Esztergom és Vidéke, 1901
1901-09-05 / 71.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Szerkesztőség és kiadóhivatal: p L Arc^to ARAK : = FELELŐS SZERKESZTŐ HflUNKÁCSY KÁLMÁN m a yzlrat ° k ' el ° lzetések ' nyíUterek és MmM Umm fgéw évre - - - - 12 kor. - ji. ÉS KIADÓ : ' Szécl)ei7yi-tér, 330. szám. fél évre— — — •— — 6 kor. — fii. 1 Negyed évre — — — 3 kor. — fii. _ ." ' : . • «• « t « A at -i Kéziratot nem adunk vissza. • <• • Egyes szám ára: 14 fll. M ^ MM ^ MM< ^ MaMWM ^ M ^, MW ^ MW ^^, WMMW M^ MW ^ MMWMWMM , WWWMM , MM , M ^^ Ml ^^^ MM< ^^^ ^^^^^ ^ ^^^ ^^ ^^^^^^^^^^^^^^^ Fiúiskoláink betetőzése *) —• Az V. és VI. osztály rendszeresítése. — Esztergom, 1901. aug. 31. A helybeli népiskolák belső életében évek óta nem történt oly fontos, az életre annyira kiható mozzanat, mint a népiskolák betetőzéséül szolgáló s a folyó tanítási évre tényleg megnyílt fiú V.—VI. osztálynak fölállítása. Ezen betetőző osztályok fölállításának kérdése már éveken át szőnyegen forgott, de sehol, még a legilletékesebb körökben sem, — kivéve a városi iskolaszéket, — nem talált arra a fogadtatásra, melyre életrevalóságánál fogva számíthatott volna. Három évtizednek kellett a népiskolai törvények megalkotása óta elmúlnia, míg az ige nálunk is testté íőn. Áz ezen osztályok felállításától való idegenkedés érthető lett volna, ha az anyagi szempontból történik ; de midőn ezen kérdést az állam a felajánlott támogatással tisztázta, — *) Legnagyobb sajnálatunkra, mult számunkra megkésve érkezett. A szerk. Az .Esitep és lile" tárcája. Szózat az árvaház érdekében.*) M. t. Központi Bizottság 1 Abban az uj században, amelyet az isteni Gondviselés megérnünk engedett, először van szerencsém a m. t. központi bizottságot szivem egész hevével, bensőm legtisztább érzelmeivel üdvözölni. Minden téren várakozással, reménynyel tekintünk az uj század esélyei felé. Nem csekély kíváncsisággal kérdezhetjük az országos katholikus tanítói segélyalap jövője szempontjából is, mily hatást fognak gyakorolni azok a sugarak, amelyeket a XX. század napja fog szétárasztani. Félve és remélve kérdezzük, vájjon tüzesek lesznek-e e sugarak és fel fogják-e olvasztani annak a közönynek a jegét, amely oly sok szivet hagy még hidegen ez áldásos intézmény iránt ? Félve és remélve kérdezzük, vájjon termékenyítők lesznek-e e sugarak és fognak-e gazdag gyümölcsöket érlelni annak a fának ágain, amelynek lombjai alatt ezren és ezren keresnek üdülést ?! Ki volna képes biztos választ adni e kérdésekre ? A gondviselés kipuhatolhatlan végzései*) Dr. WALTER GYULA praelátus elnöki beszéde, melylyel a kath. tanítok orsz. segélyalapjának közgyűlését megnyitotta. úgy, hogy a közönség e miatt a legcsekélyebb megterheltetésbensem | részesült volna, az idegenkedés igazán érthetetlen volt, különösen most, midőn nemzetünk jobbjai a társadalmunkban, kivált munkásosztályunk soraiban annyira lábrakapott — mondhatnánk — züllésnek éppen a helyesebb iskoláztatás által akarnak gátat vetni. j Az 1868. évi XXXVIII. t. c. megalkotói a népiskolát hat osztályúvá fejlesztették s tanítástervét úgy állították össze, hogy abban a nép gyermeke megkapja mindazt, a mire egy igazi magyar polgárnak, —• legyen az iparos, vagy földműveléssel foglalkozó, — az életben szüksége van ; bölcsen előre látva, hogy nemzetünk csak akkor s úgy lesz hatalmas, ha az a gerinc, melynek hivatása a nemzettest többi részeinek is erőt, vért kölcsönözni, megállja helyét minden körülmények között, vagyis ha a nemzetnek nemcsak egyes osztályait, hanem magát a népet, — mindenkit — az iskola az életnek neveli. Népiskoláink azonban a helyes útról, melyet a törvény s utasítások részére kijelöltek, Eötvös s méltó kortársai kidültével teljesen letértek. Neveltünk 30 év alatt egy elégedetlen társadalmat, mert az iskola által felcsigázott reménye az élet nem tudta beváltani s ez alatt a népet, ezt az igazi ősforrást, egészen elhanyagoltuk. Mindenáron tudományos társadalmat akartunk. A \ napjainkban mindinkább terjedő | szociális dúlásnak kellett bekövetkeznie, hogy a helyes útra vissza1 térjünk. A szóbanforgó osztályok, meg az ezek fölé helyezett gazdasági ismétlő iskolák ezt az ügyet szolgálják. Mert a népiskola alsó 4 osztálya, melylyel Esztergom fiúnépiskolái eddig bírtak, adja meg a tulajdonképpeni alapismereteket, melyre ezután a többi iskola a saját célja szerint épít. A gymnázium és reáliskola a tudományos pályára készülőknek, az elemi V.—VI. osztály pedig az ipar-, illetőleg a gazdasági ismétlőiskolákkal a majdan iparral, illetőleg földműveléssel fognék van fentartva a t itok, vájjon meg fognak e valósulni azok az óhajok, amelyek a nemesebb lelkekben élnek ; vájjon teljesedni lognak-e azok a remények, amel, eket a jobb érzésű keblek táplálnak. Részemről az orsz. kath. tanítói segélyalap intézményével szemben csak egy hő óhajt ismerek. Aminő szükségesnek és áldásosnak tudom azt az intézményt, amelynek a nm. püspöki kar áldozatkészsége létet adott, ép oly forrón kívánom, hogy azt az uj század — legalább részben — nélkülözhetővé tegye! Azt óhajtom m. t. bizottság, alakítsa az uj század oly kedvezően a magyar katholikus tanítóság érdemdús testületének anyagi helyzetét, hogy ne ismerje azokat az emésztő gondokat amelyek a pillanatnyi segély igénybevételére utalják. Kívánom ezt nemcsak a tanítói kar, hanem szeretett egyházunk és hazánk érdekében is. A tanítóság nemes küzdelmekben izzadó seregének hódító munkája csak akkor fog a kívánatos eredmények biztos reményével kecsegtetni, ha tettvágyának hevét, lelkesedésének lángját nem fogják lohasztani azok a gondok, amelyek ma sötét felhőkkel borítják életének egét. Azt kívánom, hogy azokon a rögös utakon, amelyeken a tanítóság nehéz pá-j lyája vezet, a gondtalan megélhetés, a nyugodt megelégedés rózsái fakadjanak.) Nem kívánom azonban, hogy a tanítóság ez óhajtott előnyöket csak kegyek, vagy kiváltságos kedvezmények cimén élvezze. Sőt inkább oda irányul óhajom, hogy a kedvezőbb anyagi helyzetet a jogok védvei biztosítsák a népoktatás bajnokai számára. Azt kívánom, hogy a magasabb képzettség talajából sarja dozzanak azon feltételek, amelyek alapján a tanítóság anyagi helyzetének kedvezőbb alakulását remeiheti. Reméljük, hogy az uj század sürgetni fogja a magasabb minősítés feltételét és viszontszolgálatul meg fogja szüntetni azokat a gondokat, amelyek a tanítóság fárasztó pályáját még lankasztóbbá teszik. Ha e remény megvalósulást nyerne, a segélyalap egyik célja — a szorosan vett segélyezés — javarészben megszűnhetnék. Míg azonban ez az óhaj csak a vágyak birodalmában fog élni, addig le nem mondhatunk arról a törekvésről, hogy gazdagítsuk azt a forrást, melynél a szomjazok üdítő italt keresnek. De ha — amit hőn óhajtunk — részben nélkülö?hetővé válnék is a segélyalap, szükségessége fenmarad annyiban, amennyiben a tanítóság árváiról kivan gondoskodni. Ezen üdvös törekvését eddigelé az alap nem volt képes megvalósítani. Az árvaház eszméjének megtestesitése nagy nehézségekbe ütközik. lalkozóknak szolgál továbbképzésül. Ezen kérdéses V.—VI. osztályok tanításterve az, mely a jövő polgár életcéljaival teljesen harmonizál. Mert az írás és olvasás mellett ezen osztályokban hall, — sőt csakis itt hall — tüzetesebben hazájának történeiméről, itt ismeri meg a küzdelmet, melyek között ősei beilleszkedni iparkodának a művelt világ népei közé, s igy itt tanulja meg szeretni a rögöt, mely neki a mindennapi kenyeret megadja. Ezen osztályok tanításterve szerint tanulja meg, hogy a polgári jogokkal kötelességek is járnak, hogy azokért a jogokért, melyekkel ma élni nem tud, három századon át vérzettek őseink. Ezen tanításterv szerint tanulja meg az élet száz meg száz életviszonyaiban szükséges iratok, levelezések mikéntjeit, az ipar s földművelés körébe vágó számolásbeli ügyességet, szóval ezen osztályok célja a nemzettest nagy zömének az életbe való vezetése. Ezer és ezer a panasz, hogy népünk nem tart lépést a nyugati Minél nagyobbak azonban, m. t. bizottság, azok az akadályok, amelyek e fontos feladat szerencsés megoldása elé gördülnek, annál fokozottabbnak kellene annak a buzgalomnak lennie, amelyet a kitűzött cél elérése körül kifejtünk. Egyesitjük tehát, m. t. bizottság, erőinket, Összpontosítsuk minden igyekezetünket arra, hogy minél előbb fogadhassuk gondjainkba azokat, akiknél az élet keserűségeit csak a félebaráti könyŐrület képes megédesíteni. Keressük a megoldás módozatait, talán megtaláljuk. Kérjük a megvalósítás eszközeit, talán megkapjuk. Zörgessünk a nemes szivek ajtain, talán feltárulnak. De ne nyugodjunk, tétlenek ne maradjunk, felhasználatlanul átsurranni egy pillanatot se engejünk. Az árvák megtört szemeiből folyton és sűrűn hullanak a könyek. Szorongatott kebleik jajveszéklései szünet nélkül felhangzanak. Égető fájdalmaik kitörése ivei részvétért, segítségért esdenék. Legyen szabad azért is tisztelettel in ditványoznom, méltóztassék a m. t, bizottság néhány tagot azzal a feladattal kiküldeni, hogy az árvaház létesítésének módozatai felől behatóbban tanácskozzanak és a központi bizottság jövő évi ülése elé javaslatot térjeszszenek. Engedje meg a mélyen tisztelt bizottság azt is, hogy az árvaház alapjára 500 koronát felajánlhassak.
