Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-05 / 71.szám

népekkel anyagi körülményeinek kiaknázásában, hogy nem tud alkotmányos jogaival élni, s legújabban : hogy bennük a hazai föld szeretete kiveszőben van. Nincs szükség nagyobb utánjárásra, hogy ez állítások igazságáról meggyőződjünk, de kérdjük : ki és hol tanította meg a népnek nagy zömét a hazai föld szeretetére, körülményeinek okszerű kihasználására ? Hol hallott polgári jogainak becséről ? E tekintetben egyedüli iskolája volt a minden öt évben megnyíló kortestanya. Megdönthetetlen igazság, hogy a népnevelés terén nagy mulasztást követtünk el, mely mulasztás naprólnapra jobban termi gyümölcseit. A kinek alkalma van érintkezni népünk e rétegével, melyről szó van, a legkétségbeejtőbbnek kell ismernie lelki állapotát. Annak a sokak által hangoztatott szálló igének igazsága, hogy: >azé a jövő, kié az iskola*, nálunk nem egészen vált be, mert az iskola ugyan a miénk, de a jövő ! . . . Sajátos körülményeink között nagyon sokan a reáliskolát tartják annak az iskolának, melynek célja a jövő polgári nemzedék nevelése. Igaz, sokan polgáraink közül az esztergomi reáliskolában nyerték kiképzésüket, de ezek száma csekély a nagy tömeghez képest, mely ezer és egy ok miatt a reáliskolához sem férhetett s iskola nélkül maradt. De határozott tévedés is a reáliskola céljának ezt tartani, sőt talán nem is csalódunk, hogy ha állítjuk, hogy ezen körülmény volt oka annak, hogy ez iskola fajsúlya nem az volt, mint a minek lennie kellett volna. Remélhető, hogy az új osztályok a mindkét középiskolánknál évről-évre Egy aktuális, jó könyvről*) (Vége.) Tömérdek az úgynevezett „félbemaradt exisztenczia", a ki a legszebb reményekkel kezdte meg egyetemi pályáját, de nem birta befejezni. A jogászoknak több mint fele ilyen, s a megkezdett pályáról leszorult ifjak között igen sok a tehetséges ember, a kiért bizony nagy kár. Csak úgy vaktában nekirohanni a világnak nem szabad. A szegény embernek előre kell gondoskodnia a főiskolai évekről, s már korán olyan képességeket kell szereznie, — minél többet! — a melyeknek a segítségével átvergődik az egyetemi éveken. Éz idő szerint legjobb ilyen segitő eszköz a nyelvismeret és a gyorsírás, de mindakettö csak úgy, ha nagyon jól ért hozzá az, a ki bár csak pár évig is, meg akar élni belőle. A diplomaszerzéstől és a köztisztviselői állásoktól évről-évre valósággal riasztgatják az újságok az ifjúságot. Pedig magában véve sem a diplomaszerzés, sem a köztisztviselői szolgálat nem helytelen dolog, s nagyon is érthető az utánuk való vágyakozás. *) Pályamutató a pályaválasztás előtt álló mindkét nembeli magyar ifjúság kalauza. Összeállította AmicuB Juventutis. Budapest, Rákosi Jenő Budapest Hírlap Ujságvállalata kiadása. Ára két korona. Kapható minden hazai könyvesboltban.) jelentkező túlzsúfoltságnak levezető csatornái lesznek. Nem mulaszthatjuk el, hogy ne üdvözöljük a férfiakat, kik ez új intézmény felállítása körül fáradoztak s egyszersmind hőn kívánjuk : legyenek ez új osztályok Esztergom ipari és földművelési pályára készülő gyermekeinek örömmel látogatott iskolái, melyben megtanulnak a gyakorlati élet követelményei szerint élni, a sokat szenvedett hazáért lelkesedni, szóval igazi polgárrá lenni; hőn kívánjuk: vajha adna a gondviselés élére mindenkor férfiakat, kik lelkük egész meggyőző désével hirdessék, hogy nemzetünk nagygyá, hatalmassá tételét nemcsak a ragyogó elme, de a megkérgesedett munkáskéz is egyformán munkálja, hogy a nagyság eszköze nemcsak az iró-toll, a kard, hanem a munkának száz és százféle eszköze is. Ügy legyen ! A mi megadóztatásunk* Esztergom, augusztus 29. Egyik laptársunk örvendetes hir gyanánt közli, hogy a város pénzügyi osztálya elkészült a községi pótadó kivetésével. Az eredmény az, hogy a pótadókulcs közel 11 %-al a 100 %-on alul maradt. Hát ennek mi is igen-igen Örvendünk, sőt hosannát is kiáltanánk j felhevülésünkben, ha azt tudnók, | hogy a pótadók utján megkímélt adóközönségünk ugyanazt a másik j zsebéből nem lesz-e kénytelen előteremteni. Váljon hol rejlik annak az oka, hogy a pótadófedezet az idén kevesebbet igényel ? Egyszerűen a fogyasztási adótételek szerfölött, úgyszólván az országban páratlanul álló felcsigázásában keresendő. Mert hát Csak az a baj, ha az oda nem való elemek tolulnak az úgynevezett értelmiségi pályákra. Bármily mostoha is a köztisztviselő sorsa, még mindig jobb, mint Olasz- és Francziaországban, s bár csak fekete kenyeret ad, de az a kenyér legalább biztos és elegendő is annak, a ki nem költ többet, mint a mennyije van. Az a baj, hogy nálunk a köztisztviselő, úrnak, azaz külön kasztnak képzeli magát, nem pedig szegény embernek, s nem a természetes szükséglete és jövedelme, hanem a rangja szabja meg, hogy mennyit költsön. A pályaválasztásnál fontolja meg mindenki azt is, hogy mennyi jövedelmet hajt a kiszemelt állás és ha a jövedelem az ő egyéni szükségleteit kielégíti : csak bátran előre ! A köztisztviselő már előre tudja, hogy mi lenz a jövedelme, s így nincs joga keseregni. Nem szabad követelni, hpgy a munkánkért többet adjanak, mint a mennyiért mi magunk fölkínáltuk, legfollebb csak óhajtani szabad. JA mi pedig az úgynevezett diplomás pályákat illeti: a der ék és szorgalmas ember hosszabb rövidebb ideig tartó küzdés után végre még is csak érvényesül. A siker titka : a kitartás és a folytonos szárnypróbálgatás. A szorgalom magában véve nem elegendő; a gyertya nagyon jól világithat a véka alatt is, a nélkül, hogy sok hasznát vehetnök. Próbálgatni kell az érvény esünyugodjunk meg, hogy ha a szikvizet 4 fillérrel, az ásványvizet, pld. a szántói savanyu vizet 8—10 fillérrel drágábban fizetjük ; ámde soha semmi körülmények között meg nem nyughatunk abban, hogy a betegek vizét, az úgynevett gyógyvizeket is ép úgy megadóztatták, mint bármely luxus-cikk gyanánt fogyasztott borvizet ?! A magunk hátán vágjuk a fát. Hiszen betegnek lenni nem fényűzés. Aki beteg, annak keserű kénytelenségből gyógyvizhasználatra kell szánni magát, mert hát az aranyegészség visszaállítása és doktor rendelése igy parancsolja. Tessék csak pl. 100 üveg gleichenbergivizet orvosi rendelésre elhasználni! A város üvegenként nagy fogyasztási adóval drágítván azt, kevesebb a fogyasztás, miért a kereskedő is segített magán s 2—4 fillérrel ő meg hegyibe megdrágítja a vizet úgy, hogy ami azelőtt 40—48 fillérbe került, az ma Esztergomban, üvegenként 64 fillér, vagyis: 100 üveg 64 korona, mely Összeg a szegény beteg zsebét 16—24 koronával húzza meg. Inkább nem eszik, inkább a szegény család koplalja meg, sem hogy az egészség kockázatos helyzete a családtagot továbbra is kínos bizonytalalanságban tartsa. íme, ez csak egy példa arra, hogy a meggondolatlan fogyasztási adóemelés a gyógyvizeknél valóságos merénylet a helybeli polgárság egészsége ellen. Igy apasztjuk a pótadót! ! Az a városi számvevői talentum nem tudott hát más adótételt megálmodni, (talán keveset alszik!), melylyel a gyógyvizek igazságtalan és méltánytalan megadóztatását elkerülni lehetett volna ? ! Pedig ott van a nyári, a szombati piac ! Tessék a számvevő úrnak szemügyre venni a Kis-Duna partot. 15—20 kocsit is összeszámlálhat, melyeken terjedelmes csirkeborítókat talál tömve csirkékkel. Ez árúk mind az esztergomi adózó polgárok gyomrának voltak szánva, azonban a nagymarosi, ismételárulés módjait, de mindig úgy, hogy az ember biztos talajt érezzen a lábai alatt. Ha aztán egy kicsit kicsúszik is néha a talaj az ember lába alól, az se nagy baj ; fiatal csontoknak ez nem árt, sőt némelyek szerint hasznos is; csak el ne törjön semmi, s ne érje veszedelem se a lelket, se a becsületet. A ki elesett, az még nem miffd halt meg, ugorjék talpra, s aztán jobban vigyázzon. Senki sem születik a világra úgy, hogy mindjárt járni tud; az élet utjain is mindnyájunkat ért már egy-egy eltottyanás, a melybe azonban hál' istennek nem haltunk bele. Csak előre, csüggedés nélkül és mindig csupán csak a tisztesség útján. Ez a legjobb ós legszilárdabb út, akár csak a vasút, csak kisiklani nem szabad belőle, mert különben agyonüti magát az ember. Elemi dolog persze az is, hogy az ember ismerje azokat az életpályákat melyek között válogathat, líizt a célt szolgálja ez a könyv, a melyben természetszerűleg a kevésbbé ismert életpályák vannak bővebben ismertetve, valamint azok, a melyek legbiztosabban és legtöbb embernek adhatnak biztos kenyeret. sitók elragadják az esztergomi k elől, s a vidéken : főleg Hontmegyében levő nyaralók számára lesz mind , e victualia tőlünk minden adózás nélkül elszállítva. Hát azok az élelmes kofák talán megérdemelnék, hogy csirkénkint 2 fillér kiviteli adót fizessenek, a melyet szívesen meg is tennének! Minden tartózkodás, megterheltetés, sőt panaszhang nélkül. Ebből az összegből bizonynyal fedezetet nyerne a hiány, mely a gyógyvizek után szedett fogyasztási illetékek ezentúli törléséből származnék. A gyógyvizek megadóztatásától el kell Esztergomnak tekinteni, mert ha még továbbra is érvényben tartja, nem érdemli meg ez a város, hogy új letelepülő családokra joggal számithasson, sőt ilyen helyzet mellett a meglevőket is elriasztja e város köréből és kötelékéből. Nem nagy ügyesség új adókkal, új terhekkel megrakni a közönség vállát, hanem az az okos városi politika, mely a közönségnek újabb és újabb jövedelmi forrásokat nyit. Ezen kell tűnődni, s okos megfontolással rá lehet jönni: mit is lehetne Esztergom polgárai boldogulására és kereseti viszonyainak gyarapítására cselekedni, kezdeményezni. Ego. A „ Gazdasági Egyesület"-böl. Hz olasz bor ellen. — A vasárnapi nagygyűléshez. — Esztergom, szeptember 4. A rövid forró napok után úgyszólván hirtelen átmenettel elérkezettnek látszik az ősz, s ha kínt a természetben végigtekintünk, látszik, hogy a határ már kezd üressé válni, a még kint lévő zöld kukorica is kezd sárgulni s ha ezt is betakarítják, akkor bizony itt az ősz. Vannak emberek, akik szeretik s alig várják a szép őszi napokat; lehet hogy igazuk van, de bennem mindig olyan szomorú érzést kelt, hisz egy rövid életnek, — a növényélet világnak elmúlását jelenti. Ha a lefolyt gazdasági évei nézzük, s annak eredményeit bíráljuk, arra a szomorú meggyőződésre jutunk, hogy a gazdának veritékes fáradsággal dolgozott munkája után nagyon kevés jutott az Isten áldásából, s ha a kapás növények nem nyújtanának meglehetős termést, kétségbeejtő állapotok jönnének létre. Esztergom város határában a gabonatermés nem képezi a fő termelési ágat, mert városi gazdáinkat a gabona árak érthetetlen árhullámzásai nem igen sújtják, csekély termésük nem igen kerülvén eladásra. Egyik legfőbb jövedelmi forrása népünknek a szőlő, az ebből befolyt jövedelem képezte úgyszólván azon összeget, a melyből sok minden kiadása fedezetet nyert. Boldog is volt mindig népünk, míg szőlőink el nem pusztultak — és átszenvedve az újjáültetés és alakítás keserves éveit, a nélkülözések között az, az édes remény tartotta fenn már-már fáradó erejüket, — hogy a kipusztult területek helyett újak lesznek és terem fáradozásuknak újra gyümölcse. Hogy mennyi időbe, munkába s pénzbe kerül, míg a ledugott vesszőn szőlő terem, azt csak az tudja igazán méltányolni, ki azt átélte.