkaival összevissza csókolta a vergődő ujjakat. — Ne haragudjék, édes Lilike, — kérlelte a könnyei kőzött is mosolygó leányt. Bocsásson meg nem akartam magának fájdalmat okozni. Azt hittem, hogy valami édes czukor van a szájamban , .. Majd kivette rózsaszínű selyem kendőjét és vigyázva kötözgette be a kezét. Sokáig babrált-a bársonyos kacsóval. Jól esett, ha érinthette. Valami édes bizsergés futott rajta végig, mikor érezte a fehér bőr bársonyos simaságát. (Vége köv.) násrészt a miatt, hogy a tápláló rizek eiég bőségeseknek mutatkozíak. Igy különösen kiváló biztosi:éka a tó bizbőségének a szentéleki patak, amely egész éven át szakadatlanul folyik és néha árvizecet Ís szállít; tehát a tónak teljes dszáradása soha sem következíet be. Az orsz. halászati felügyelő ternészetesen a tónafe haltenyésztő :éljára való berendezését tartja élőben is szükségesnek. így neveetesen a tó körtöltéssel lenne elátandó, mi által területében kisebb esz ugyan, de viszont mélyebb is. \z is fontos dolog, hogy a tó minién esztendőben lecsapolható lejyen, mert ez által a fenéken ösz;zegyülő és rothadó iszap eltávolíttató és az őszi haltermés kifogható esz. A tóberendezés főkelléke ezenrivül a melléktavak létesítése, vajyis, hogy az egész tó három ígyenlő részre legyen megfelelő gátakkal elosztva. Az egyik rész a íalköltés céljára szolgál, a másik •ész a halnevelés miatt szükséges, nig a harmadik tó-részlet a már cifejlődött halak tartózkodási hevéül van rendelve. Ezen tavakat isilípek kötik össze egymással, tiogy a viztáplálás folytonos legyen ás hogy egyikből a másikba a hátak átbocsáthatók legyenek. Az orsz. halászati felügyelő a tóberendezést kétféleképen véli foganatosíthatni. Először ugy, hogy a költségeket a város közönsége viselje, másodszor úgy, hogy a városnak ajánl olyan vállalkozót, aki a tavat a saját rizikójára berendezi, haltenyésztést létesít, ami természetesen ugy értendő, hogy az illető a területet hosszabb időre bérbe veszi. Amint ismeretes : Esztergom — bármily kecsegtető is a jövőben biztosítottnak látszó haszon — szerény vagyoni viszonyai között a tóberendezés költségeire nem áldozhat és soha jobbb alkalom nem kínálkozott egy biztos jövedelmi forrás megalapítására, mint az orsz. halászati felügyelőség által ajánlott másik mód, t. i. a vállalatba adás által való létesítés. Nincs a dolgon sok gondolkodni való. Az Öreg tó ma nem jövedelmez semmit. Mert az a csekély haszon, ami az ott termett csádé után évenkint befolyik, szóba sem jöhet, hiszen a tó területének állami adója is messze felülmúlja ezt a bevételt. Ragadjuk meg tehát a kínálkozó alkalmat, hogy egyre súlyosbodó anyagi helyzetünkön valami keveset segítve legyen. Tatai. TTT r-T>. r-ITg" Mi HHMMMMM WdW«lÍMiM Esztergom, május 8. Dal a Bárnumról. Barnum ur, a hires kókler Sok nagy dolgot mutogat, Tevét, medvét, elefántot, Idomított majmokat. Kígyó ember, bajuszos nő, Nyolc, kilenc pup egy tevén, Mind látható Barnuméknál S mindez csoda-számba mén. Hát csoda az, szerkesztő ur, Ha valaki tűkkel él, Ha valaki gyorsan számol S huszonöt nyelvet beszél. Ha valaki röpülni tud, Vagy valaki ostoba ? Ez mind természetes dolog Barnum ur, ez nem csoda I Ha Barnum ur csodát akar, Nem hamisat^ igazit, A nevemben szerkesztő ur Mondjon neki valamit. Mutogasson csodaképpen Hat férfiút, de olyat, Ki elveszi valahára Az én hat leányomat. Egy kesergő családapa — Dankó Pista daltársulata. — A hegedősök kora támadt fel két napra. Tissódy Sebestyérs lelkének s vérének Örökösei jelentek meg köztünk s> idevarázsolták a bűbájos hőskorszakot, amikor at hazafias fájdalom, a nemzetit önérset érzése igaz hangokat fakaszt a lant húrjain s e hangokat meghatva és elérzékenyedve hallgatják a magyar úrasszonyok és urak. Hiven a kor haladó- kultur-irányzatához, mely a decentralizáció jegyében mutat mindent, a régi hegedősök egy személye is kecté vált, külön a költő, külön a lantos, sót a kivitel doígában külön az előadó személyzet ís. Pósa Lajos hazafias, nemes kesergójébe lehelt zenei lelket a költőnek művészetben ikertestvére: Dankó Pista és közös dalaikat egy ügyes dalostársulat vitte a közönség elé. Ahány magyar szív volt a >Magyar Király*-ban (több lehetett volna) az mind mélyen meghatódott, mikor bájos egyszerűségben s valami őseredeti érdekességben megszólaltak a magyar dalostársaság ajkáról ezek a csodásan szép hol pajkos, hol szomorú versek, hozzájuk méltó, vagy vidám kesergő dallamaikkal. Ereznie kellett mindenkinek — s ezt az érzést ki lehetett olvasni az ihletett figyelem csendjéből, — hogy ez a kacér, sallangóság nélkül való előadás, ezzel e régies kísérettel, mely a görög karokat juttatja a hallgató eszébe, hogy ez a maga közvetlenségében s keresetlen naivitásában valóban distíngvált s megkapó előadási modor, ez az, melynek jövője van s melyből ma még nem is sejtett formái nőhetnek ki a nemzeties dalműveknek. Az a két ihletett költő, aki úttörőként elöljár e téren s szive zengő húrjaival a Tinódyak korának őszinte hangulatát keresi, hivatott arra, hogy lelki ösztönük nemes vonzalma szerint csapást nyisson a cifra giz-gazok mai buja flórája között, nemesebb, hazafiasabb s eredetibb irányok felé. Igy fogta fel Pósa-Dankó érdekes dalestélyét az az esztergomi közönség, mely igaz tetszése jeleivel elárasztotta a költőket és előadókat. Kétségtelen, hogy a szerdai kesergők hatottak a legközvetlenebbül. Pósa Lajos hazafias kesergói egy gyengéd és érzékeny magyar sziv gyönyörűen zengő fohászai gyanánt hangzottak el a hallgatók közt, Dankó muzsikája ugy simult hozzájuk, mintha dal és szöveg egy szívből született volna. Kossuth Lajost költögeti a dalnok : »Nem jól van a*feje alja a népnek, Kelj föl apánk, igazítsd meg szegénynek < Hogyne volna rosszul a feje alja a népnek, mikor Bécs felöl, Bécs felöl Lobog egy gyászkendő. Erre, erre kerekedik Egy fekete felhő. Suhogó nagy szárnyán Kétfejű sas hozza. Szép napunkat, csillagunkat Feketébe vonja, Ebben a feketeségben úszik holló madárként a honfi-bánat. Köröskörül borul az ég, akármerre, vihart jósol fü, fa, levél, minden. Dudorász a szél, reszket a nyáifa, Reszket a szivem bánatvirága, Pergő dobbal szedik a pénzt Kardra, puskára, Dróton járó katonára, • Czifra ruhára. >Szegény eínber dolgát boldog Isten birja í« kesereg aztán melankolikusan a a szegény földmivelő. Hogy is férne az eszébe az olyan gazság, amelyikből erre kell jutnia : Én vetem a búzát,. Mégis más aratjay Tulipántos ládám Nyitja, nyitogatja,. Két pejkó lovamat Kifogja a hámból,. Még a betevőt is Kiveszi a számból. Bús kesergőjével száll, száll a magyar lélek a szép haza fe'ett. Szomorusságot lát mhadenütt s könnyeivel; harmatozza teli itt is, ott is a mezőket. Meg>ádi Arad felett ^ Micsoda város ez, Hogy ilyen szomorú,?' Ez a bánatváros ! Csupa sötét boni. Bánatkőböl van itt A legkisebb ház is,, Sirva fakad itt még A vándor madár ís !: Magamagát marcangolja, mikor megakad a büszke >telkes gazda* cimen: Ki vagyok én ? Telkes gazda! Magam földjén zsellér. Még koporsőszögre sincsen Házamnál egy fillér 1 A jó kedvnek is csak a réme látogatja már a szegény magyart, pusztuljon is minden, ami jóra emlékezteti: Hess te, szarka, ne csörögj ! Nem jön ide vendég, Elfogyott már a jó bor, Elfogyott régesrégt Ropogósra sült malac Illata elszállott . . . Hess te, szarka, ne csörögj ! % Keress más palánkot! Igy borong, Így kesereg a magyar Pósa Lajos, Dankó Pista megihletett szivének tolmácsolása mellett. E gondolatok körül örvénylik, fáradozik a > Magyar nép kesergője*, melyet itt csak részben mutatott be Dankó Pista derék magyar daitársulata, A tanúnak meghívott közönség zúgó tapsokkal és éljenzésekkel tett hites tanúságot a mellett, hogy ezek az érzések szívből jönnek s szivhez szólnak. Kétségtelen pedig,hogy az igaz muzikális emberek ezeket a gyönyörűen dallamos nótákat élvezték leginkább; bár nálunk csak ugy lopva, kérelemre voltak hozva a műsorba, míg csak a mult héten Győrött, Komáromban külön hangversenyestélyt képeztek. Sajnos, de nem hihetünkmást, mint hogy ezt az újkori hegedőst ugy informálták, hogy Esztergomnak csak Göre Gábor, meg Durbints sógor kell. Ebben a tekintetben rosszul iníormálták. Mert mint mondottuk, kivált az első este ha nem is nagy, de igen előkelő és műértő közönség volt együtt s alaptalan volt bizonyos előítéletektől való aggodalom. A kar kifogástalanul működött," csak Gőre Gábor személyesitője nem felel meg a mi igényeinknek. Annái tökéletesebb Kertész József, az ő rendkívül behízelgő, meleg baritonhangjával. A brcttlihabitüéket nem láttuk, de komoly, előkelő urakat igen, akiket nem szokott csábítani külömben a rövidszoknyás, mázolt arcú múzsa. Tudták, hova mennek. Őket nem bántja az, hogy >az a szegény magyar nyelv* képtelen a trágárságok »szellemes* feltalálására. Maradjunk hát otthoni Dankó Pistának idei sanremoi pihenése jót tett; egészséges színben van. Riporter.